Karácsonykor készült egy cikkünk a legfeleslegesebb és leghasznosabb konyhai kütyükről. Akkor nagy vita alakult ki a szerkesztőségben, amelynek során kiderült, hogy mindenki másféle háztartási géphez kötődik érzelmileg vagy éppen praktikus okokból. Komoly morgolódás ment a különböző gyümölcs- és zöldséglékészítő kütyükről. Van értelme ilyenekre költeni? Mennyi hátrányuk van és mennyi az előnyük? És egyáltalán, melyik típus a jobb?
A kérdés azóta is foglalkoztatott minket. Gyümölcs- és zöldségleveket inni jó, szépek, színesek, ízesek, már a fine dining is foglalkozik velük, komplett alkoholmentes italsorok, dzsúszpárosítások választhatók a degusztációs menük mellé. Ezekben a legvadabb kombinációkkal lehet találkozni, olykor fermentálják is őket vagy kombuchákat készítenek belőlük, a dzsúszoknak tehát komoly jövőjük van a gasztronómiában. Egy háztartási gépbe beruházni viszont mindig óriási dilemma: drága, sok helyet foglal a pulton, ha pedig felkerül a szekrény tetejére, annak mindenki tudja, hogy mi a következménye: végül tényleg csak fölös porfogó lesz belőle.
Ezért aztán fogtunk két gyümölcslékészítésre alkalmas gépet, és összehasonlítottuk őket. Két külön technológiával működő eszközt néztünk meg: egy gyümölcsprését és egy gyümölcscentrifugáét. Aztán megvizsgáltuk azt is, mi történik, ha ugyanezt a melót egy turmixgéppel szeretnénk elvégeztetni, bár sejtettük, hogy az külön ligában játszik.
Négyféle levet készítettünk a két főszereplővel, és megnéztük, milyen alapanyagoknál mennyi levet adnak, és mennyi szárazanyag marad bennük a lé elkészítése után. A turmixgép annyira rossz esélyekkel indult, hogy csak versenyen kívül játszott.
A préselt levek kevésbé válnak szét, mint a centrifugával készültek – Fotó: Bakró-Nagy Ferenc / Telex
Bár a lassú prések sokáig drágábbnak számítottak, már mindkét géptípusból lehet nagyon drágát és viszonylag olcsót is venni, 30 000–130 000 között bármilyen áron. Mi most két középkategóriás modellt teszteltünk: mindkettő 50 ezer forint körüli áron kapható.
A két gép technológiája abban különbözik, hogy
a gyümölcscentrifuga késekkel pörgeti irtó gyorsan, óriási fordulatszámmal az alapanyagokat, majd oldalra csapja a belőle kinyert rostokat, ezáltal valamennyire fel is melegíti őket, ami sokak szerint nem tesz jót a zöldségek-gyümölcsök tápértékének. Sokak szerint kevesebb levet nyer ki egy adag alapanyagból, mint a prés, és elkészítés után a pohárban hamar szétválik a rost és a lé;
a lassú gyümölcsprés viszont, ahogy a neve is mondja, tényleg nyomással dolgozik, egy súlyos, spirál alakú súly nyomja ki belőle a levet lassabban, alacsonyabb fordulatszámmal és kíméletesebben, a rostokat pedig oldalt kiköpi. Elvben több levet nyer ki, feldolgozás közben az alapanyag nem melegszik, a lé pedig kevésbé válik szét.
A felhasználói élmény
A centrifuga a lassú présnél valamivel – de nem sokkal – egyszerűbben használható: a cuccot szinte egészben vagy nagyobb darabokban beledobjuk, és pillanatok alatt kijön a lé. A préssel egy egészen picivel több a meló, van hozzá egy nagy bot, azzal kell beletuszkolni az alapanyagokat. Mivel a présen néha megakadnak a keményebb vagy nagyobb darabok, oda kell figyelni, mert ha dugulás alakul ki, az ellenkező irányba kell terelni a forgást. Ez hamar feloldja a gátat, de kell hozzá némi aktív jelenlét. A tisztítás mindkettőnél elég nagy meló, hacsak nem dobjuk be az alkatrészeit simán a mosogatógépbe. Kollégám szerint szükség van egy kiselejtezett fogkefére, és pikk-pakk el lehet mosogatni, de azért kell hozzá kb. tíz perc az életünkből. Amúgy az egész zöldség-gyümölcslé gyártás elég mocskos meló, hulladék és színes levek fröcskölése mindenütt, kell utána takarítani rendesen.
Aki eddig csak turmixgépekkel bolondozott otthon, mint én, annak mindkét gép ugyanúgy a sárga köves út Óz birodalmába. Először a szemnek boldogság, ahogy az élénkzöld, hupilila, bordó, napsárga nedűk kijönnek a masinákból, aztán ízekben is egészen új kapukat nyit. Teljesen más élmény egy zöldséget-gyümölcsöt meginni, mint megenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig inni kéne, hiszen tudjuk, hogy a rostok is mennyire fontosak. Ahogy azt sem árt észben tartani, hogy a gyümölcslevek nem szomjoltásra valók, rengeteg cukor van bennük, úgy kell gondolni rájuk, mint egy különleges, extra fogásra.
