Az emberek úgy vesznek könyvet, mintha a Tescóban vásárolnának

Harmadik tárcakötetével, a Pontban este hatkor és más találkozások című antológiával jelentkezett a Telex az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A könyv bemutatóját a Millenáris D épületében tartották szombat este. A Telextárcákban tavaly bemutatkozó, Mészöly Miklós-díjas Szeifert Natália (Simítás) és a már évek óta a rovat rendszeres szerzőjének számító, Mészöly- és József Attila-díjas Cserna-Szabó András (Fél évszázada padlón; Nemalkotói Ösztöndíj) volt Rácz Attila, a Telextárcák szerkesztőjének beszélgetőtársa.

„A kortárs magyar irodalom két meghatározó szereplője lesz a segítségemre” – így indult a beszélgetés, ahol a jelenlévők a tárcakötet válogatási szempontjait is megismerhették:

• az elmúlt egy év írásaiból válogat;
• az új nevek mellett az előző kötetekből ismert írók alkotásai is szerepelnek benne;
• és három olyan írást is tartalmaz, amely eddig sehol nem volt olvasható, ilyen például az idei kötetben Cserna-Szabó András egyik írása, a Nemalkotói Ösztöndíj.

Cserna-Szabó rögtön fel is idézte élete legszebb bemutatását, amikor Bächer Iván azt mondta: ő a legnagyobb Vácon élő szentesi író. Majd rögtön válaszolt a cím apropóján hozzájuk intézett kérdésre is, hogy Szeifert Natália és ő hol találkoztak először. Bizonyára egy kocsmában, egyeztek meg a válaszban, aztán egy közelmúltbeli közös munkára emlékeztek, a Stay Brutal című metálantológiára, amelynek Cserna-Szabó a szerkesztője, Szeifert pedig az egyik szerzője volt.

Az első szöveg, amit Cserna Szeifert Natáliától olvasott, arra az időre esik, amikor tíz éven keresztül a Hévíz folyóirat szerkesztője volt. Bár Szeifert első beküldött szövegét visszadobta, az írónő nem adta fel, és a következőt már leközölte a lap. Erről Osvát Ernő legendás panelmondata jutott Cserna-Szabó eszébe arra az esetre, ha nem akart kiadni egy verset: „Több tüzet a versbe, több verset a tűzbe!”

Rácz Attila Cserna-Szabó első kötetéről, a Fél négy című kötetről is érdeklődött, amely novellákat tartalmaz, míg Szeifertet a Láz című első kisregényéről kérdezte. Hogy miért egyből regénnyel indított Szeifert? Igazából rövid szövegei voltak, válaszolta. „Ezen szocializálódtam, az interneten ezzel nyitottam egy blogot, és ott próbálgattam, mi az a terjedelem, amit az emberek elolvasnak egy szuszra.” Mindennap írt, egy-két képernyőnyi szöveg volt az a hosszúság, amit elolvastak az emberek. Szerinte ezek irodalmi igénnyel íródott naplószerűségek voltak.

Közel áll a szívéhez a műfaj, az ember agya és a szíve is rá tud állni, és nagy érdeklődéssel figyeli, hogyan lehet ezeket később hosszú szöveggé, regénnyé összefésülni.

Sokáig azt gondolta, hogy a regényírás az igazi írás, de most mar nem így látja. A novellákkal kapcsolatban még megjegyezte, hogy könnyebben el lehet velük jutni az olvasóhoz.

Cserna-Szabó András Fél négy című első könyve 1998-ban jelent meg. Ez idő tájt a klasszikus felállás az volt, mondta némiképpen ironikusan, hogy a fiatal írók novellákat írnak, és ha azt megtanulták, jöhet a regény, ez az írói evolúció.

„Mindig is novellás voltam, és ha nem férek bele egy novellába, akkor írok kisregényt vagy regényt.” Felidézte, hogy 1968-ban, az Egyperces novellák megjelenésekor Örkény István azt jövendölte, hogy a felgyorsult világban az embereknek csak annyi idejük lesz olvasni, ami két megálló közötti eltelik, vagy amíg az egyperces tojás megfő. Cserna-Szabó igazat adott Örkénynek, szerinte a betűalapú kultúráról átálltunk a képernyőalapúra – de az olvasó emellett nagyregényt akar azóta is.

Szerinte emögött a Tesco-hozzáállás lapul: ha már az ember megvesz egy könyvet, az legyen egy 600 oldalas kötet, ami akár fél évig is kitart.

