A 2026-os labdarúgó-világbajnokságon a legerősebb csapatok már az utolsó csoportmérkőzésük előtt viszonylag nagy valószínűséggel továbbjutnak. Ennek veszélye jelentős mértékben csökkenthető egy új, kétdivíziós lebonyolítással, így igazságosabbá és izgalmasabbá válna a világbajnokság csoportköre.
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Danis András, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-európai Egyetem (CEU), a Stockholmi Egyetem, és a Világbank kutatói.
A négyévente megrendezett labdarúgó-világbajnokság világszerte az egyik legnézettebb sportesemény. A torna hagyományosan a csoportkörrel indul, amit az egyenes kieséses szakasz követ. A csoportkör utolsó fordulójában a legerősebb csapatok gyakran csalódást okoznak a szurkolóknak, mert már az első két forduló alapján továbbjutnak a csoportból, így szinte megszűnik a győzelemre való ösztönzés, a későbbi mérkőzésekre készülve pihentetik legjobb játékosaikat. Például a – már továbbjutott, de még nem feltétlenül csoportelső – címvédő francia válogatott szövetségi kapitánya a 2022-es világbajnokság D csoportjának utolsó mérkőzésén kilenc helyen változtatott a korábbi kezdőcsapatán, majd kikapott Tunéziától. Az ilyen tét nélküli mérkőzések mind a nézettség, mind az igazságosság szempontjából kedvezőtlenek, hiszen a már továbbjutott csapatok „szerencsés” ellenfelei egy már alig motivált csapattal játszhatnak.
A 2026-os világbajnokság lesz az első 48 csapatos torna, ezeket 12 négycsapatos csoportba osztják, ahonnan a csoportelsők és a csoportmásodikok, valamint a nyolc legjobb csoportharmadik jut a legjobb 32 közé. Emiatt a korábbinál lényegesen több tét nélküli csoportmérkőzésre lehet számítani, főleg a legerősebb csapatok esetén, legalább két okból. Egyrészt, a változatlanul négycsapatos csoportokban jelentősen növekszik a különbség a válogatottak között, másrészt gyakran – a csoportok kétharmadában – már a harmadik helyezés is továbbjutást ér, nem csak az első kettő.
Ezért érdemes lenne megfontolni egy alternatív, két divíziót tartalmazó lebonyolítási rendszer használatát. Az első divízióba kerülnének a hagyományosan a világbajnokság előtti FIFA-világranglista alapján meghatározott rangsor szerint 1–16., 25–32., 36–44. helyezett, a második divízióba pedig a rangsor szerint 17–24., 33–36., 45–48. helyezett válogatottak. Ezután az első divízióban nyolc, a másodikban négy négycsapatos csoportot sorsolnának a szokásos módon. Végül az első divízió nyolc csoportgyőztese közvetlenül a nyolcaddöntőbe (a legjobb 16 közé) kerülne, míg a nyolc csoportmásodik a második divízió csoportelsőivel és csoportmásodikjaival játszana a nyolcaddöntőbe jutásért.
Ez a felosztás biztosítja, hogy egyetlen csapatnak sem érdemes a selejtezők során szándékos vereségekkel a második divízióba kerülnie.
Miért lehet jobb az általunk javasolt formátum? Korábbi példánkra, a 2022-es világbajnokság D csoportjára visszatérve, Franciaország számára csak akkor lett volna tét nélküli az utolsó mérkőzés, ha ez a csoport a második divízióba tartozott volna – azaz Franciaország legfeljebb 17. lett volna a világranglistán, ami szinte kizárt. Ellenkező esetben, ha a csoport az első divízióba tartozik, akkor az első és második helyezés között jelentős különbség van (a csoportelső azonnal a legjobb 16 közé jut, nem kell ezért egy újabb, kockázatos mérkőzést játszania), ezért a franciákat egy esetleges vereség lényegesen rosszabb pozícióba juttathatta volna. A kétdivíziós rendszer lényege tehát az, hogy a nyolc erősebb csoportban a jelenleginél sokkal erősebb különbséget tesz a csoportelső és a csoportmásodik között.
A tét nélküli mérkőzések valószínűsége szimulációval határozható meg: a válogatottak ereje múltbeli teljesítményük alapján viszonylag jól becsülhető az úgynevezett Élő-pontszámmal, ezek segítségével pedig előrejelezhető a csoportmérkőzések eredménye. Ahogy az ábrán látszik, a 16 legjobb csapat tét nélküli csoportmérkőzéseinek valószínűsége kevesebb mint harmadára csökkenthető a jelenlegi, átlagosan 60 százalék feletti értékről. A 16 közepes válogatottnál mintegy 50 százalékos javulás érhető el. A 16 leggyengébb csapatnál ugyan kissé romlik a mutató értéke, de ez nem meglepő, hiszen az általunk javasolt formátumban 32 helyett csak 24 csapat éli túl a csoportkört.
A Defacto szerint fel kell készülnünk arra, hogy jövő nyáron a világbajnokság csoportkörének utolsó fordulójában unalmas mérkőzésekkel és váratlan eredményekkel találkozunk, különösen a legerősebb válogatottak esetén. A döntéshozók azonban bátrabb reformokkal hatásosan elkerülhetnék ezeket.
A bejegyzés alapjául szolgáló tanulmány ezen a linken érhető el.
Ha szeretne aDefacto-elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni,kattintson ide!
