Zelenszkij győzelmi tervében sok a kérdőjel, de biztos jelzés arra, hogy Kijev nem számol Putyin szempontjaival

„Ha ezt a tervet követjük, jövőre lezárhatjuk a háborút” – ezekkel a szavakkal tárta a világ elé Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az úgynevezett győzelmi tervét. Ez részben a Vlagyimir Putyin által Ukrajna ellen indított háborúban követendő lépésekről, részben pedig a háború után biztosítandó garanciákról szól, amelyek útját állnák annak, hogy Oroszország valaha is újra támadjon.

Zelenszkij szerdán az ukrán parlament előtt beszélt a korábban már amerikai útján Joe Bidennek is bemutatott tervről, csütörtökön pedig az EU-csúcson ismertette azt a tagállami vezetőkkel. Zelenszkij utána a NATO központjában vett részt megbeszélésen.

A tervnek a megismerhető információk alapján öt fő pontja van:

• Ukrajna kapjon hozzájárulást ahhoz a nyugati államoktól – elsősorban az Egyesült Államoktól és az Egyesült Királyságtól –, hogy a nagy hatótávolságú fegyvereket Oroszország területén lévő katonai célpontok ellen is bevethesse.
• Ukrajnának el kell érnie, hogy meghívást kapjon a NATO-ba.
• Ukrajna földjén nem nukleáris erejű, de a támadástól elrettentő eszközök telepítésére van szükség,
• Cél, hogy a háború után az amerikaiak Európában állomásozó erőinek egy részét Ukrajnába telepítsék.
• Az ukrajnai természeti erőforrások hatékony felhasználását és az ország gazdasági fejlődését Ukrajnával közösen kellene segítenie az EU-nak és az Egyesült Államoknak – azaz Ukrajna gazdasági potenciáljának védelme így közvetlen nyugati érdek lesz a jövőben. Kulcsszerepet játszhat a lítium, a titán és a földgáz kitermelése.

Emellett Ukrajna az Oroszország elleni szankciók erősítését is javasolja. A győzelmi terv megvalósulása minden, amit az orosz elnök Ukrajna megtámadásával el akart kerülni. Igaz, miután a villámháborúnak tervezett, hivatalosan Oroszországban ma is csak különleges katonai műveletnek nevezhető háború harmadik éve tart, ez önmagában is megerősítette Kijevet abban, hogy a Kreml legyőzhető, így a háború lezárásával szempontjait majd figyelmen kívül lehet hagyni.

A fásultság ellen a győzelem ígérete is számít

A háború harmadik évében Ukrajnában járva gyakran hallani, hogy az oroszokkal való fegyveres szembenállás elismerésre méltó, de jó lenne látni már a háború végét. Ennek hiányában erősödik a társadalom kimerülése, a fásultság, és ami még fontosabb, nem áll meg az elvándorlás – legalábbis ami a nőket és a 18 év alatti fiúkat illeti – hiszen az idősebb férfiak 60 éves korig nem mehetnek el Ukrajnából, csak bizonyos kivételekkel. A frontra kiképzés után 25 éves kortól kerülhetnek katonák mozgósítással, fiatalabbak csak akkor, ha önként jelentkeznek.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) adatai szerint 6,2 millió ukrán állampolgár él jelenleg az EU-ban, további 560 ezer Európa EU-n kívüli országaiban. Magyarországon számuk százezer alatt van, kevesebb, mint Romániában vagy a Magyarországnál jóval kisebb Szlovákiában. Szijjártó Péter 1,4 millió határátlépésre hivatkozik, amikor Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segítségnyújtó programjáról beszél, a külügyi és külgazdasági miniszter azonban arra nem tér ki, hogy ezeknek az embereknek akár a 95 százaléka is továbbmehet, ráadásul a maradók között is sokan önerőből élnek az országban, külön állami segítség nélkül.

