A kormánymédia szerint lassan a pokol is jobb hely, mint Budapest

Mocsok, bűz, szemét, agresszív drogosok, fetrengő hajléktalanok és koldusbandák: ha valaki csak a Fidesz-közeli sajtóból tájékozódik, az a kép alakulhat ki benne, hogy Budapestnél undorítóbb hely lassan a világon nincs. A téma az utóbbi hónapokban pörgött fel ennyire, valószínűleg nem függetlenül attól, hogy Karácsony Gergely főpolgármester indul az ellenzéki előválasztáson. A propaganda magas labdát igyekszik lecsapni: a rendpárti magyar társadalomban általában van közönsége ennek a narratívának, különösen, ha sikerül még azt is mellé tenni, hogy a baloldal a törvénytisztelő, dolgos polgárok helyett deviánsok mellett áll. Bemutatjuk, hogyan formálják a gettósodó főváros képét a jobboldali sajtóban, és hogy mit tudtunk meg a valós helyzetről.

2021 nyarára a kormánypárti sajtótermékektől magukat távol tartóknak is feltűnhetett, hogy új, negatív kampánytéma tolakodott be a közbeszédbe: a budapesti közterek állapotának kérdése.

A Fidesz-közeli médiában épülő narratíva szerint mióta a legutóbbi önkormányzati választáson tarolt az ellenzék a fővárosban, minden egyre rosszabb. A nyár propaganda-slágertémáját jelentő forgalmi dugók mellett nagy figyelmet kapnak mostanában a közterek is, amelyeken – ha hihetünk az apokaliptikus hangulatú leírásoknak – átvette az uralmat a káosz, minden bűzlik, mocskos, és térdig gázolunk a szemétben, miközben a tisztességes polgárokat rettegésben tartó, drogos hajléktalanok elől kell menekülnünk.

A téma eddigi csúcspontját kétségtelenül az Örs vezér terén garázdálkodó banda médiaábrázolása jelenti, aki csak az erről szóló cikkekből tájékozódik, az arra a következtetésre juthat, hogy a csomóponton áthaladók gyakorlatilag életveszélynek teszik ki magukat. Szó, ami szó, a Zugló és Kőbánya határán fekvő Örs nem a város legkellemesebb pontja (ahogy nem volt az a korábbi években sem), és az alapprobléma létezését sincs okunk kétségbe vonni, különösen mert azóta a rendőrség is lépett az ügyben. Ettől függetlenül nem lesznek kevésbé túlzóak azok a cikkek, amelyek horror, pokol, rémdráma, terror és apokalipszis címszavakkal írják le a tér mindennapjait, illetve az a gyakorlat, hogy egy néhány fős koldusbandáról több tucat cikk születik néhány nap alatt a Fidesz-közeli újságokban és a bulvársajtóban.

Pedig ez tényleg csak a jéghegy kikandikáló teteje: az érintett sajtótermékeket átnézve azt láthatjuk, hogy egy ideje folyamatosan napirenden tartják a fővárosi köztisztaság, a közbiztonság és a hajléktalanság kérdését. Erre pedig nehéz lenne más magyarázatot találni azon kívül, hogy Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti indulása miatt szükségessé vált a téma negatív keretezése.

Így formálják a narratívát

A témát szórványosan napirenden tartják fideszes politikusok is, Gulyás Gergely például egy kormányinfón arról beszélt, hogy Budapesten több a hajléktalan, mióta Karácsony Gergely a főpolgármester. A szétrohadó Budapest képének megformálásában kulcsszerepet tölt be a Mediaworks Metropol című kiadványa, ami a Lokál helyét vette át az ingyenes fővárosi napilapok kínálatában. A korábbi Metro újság – amely 2016-os megszűnése után 2020 őszétől ismét megjelenik – gyorsan a kormánypárt egyik fő budapesti kommunikációs csatornájává vált.

Ennek megfelelően a Metropol csak úgy lubickol a budapesti káosz, dugók és persze a leromlott állapotú közterek témáiban. A forgatókönyv általában az, hogy a lapnak ezek a cikkei szemlék formájában körbefutnak a teljes kormányközeli sajtón.

