Orbánék számára nem kérdés, hogy Izraelnek joga van az önvédelemhez. Ukrajnáról kétértelműbben beszéltek

Orbán Viktor miniszterelnök pénteki rádióinterjújában az Európai Unió szokásos ostorozása mellett arról is beszélt, hogy Izraelnek joga van megvédenie magát, mivel terrortámadás érte az országot. Egészen pontosan így fogalmazott: „Az ember azt mondja, hogy ha megtámadnak egy országot terrorista akcióval, akkor az ottani vezetőknek, ez esetben Netanjahu miniszterelnöknek, nyilván az van a fejében, hogy neki az a kötelessége a saját népe iránt, hogy mindent megtegyen, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. És valóban, azt kell mondanunk, hogy ha valakit terrortámadás ér, annak joga van ahhoz, hogy lépéseket tegyen annak érdekében, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő, még egyszer a saját polgárai ne essenek áldozatául a terrorista akcióknak.”

Orbánhoz hasonlóan nyilatkozott Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter is, aki pár órával a harcok kirobbanása után azonnal közleményben ítélte el a Hamász véres támadásait. „A lehető leghatározottabban elítéljük ezt a brutális támadást, elismerjük Izrael önvédelemhez fűződő jogát, s őszinte együttérzésünkről biztosítjuk Izrael kormányát és az izraeli népet az őket ért veszteségek miatt. Izraeli kollégámat biztosítottam Magyarország támogatásáról és együttérzéséről.”

Érdemes azt is felidézni, mit mondott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a hétfői Nemzetközi Pro-Izrael Konferencián. „Az első, amit Izraelnek kívánhatunk, hogy ebben a helyzetben a lehető leghamarabb szerezze vissza a teljes uralmat Izrael állam területe felett, és teremtse meg azokat a biztonsági garanciákat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hasonló bestiális támadás többé ne történhessen.”

Háború és terror

Adja magát az összevetés, hogyan kommunikált a miniszterelnök és a kormány, amikor tavaly februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Akkor is ennyire egyértelmű volt Orbán számára, hogy egy megtámadott országnak joga van az önvédelemhez? Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fejében is az lehetett, hogy mindent meg kell tennie azért, hogy még egyszer ne támadhassák meg a saját népét? Ukrajnának is azt kívánták, hogy szerezze vissza a teljes uralmat a területe felett?

Természetesen nem lehet egy az egyben összevetni az izraeli helyzetet az ukrajnai háborúval. Más-más okok vezettek a konfliktusig, az erőviszonyok is mások, illetve a harcok természete is eltérő. Ukrajna ellen egy másik állam indított területszerző katonai offenzívát, amit egyértelműen háborúnak nevezünk. Izraelre most az USA és az EU által terrorszervezetnek nyilvánított Hamász támadt rá, ami az önálló államisággal nem rendelkező Gázai övezetet ellenőrzi.

Abban nincs különbség, hogy mindegyik konfliktusban emberek halnak meg. Az orosz hadsereg kezdetben az ukrán hadseregre és katonai célpontokra támadt, de már a háború első hónapjától ukrán civilek tömegei haltak meg, veszítették el otthonukat és kényszerültek menekülésre. A Hamász a múlt héten katonai célpontok mellett szándékosan a Gázai övezet határán élő civilekre is támadt: tömegmészárlást végzett és rengeteg civil túszt ejtett.

Izrael már a támadások után légicsapásokat indított gázai célpontok ellen. Már mindkét oldalon ezer felett van a halálos áldozatok száma, amelyeknek nagy része civil, az eseményeket ebben a tudósításban követjük folyamatosan. További kérdés a várható izraeli offenzíva fényében, hogy mi lesz a Gázai övezet és annak a több mint 2 millió palesztinnak a sorsa, akik eddig is pokoli körülmények között éltek a területen.

Ukrajna is felelős a háborúért, de joga van megvédeni magát

Cikkünkben most csak arra koncentrálunk, hogyan beszéltek kormányzati részről az oroszországi agresszióról annak kezdetén, illetve az azóta eltel közel másfél évben, és ez miben tér el attól, ahogy Izraellel kapcsolatban kommunikáltak a napokban. Nem azt állítjuk, hogy a kormány tagadta volna Ukrajna önvédelemhez való jogát, viszont a kormányzati megszólalásokból az is látszik, hogy a felelősség vagy a béke kérdésében már jóval kevésbé fogalmaztak egyértelműen.

