Olvassa el ezt a cikket, mielőtt banánhámozót vesz a rokonának a karácsonyra!

Ki hogy áll az ajándékokkal? Megvették már a botmixert a Katinak, a körtehámozót az Incinek és az uborkacikcakkozót a Marinak? És ha a szívük mélyére, jobban mondva a kamrapolc legtetejére néznek, vajon hány konyhai kisgépet rág az enyészet ott év(tized)ek óta?

Az enyémen is van pár: egy melegszendvicssütő, ami évente egyszer kerül elő, meg egy fagylaltgép, ami nyaranta egyszer, és egy salátacentrifuga, ami soha. Ez persze másképp működik azoknál, akik kifejezetten szeretnek főzni, és azoknál, akik kevésbé, ezért megkérdeztem a szerkesztőség tagjait, ki melyik kisgépet érzi hasznosnak és melyiket feleslegesnek. Az eredmények elképesztően szerteágazók és rengeteg tanulsággal járnak, szóval mindenképp olvassák el ezt a cikket, mielőtt bárkinek konyhai eszközt vásárolnak karácsonyra.

A vallomások alapján a következő kategóriákra oszlanak a konyhai ketyeréink:

1. mindenki szerint értelmetlen;
2. extrém módon felesleges; és
3. vitás eszközök (egyesek imádják, mások sosem használják).

Értelmetlen

Tojásfőző

Ezt nem kell magyarázni, akinek van bármilyen lábosa és tűzhelye, annak totál felesleges, úgysem fog kétszer ugyanúgy sikerülni, és ez nem a módszer, hanem a tojás hibája.

Kenyérsütő

Az első kenyérsütőket a taxisblokád után szerezték be sokan, nehogy még egyszer előforduljon, hogy nincs az asztalon kenyér. Nemrég aztán újra menők lettek, most viszont sokan a pokolba kívánják a sajátjukat.

„Minek kell a kenyérsütő gép, ha simán be is lehet keverni egy adag tésztát, és a sütőbe tenni?” – kérdezte valaki. Ezzel én is egyetértek: akinek van bármilyen dagasztáshoz alkalmas eszköze, keverőgépe, annak pláne teljesen felesleges az ilyesmi. Talán azoknak éri megvenni, akiknek rengeteg helyük van otthon, és, mondjuk, olyan nyaralóban töltenek sok időt, ahol gyakran nehéz kenyérhez jutni. Nagy hátrányuk ezeknek a gépeknek, hogy nem képesek elég magas hőmérsékletet előállítani, ezért nem lesz ropogós a bennük sütött kenyér.

Gyümölcscentrifuga

Ez ellen sokan szólaltak fel, a legtöbben a rengeteg mosogatást, helyigényt hozták fel, „egy élet elment rá, hogy mindig kimossuk a szűrőt”. Kolléganőnk szerint ennél több baj van vele: „Túl sok munka túl kevés léért, másrészt a rost nélküli levek úgyse túl egészségesek (főleg a gyümölcslevek), akkor meg már jobb egy sima turmix felvizezve, és a turmixgép nem is csak a port fogja – ha sima levet akar az ember, a turmixot is le tudja szűrni” – mondta. Ezzel szemben többen kiálltak a gyümölcsprés mellett, ami zseniálisan szorítja ki a levet bármiből. Vannak a szerkesztőségben hívei, de van olyan is, aki csak azért nem dobja ki, mert, ahogy mondja: „Túl jó, és mindig úgy képzelem, hogy egyszer el fogom kezdeni használni, de persze soha nem fogom elkezdeni használni.”

Kontaktgrill

Az óriás melegszendvicssütő sokak álma volt, de többen csalódtak a használatakor. Tud mindent, amit a melegszendvicssütő is, viszont elképesztő kín a tisztítása, órákig kell róla vakargatni a zsírt. Én egyszer használtam ilyet, életem legdurvább égési sérülését okozta, nem vágyom rá. A melegszendvicssütő viszont többek kedvence, bár ha sokat használjuk, pár évente újat kell venni belőle.

Fritőz

Amikor a rendszerváltás idején végre nem kellett csempészni a hűtőket Bécsből, nem fenyegetett tovább áramütéssel a szovjet turmixgép, hirtelen óriási divatjuk lett a konyhagépeknek, mintha presztízzsé váltak volna. Ennek a hullámnak egyik fontos képviselője volt a fritőz, azaz az olajsütő, ami aztán tényleg mindenhol hamar feleslegessé vált, amikor kiderült, mennyire egészségtelen és hizlaló sok olajban sült ételt enni, ráadásul elképesztő mennyiségű olajat zabált fel. Ma már átvették a helyét a forró levegős fritőzök, azok hasznosságáról vagy felesleges mivoltáról ebben a cikkben volt szó.

