A józan paraszti ész is azt diktálja, hogy megmaradjon ez a kórház

2021. április 15. – 07:24

frissítve

A józan paraszti ész is azt diktálja, hogy megmaradjon ez a kórház
A Szabolcs utcai kórház bejárata 2021 áprilisában – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva
  • Győri Péter évtizedek óta foglalkozik hajléktalanellátással, a Szabolcs utcai kórház létrehozásánál is jelen volt. Szerinte az utcán fognak maradni a beteg, idős hajléktalanok, ha bezár az intézmény, máshol nem tudják őket ellátni.
  • A speciális ellátás miatt a kórház pótolhatatlan, máshová költöztetése nem lehetséges, nincs is erre megfelelő ingatlan a fővárosban.
  • Az elmúlt egy évben folytatott tárgyalások alatt nem derült ki, hogy a vagyonkezelő miért akarja kitenni a kórházat az épületből, Győri szerint ez arra utal, hogy nincs is különösebb okuk erre. Abban bízik, hogy végül a döntéshozók is belátják, mennyire fontos szerepet tölt be a kórház a főváros egészségügyi rendszerében.
  • A járvány miatt a dolgozó hajléktalanok fele vesztette el a munkáját. A most kibontakozó gazdasági válság miatt két-három év múlva sokan válhatnak hajléktalanná.

Március végén jelent meg a hír, hogy az állami vagyonkezelő felbontotta a Szabolcs utcai hajléktalankórház bérleti szerződését, és emiatt május 1-jéig ki kellene költöznie az intézménynek. A döntést nagy felháborodás követte, a fővárosi önkormányzat is keményen beleállt az ügybe. Miért különleges a Szabolcs utcai kórház?

Győri Péter: Ott látják el az egészségügyi szempontból legrosszabb helyzetben lévő hajléktalan embereket; olyanokat, akiket egy átlagos szálló nem tud fogadni, ezért is pótolhatatlan a kórház. Az épületben működik egy 73 férőhelyes belgyógyászati osztály, ugyanott, csak egy másik emeleten van egy 150 férőhelyes átmeneti szálló is, ahol ugyanúgy ezeket az idős, beteg, sokszor kerekesszékes hajléktalanokat látják el, és szükség esetén orvosok, ápolók is foglalkozni tudnak velük. Tehát a különböző részlegek szimbiózisban működnek, innentől kezdve kizárt, hogy el lehessen költöztetni az intézményt. Van egy külön 20-40 fős lábadozó is, ahol részben a jobb állapotban lévő kórházi betegeket, részben pedig az utcáról beszállított klienseket látják el, orvosi felügyelet mellett. Ebből sincs sok Budapesten, pont az orvosi ellátás miatt, és egyébként sem olcsó ilyet fenntartani. Ezenkívül járóbeteg-ellátás is van a kórházban, illetve négy kerület utcai szolgálatának a telephelye is ebben az épületben kapott helyet. A budapesti hajléktalanellátás egy komplex rendszer, amiből persze ki lehet húzni egy-egy elemet, csak akkor visszazuhanunk egy sokkal rosszabb állapotba. És itt nemcsak az ellátórendszerre, hanem a fővárosi közállapotokra gondolok.

Mi lesz, ha megszűnik az intézmény?

Nem lesz hova bevinni ezeket az embereket, kint fognak maradni az utcán. Tudjuk, mert ugyanez volt, mielőtt több mint nyolc éve létrejött volna a kórház. Hatalmas előrelépésként értékeltük, amikor megnyitott, olyan helyet biztosítottunk ezeknek az embereknek, ahol őszintén azt tudjuk mondani, hogy gyere be, szívesen fogadunk, itt jó helyed lesz. Nem nagyon vannak olyan szállók Budapesten, ahol kerekesszékes hajléktalanokat tudnának fogadni, már az sem mindenhol adott, hogy a kapun be tudjanak menni. A szobáknak és a vizesblokkoknak is akadálymentesnek kell lenniük, legfeljebb két-három helyen van így, hiszen egyáltalán nem olcsó ilyesmit kialakítani. És ezek csak a fizikai körülmények. De egészségügyi személyzetre is szükség van. Aztán ott van az ellátás volumene. Elsőre nem tűnik soknak ez a 73 kórházi férőhely, de mivel sok a rászoruló, nagyon gyorsan cserélődnek a betegek. Ahogy az állapotuk megengedi, azonnal átkerülnek a lábadozóba vagy a szállóra, hogy jöhessenek mások a helyükre. Évente 300 beteget látnak el a kórházi részlegen, a járóbeteg-ellátásban több ezret, és az átmeneti szálló is szinte mindig telt házzal üzemel.