A 150 ezres példányszámmal újraindult nyomtatott napilappal önmagában is sok ember találkozik, ezzel a módszerrel azonban megsokszorozható a szörnyülködő cikkek elérése. A szemlézés természetesen bevett gyakorlat a médiában a valódi hírértékkel bíró ügyeknél, ezekben az esetekben viszont olyan témák képezik a cikkek tárgyát, mint hogy egy – az aktuális városvezetés politikai irányultságától függetlenül évtizedek óta rettentő nyomasztó állapotú – köztéren (pl. Blaha Lujza vagy Boráros tér) sok a hajléktalan. Vagy akár csak annyi, hogy tele vannak a kukák. Hogy lássuk, miről is beszélünk, íme egy kis ízelítő a Metropol vonatkozó cikkeiből, amelyekkel napi szinten találkozhatnak a tömegközlekedésen utazók és az internetezők:

• „Odakakálnak a bokor mögé, belehánynak az ivókútba” – Élhetetlenné tették a Blaha Lujza teret – Videó!
• Lassan megesz minket a szemét, így fest most a főváros – Fotó!
• Botrányos fotók! Bevették a hajléktalanok a Gellérthegyet
• Mi történt? Elárasztották a hajléktalanok a budapesti parkokat, kiszorultak a pihenni vágyók – hihetetlen fotók a városból
• „A gyomrom kifordul...” – a járdán fetrengve hányt a részeg nő Józsefvárosban – Fotó!
• Hihetetlen! Szlalomozni kell a bűzölgő kukák között a Széll Kálmán téren

Az állítólag romló közbiztonság témájával még szélesebb körben foglalkoznak lapok. A kormányközeli intézőember Vaszily Miklós érdekeltségébe került Index napokon át vezető cikkekben foglalkozott az Örs vezér téri „galeri” rémtetteivel, és a főszerkesztő megígérte, hogy az összes „méltatlan” állapotú köztérrel külön riportban fognak foglalkozni. Majd a héten kizárólag olvasói levelekre támaszkodva megállapították azt is, hogy „távolról sem jó a közbiztonság Budapesten”.

Elérésben jelenleg elhanyagolható fejlemény, de az összképet színesíti, hogy a fiatalos Fidesz projekt keretében felfuttatott politikai influenszerek is felültek a budapesti nyomorvonatra. Az új keletű Budapest Patriot című YouTube-műsor például olyan animált intrót kapott, amelyben a műsorvezető egy földön fekvő, hajléktalannak kinéző figurát ugrat át gördeszkával. Az első néhány adásba pedig rögtön befért egy a józsefvárosi Teleki tér áldatlan állapotát feldolgozó rész.

„A rendet mindenki szereti”

Hogy mi a valós helyzet a főváros utcáin, azt nehéz objektíven megfejteni, tényalapú információk ugyanis nem állnak rendelkezésre arról, pontosan mennyire koszos egy adott tér, vagy mennyire látványos a társadalom perifériájára szorult emberek jelenléte. (A cikk második felében azért megpróbálunk közelebb jutni a valósághoz.) Ráadásul erre a témára különösen jellemző az, hogy az emberek valóságérzékelését befolyásolja a politikai preferencia. Ha valaki a Tarlós István-féle városvezetés elkötelezett híve, annak jobban feltűnhetnek a mostani visszásságok, miközben a múltat megszépíti magában, és ugyanez fordított esetben is igaz, tehát egy Karácsony-szavazó könnyebben legyinthet az aktuális helyzet láttán akkor is, ha az esetleg rosszabb.

Egy dolog viszont valószínű: a bizonytalan szavazók megszólítására (vagy legalábbis Karácsonytól való eltántorítására) eredményes stratégia lehet, ha a Fidesz folyamatosan ehhez hasonló kérdéseket tart napirenden, a magyar társadalom nagyobb része ugyanis kifejezetten rendpárti.

