Éremeső előtti csend, magyar ezüsttel és elődöntős vízilabdásokkal

Az olimpia egyik szépsége, hogy míg mondjuk egy foci-vb sokakat hidegen hagy, itt annyiféle sportág szerepel a programban, hogy biztosan talál mindenki a kedvére valót – na meg a csoportnyomás is kisebb, mert mindenhez még tízmillió szakkommentátor sem érthet. És tényleg csak négy- (oké, néha öt)évente egyszer fordul elő, hogy olyan sportlaikusok, mint mondjuk én, naponta izgulnak olyan magyar versenyzők sikeréért, akiknek még csak a versenyszámairól se hallottak korábban. (Helló, finn dingi!)

Bevallom, birkózóversenyt sem szoktam két olimpia között magamtól nézni – és szerencsére nem is szokott senki ilyesmire kényszeríteni –, de már a májusi interjúnk olvasása óta, előre is nagyon szorítottam a rendkívül szimpatikus Lőrincz Tamás karrierzáró sikeréért, ami hálistennek még kedden meg is érkezett. És hasonlóan lelkesen szurkoltam végig a testvére, Lőrincz Viktor szerdai döntőjét.

Újabb érem, újabb Lőrincztől

Lőrincz Viktor a testvérénél nehezebb, 87 kilogrammos kötöttfogású súlycsoportban jutott a döntőbe, ahol az ukrán Zsan Venszanovics Belenyuk várta. Az első menetben még inkább kóstolgatták egymást, majd Belenyukot megintették, így Lőrinczé lett az első pont, de aztán nem tudta a földön tartani az ukránt. A második menetben aztán Belenyuk aktívabban kezdett, meg is adtak neki egy pontot, aztán a földön kétszer meg is tudta forgatni Lőrinczet, ezzel 5-1-re elment, ahonnan Lőrincz már nem is tudott szépíteni, és ezzel ezüstérmet szerzett.

Az M4 kommentátora szerint „egy ezüstérem is arannyal ér fel”, és bár én nem vagyok igazán otthon a kötöttfogású birkózás szabályrendszerének finomságaiban, ezt ebben a formában azért nem állítanám. Viszont tényleg nagyon szép eredmény a második hely, amely egyben az ötödik magyar ezüst Tokióban.

Lőrincz Viktor a meccs után azt mondta, nem úgy sikerült befejezni, ahogy szerette volna, ezért el kell telnie még néhány napnak, hogy megeméssze a történteket, de összességében nagyon boldog, és viszi haza az érmet a kislányának. „Jó lesz már otthon lenni” – mondta.

Szépen csillog a negyedik hely

Bár az úszómedencék olyan rég kiürültek, hogy a magyar úszócsapat már hétfőn haza is ért, nem maradt még úszóverseny nélkül az olimpia. Olyannyira nem, hogy a szerda napot valójában már kedd éjjel elindította a 10 kilométeres nyílt vízi úszás több mint kétórás versenye, ahol rögtön született is egy szép magyar siker: Olasz Anna negyedik lett.

Ennek a versenyszámnak rövid olimpiai története van, mert 2008-ban szerepelt először a programban, de rögtön négy évvel később magyar aranynak örülhettünk, Londonban Risztov Éva nyerte a női versenyt. Rióban már Risztov mellett ott volt Olasz is, a 13-14. helyen zártak.

Olasz most végig az első tízben tudott úszni, aztán maradt még ereje a végén egy hatalmas hajrára, így a brazil Ana Marcela Cunha, a címvédő, holland Sharon van Rouwendaal és az ausztrál Kareena Lee mögött ért célba, ami kerek tíz helyes javítás az előző olimpiájához képest. Hogy milyen szép eredmény is ez, jelzi, hogy Olasz Anna edzője, Gellért Gábor még órákkal a verseny után is olyan boldog volt, hogy a könnyeivel küzdve tudott csak nyilatkozni a sikerről.

Kozák Luca néhány nappal ezelőtti, sportszerű megmozdulásához hasonlóan igazi olimpiai pillanat volt ebben a számban, amikor az algériai Souad Cherouati toronymagas utolsóként, a mezőnytől jócskán lemaradva ért be, de a közönség vastapssal jutalmazta a kitartását.

Szerda éjjel is lesz kinek szurkolni nyílt vízi úszásban, Rasovszky Kristóf fog rajthoz állni a férfiak mezőnyében.