A győzelmi terv elnevezés és a háború végét ígérő meglehetősen közeli határidő erre a társadalmi hangulatra is reagál – kérdés persze, hogy ebből mi valósítható meg.

Az ukrán elnök szerint a terv megvalósítása „csak a partnereinken múlik, és semmiképp sem függ Oroszországtól” – idézte Zelenszkijt a Politico.

A tervet, annak alapján, amennyit ebből Zelenszkij az ukrán parlamentnek elmondott, Orbán Viktor több mint rémisztőnek találta. A magyar kormányfő szerint az EU-nak meg kell változtatnia „a mostani stratégiáját. Rosszul megszervezett, rosszul végrehajtott, rossz kalkulációk alapján kialakított stratégiával ment bele ebbe a háborúba az Európai Unió, amiért a Bizottság elnök asszonyát terheli elsősorban a felelősség. Elveszítjük ezt a háborút, tehát a stratégia nem működik” – írta a Facebookon az EU-csúcs előtt.

Zelenszkij nem győzte meg a beszéddel sem, a kormányfő pénteken ugyanilyen szellemben beszélt Kijev tervéről a Kossuth rádióban. Kijelentette, hogy Magyarország ebben a győzelmi tervben nem vesz részt, mert „ezzel a tervvel nem lehet nyerni, ezzel megint csak veszteni lehet”. Orbán is elismerte, hogy egyedül van álláspontjával az EU-ban: „Vannak a többiek meg mi.”

A Szabad Európa szerint Zelenszkij a találkozó után azt mondta, hogy a 27-ből 18 európai tagállam vezetője reagált szóban, és „a többség teljes támogatásáról biztosította”.

Azonban a kiadott közös nyilatkozatukban Zelenszkij tervére egyáltalán nem reagáltak a tagállami vezetők,

a következtetések erről csak annyi újat írnak, hogy egyeztették Zelenszkijjel az álláspontjukat. Megismétlik, hogy a (korábbi) ukrán békeformulán és a nemzetközi jogon kell alapulnia a tartós békének Oroszországgal, Ukrajna nélkül pedig nem lehet semmit kezdeményezni Ukrajnáról.

Az állam- és kormányfők kérik viszont a miniszteri Tanácstól, hogy gyorsan végezzenek az Európai Békekeret támogatási intézkedéseivel. Azok a tagállamok, amik Ukrajnába vittek katonai felszerelést és fegyvereket, továbbra sem juthatnak hozzá az Európai Békekeretből már több mint egy éve blokkolt pénzhez, ami mostanra nagyjából 6,5 milliárd euró. A magyar kormány változatos indokokkal tartja fel az egyhangú döntést, bár előtte hét ilyen utalást már átengedett (legalább egyszer konstruktív tartózkodással). Itt nem kizárt, hogy már közel a megoldás: a pénzügyi hozzájárulásokat – amiket a gazdasági teljesítmény alapján dobnak szét, Magyarországra nagyjából egy százalék jut – kötelező helyett önkéntessé tennék, és aki ki akar maradni, a döntésből is kihagynák. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a héten elismerte, hogy van egy ilyen terv az asztalon. „Mi ezt már két és fél éve szorgalmazzuk, az önkéntes hozzájárulásokra átállást támogatjuk” – jelentette ki.

Mellette ott van még a 250 milliárd eurónyi lefoglalt orosz vagyon, aminek a felhasználásával szintén juthatna 45 milliárd euró Ukrajnának. Ebből 35 milliárdot vállalna magára az EU, mert a lefoglalt orosz jegybanki vagyon nagy része itt, Belgiumban van. A hitelt a vagyon kamataiból fizetnék vissza – magyarul nem az ukránokat terhelné, de magához a lefoglalt értékekhez sem nyúlnának, így elkerülnék a nemzetközi jogi aggályokat.