Névjegy

Győri Péter eredeti végzettsége szerint közgazdász, 1979-ben szerzett diplomát a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen (mai Corvinus Egyetem). Évtizedek óta foglalkozik szociális ügyekkel, az 1980-as évek óta tanít az ELTE-n, elsősorban hajléktalansággal és lakhatással foglalkozó tárgyakat. Aktívan részt vett számos szakmai szervezet létrehozásában és szakpolitikai intézkedés kidolgozásában. A rendszerváltás előtt a Szegényeket Támogató Alap aktivistája volt, 1990 óta a hajléktalanokkal foglalkozó Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke, 2002 és 2018 áprilisa között pedig a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szakmai igazgatója volt. 1990 és 2002 között az SZDSZ tagjaként fővárosi önkormányzati képviselő volt, Győri Péter vezette a közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságát. 2002 és 2016 között vezette az Adósságkezelők Magyarországi Egyesületét.

Hogyan jött létre a kórház?

2010 után a kormány elkezdte üldözni a közterületi hajléktalanságot, tulajdonképpen emiatt kezdődött el egy gondolkodás a kormány részéről, hogy hova tüntessék el őket az utcáról. Így merült fel a kórház ötlete, többek között én is közreműködtem a helyszín kiválasztásában. Évek óta üresen állt az épület, amikor átvettük, előtte egy nagyon jól felszerelt kiemelt, központi országos kardiológiai kórház működött benne, amire több milliárd forintot költött az állam, ezért is néz ki most úgy, ahogy. Megrendített, annyira jó állapotban volt. A felújítást és átalakítást is a kormány fizette, ez is milliárdos összeg volt.

Karácsony Gergely főpolgármester azt mondta, addig nem adja vissza az épületet az államnak, ameddig nem ajánlanak fel csereingatlant. Mennyi realitása van, hogy egy másik épületbe költözzön a kórház?

Nincs olyan szóba jöhető ingatlan Budapesten, ami akadálymentesített lenne. Az is fontos, hogy hol helyezkedik el a kórház; lakóépületektől messze, de mégis a város szívében. Közel esik az ellátási területhez, a mentőnek vagy az utcai szolgálat autójának nem kell a város szélére kimennie. Tudomásom szerint a fővárosi önkormányzat tulajdonában sincs olyan ingatlan, ami alkalmas lenne erre a célra, nem beszélve arról, hogy rengeteg pénzbe kerülne egy esetleges átalakítás.

Győri Péter – Fotó: Huszti István / Telex

Egy éve tudja a főváros, hogy a vagyonkezelő fel akarja mondani a szerződést. Korábban miért nem volt ebből balhé? Mi történt korábban?

Tárgyalások kezdődtek a vagyonkezelő, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI), a főváros és a Belügyminisztérium között, miután a vagyonkezelő jelezte, hogy felbontja a szerződést. Nem úgy tűnt, hogy ettől a szándékától elállna, erre utalt az is, hogy csereingatlant sem ajánlottak fel. Az nem derült ki, hogy miért akarják felmondani a szerződést, tehát feltehetően különösebb okuk nincsen erre. Hozzáteszem, négy épület áll azon az ingatlanon, ebből az egyikben működik a hajléktalanellátás. A többit is ugyanaz az állami vagyonkezelő kezeli, amelyik a Szabolcs utcai kórházat. Évek óta üresen állnak, folyamatosan romlik az állapotuk, miközben szerintem az lenne a vagyonkezelő dolga, hogy rendben tartsa azokat. Senki nem akart balhét, főleg a BMSZKI nem, mindenki abban bízott, hogy végül megnyugtató megoldás születik. A főváros egészségügyi rendszerében is nagyon fontos szerepet tölt be a Szabolcs utcai kórház, emiatt a kórházak is a mellett foglaltak állást, hogy ne szűnjön meg az intézmény, mert különben nem fogják tudni elhelyezni ezeket a betegeket. A járvány miatt ez még nehezebb kérdés, hiszen így is túlterheltek a kórházak.