Felmérések szerint (pl. itt és itt) az emberek többsége kiemelten fontos értéknek tartja a rendet, a stabilitást, a fegyelmet, az engedelmességet, és társadalompolitikai értelemben zárt/konzervatív gondolkodású. Tudják és használják ezt a politikusok is, különösen az önkormányzati szintű politizálásban.

Ennek Budapesten is számos példáját láthattuk – főként, de nem kizárólag a jobboldal részéről –, elég, ha csak felidézzük Tarlós István hajléktalanokat kiszorító intézkedéseit vagy éppen a VIII. kerület nagy rendpárti fordulatát Kocsis Máté polgármestersége alatt. Utóbbi meglehetősen népszerűnek tűnt a lakosság körében, a Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjét kétszer is újraválasztották Józsefvárosban. (Igaz, ezt a rendpártiság önmagában a jelek szerint nem biztosítja, a fideszes Sára Botond ugyanis kikapott Pikó Andrástól 2019-ben, pedig ő is rendszeresen tematizálja ezt a kérdést.)

„Igen, mert rendet mindenki szereti” – fogalmazott Kocsis Máté egy interjú során G. Fodor Gábornak arra a felvetésére, hogy a józsefvárosi emberek jól fogadták a rendpárti irányt.

Kocsis azt is rögtön hozzátette, hogy ez az a terület, amibe a baloldalnak politikai értelemben mindig beletörik a bicskája.

Nem nagy vállalás tehát kijelenteni, hogy ha a csapból is az folyik, hogy Budapesten eluralkodott a káosz és a mocsok, és mindenhol emberevő hajléktalanhordák randalíroznak, az bőven vehet el szavazatokat az MSZP–Párbeszéd–LMP jelöltjétől – függetlenül attól, mekkora az állítások valóságtartalma.

Szociális vagy rendészeti kérdés?

A közcímben felvetett dilemma főként az utcai hajléktalansággal és a kábítószer-használattal kapcsolatban szokott felmerülni. Ez az a pont, ahol a baloldalnak és liberálisoknak valóban nehéz dolguk van politikailag. Papíron az elvek a szabadság és a bőkezű szociális programok mellett szólnak, csakhogy ezek érvényesítése könnyen kihasználható támadási felületet biztosít a jobboldal számára.

A városlakók többségének ugyanis nagyjából mindegy, hogyan érik el, hogy ne kelljen hajléktalanokat látniuk a köztereken, márpedig ez rendpárti eszközökkel sokkal könnyebben megoldható (és rövid távon valószínűleg olcsóbb is), mint szociálisan érzékeny módszerekkel.

A kormánykommunikáció pontosan erre a vonatra ült fel a köztisztaság és közbiztonság intenzív tematizálásával. Számos cikkben konkrétan meg is jelent, hogy az – állításuk szerint – tűrhetetlen hajléktalanhelyzet egy az egyben levezethető Karácsony Gergely programjából, amelyben szerepel, hogy a hajléktalanságot szociális, és nem rendészeti kérdésnek tekintik. A propagandacikkek szerint emiatt „lepték el” a fővárosi parkokat és tereket a hajléktalanok ahelyett, hogy a szállókon tartózkodnának. A Magyar Nemzet július végi cikkében azzal sokkolja olvasóit, hogy „a Karácsony Gergely vezette főváros a lakosság kárára engedékeny a közterületeket kisajátító problémás csoportokkal”, és állítja: „egyre több a szerhasználó, a kéregető és a hajléktalan a főváros utcáin”. A közmédia ekkor még szavazást is indított arról, mit szólnak ehhez a valósnak tételezett állításhoz az emberek – a voksolók 91 százaléka szerint „nem szabad engedni, van elég hely a hajléktalanszállókon”.