Ha csak Orbán Viktor Facebook-oldalát nézzük, akkor azt látjuk: a háború kitörésének napján elsősorban azt sulykolta, hogy Magyarországnak ki kell maradni a háborúból, nem szabad hagyni, hogy Magyarországot belesodorják a háborúba, a magyarok biztonsága a legfontosabb. Hasonló üzeneteket lehetett hallani a kormány többi tagjától is, kevésbé hangsúlyosan jelent meg Orbánék kommunikációjában (bár egy február 24-i videójában ezt is elmondja Orbán), hogy Magyarország egyébként elítéli az Ukrajna elleni orosz agressziót, kiáll a megtámadott Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett.

A háború kitörését követő hetekben pedig – az áprilisi országgyűlési választásokra való készülés jegyében – a már jól ismert, a béke és a biztonság (lásd rezsicsökkentés és a gázellátás biztosítása) fontosságát hangsúlyozó üzenetek dominálták Orbán és a kormány megszólalásait, azzal kiegészülve, hogy a baloldal háborút akar, fegyvereket és katonákat küldene Ukrajnába. Ebből nőtte ki magát a „háborúpárti ellenzék/baloldal” szlogen, amit azóta is előszeretettel használnak fideszes politikusok és a kormánypropaganda, lásd a CÖF legutóbbi plakátkampányát.

Igaz az is, hogy egy tavaly júniusi rádióinterjúban Orbán hasonlóan fogalmazott, mint most Izrael esetében, vagyis azt mondta: Ukrajnának joga van megvédenie magát. Azt is mondta, ha úgy dönt egy kormány, hogy harcol, azt nem lehet elvitatni, még akkor sem, ha nem jók az esélyeik a fogadóirodák szerint. Ezt azonban erősen árnyalja, hogy még korábban, például a tavalyi választási győzelme után tartott beszédében a kormányfő az ellenzékkel összefogó ellenfelek között sorolta fel az ukrán elnököt. A kevert fajúságról tett kijelentései miatt elhíresült 2022-es tusványosi beszédében pedig lényegében Ukrajnára tolta a felelősséget a háború kirobbanásáért.

„Persze azt mindenki tudja, Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ez történt. Most nézzük, mi volt ennek az oka. (...) Az oroszok egy nagyon világos biztonsági igényt fogalmaztak meg, a diplomáciában ritka módon ezt még le is írták, és elküldték az amerikaiaknak is, és elküldték a NATO-nak is. (…) A nyugatiak ezt az ajánlatot elutasították, tárgyalni sem voltak róla hajlandók. (…) Ez a visszautasítás pedig azt a következményt váltotta ki, hogy ma az oroszok fegyverrel akarnak érvényt szerezni azoknak a biztonsági igényeiknek, amelyeket korábban tárgyalás útján akartak elérni.”

A támadó félnek számító Oroszország felelősségének relativizálása is visszatérő eleme a kormány kommunikációjának. Ez abban is tetten érhető, amit Orbán is rendszeresen hangoztat, miszerint most az Egyesült Államok akaratától függ, hogy lesznek-e béketárgyalások. Ezt mondta például a tavaly decemberi nemzetközi sajtótájékoztatóján is.

Hasonló eddig fel sem merült Izraellel kapcsolatban. A magyar kormány részéről senki nem vitatja Izrael mint megtámadott fél felelősségét ebben a bonyolult konfliktusban. A magyar álláspont szerint egyértelműen a Hamásznak tulajdonítható a mostani helyzet. Orbán közbenjárására a rendőrség rögtön be is tiltotta a péntekre meghirdetett, palesztinpártinak nevezett tüntetést.

A szomszédunkban zajló háború esetében Orbán maga is többször azt nyilatkozta, hogy Ukrajna nem győzhet Oroszország ellen, ami totálisan szembemegy azzal, amit Magyarország szövetségesei mondanak a háború kimeneteléről. Az talán érthető, hogy hasonlót most senki nem emleget Izrael esetében, tekintve, hogy a világ egyik legerősebb hadserege készül lerohanni a Gázai övezetet.

Ukrajnával már a háború előtt sem voltunk jóban, Izraelt Orbán szövetségese vezeti

Nem csak arról van szó, hogy Orbán nem hisz Ukrajna győzelmében. A magyar kormányt rendszeresen oroszpártisággal vádolják idehaza és külföldön is, de Orbánék nem csinálnak abból titkot, miért nem távolodtak el Ukrajna lerohanása után Vlagyimir Putyin rezsimjétől, miközben az orosz hadsereg bizonyítottan civileket mészárolt le Bucsában. Ilyenkor az ország energiafüggősége szokott lenni az érv, Szijjártó Péter például a holland köztévének is ezzel magyarázta az Oroszországgal kapcsolatos külpolitikát.