Több narratíva is elhangzott az elmúlt hetekben, hogy mi állhat a Szabolcs utcai kórház megszüntetési szándéka mögött, Karácsony Gergely fideszes ingatlanmutyit emleget.

Sokáig attól tartottunk, hogy a Liget-projekt valamelyik fejlesztése fog minket kiszorítani onnan, a Néprajzi Múzeumnak és a Szépművészeti Múzeumnak azon az ingatlanon épült raktárépülete, amin a kórház is áll. Bár erre semmi jel nem utal, elképzelhető, hogy mégiscsak akarnak valamit kezdeni ezzel a komplexummal, és most csak fel akarják szabadítani a területet, aztán kitalálják, mi lesz belőle. Az sem kizárt, hogy megint meg akarták piszkálni a Karácsony-féle városvezetést, de ebben kevésbé hiszek. A látszattal ellentétben nagyon fragmentált a kormányzat, szerintem nem is tudta a Belügyminisztérium, hogy mire készül a vagyonkezelő, a minisztérium végig partner volt a tárgyalások alatt. Azt nem értem, hogy miért nem tudta eddig elérni a Belügyminisztérium a kormánynál, hogy más irányba menjen ez a történet. Talán naivnak tűnök, de úgy gondolom, hogy végül maradni fog a kórház.

Ezt mire alapozza? Segíthet a kórház körül kialakult hírverés?

Mert a józan paraszti ész ezt diktálja. Mindenkinek az az érdeke, hogy megmaradjon a kórház. Szerintem nem vadult el ez a történet, inkább gyakorlati érvek hangzottak el, és ez segíthet. Nem biztos, hogy a döntéshozók – és most nem a vagyonkezelőre gondolok – ezekkel tisztában voltak. Nem véletlen egyébként, hogy sosem reklámoztuk a kórházat, az átadás sem volt sajtónyilvános, a mi kérésünkre, pedig Pintér Sándor és Tarlós István is jelen volt. A mai kórházviszonyok között nem akartuk azzal provokálni a közvéleményt, hogy megmutatjuk, milyen jól felszerelt kórházat kapnak a hajléktalanok.

Hogy látja, milyen visszhangja van az ügynek? A Facebook-oldalára kitett pár képet a kórházról és a kórtermekről, több ezren osztották meg a bejegyzését.

Furcsa, hogy most nem jöttek elő negatív hangok. Némileg kockázatos volt megosztani ezeket a képeket, de látniuk kellett az emberek, hogy milyen értékről van szó. Az emberekkel az van elhitetve, hogy a hajléktalanszállók mind lepusztultak, koszosak. Ebben a kontextusban egy vállrándítással elintézhették volna, hogy megszűnik a hajléktalankórház. Meg kellett mutatni, hogy itt szó sincs erről. Sokakat talán inkább az érintett meg, hogy bezárnának egy jól felszerelt kórházat, főleg most, amikor egyébként is kiemelt téma az egészségügy helyzete. Úgy látom, hogy pártállástól függetlenül észszerűtlen lépésnek tartják az emberek.

Látva az elmúlt évek hajléktalanellenes intézkedéseit, hogyan változott a közvélemény hozzáállása a hajléktalanokhoz például 2012 óta?