A hitel uniós részét már meg is szavazták a tagállamok magyar elnökséggel, jövő hétre pedig a másik jogalkotó, az Európai Parlament is a napirendjére tűzte a döntést. A probléma, hogy az Egyesült Államok vonakodik a G7-es kölcsön rá eső részénél, mert a vagyont lefoglaló uniós szankciókat félévente egyhangúlag meg kell újítani. Attól tart, hogy bárki blokkolhat, ezért fél helyett három évet szeretne. A magyar kormány viszont a döntéssel meg akarja várni az USA elnökválasztását – azaz Donald Trump könnyebben kitáncolhatna egy nem végleges egyezségből. Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel ígéretet adott arra, hogy az EU felgyorsítja a kifizetéseket.

„Orbánt láttam más politikusok között, köszöntünk egymásnak, szerintem ez már jó jel” – válaszolta a Deutsche Welle szerint Zelenszkij a magyar–ukrán viszonyt firtató kérdésre.

Mit akar Ukrajna először elérni a tervből?

Mivel a terv több pontja már egy háború utáni helyzetre szól, érdemes arra koncentrálni, ami a háború lezárása előtt felmerülhet: a legközvetlenebb hatású pont nyilván az, amely lehetővé tenné, hogy Ukrajna szabadon bevethesse Nyugatról kapott fegyvereit oroszországi célpontok ellen.

Ez az amerikai HIMARS-okkal már megtörtént az ukránok augusztus 6-án indított, azóta is tartó kurszki betörésekor, ám a nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer hatótávolsága kicsi, így csak a határmenti területeken érezteti a hatását. Ukrajna az orosz lőszerraktárakat, a távolabbi rakétakilövő állásokat is támadná, hiszen a fenyegetés jó része onnan érkezik. Ehhez a brit Storm Shadow robotrepülők és az amerikai ATACMS ballisztikus rakétarendszer bevetése szükséges. Előbbi 560, utóbbi 300 kilométeres hatótávolságú. Az ATACMS rakéták hatékonyak, de drágák, darabonként egymillió dollárba kerülnek, így csak jól feltérképezett célpontok ellen van értelme bevetni – már ha Washington is hozzájárul. Ugyanígy jól jönnének a német Taurusok, ám az 500 kilométer hatótávolságú robotrepülők leszállítására Berlin még nem szánta el magát.

A fentiekből látható, hogy valójában még mindig rövid hatótávolságú, csak az eddig bevetettekhez képest messzebb érő fegyverekről van szó, a közép hatótávolságú csak ezek felett, a nagy hatótávolságú pedig már egy nagyságrenddel feljebb, 5000 kilométernél kezdődik – sem ezekből, sem közép hatótávolságú rakétákból nem kapott Ukrajna Nyugatról.

Zelenszkij a washingtoni útján sem tudta elérni az Oroszország mélységi területeit támadni képes fegyverek engedélyezését. Erről Rácz András Oroszország-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója korábban azt mondta, ha változni fog ez a tilalom, az biztos, hogy nem lesz bejelentve, egyszerűen műveleti biztonsági okokból. Ehelyett majd csak akkor válna nyilvánvalóvá, ha ténylegesen megtörténnének az első ilyen csapások, így ugyanis megmaradna a meglepetés ereje.

Ukrán kormányzati források szerint nem feltétlenül kell ünnepélyesen kimondott hozzájárulásra számítani, elvégre a fegyverek már Ukrajnában vannak. „Lehetne szó akár arról is, hogy Ukrajna megkapja a szükséges koordinátákat a célpontokhoz, aztán széttárja a karját, mondván, valahogyan célba találtak ezek a ravasz ukránok” – mondta egy névtelenséget kérő forrás, megjegyezve, hogy Ukrajna korábban már át is adta azt a listát, amely a lehetséges célpontokat jelöli.

Ezeknek a nyugati fegyvereknek orosz területek elleni bevetését akár csendben tudomásul is vehetnék Nyugaton, elvégre korábban tett már utalást a NATO akkori főtitkára, Jens Stoltenberg is arra, hogy Ukrajna legitim védekezési lépése, ha oroszországi katonai objektumokat támad, a közepes és nagy hatótávolságú fegyverek bevetéséről döntsön minden adományozó ország.