Párhuzamosan beindult a hajléktalanok lakhatásának megteremtését célzó fővárosi programtervek ekézése. A Magyar Nemzet szerint például az, hogy a részvételi költségvetés szavazásán nyert az az ötlet, hogy hajléktalan embereknek adjanak ki üresen álló lakásokat, a városházi szociális tanácsadó valamilyen tisztességtelen manőverének eredménye lehet („tarolt a Misetics-lobbi”). A cikk gyorsan össze is köti a hajléktalanok segítését azzal, hogy a tisztességes polgárokkal már nem is foglalkozik senki: „Számtalan fizetőképes fiatal pár és család várja a lehetőséget, hogy önkormányzati bérleményhez juthasson. Úgy tűnik, a fővárosi ingatlanokkal nem érdemes próbálkozniuk, mert ha komolyan vesszük a napokban lezárult részvételi költségvetés eredményét, az üres lakásokat hamarosan hajléktalanok kapják meg” – írják.

Közbiztonság: kormányzati hatáskört tolnak a fővárosra

Megkérdeztük a Fővárosi Önkormányzatot, mit szólnak a közterületeket érintő kampányhoz, és hogy a maguk részéről mit tapasztalnak, mi lehet az alapja a tragikus állapotokat vizionáló beszámolóknak. A koronavírus-járvány kezdete óta az önkormányzatoktól rengeteg bevételt vont el a központi kormányzat, kárpótlás pedig meglehetősen szelektíven történt. Tény, hogy emiatt a főváros és az ellenzéki kerületek egy része az idei évben forráshiányos, nem lenne nagyon meglepő tehát, ha ez a közfeladatok ellátásán is hagyna nyomot.

Kiss Ambrus ​​főpolgármester-helyettes a Telexnek azt mondta: a fővárosi vezetés úgy gondolja, hogy vannak teendők Budapesten a köztisztaság, a közrend és a hajléktalanság területén, de egy nagyváros életében ez mindig így van. Kiss szerint ugyanakkor semmilyen objektív mérőszám vagy megfigyelés nem igazolja, hogy rosszabb állapotban lennének a közterek, mint néhány évvel ezelőtt. Ha pedig valahol konkrét probléma merül fel lakossági bejelentés nyomán, azt minden esetben kivizsgálják, és megpróbálnak tenni ellene, magyarázta Kiss. Az Örs vezér téri banda ügyében a fővárosnak ugyan nem volt közvetlen illetékessége, hiszen ez rendészeti kérdés, de Karácsony Gergely ettől függetlenül levélben megkérte a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy növeljék a jelenlétet a téren, amelyre Terdik Tamas nyilvánosan is azt a választ adta, hogy fokozott rendőri jelenlét lesz a téren.

Kiss Ambrus furcsának tartja, hogy az állítólag romló közbiztonság témáját próbálják a fővárosra tolni, miközben ez a rendőrség (így a Belügyminisztérium, vagyis a kormány) hatásköre. A kerületek és a főváros csak közterület-felügyelőkkel tud beszállni a közrend fenntartásába, de egy közteres és egy rendőr hatásköre között „ég és föld a különbség”, mondta.

A hajléktalanok jelenléte kapcsán hozzátette, hogy 2018-as, utcai hajléktalanságot kriminalizáló jogszabályváltozás óta ebben a kérdésben szintén kizárólag a rendőrség illetékes.

A fővárosnál egyébként nem érzékelik, hogy megnőtt volna a hajléktalanok száma: a bekamerázott aluljárókból érkező képek alapján nem laknak ezeken a helyeken a korábbiaknál többen, és az utcai szociális munkások sem számolnak be trendszerű növekedésről. Kiss szerint ha nyaranta többen is tartózkodnak szállók helyett közterületeken, ez nem abból adódik, hogy megváltozott volna a szociális munkások hozzáállása, és kevésbé javasolnák az embereknek, hogy vegyék igénybe az intézményeket. Szerinte bár van még bőven teendő, azért szépen haladnak az önkormányzati lakhatási programok, nemrég csaknem 100 hajléktalan embert tudtak korábban üres lakásokba költöztetni a fővárosban.

Arra, hogy van-e hatása a budapesti pénzszűkének a köztisztasági feladatok ellátására, Kiss Ambrus azt mondta: amilyen téren igen, ott ezt kommunikálták is. Például

az FKF költségvetésének megkurtítása miatt valóban le kellett szerelni a köztéri kukák egy részét, és az is igaz, hogy ha a Főkert jobban állna anyagilag, akkor tudnának többet kaszálni.

