Varázslatos rózsaszín zöldség, amelyet édesen eszünk: mire jó a rebarbara?

A rebarbara egy zöldség, ha ez valakinek fontos támpont, bár onnan nézve, hogy a paradicsom pedig gyümölcs, teljesen mindegy. Eredetileg kínai származású, és gyógyhatásai miatt alkalmazták, ugyanis tele van mindenféle hasznos tápanyaggal. A lényeg, hogy nagyon erősen savas, friss, harsány íze miatt gyümölcsökkel párosítva, desszertnek, kompótnak használják a leggyakrabban.

A briteknél nagyon menő, jól terem, szeretik is, és ahogyan ezt már sokszor leírtuk, a szigetország konyhája sokkal több figyelmet és szeretetet érdemel, mint amennyit kap: én legalábbis egyre jobban szeretem rengeteg jellegzetes ételét a zabkásától a scone-okon, a pitéken keresztül a pórélevesekig. Még az egyre több helyen kapható rebarbarát is, ami nem egzotikus zöldség, megterem hazai kertekben is. A vékonyabb, keményebb szálakat jobb választani, ha elhajlik, ha nagyon vastag, akkor nagyobb eséllyel lesz fás, szálkás állagú.

A rebarbarából leggyakrabban darabos, rövid hőkezeléssel készült dzsem/kompót lesz. Ezt fűszerezik vagy édesítik, aztán viszont kerülhet húsok mellé ugyanúgy, mint desszertekbe. Sokszor párban áll valami más, édes gyümölccsel, almával, körtével, málnával, eperrel, ahogyan most is. Ettől áll tökéletesen helyre az édes-savanykás egyensúly, márpedig szerintem a legeslegjobbak azok a desszertek, édességek, amikben sok sav is van az édes ízek mellett. Sütemények mellett gyakran kerül még ginbe is, ez egy elég egyszerű módszer: egy üvegbe feldarabolt rebarbarát tesznek, felöntik ginnel, és pár nap múlva egyszerűen megisszák. A két alapanyag annyira jól megy egymáshoz, hogy több nem is kell. Ezen kívül lehet még belőle krémleves, mivel nagyon hamar, pár perc alatt megpuhul, és kellemes péppé turmixolható.

Most két, látványra és állagra egymástól teljesen különböző desszertet készítettem rebarbarával. A trükk az, hogy a tésztájuk nagyon hasonló: az egyik egy vajas-zabpelyhes morzsa, a másik pedig egy tejfölös pitetészta. Az egyik kaotikus, ropogós, lágy és durvább elemek vad keveredése, a kissé gusztustalanul gusztusos mintapéldánya, a másik szép, szabályos, villával fogyasztható és elegáns, az elemek különválnak egymástól. A rebarbarának viszont mindkettőben azonos a szerepe, azt nyújtja, amit a citrom vagy a narancs, vagy a ribizli a desszerteknek, az ecet a salátáknak és a leveseknek, a savanyú káposzta az egytálételeknek: a savat, amely egyensúlyba állítja az édeset.

Rebarbara+eper+omlós tészta = kétféle desszert

Az egyik legjobb angol desszert a crumble, magyarul morzsasüti, ettől még szuper, egyszerű, variálható, jó télen és nyáron, minden gyümölccsel, sőt akár zöldségekkel is. A rebarbara rengeteg levet dob ki magából, miközben sül vagy fő, ezért ha vele készítenek morzsát, akkor gyakran külön sütik meg hozzá az elemeket. Ez nemcsak azért praktikus, mert a morzsát nem áztatja el a rebarbaralé, hanem mert így az elemek külön is felhasználhatók: a rebarbarás kompót csodálatosan finom mindenre, tejbegrízre, joghurtra, pudingra, sodóra, tejberizsre, fagylaltra. Néha a cukron túl fahéjjal, gyömbérrel is ízesítik. A morzsa pedig ugyanígy univerzális minden krémes dologhoz.

Rebarbara-eper kompót ropogós morzsával

Alapanyagok:

• 250 gramm rebarbara
• 250 gramm eper
• 50 gramm cukor

A morzsához:

• 100 gramm vaj
• 150 gramm liszt
• 50 gramm zabpehely
• egy nagy csipet só
• egy evőkanál porcukor

A rebarbara fás, kemény részeit levagdosom, kétcentis darabokra vágom. Ahol a vágáskor lejön a héjából, azt eltávolítom. Az epreket kettévágom, az egészen aprókat egyben hagyom, összekeverem őket egy nagy tűzálló tálban, megszórom a cukorral, és 180 fokos sütőben kb. fél óra alatt megsütöm. Amikor puha, és körülötte szirupos lé képződött: jó. A morzsához a hideg vajat felkockázom, az alapanyagokat gyors mozdulatokkal összemorzsolom. Egy sütőpapíros tepsibe szórom, és a kompót mellett kb. 20 perc alatt aranybarnára sütöm.

Rebarbarás pite

Alapanyagok:

• 250 gramm rebarbara
• 250 gramm eper
• egy evőkanál étkezési keményítő
• 50 gramm cukor

A tésztához:

• 100 gramm vaj
• 200 gramm liszt
• 2 evőkanál tejföl
• egy evőkanál porcukor
• egy nagy csipet só

Először a tésztát készítem elő: a hideg vajat elmorzsolom a liszttel, cukorral, sóval, majd annyi tejfölt adok hozzá, hogy összeálljon. Gombócot gyúrok belőle, majd kilapogatom, és ujjnyi koronggá formázom. Becsomagolom, a hűtőbe teszem minimum egy órára. A rebarbarát és az epret hasonló méretű darabokra vagdosom. Egy tálba teszem, megszórom a cukorral, keményítővel, elkeverem. Ha a tészta lehűlt, a sütőt előmelegítem 175 fokosra, majd egy sütőpapíron kb. 3 milliméteres kerek lappá nyújtom. A közepére halmozom a gyümölcskeveréket, majd a széleit ráhajtogatom. Van, aki lekeni a széleket tojással, én ezt most kihagytam, és betoltam a sütőbe. Fél óra alatt sült meg.

Ha már ennyire jó volt édesen, eperrel, ki kellett próbálnom egyedül, savanyúan is, hogy kiderüljön, úgy milyen. Persze nem csak azért, hanem mert így tartósabb lesz, ráadásul ez a recept is elképesztően egyszerű, tízperces művelet.

Savanyú rebarbara

Alapanyagok:

• 2- 3 szál rebarbara
• 1,5 dl enyhe ecet (pl. alma)
• 1 dl víz
• 100 gramm cukor
• 1 teáskanál só
• friss gyömbér

A rebarbarát kétcentis darabokra vágom, tiszta üvegbe töltöm. Az ecetet felforralom a vízzel, cukorral, sóval, pár szelet gyömbért teszek bele, és a rebarbarára öntöm. Már egy óra múlva fogyasztható, de egy nappal később még jobb.