A füge a legszexibb gyümölcs, de hogyan lesz finom is?

A füge olyan gyümölcs, amellyel kapcsolatban több a sztori, mint amennyit ténylegesen esznek belőle. Olyan gyümölcs ez, ami bár minden ősi kultúrának fontos szimbóluma, és sok magyar kertben is megterem, piacokra és boltokba alig jut el. Ha mégis, akkor ötszáz forint egy szem belőle, és mivel nyáron gyümölcsdömping van, akkor már inkább vesznek bármi mást az emberek. A füge ugyanis gyönyörű, van benne valami egészen misztikusan különleges szépség.

Nemcsak szerintem és Jamie Oliver szerint, aki mindig szexinek mond minden ételt, de különösen a fügés salátákat, hanem az egész európai kultúrtörténet szerint. Hiszen Ádám és Éva is fügelevelekkel takarta el magát, így sokan arra következtetnek, hogy a füge maga a tiltott gyümölcs, nem is az alma. Olaszul jelent női nemi szervet is, a magyar fügemutatás pedig általában a nemi szervekre való utalással űz el mindenféle gonoszt, rontást, bajt, de még a szemmel verést is megelőzi.

A rejtélyes küllem oka az is, hogy a füge egy befordított virág, ami miatt sokak szerint darazsak élnek benne, amik belemásznak, hogy beporozhassák – de azt mi is cáfoltuk már, hogy a fügével együtt rovarokat is ennénk. A szexuális asszociációkon túl rengeteg egyéb jelentősége is van sok vallás történetében: Jézus megátkozza a fügefát, amivel megmutatja, mi a hitetlenség következménye, de rengeteg fontos történetben szerepel a hinduizmustól a zsidóságig.

A fügefák amúgy kényesek, különösen a hidegre, talán ezért lehetséges, hogy idén végre, a felmelegedés hatására, évtizedek hiábavaló törődése után termőre fordult édesapám fája is, és ontja magából a csepp alakú, rózsaszín belsejű gyümölcsöket. A fügefának a levelei is szép, emberkéz formájúak, és sokan ezeket is felhasználják. Lehet vele például italokat ízesíteni, csinálnak belőle szörpöt és teát is. Vagy sütemény alá tenni, sütőpapír helyett, ami igazából szintén igen jól mutat.

A füge amúgy egy vonzó, de ízek szempontjából nem egészen tökéletes gyümölcs, alig van benne ugyanis sav, amitől nagyon egyoldalúan édes. Ez csak annyit jelent, hogy kell mellé mindig valami társ, ami a legjobb, ha savas, de még annál is jobb, ha valami sós is. Ezért szokták előszeretettel párosítani sajtokkal, joghurttal, túrófélékkel és sós, szárított sonkákkal, ezek közül bármi és minden passzol hozzá. Sőt: húsokkal is nagyon jól sül együtt, és nemcsak csirkével, de sertéssel is.

Savasabb vagy kesernyés gyümölcsökkel-zöldségekkel is nagyon jól működik együtt, paradicsommal, szilvával, rukkolával, radicchióval (nehéz hozzájutni, pedig épp ilyen párban remek). Legjobb savpárja a balzsamecet, már néhány csepptől életre kel a sok édes íz, amit magában hordoz. Sokan mondják, hogy a füge legjobb reggelire, ebédre, vacsorára – szerintem is, de csak sósan-savanyún, így ebben a szellemben készültek belőle a következő receptek is.

Fügés szendvicsek

Nem is kell ehhez recept, elég az előzőkben felsorolt alapanyagok közül bármelyik: füge, kenyéren, kenyérszeletek között, és készen is van az étel, tényleg bármilyen sonkához, jobbféle szalámikhoz, sajtokhoz remekül megy. A képen ricottát kentem a pirítósra, amin sonka- és fügeszeletek vannak, és friss menta a tetején.

Töltött fügék

Az alapgondolat még mindig ugyanaz, mint a szendvics esetében, csak máshogy van felépítve. Fogok egy fügét, és a csúcsos, száras felétől kezdve bevágom a feléig, majd ezt megismétlem keresztben, és megint keresztben, így szétnyithatóvá válik a gyümölcs, mintha virág lenne. Ekkor bele lehet tölteni mindenfélét megint a fenti listáról, kéksajtot, magokat, sonkát. Ha ez is megvan, akkor újabb döntés elé kerülünk, el kell dönteni, hogy így, nyersen esszük meg, vagy az egészet összesütjük. Mindkét esetben nagyon jó lesz az eredmény, csak más. A képen kéksajt és dió került a fügébe.