A nyár eleji gazproblémát ugyanakkor szerinte nem ez okozta, hanem hogy szokatlanul esős volt a június, ezért a gépekkel nem lehetett rámenni az érintett területekre. A fővárosi önkormányzat működési költségvetése a központi kormányzattal ellentétben nem lehet mínuszos – magyarázta Kiss –, ezért ahol csak lehet, meg kell fogniuk a pénzt, de ez nem veszélyeztetheti az alapfeladatok ellátását. A lakosságnak azt javasolta, hogy ha problémát tapasztalnak, jelentsék. A konkrét panaszok kivizsgálásán és orvoslásán túl nem gondolja, hogy más, például kommunikációs feladata is lenne a közterületekkel kapcsolatban az önkormányzatnak, magyarán a főváros nem tervez külön reagálni a propagandasajtóban megjelenő állításokra.

Nem nő az otthontalanok száma

Mivel a hajléktalanság kérdése az egyik legtöbbet citált ügy a szétrohadó Budapest témakörön belül, külön felkerestünk hajléktalanellátással foglalkozó szervezeteket is, hogy számoljanak be a tapasztalataikról.

Nehéz megmondani, pontosan hány hajléktalan él Magyarországon, mivel nem készülnek felmérések a témában, így arról is csak közelítő adataink vannak, hogy hányan élhetnek az utcán Budapesten. A szakemberek 10-15 ezerre szokták saccolni a hajléktalanok számát, hozzátéve, hogy ennél sokkal többen, 30-40 ezren kerülhetnek ilyen élethelyzetbe egy év leforgása alatt. A 2011-es népszámlálás szerint 12 347 hajléktalan élt Magyarországon, nagyjából a felük közterületen. Arra nem volt külön adat, hogyan oszlott meg a számuk főváros-vidék viszonylatban.

Egyedül a Február Harmadika-felmérésekből tudunk nagyjából következtetni a hajléktalan emberek és azon belül is a Budapesten élő hajléktalanok számának alakulására. 1999 óta minden évben február 3-án a hajléktalanellátásban dolgozók kérdőívekkel mérik fel a hajléktalanok életkörülményeit és annak változásait. Bár minden évben több ezer hajléktalan ember tölti ki ezeket, a felmérés hangsúlyozottan nem arra szolgál, hogy megtudják, hányan élnek az országban, tendenciákat viszont ki lehet olvasni az eredményekből. Ha azt nézzük, hogy évről évre hányan töltik ki a kérdőíveket, akkor az látszik, hogy

kisebb ingadozásokkal, de csökkenhet a hajléktalanok és azon belül is az utcán élők száma Budapesten, függetlenül attól, hogy ki éppen a főpolgármester.

A fővárosi önkormányzat hajléktalanellátó szervezete, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) közel 2400 férőhelyet tart fenn (átmeneti szállások, éjjeli menedékhelyek), ezzel a legnagyobb ellátónak számít Budapesten. Sok tényezőtől függ, hogy hányan mennek be a szállókra vagy éjszakáznak inkább az utcán, így például attól is, hogy milyen évszak van: nyáron a jó idő miatt jellemzően kevesebben választják az intézményi ellátást, mint télen, magyarázta Zakar Gergely, a BMSZKI igazgatója. (Ahogy egy másik szakember fogalmazott: nincs abban semmi meglepő, hogy a hajléktalanok is nyáron inkább a szabadban tartózkodnak, mint a zsúfolt, klímával nem rendelkező szállón.)

Ehhez jött még a járványhelyzet, a járványügyi előírások miatt nehezebb lett bekerülni a szállókra, voltak olyan intézmények, amelyek nem is fogadtak új beköltözőket ebben az időszakban. A BMSZKI-nél próbálták úgy alakítani a szállók létszámát, hogy minél kisebb legyen a zsúfoltság. Átmeneti szálláshelyeket hoztak létre ennek érdekében; voltak, akiket üresen álló önkormányzati lakásokba tudtak beköltöztetni, illetve sok idős hajléktalant helyeztek el tartós bentlakást biztosító szociális intézményekben, ezzel is csökkentve a szállók leterheltségét.