Munkás meccsel négy között a vízilabdások

Gyerekkoromban sokkal aktívabban követtem a sportot, talán mert több időm is volt rá, illetve családi hagyomány is volt nálunk – mint feltehetően oly sok magyar háztartásban –, hogy a főbb sportok világversenyei alatt folyamatosan mentek a meccsek a tévében. Az első olimpiám, amelyről már stabil és maradandó élményeim vannak, a 2000-es sydney-i volt, 13 éves koromban. (Az első nagy sportesemény meg az 1998-as franciaországi foci-vb, úgyhogy már az atlantai olimpiáról sem sokkal maradhattam le.) 34 évesen nem érzem magam különösebben öregnek, de ezen a téren olyan vagyok, mint egy idős bácsi, akinek a szívét ma is megmelengeti, ha eszébe jutnak olyan nevek, mint Kovács Ági vagy Csollány Szilveszter, esetleg a Kammerer-Storcz páros. De a legélénkebb emlékem Vári Attila csodálatos svédcsavarja az oroszok elleni vízilabdadöntő első negyedének végén.

Csavargólt ezúttal nem produkált a magyar csapat, és még a döntőnél sem tartunk, de így is fontos meccset játszottak a vízilabdás férfiak szerdán: a horvátokat legyőzve jutottak az elődöntőbe. A meccs elég döcögősen indult, a horvátok szerezték meg a vezetést, de aztán egy labdaszerzés után, egy iszonyatosan nehezen betuszkolt góllal egyenlített Manhercz Krisztián, de az első negyedet horvát vezetés zárta. Mindkét csapat támadójátéka erősen akadozott, de aztán a második negyed végén először tudott két gólra elmenni az egyikük, szerencsére a magyarok.

Sokáig nem tudtak még egymástól igazán elszakadni a csapatok, de aztán előbb a magyar védekezés javult fel, majd a góllövés is beindult. Különösen Manhercz részéről, aki egymaga bevágott hetet, de Varga Dénes és Vámos Márton is kettő-kettőt lőtt. Nagy Viktor pedig egészen elképesztően belelendült a végére, szinte mindent fogott, ami fogható. Sőt egy olyat is, ami nem, mert egy kis videózás után végül megadták gólnak, bár a tévés közvetítés visszajátszásai alapján nem lehetett eldönteni, hogy jogosan-e.

Másodpercekkel a vége előtt még kaptunk egy büntetőt, amelyet Jansik Szilárd be is vágott, ezzel 15-11 lett a vége, a 2008-as pekingi olimpia után újra négy között a férfi vízilabdások – akárcsak egy nappal korábban a nők. A férfiak ellenfele Görögország lesz, amely nagyon simán, 10–4-re verte Montenegrót. A görögöknek az elődöntőben vághatunk vissza, miután az első csoportmeccsen 10-9-re kikaptunk tőlük. A másik ágon a spanyolok az Egyesült Államok 12–8-as legyőzése után elődöntősök, ellenfelük az olaszokat szintén sima meccsen, 10–6-ra verő Szerbia.

Nagyot küzdött, de kiesett a női kézicsapat

A magyar női kézilabdacsapat viharos olimpián van túl. Három vereség után két győzelemmel kapaszkodtak vissza a mezőnybe, így a nyolc közé kis szerencsével sikerült is beküzdeniük magukat. A negyeddöntőben azonban az aranyra is esélyes norvégok várták őket, akik olimpián legutóbb bronzot szereztek Rióban, de ők a regnáló Európa-bajnokok, és a legutóbbi 24 meccsükből 22-t megnyertek, a magyar csapat elleni legutóbbi tíz tétmeccsből pedig kilencet ők húztak be.

Mindennek ellenére egyáltalán nem volt esélytelen a magyar győzelem a meccsen, részben azért, mert a norvégok nem a legjobb napjukat fogták ki, de azért is, mert a magyar csapat nagyon tisztességesen küzdött, és néhány egészen kiváló időszakot is tudott produkálni. A magyarok is kezdték jobban a meccset, a kétgólos előnyt huzamosabb ideig tartották is, és az első percek jó védekezése mellett a támadásaik is frissek voltak, miközben a norvégok sokat hibáztak.

A félidő közepére aztán a norvégok összeszedték magukat, a 14. percben már döntetlen volt, majd a 16.-ban, egy kihagyott magyar ziccer után átvették a vezetést. Rengeteget hibázott a magyar csapat, sorban maradtak ki a helyzetek, a szélsőknek semmi sem jött össze, miközben a norvégok zsinórban hét gólt lőttek. Már néggyel is vezettek, aztán magához tért a magyar csapat, elsősorban Szöllősi-Zácsik Szandrának és Tomori Zsuzsannának köszönhetően, és az első félidőt kétgólós hátrányban zárták.

A szünetben érezhetően összeszedték magukat, remek védekezéssel jöttek ki, második félidőt két, gólra is váltott labdaszerzéssel kezdték. A negyvenedik percben, hosszú idő után újra vezetni is tudtak. Az utolsó negyedórának döntetlennel futottak neki a csapatok, de ekkorra elfáradtak a magyarok, a végén már szinte semmi nem jött össze, az első klasszikus szélsőgólt az 58. percben lőtték. 26-22 lett a vége, ez a négygólos különbség volt a legnagyobb a meccsen. Az elődöntőben az oroszok várják Norvégiát, a másik ágon Svédország és Franciaország játszik a döntőbe jutásért (ők sorban Montenegrót, Dél-Koreát és Hollandiát verték).