Raclette-ek és fondük

A kilencvenes évek vacsorabulijainak alapjai voltak a fondük, amiket mindenki évente kétszer vett elő, ha átjöttek a haverjai. Sokan – miután rájöttek, hogy az itthon kapható bolti sajt többsége totál alkalmatlan arra, hogy fondüvé olvadjon, arra azonban kiválóak, hogy egyetlen undorító masszaszörnnyé változzanak – mosatlanul, ráégett sajttól ragacsosan csűrték fel az eszközt a szekrény tetejére, hogy csak a húsz évvel később esedékes festéskor dobják ki. És akkor még nem beszéltünk a csokoládéfondükről, amik tényleg értelmetlenek, két mártogatás után lesz tőlük az ember rosszul, már ha talált olvadni képes csokoládét.

Vitás kütyük

Párológép

Egyik kollégánknak nem jött be: „Egyszer csináltunk benne rizst, egyszer meg halat, de mindkettő a végtelenségig tartott.”

Egy anya viszont támaszra talált benne: „Engem megmentett a falatkázós hozzátáplálásnál, bármit gyorsan, tökéletesen megpárolt minimális odafigyelés nélkül, és már adhattam is a gyerek kezébe, imádtam. Azóta is használom zöldségpárolásra.” Élelmes kolléganőnk szerint sokkal egyszerűbb beszerezni egy bambuszpárolót gép helyett, én pedig a fém párolóbetét híve vagyok, nagyon hasznos eszköz, és csak egy jó fazék kell hozzá.

Kis méretű aprító

A késes robotgép, amely bármit felszeletel, ledarál, óriási segítség lehet. Van, aki mindennap használja, mást rettentően irritál, hogy azok a modellek, amelyeknek az aprítótartályára kell nyomni a motoros tetőt, olyan gusztustalanul koszolódnak, hogy elveszik a kedvet a használatától. Minket egy ilyen modell segített át a bébiétel-készítések korszakán, szóval egyes életszakaszokban igenis hasznosak, még ha mindig koszosak is. Erősebb motorteljesítményt, mogyoróvajat nem érdemes várni tőlük.

Konyhai lángszóró

Túl specifikus cucc, egy évben egyszer csinálsz crème brûlée-t, a többi 364 napon csak fogja a port a polcon – nyilatkozott kollégánk. Ezt tanúsíthatom, az enyém kétéves, és ki sem bontottam. Más viszont szereti, pusztán a tudat boldoggá teszi, hogy van neki, de olyan sárkánytulajdonos is van, aki ezzel égeti le a baromfi bőrét, meg olyan, aki paprikát és padlizsánt pörkölt oda vele, sőt aki sajtot olvaszt a segítségével.

Rizsfőző

Korábban írtam róla, mennyire szeretem a rizsfőző kuktámat, nemcsak rizshez, de megpuhulni nem akaró húsfélékhez is használom, vagy ha nincs három órám egy pörköltre, levesre. Nem mindenki van ezzel így, egyik nyilatkozónk szerint értelmetlen, ha valaki csak egy-két adagot szeretne készíteni valamiből. Olyan is van, aki úgy áll a rizsfőzőhöz, mint korábbi megszólalónk a gyümölcspréshez: mindig gondol arra, hogy majd egyszer használni fogja, de a majd egyszer sosem jön el.

Citromfacsaró

Nincs egyetértés ezen a téren sem: van, aki szerint csak a megfelelő fajtájú facsaróra van szükség a boldogsághoz, ami a préselő, és nem a tekergető mozdulatokkal működő fajta. Más szerint nincs rá szükség, mert fárasztó mindig elővenni, így aztán nem is kerül elő, csupán évente párszor. Többen panaszkodnak a mosogathatóságára, más szerint simán el lehet öblíteni. Nekem sosem volt, a kiskanál plusz facsaró mozdulatok módszer mindig bevált.

Smoothie-készítő

Bár a smoothie-készítő csupán egy kis méretű turmixgépnek tűnik, sokan kedvelik. Nemcsak turmixokat, de mártogatósokat, krémeket is készítenek vele. Mivel kicsi, könnyebb tisztítani, és kevesebb helyet foglal a pulton.

Tejhabosító

Egészen megosztó eszközről van szó, én nem tudok élni nélküle, csak habos tejjel szeretek kávét inni, de sokan gondolják mellőzhetőnek. A kicsi, elemes legalább nem foglal sok helyet.