Fügés focaccia

Pizzán is gyakran fordul elő, frissen, utólag rárakosgatva, vagy sütve, én most vele sütöttem. Zsálya vagy rozmaring illik a tetejére, aztán ha kész, akkor bármilyen sós sajt, lehet kék, vagy parmezán, vagy kecske, de szerintem vele már nem kell sütni. A focacciáról minden olvasható itt, de ez most egy gyorsított, egyszerűsített verzió.

Alapanyagok:

• 250 gramm liszt
• 1,75 dl víz
• fél teáskanál porélesztő
• fél teáskanál só
• egy evőkanál olívaolaj
• 4-5 szem füge
• rozmaring vagy zsálya
• olívaolaj

A lisztet elkeverem az élesztővel, hozzáadom a vizet, sót, és sima felületű tésztává gyúrom, majd az olajat is hozzáadom, beledagasztom. Kiolajozott edényben, letakarva a kétszeresére kelesztem. (A képen látható focacciánál kipróbáltam, hogy fügelevéllel béleltem ki a tepsit, ez szép, de nem túl praktikus módszer, mert evés közben le kell hámozgatni róla a rátapadt leveleket.) Egy kiolajozott tepsibe nyomkodom, egyenletesen megrakom fügeszeletekkel, rozmaringot vagy zsályát morzsolok rá, megcsöpögtetem olívaolajjal, és letakarva hagyom újrakelni. 220 fokon kb. 20 perc alatt sül meg. Tálalás előtt sajtot morzsolok a tetejére.

Karamellizált füge joghurttal (vagy akármivel)

A karamellizálást gyakran használják mindenfélére a gasztronómiai szaknyelvben, olyankor, ha valamit kicsit odakapatnak, megpirítanak. Itt nem erről van szó, hanem tényleges karamellizálódásról, mert a fügében lévő cukor keveredik a serpenyőben olvasztott vajjal, ezek együtt képeznek égetett cukros réteget a füge vágott felére. A képen sima görög joghurttal látható, de amúgy szép dísze lehet egy tál zabkásának, tejbegríznek, tejberizsnek is.

Alapanyagok:

• füge
• fügénként egy pici teáskanálnyi vaj
• zsályalevelek
• dió/mandula
• pár csepp balzsamecet

Egy serpenyőben vajat olvasztok, a fügéket kettévágom. Nem több darabra, mert akkor szétesik, itt egyetlen szabályos felületre van szükség. A fügét a vágott felével lefelé a habzó vajba teszem, és addig pirítom, míg szép, aranyszínű lesz. Ha kész, kiszedegetem őket a vajból, és pár csepp ecettel locsolom őket. A még forró zsiradékba dobom a zsályaleveleket pár pillanatra, majd azokat is kiszedem, végül a diót vagy mandulát is beledobom, pár percig rázogatva pirítom, majd azokat is kiszedegetem, és az egészet a fent felsorolt alapok egyikére halmozom.

Fügével sült paprika

A füge–paprika kombináció ötlete Váncsa Istvántól származik, ő egy tésztaszószt készít ebből a kettősből. Én előbb egyszerűsítettem, majd bonyolítottam rajta. Együtt sütöttem meg a fügét és a paprikákat, hogy összeolvadjanak a leveik, aztán pár kiegészítővel salátát kevertem belőlük. Ugyan a sült paprika is édes, de másképp, mint a füge, és pár sós, pár friss dologgal, és egy kis savassal éppen kiegyensúlyozódott.

Alapanyagok:

• 4 nagy kaliforniai vagy 6 kápia paprika
• 4-5 szem füge
• fél csomag feta sajt
• citromlé, olívaolaj
• só, bors
• friss menta

A paprikákat és a fügéket egy tepsibe teszem, és 200 fokon kb. 25 perc alatt megsütöm. Letakarom egy fóliával az egészet, hagyom kicsit hűlni, majd lehúzom a paprikák héját, és folyó víz alatt kimosom belőlük a magokat. Felcsíkozom őket, és egy tálba teszem a sült fügékkel, amiket szintén feldarabolok. Az egészet sózom, borsozom, ráfacsarok egy fél citromot, meglocsolom olívaolajjal, elkeverem, és fetát morzsolok a tetejére. Ha van, friss mentát is tépkedek rá. Langyosan a legjobb.

További fügés ötletek:

• Pite
• Galette, az itt szereplő technikával, csak fügével
• Cobbler, clafoutis vagy crumble, én barackkal vagy szilvával mixelném a fügét