További magyar eredmények

Súlyemelés: Az Eb-bronzérmes Nagy Péter már kora reggel megnyerte a csoportját a plusz 109 kilós súlycsoportban, így biztos volt, hogy a legjobb nyolcban végez, mert a később jövő, másik nyolcas csoportból egy versenyző koronavírus-fertőzés miatt visszalépett. Nagy a verseny után azt mondta, már a nyolcadik hellyel is nagyon elégedett lenne, de a dolog nem maradt ennyiben, mert végül még egy helyet sikerült előrelépnie, így hetedikként zárt. Ezzel a mostani a 35 éves versenyző legjobb olimpiai eredménye, az előző kettőn 11. és 10. helyet szerzett.

Kajak-kenu: A magyar szuperkedd után nyugodtabb nap következett kajak-kenuban is, de jó úton haladunk az újabb sikerek felé, mert szerdán minden magyar versenyző továbbjutott:

• Takács Kincső és Balla Virág 200 méteres női kenuban,
• Tótka Sándor és Csizmadia Kolos 200 méteres férfi kajakban,
• Kozák Danuta és Csipes Tamara 500 méteres női kajakban, illetve
• a Nádas Bence–Kopasz Bálint és a Béke Kornél–Varga Ádám páros 1000 méteres férfi kajak kettesben.

Folyt. köv. csütörtökön.

Atlétika: Magyar vonatkozásban nem született nagy eredmény, sem Szűcs Valdó (férfi 110 méter gát, 13. hely), sem Rivasz-Tóth Norbert (gerelyhajítás, 22. hely) nem jutott döntőbe. A női hétpróbából négy szám ment le szerdán, ezek után Krizsán Xénia összetettben a 19. helyen áll.

A magyarokon túl

200 méteres férfi síkfutás: Az már vasárnap eldőlt, hogy 100 méteren az olasz Marcell Jacobs ülhetett fel a visszavonult legenda, Usain Bolt trónjára, de a 200 méteres táv még szabad préda volt. Itt szerdán a kanadai Andre de Grasse tudott nyerni két amerikai, Kenneth Bednarek és Noah Lyles előtt.

400 női gát: A férfiak után a nők is nagyot futottak ebben a számban, náluk is ketten értek be a korábbi világcsúcson belül, az amerikai Sydney McLaughlin és Dalilah Muhammad, de előbbi bírta jobban a futam végét. A bronzérem a holland Femke Bolé lett.

Gördeszka: Megvan a tokiói olimpia eddigi legfiatalabb érmese: a 12 éves Hiraki Kokona női parkban nyert ezüstöt, és ezzel egyúttal Japán történetének legfiatalabb olimpiai érmese is lett – a 13 évesen bronzérmes Sky Brown pedig Nagy-Britanniáé. Az arany a 19 éves, japán Josozumi Szakuráé lett.

Pályakerékpár: A pályakerékpár 4000 méteres üldözőversenyét azért említem meg külön, mert nézőként egészen hipnotikus élmény, ahogy egy valószínűtlenül meredek, tükörsima körpályán száguldoznak a csapatok, mintha korcsolyán siklanának. Ráadásul nagy izgalmakat is hoztak az éremfutamok. Az olasz-dán döntőn már egészen úgy tűnt, hogy a dánok elviszik az aranyat, az M4 kommentátora már virtuálisan a nyakukba is akasztotta, amikor az utolsó ezer méter előtt még nyolc tizeddel vezettek. Ekkor azonban óriási hajrába kezdtek az olaszok, és világcsúccsal megnyerték az olimpiát. A bronzot az ausztrálok vitték haza, miután az esélyesebb új-zélandi csapat egyik versenyzője egy nagyon csúnyát esett, ami teljesen szétzilálta a csapatot, nem is ment végig a futam, mert az ausztrálok lekörözték őket.

Kosárlabda: Bár magyar érdekeltség sajnos nincs benne, a szívemhez legközelebb álló sportág a kosárlabda, úgyhogy emlékezzünk meg erről is, mert szerdán mentek le a női negyeddöntők. Szerbia Kínát, az Egyesült Államok Ausztráliát legyűrve elődöntős, míg a másik ág két nagyon szoros meccset hozott. Japán egyetlen ponttal győzte le Belgiumot, Franciaország pedig hárommal Spanyolországot. A francia női csapatoknak tehát erős napjuk volt, a kézi- után a kosárlabdában is a legjobb négybe jutottak.

---

A csütörtöki magyar programot itt foglaltuk össze, érdemes lesz követni, mert folytatódhat a kajak-kenus éremeső, de a női vízilabdacsapat is játszik a döntőbe jutásért.