Fokhagymanyomó

Semmi nem osztotta meg úgy a szerkesztőséget, mint a fokhagymanyomó létjogosultságának kérdése. Az egyik tábor szerint igenis szükséges, mert bizonyos ételekbe csak így főhet egészen bele a fokhagyma íze. A másik tábor szenvedélyesen ellenzi. Legtöbben a mosogathatatlansága miatt utálják, és azért, mert mire előveszik, beleteszik, nyomnak, elmosogatják, addigra késsel már hatszoros mennyiséget felapríthattak volna. Én sem vettem elő a fokhagymanyomót már tíz éve, nemcsak a praktikus érvek miatt, de azért is, mert túl agresszív fokhagymaízt csinál. Mindezeken túl még léteznek olyan modellek, amik a többi fokhagymanyomóra is szégyent hoznak, idézem csalódott kollégámat: „Egy olyan modellt vettem, amit szerintem ugyanúgy egy gyerekrajz alapján gyártottak le, mint azokat a plüssállatokat. A nyomó része egy fémlap egy réssel a közepén, amit igazából csak az imádság tart rajta a felső karon lévő kitüremkedésen, de ha fokhagymát nyomsz vele, akkor az sem. Ahogy felemeled a kart, hogy nyomjál rajta még egyet, beleragad a fokhagymába, és alig lehet kiszedni, elmosni majdnem lehetetlen, hiába lehet kiszedni azt a kis baszt, amiben nyomódik a fokhagyma.”

Csak hobbifőzőcskézőknek!

Fagyigép

Ebből két verzió létezik: ami magát hűti, és aminek a tartályát be kell tenni a fagyasztóba. Az enyém az utóbbi kategóriába tartozik, és egy teljes polcot elfoglal, amit sajnálok tőle. Ha mégis rászánom magam, hogy behűtsem, tényleg eszméletlenül jó fagyikat csinál, de nagyon sok időt és helyet igényel, ráadásul egyszerre egyféle fagyit készít csupán.

Tésztagép

„Attól még, hogy szeretem a tésztát, még nem szeretnék készíteni is” – mondja egy csalódott tésztagép-tulajdonos. Nálam is pihent tíz évet a kamrában, mire gyakori használatba került, amióta belejöttem, azóta viszont nagyon szeretem, csuszatészta, lebbencs, lasagne egészen kevés melóval készül vele, és ezerszer finomabb a boltinál.

Komolyabb aprító-/dagasztógép

Míg én állandóan használom az aprítót és a dagasztót is, azzal állítok össze minden tésztafélét az omlóstól a kalácsig, mogyoróvajat és tahinit gyártok, darálok és reszelek, ezzel nem mindenki van így. „Nem használom soha semmire, mert hiába gyúrja meg tíz másodperc alatt a pizzatésztát, az összerakásával, szétszedésével, elpucolásával már pont ugyanott vagyok, mintha meggyúrtam volna kézzel.”

További használaton kívüli kütyük a polcaink tetején, fiókjaink alján: salátacentrifuga, húshőmérő, zöldségspirálozó, zsírfecskendő, joghurtkészítő, húspuhító, koktélshaker.

Szélsőségesen fölösleges kütyük:

• mangóhámozó;
• almamagház-eltávolító;
• sörcsapoló gép (ez egészen különös mértékben fölösleges dolog, meséli az egykori tulajdonos, aki épp első gyerekének érkezésekor kapott ilyet. „Egyetlenegyszer használtuk, amikor kipróbáltuk, eleve kell hozzá több sörivó ember, hogy értelme legyen, kell hozzá egy ötliteres hordó, amiből amúgy jellemzően a sörcsapoló nélkül is lehet csapolni. Oké, ez elvileg hidegen is tartja, de hát ha vagytok elegen, egy ötliteres partihordó csapra veréséhez, akkor meg is isszátok, ha meg nem vagytok elegen, akkor nem veritek csapra” – mesélt a sörcsapoló elviselhetetlen könnyűségéről;
• banánszeletelő, banánhámozó (tényleg létezik!);
• tojásszeletelő (rakott krumplihoz elengedhetetlen);
• sajtkészítő;
• almasütő;
• szusikészítő;
• hagymaszeletelő.

Meglepően érzelmi alapú, gyakran irracionális kapcsolatot ápolunk ezekkel a tárgyakkal. Míg egyikünk imádja a neki kedves eszközt, a másik ugyanazt utálja, ritka a középút, ráadásul meg is sértődünk, ha valaki becsmérli a szívünkhöz közel álló biszbaszt. Mindez megerősíthet minket abban a sejtésben, hogy igenis van értelme konyhaeszközt adni karácsonyra ajándékba, de egyáltalán nem mindegy, milyet. Jól kell ismernünk az ajándékozottat a helyes döntés meghozatalához, nemcsak szokásaiban, de karakterében is, ami egyáltalán nem könnyű feladat.

Na, de mik azok, amiket sokan szeretünk? A vízforralóhoz, botmixerhez, egy igazán jó kávéfőzőhöz, jó késhez és nagyon éles reszelőhöz mindenki azonnal tud kötődni, aki megfordul a konyhában.