Ezzel párhuzamosan a kormánypropaganda gyakorlatilag az orosz narratívát terjeszti itthon: a küszöbön álló harmadik világháború rémével ijesztgetnek, és az ukrán elnököt pocskondiázzák, miközben fideszes megmondóemberek teljesen nyíltan arról beszélnek, hogy Oroszországnak szurkolnak a háborúban. Nehéz nem azt gondolni, hogy mindez a kormány jóváhagyásával történik a több száz újságot magába foglaló fideszes médiabirodalomban.

Még hosszan lehetne sorolni azokat a kormányzati lépéseket és megnyilvánulásokat, amelyek feszültséget okoztak Magyarország és a háborúban álló Ukrajna között. A kormány nem járult például hozzá ahhoz, hogy a területéről közvetlenül fegyvereket szállítsanak Ukrajnába, de ilyen szállítmányok áthaladását azért lehetővé tette másik országba. A kormány a fegyverszállítások ügyét legutóbb tárgyalási alapnak használta: addig nem akart tárgyalni az újabb ukrajnai fegyverszállítások uniós finanszírozásáról, amíg nem távolították el az OTP-t a háborút támogató cégek listájáról.

A magyar kormány érvelésében visszatérő elem, hogy az orosz energiafüggőségünk mellett a konfliktushoz való közelségünk, és az Ukrajnában élő magyar kisebbség védelmével indokolják ezeket a sajátos lépéseket. A két ország viszonya az orosz invázió előtt sem volt kimondottan jó. Éppen az ukrajnai magyar kisebbség helyzete okozott konfliktust, nem meglepőek tehát az elmúlt időszakban látott diplomáciai súrlódások.

Magyarország 2017 óta nehezíti Ukrajna nyugati integrációját, mert a magyar kormány szerint az abban az évben elfogadott ukrán oktatási törvény, majd a két évvel később elfogadott nyelvtörvény is diszkriminálja az ukrajnai magyarokat. Erre válaszul az elmúlt években blokkolták az Ukrajna és a NATO közötti legmagasabb szintű párbeszédet, amivel ha nem is lehetetlenítették el, de lassították a közeledést.

Izraellel, pontosabban Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel viszont kifejezetten jó viszonyt ápol a kormány. Netanjahu elsőként gratulált Orbánnak a tavalyi választási győzelme után, Orbán pedig hasonlóan örült, amikor decemberben újból Netanjahut választották meg Izrael kormányfőjének.

Izraelben is legyen béke

Az izraeli harcok apropóján megint arról beszélhetett Orbán, amiről egyébként is szeret: a békéről. A pénteki rádióinterjúban úgy fogalmazott: ilyenkor látszik igazán, milyen fontos a béke és stabilitás, amiben élünk, ezért a politikai vezetőknek mindent meg kell tenniük, hogy megőrizzék ezt. Ez Izrael vonatkozásában azt jelenti, hogy Orbán szerint meg kell akadályozni, hogy a terrorizmus elleni háború arab–izraeli államközi háborúvá váljon, mert annak hatásait Magyarországon is megéreznénk.

Hogy ehhez mire van szükség, azt nem fejtette ki részletesebben. A béke kérdése Ukrajnával kapcsolatban is rendszeresen előkerül a kormányzati kommunikációban, de még másfél évvel az orosz agresszió kezdete után sem világos, hogyan képzelik el Orbánék az ukrajnai békét. Pedig nagyon nem mindegy, milyen feltételek mellett zárul az orosz–ukrán háború: a 2014-ben elszakított Krím is visszakerül-e Ukrajnához vagy csak azokról a területekről vonulnak ki az oroszok, amit jelenleg is megszállás alatt tartanak, ami Ukrajna teljes területének mintegy 20 százaléka? Az Orbán által javasolt azonnali tűzszünet azt vetítené előre, hogy ezek is az ellenőrzésük alatt maradnának.

Gulyás Gergely nyilatkozata alapján Izrael esetében nem kérdés, hogy Tel-Avivnak az izraeli állam egésze felett vissza kell szereznie az uralmat. De még ez sem feltétlenül hozza el az áhított békét: egy várhatóan elhúzódó gerillaháború kezdődik a világ egyik legmodernebb hadserege és a Hamász között, amit nagy valószínűséggel Izrael nyer meg, de akkor sem lehet tudni, mit kezdenek majd a Gázai övezettel.