A novelláskötet mint műfaj népszerűsége napjainkban sem növekszik szerinte, Szeifert ugyanakkor pozitív változást lát. Cserna-Szabó szerint a kiadók rettegve bújnak a fa mögé, ha egy író megjelenik, hogy novelláskötetet szeretne kiadatni.

Persze ennek van logikus magyarázata is: könnyebben befogadó az ember egy nagyregénnyel. Szeret benne kényelmesen elhelyezkedni, aztán ha vége, sajnálja, hogy nincs tovább. Ezzel szemben egy novelláskötetnél hússzor kell befészkelned magad, és mind a húsz alkalommal hamar vége van. „Olvasóként létre kell hoznod az agyadban a szereplőt, amiről csak két dolgot árul el a szerző, és mire kialakítod magadban a képet, vége a történetnek.”

A kérdező Rácz Attila felvetette, hogy írói szempontból ez azt is jelenti, hogy egyből meg kell nyerni az olvasót, és nagyon gyorsan kell megalkotni a karaktereket. A novellákban nincs egyetlen felesleges szó sem, adott igazat neki Cserna-Szabó. Felidézték Darvasi László tavalyi kötetbemutatón elhangzott megállapítását, miszerint „a jó tárca olyan, hogy kihűl tőle a kávé” – erre reflektálva a jelen lévő két szerzővel boncolgatták ugyanezt a kérdést.

Szeifert Natália azt mondta, nem tudja ugyan, milyen a szabályos tárcanovella, de szerinte nincs annyira megszabva terjedelmi korlát, ő olvasóként azt szereti, ha minél rövidebb, és még egy picit se néz belőle félre. Cserna-Szabó szerint az, ami a Telexnél megjelenik minden szombaton, valójában nem tárca, hanem novella. Úgy gondolja, a klasszikus tárcák réges-rég eltűntek, ugyanis anno ennek a speciális műfajnak a szerzői 99 százalékban újságírók voltak. Régen a hírek alatt volt még egy cigarettatárcányi hely, és az ott megjelenő szövegek kapcsolódtak a hírekhez, de volt irodalmi értékük is. Ma már ez nem sikerülhet, mert az írók nem nagyon olvasnak híreket – ő például soha.

Szerinte a kávéházi irodalom mára letűnt, és az a tárcákhoz elengedhetetlen feltétel: egy helyen volt a szerkesztőség, és ahova a hírek beérkeztek. De a felvetése szerint a Telexben megjelenhetnének neotárcák.

„Érdekes lenne, hogy 6:30-kor azt mondják, hogy 7-re le kell írnod 3000 karaktert, és annak legyen irodalmi értéke.”

Felmerült a kérdés, hogy egy olyan napi félmilliós látogatottságú hírportálnak, mint a Telex, mi a szerepe az irodalmi nyilvánosság formálásában.

Szeifert Natália elképzelése szerint egy hírportálnak nagy a felelőssége abban, hogy mit mond és amit mond, azt hogyan tálalja, hiszen rengeteg szükségből jövő szabály van, amelyeket muszáj követni a kattintások miatt. Ha ezenfelül van idő és energia irodalommal is foglalkozni, az szerinte nagyon értékes. Ő egy hírportálnál mindig ellenőrzi, mi jelenik meg a kultúrarovatban, mert ha ott csak egy valóságshow hírei szerepelnek, akkor a hírekre is egészen máshogy tekint.

Cserna-Szabó András arról érdeklődött, lehet-e tudni, hogy mennyien olvassák a novellákat, mire Rácz Attila Tóth Krisztina nemrégiben megjelent, egy nap alatt több mint tízezres olvasottságot elérő novelláját említette a közelmúlt egyik legnépszerűbb írásaként. Ezután a jelenlévők a Simítások című novellát és a Nemalkotói Ösztöndíj egy részletét hallgathatták meg a szerzők felolvasásában.

A beszélgetés után a kötet szerzői dedikálták a kötetet a Millenáris D épületében.

A kötet ma még megvásárolható a Könyvfesztiválon Scolar Kiadó B2 standján, kapható a Scolar könyvesboltban (1061 Paulay Ede u. 19.) és a scolar.hu weboldalon, és természetesen a Telex Shopban a korábbi antológiákkal (A félig olvasott könyv, A fukusimai búvár) csomagban jelentős kedvezménnyel is.