Nincs sok köze a megszokott büfék kínálatához annak, amit Ji és Mása sok történettel, magyarázattal körítve mutat meg a Zhu & Co vacsoráján. Így a hal, a rák és a csiga sem furcsa.

Méltatlanul levegőnek nézett zöldség, aminek sokkal nagyobb megbecsülés járna. Nem beszélve a leveleiről, amik szépek és finomak is, csak ügyesen kell enni.

Miért fogadjuk el olyan nehezen, ha a rizs szaftos? Kellemes tevékenység-e a félórás kevergetés? Megmutatjuk azt is, hogyan lesz csodás partikaja a maradékból.

Eddig sem főztük rosszul a spagettinket, csak lehet még ennél is jobban csinálni. Ráadásul elég, ha van hozzá jó tészta, olaj, sajt vagy fokhagyma és chili. No meg víz.

Egy napig folytattam gyűjtögető életmódot, de nem biztos, hogy életben maradnék, ha így kellene fenntartanom magam.

Véres krémes, égetett rétes, kivis zöld spárga, mákos nudli, zöld currys tarja és sok minden más, amit megkóstoltunk az ország legjobbnak ítélt éttermeinek kínálatából.

Az eredeti persze a nápolyi – de mi minden pizza még, amit annak hívnak maguk az olaszok, pedig nem is hasonlít a kemencés, kerek klasszikushoz? És mi az oka annak, hogy ennyiféle változat alakult ki?

A Heinz limitált szériás majonézhabot gyártott egy podcastban elhangzott kósza ötlet nyomán: mi kipróbáltuk, elkészíthető-e, és ha igen, van-e értelme a szpréjonéznek.

Olyan vacsorán jártunk, amelyen végigettük az emberi táplálkozás történetét úgy, hogy a végén már azt se tudtuk, mi édes, és mi savanyú.