Vannak erre vonatkozó mérések, és ezek azt mutatják, hogy a kormány hajléktalanellenes propagandájának dacára nem igazán változott az elmúlt években. Nincs még egy olyan európai ország, ahol még az alkotmányt is módosították a hajléktalanok miatt. De összességében mindez hatástalan volt, szerintem ezért is álltak le például a büntetőintézkedések végrehajtásával. Az emberek többsége továbbra is úgy gondolja, hogy a hajléktalanokon segíteni kell, munkalehetőséget és lakhatást kell számukra biztosítani, kisebbségben vannak, akik büntetnék őket. A magyarok zöme hagyományos, keresztény-liberális értékrendet vall, ami sokkal mélyebb és erősebb, mint a politikai zaj. Az sem teljesen igaz, hogy azokat zavarják leginkább a hajléktalanok, akiknek valamilyen módon közük van hozzájuk, például látják őket az utcán. Minden hetedik magyar embernek van hajléktalan helyzetben lévő rokona vagy ismerőse, és ők sem elítélők.

Legutóbb 2011-ben próbálták összeszámolni, hány hajléktalan ember él Magyarországon. Most mi a helyzet?

Egyidejűleg körülbelül 10-15 ezer hajléktalan él Magyarországon, de egy év alatt sokkal többen, 30-40 ezren kerülnek ilyen élethelyzetbe. Még mindig probléma, hogy azokkal azonosítják a hajléktalanokat, akik az utcán élnek, miközben akik dolgoznak, de szállón kénytelenek élni, ugyanúgy hajléktalannak számítanak. Ők jelentik a többséget. És még náluk is többen vannak, akik illegális tömegszállásokon élnek. Ilyenekkel tele van a város, és ezek a helyek rosszabbak, mint a hajléktalanszállók. Az építőiparban a munkaerőhiány miatt a munkáltatók szálláslehetőséget is biztosítanak a munkásoknak, ezzel rengeteg embert elvittek a szállókról. Ennek következtében az elmúlt években radikálisan megnőtt az idős, beteg hajléktalanok aránya az intézményi ellátásban. Nekik másfajta igényeik vannak, sokkal több gondozásra-ápolásra van szükségük. Ezért is fontos, hogy legyen egy olyan intézmény, mint a Szabolcs utcai kórház.

Fotó: Huszti István / Telex

Mik voltak a hajléktalanok életkörülményeit vizsgáló Február Harmadika Munkacsoport idei felmérésének legfontosabb megállapításai? Milyen következményei lehetnek a járványnak?

Egyrészt az, hogy mennyire fontos a tesztelés, és nem csak a vírus elleni védekezés szempontjából. Az adatokból azt látjuk, hogy akiket teszteltek, azok komolyabban veszik a járványhelyzetet, jobban elfogadják és betartják az intézkedéseket, és elfogadóbbak az oltással szemben. Ezek ellenkezője igaz azokra, akikhez nem jutott el a tesztelés. A tesztelés azt is jelenti, hogy odafigyelnek az emberre, része a közösségnek, tehát pszichés jelentősége is van. Az országban Budapesten tesztelték magasan a legtöbb hajléktalant, 100 ezer tesztet végeztek körükben, ami hatalmas eredmény. Többek között ennek is köszönhető, hogy nem történtek tömeges megbetegedések, nem alakultak ki gócpontok a szállókon, csupán a teszteltek három százaléka volt fertőzött.

Arról nincsenek adataink, hány hajléktalan halt meg a koronavírus következtében. Sajnos az utcán élőkhöz nem igazán jutottak el ezek az eszközök, az oltással szemben is bizalmatlanok, nem véletlenül sürgetjük már egy ideje a hajléktalan-oltópontok kijelölését. Ezzel szemben a szállókon élők 70 százaléka már legalább az első dózist megkapta. Másik fontos tanulsága a felmérésnek, hogy a dolgozó hajléktalanok fele vesztette el a munkáját a járvány alatt. Ezen sajnos az ellátórendszer nem tud segíteni. Nagy kérdés, mi lesz azokkal, akik még lakásban élnek, de elvesztették a munkájukat. Ők az eddigi tapasztalatok alapján két-három éves csúszással jelennek majd meg a hajléktalanellátásban, addigra fogynak el végképp az erőforrásaik, jutnak el oda, hogy már nem tudják meghúzni magukat a rokonoknál, ismerősöknél. A 90-es évek elején és a 2006–2008-as gazdasági válságnál is pontosan ez történt.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!