Fotó: Bakró-Nagy Ferenc / Telex
Háromféle italt készítettünk a gépekkel, direkt olyan alapanyagokat választottunk, amiknek van ugyan rendesen víztartalmuk, de rostokkal is meg kell birkózni. Közben puszta érdeklődésből áteresztettünk a gépeken pár zöldségfélét magában is, így derült ki például, hogy egy egész fejes salátából kijön több mint 2 deci folyadék, ami nem igazán finom ugyan, de gyönyörű színe van, szóval más alapanyagokkal mixelve érdekes lehet. Sárgarépából minimális mértékben (10 milliliterrel) több folyadék jött ki a préssel, mint a centrifugával, mindkettő feleannyi répalevet termelt, mint amennyi a zöldség eredeti súlya volt.
Uborka-szőlő-körte
Ugyanolyan mennyiségű alapanyagból a gyümölcscentrifuga egészen picivel, 30 milliliterrel több folyadékot hozott ki, és grammra ugyanannyi szárazanyagot. Majdnem egy kiló zöldség-gyümölcsből 6 dl folyadékot csináltak a gépek. Ez amúgy egy tökéletes ízkombináció, semmit nem is kell változtatni rajta, és külön érdekes, hogy a szőlőmagokat is simán kiszűrte mindkét gép.
Lila káposzta
A káposzta esetében tapasztaltuk a legnagyobb különbséget a gépek között: 400 gramm lila káposztából a prés 306, a centrifuga pedig csupán 190 milliliter levet szedett ki. A lilakáposzta-lé annyira valószerűtlenül lila, hogy már-már tempera jellegű, az íze pedig kifejezetten édes, de elég vad.
Szárzeller
A zellernél is nyert a lassú prés, 480 grammnyi zöldségből 395 milliliter levet nyert ki, míg a centrifuga csupán 325-öt. A zellerlé amúgy meglepően finom és könnyen fogyasztható, fele-fele arányban is elég akár valamilyen gyümölccsel mixelni, és határozottan kellemes inni. Csak hidegen, persze.
Cékla-répa-alma
Mindhárom alapanyagból ugyanannyit tettünk a gépekbe, összesen egyszerre kb. egykilónyit. Ennél a keveréknél jóval nagyobb volt a két gép közti különbség. A centrifuga itt majdnem egy decivel kevesebb levet nyert ki az alapanyagokból, mint a prés. A visszamaradt szárazanyag pedig a centrifugában majdnem 100 grammal több is volt, mint a présben.
Ennyi rost jön ki egy-egy kilónyi zöldségből – Fotó: Ács Bori / Telex
Fontos szempont volt a tesztnél az is, hogy miután pohárba töltjük a folyadékokat, és állni hagyjuk, mennyi idő után válik szét a sűrűbb, rostos és a híg rész. Ebben a versenyben messze nyert a prés. Megnéztük öt és tíz perc után is a leveket, és a préseltek később sem váltak szét, míg a centrifugában készült dzsúszok szinte azonnal rétegesek lettek.
A sima turmixgép
A turmixgép nem levet, csak bébipapit termel – Fotó: Bakró-Nagy Ferenc / Telex
Az első mixet, az uborka-körte-szőlőt egy sima, hétköznapi turmixgépbe is betettük. Sejtettük, hogy nem igazán lesz alkalmas gyümölcslékészítésre, és így is lett. A gép el sem indult, nem is volt képes eldolgozni az alapanyagokat, csak bő egy deci víz hozzáadása után. Ezzel együtt is csak egy magokban gazdag bébipapit kaptunk, amit megpróbáltunk átszűrni ugyan, de szinte lehetetlen volt belőle valódi léhez jutni.
Tanulságok
Gyümölcs- vagy zöldséglé készítésére mind a centrifuga, mind a lassú prés kiválóan alkalmas. A turmixgép viszont nem erre való. Nagymértékben függ a zöldségek és gyümölcsök típusától, fizikai formájától, felépítésétől, rost- és víztartalmától, hogy épp melyik mekkora mennyiségű levet tud kiadni magából. Ennek ellenére többször adott ki nagyobb mennyiségű folyadékot a lassú prés, mint a centrifuga, és a pohárban is lassabban vált szét a lé a préselt levekben, mint a centrifugázottakban. Ezek a tanulságok valóban azt sejtetik, hogy a prés kíméletesebben nyeri ki a leveket a terményekből, mint a centrifuga. Ha vásárlás előtt állnánk, mi biztosan egy prést választanák a centrifugával szemben, de az utóbbit sem utasítanánk el, mert színes leveket facsargatni és kevergetni mind látványban, mind ízben remek mulatság.