A válság később kezdhet érződni

Összességében nem sokkal vannak többen az átmeneti szállókon és az éjjeli menedékhelyeken most, mint egy évvel korábban, nem lehet azt mondani, hogy tömegével jelentek volna meg a szállókon hajléktalan emberek, mondta a BMSZKI igazgatója. Hozzá kell tenni, hogy Budapesten is csak egy pár száz fős kisebbséget jelentenek a hajléktalan népességen belül azok, akik életvitelszerűen élnek az utcán, és jobban szem előtt vannak.

Azt még a szakemberek is csak találgatják, hogy a járvány nyomán kibontakozó gazdasági válság milyen hatással lesz a hajléktalanok számára, tette hozzá. Elképzelhető, hogy csak évekkel később jelennek meg az utcán és az ellátórendszerben azok az emberek, akik mostanában veszítették el a munkájukat. Győri Péter, aki évtizedek óta foglalkozik hajléktalanellátással, korábban azt mondta a Telexnek adott interjújában, hogy két-három éves csúszással jelenthetnek meg az ellátórendszerben ezek az emberek. Addigra jutnak el oda, hogy elfogynak tartalékaik, és már nem tudják meghúzni magukat a rokonoknál, ismerősöknél. A 2006–2008-as gazdasági válság után is hasonló folyamatok zajlottak le.

Nem tartatják be a kriminalizáló szabályt

A Menhely Alapítvány diszpécserszolgálata fogja össze és koordinálja a Budapesten és Pest megyében működő utcai szolgálatok munkáját, így nekik van a legjobb rálátásuk arra, mi is történik az utcákon a hajléktalan emberekkel. A lakossági bejelentések is hozzájuk futnak be: őket hívják, ha veszélyben lévő hajléktalant látnak télen, de akkor is, amikor valakit zavar a hajléktalanok látványa. Kártyás Irén, a diszpécserszolgálat vezetője elmondta: azt tapasztalják, hogy évről évre egyre kevesebb hajléktalan van Budapest utcáin, sokan megöregedtek, meghaltak időközben.

Akik most élnek az utcán, gyorsabban változtatják helyüket a városon belül, mint 10-15 éve, már nem igazán jellemző, hogy egy-egy helyen hosszabb időre letáborozzanak.

Ennek egyrészt az az oka, hogy a hajléktalanok között megjelent egy fiatalabb generáció, más szokásokkal és életmóddal, másrészt a 2018-ban elfogadott törvénnyel büntethető vált az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése. A statisztikák szerint azonban a rendőrség nem igazán él ezzel az eszközzel. Kalota Ágnes, az Utcajogász alapítója és ügyvédje azt mondta a Telexnek, hogy, legutoljára 2019-ben volt két olyan ügyük, amikor az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt indítottak eljárást valaki ellen, azóta nem is hallottak hasonló esetről. 2018-ban két budapesti perben is az Utcajogász képviselte azokat a hajléktalanokat, akiket már az új jogszabály alapján állítottak bíróság elé.

Kikértük a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól, hogy 2018. október 15-e, a törvény hatályba lépése óta hány esetben indítottak eljárást hajléktalanok ellen Budapesten. Közel három éve alatt 554 esetben intézkedtek a rendőrök a szabályok megsértése miatt, viszont csak 18 esetben indult szabálysértési eljárás.

Ezek eloszlása is árulkodó: 2018-ban és 2019-ben 7-7, 2020-ban 3, míg idén eddig egyetlen eljárás indult.

A diszpécserszolgálathoz befutó hívások száma sem utal arra, hogy több lenne a hajléktalan ember az utcákon, mint máskor, még a panaszokból sincs több. Nyáron egyébként is kevesebben keresik őket, mint krízisidőszakban. A járvány és a kijárási tilalom miatt volt némi visszaesés a hívások számában, mivel a lakosság kevésbé találkozott a hajléktalanokkal.