Gundel Takács Gábor már a harmadik olyan kvízműsort vezeti, amiben kulcsfontosságú elem a talaj, és a játékosok sorsa a padlón dől el. Csak amíg az ikonikus Maradj talpon!-ban és az arra hasonlító Az ugrásban az indulók lezuhantak, addig az RTL új gameshowjában nincs látványos esés, a civil jelentkezőknek egy LED-padlón kell bekarikázniuk dolgokat öt darab eltérő méretű gyűrűvel. Ez technikailag nem hangzik izgalmasan, a gyakorlatban pedig még annál is érdektelenebb.
Az 5 Arany Gyűrű címre hallgató, a héten indult műsorban a padlón öt körön át különböző feladványok jelennek meg, az egymás ellen játszó párosoknak pedig a gyűrűjükkel a lehető legpontosabban kelle megjelölniük a helyes választ. A szabályok szerint a megfejtés csak akkor helyes, ha a keresendő feladvány a padlóra helyezett gyűrűn belül van.
„Sokféle játék van, van, ahol hatalmas összegeket lehet nyerni, van, ahol lenyűgöző tudásra van szükség, a mi játékunk egyszerűen csak játék és a cél, hogy jól érezzük magunkat!” – vezeti fel az első adást Gundel Takács Gábor, aki ezzel mintha előre exkuzálta volna magát a műsorért.
A holland formátum alapján készült 5 Arany Gyűrű vizuális feladványai meglepően sokszínűek, sok esetben meg annyira nyakatekertek, hogy komplex gondolkodást igényelnek a játékosoktól. Amikor az első adás második körében például azt kellett bejelölni az egyik játékosnak, hogy melyik ruhadarab hiányzik Spongyabobról, naivan azt hittem, hogy megreked ezen a szinten a játék, de a második-harmadik körre már nehezebb feladatok érkeztek, amik hol a zene világát érintették (például: hol van a „durcás” szó „c” betűje a mellékelt Kispál és a Borz dalszövegben), hol földrajzi, vaktérképes ismereteket igényeltek.
A műsor eddigi három része alapján már többször is kiütközött, hogy az indulók (az első adásban anya-fia és nagymama-unoka párosok, a másodikban két-két jó barát és barátnő, a harmadikban pedig házaspárok mérkőztek meg) tudása is ingadozó, nem ismerik pontosan a zászlókat, és Magyarország EU-csatlakozása vagy a berlini fal leomlásának dátuma is kifogott rajtuk. Ebben a játékban ráadásul nem elég ezeket tudni, hanem egy skálák nélküli idővonalon kell bejelölgetni az adott dátumot a lehető legpontosabban.
A döntőben mindig egy memóriajáték szerepel, itt nagyobb gyűrűvel játszhat az, aki több pénzt gyűjtött össze a finisre. A több pénzt birtokló indulók a feladvány felfedése után eldönthetik, hogy maguk játszanak, vagy helyettük az ellenfelet küldik a padlóra. Ha bevállalják, hogy játszanak, és jó a megfejtésük, akkor övék a saját pénzük, ha viszont hibáznak, automatikusan a másik csapat nyeri meg azt az összeget, amit addig összegyűjtöttek maguknak.
Ami a szintén RTL-es Floorban az unalomig ismételt véletlengenerátor kifejezés volt, az itt a helyes választ és a pontos elhelyezkedést megmutató radar. Gundel Takács úgy szajkózza az adásokban a radar szót, mintha csak egy teleshopos üzletkötő lenne, akinek kötelezően el kell ismételnie minden alkalommal a cége forradalminak címkézett termékét. A körbe-körbe járó radart felülnézetből mutatják, ez az eszköz fedi fel, hogy a játékosok által padlóra fektetett gyűrű beleesik-e abba a tartományba, ahol a helyes válasz található.
A több csatornát megjárt műsorvezetőnek a kvízjáték már hazai pálya, játékmesterként szokásosan korrekt és hozza a kötelezőt, és jól áll neki, amikor a szabályokat kell prezentálni és a megoldásokat kell elmagyarázni. Vicceskedő showmanként viszont gyenge, néha túltolja a versenyzők froclizását és ráfixálódik olyan apróságokra, hogy az egyik versenyző milyen pózban ujjongott egy nyertes körnél, vagy épp arra, hogy a második adásban szereplő lány fel-, vagy épp levette a szemüvegét.
Akármennyire próbáltam megértő lenni az 5 Arany Gyűrűvel, egyszerűen érthetetlen, hogy erre a játékra miért kellett egy stúdiót és egy komplett műsort felhúzni, miközben akár egy tableten vagy telefonon is be lehetne karikázgatni, hogy mi hiányzik Spongyabob ruhájáról, hova kerül Hófehérke masnija, ha kirakjuk a kirakóst, és pontosan hol áll majd a mutató, ha beleöntünk még pár deka cukrot a konyhai mérlegbe.
Értjük, hogy a játékosoknak sokkal nagyobb méretben kell gondolkodniuk, egy óriás LED-talajon pedig valóban kihívás lehet precízen bejelölni – sokszor pedig inkább csak besaccolni – a kérdéses részeket, de a karikatologatás se nem látványos, se nem izgalmas, és a sok formai megkötés még a dinamikát is kiöli a műsorból.
Nem kell ugrani, nincs esés, a műsor amplitúdója így nagyjából egyenlő a nullával. Ráadásul a felülnézeten kívül lehetetlen látványosan kamerákkal visszaadni azt, hogy valaki eltérő nagyságú karikákat taszigál a földön. Kívülről az egész olyan, mintha általánosban kihozta volna valaki a hullahoppkarikát a szertárból, és elkezdte volna tologatni a betonon, amire azelőtt valaki krétával már felrajzolt egy tetszőleges mintát. Ilyet maximum akkor játszottunk volna, amikor már eluntuk az életünket a napközi végóráiban.
Akkor izgalmasabb az 5 Arany Gyűrű, amikor a játékosnak 30 másodperc alatt karikával a kézben lépegetnie is kell a LED-táblán. Az egyik játékban az utasítás szerint 7 lépést kellett tenni északkeletre, majd 10-et nyugatra, és valahol ott bejelölni a kérdéses részt. A padlónak olyankor tényleg van létjogosultsága, amikor arra is kell figyelni, hogy mekkorákat és merrefelé lépnek (ezeket pedig tényleg csak az igazán ügyes és szerencsés játékosok találják el), de minden mást simán meglehetne oldani egy falon szereplő kijelzőn is túlméretezett műanyagkarikák nélkül.
Az 5 Arany Gyűrű lassan hömpölygő játék, nincsenek villámkérdések, vagy olyan körök, ahol az agyunk együtt pöröghet a játékosokkal, a bevonódás élménye így egészen minimális. Az ötödik körre már idegőrlő végigvárni, hogy a játékosok bekalibrálják a karikákat a nekik tetsző helyre.
Az biztos, hogy ezt a műsort nem a mai néző figyelméhez és koncentrációs képességeihez igazították. A formátum képtelen bármi újat mutatni 2025-ben, rosszabb pillanataiban pedig inkább visszalépésnek tűnik az időben. Ez főleg úgy paradox jelenség, hogy egy monumentális és modern LED-padlóval akarják eladni a műsort, amire jó eséllyel pár hét múlva már nem is fogunk emlékezni. Akkor már inkább jöjjenek a a bekarikázós mémek.