Emellett – a háború menetéhez, nem pedig a későbbi rendezéshez köthető Ukrán igényeknél maradva – Ukrajnának szüksége van a légvédelmi képességek növelésére, a légierő megerősítésére és a Nyugaton tartott kiképzések folytatására. Igaz, az orosz légierő meglepően gyengén teljesített már a háború elején is, most már inkább csak orosz légtérből indítanak repülőikről siklóbombákat, de szerepük ezzel sem elhanyagolható. Ennél látványosabban csak az orosz flotta maradt alul a haditengerészettel nem is rendelkező Ukrajnával szemben, amely elérte, hogy az orosz hadihajók a szevasztopoli bázisról keletre, Novorosszijszkba menjenek.

Több ország is bejelentett támogatásokat

Zelenszkij a NATO központjában tartott csütörtöki találkozójáról sem távozott üres kézzel. A holland védelmi miniszter közölte, hogy országa engedélyt ad arra, hogy az átadott F-16-os vadászbombázókat Ukrajna orosz légtérben is bevesse. Ruben Brekelmans azzal érvelt, hogy az önvédelemről szóló nemzetközi jog nem tartalmaz távolságra való kitételeket, azaz „nem áll meg a határnál vagy 100 kilométerre a határtól”, és Ukrajna önvédelméhez tartozik az is, hogy ha egy vadászgépnek a határon túl kell elfognia egy támadórakétát, vagy épp egy orosz légibázisra kell csapást mérnie.

Arról itt írtunk korábban, hogy önmagukban a nyugati vadászgépek nem hozhatnak fordulatot a háború menetében. Ahhoz eleve kevés a mennyiség, amit a nyugati szövetségesek felajánlottak, és nagyon vigyáznia is kell a kapott gépekre Ukrajnának.

Görögország kétoldalú védelmi megállapodást írt alá csütörtökön Ukrajnával. Kiriákosz Micotákisz kormányfő megígérte, hogy felgyorsítja az F-16-osokra szánt ukrán pilóták kiképzését is. Görögország emellett részt vesz az ország újjáépítésében, elsősorban Odessza térségében.

A dán kormányfő pedig elismerte, hogy Ukrajna leghatékonyabb életbiztosítása a NATO-tagság lenne, írta a Politico.

A NATO-tagságról két főtitkár is elmondta a véleményét

Ami a NATO-tagságot illeti, a meghívás még nem jelentené az azonnali belépést. Igaz, Stoltenberg még főtitkárként, mielőtt utódja, Mark Rutte hivatalba lépett, tett már utalást a tagság lehetőségére is. Október elején megjegyezte, hogy ez nem lehetetlen akkor sem, ha Ukrajna egy része továbbra is orosz megszállás alatt marad.

A legérzékenyebb pont ezzel kapcsolatban a tagoknak járó kollektív védelem lenne – azaz, hogy ha a szervezet bármely tagját támadás éri, úgy az az egész NATO elleni támadásnak minősül. Ez egyrészt azonban nem jelenti, hogy minden tagország kötelezően katonáival kénytelen részt venni a háborúban – a jogi háttérről ebben a cikkünkben olvashat bővebben –, másrészt születhet olyan döntés Ukrajna esetleges NATO-tagságánál, hogy külön garanciákat fogalmaznak meg, amelyek esetleg nem Ukrajna egészére, csak a de facto ukrán ellenőrzés alatt álló területekre vonatkoznak. Ez elméletben legalábbis lehetséges és úgy biztosítana garanciákat Ukrajnának a megmaradásra, hogy közben nem fenyegetne közvetlenül a háború eszkalációjával.

Ez akár a béketárgyalások megindítását vagy legalábbis valamiféle tűzszünetet is előrevetíthetne, mert Ukrajna ebben az esetben nem tartana attól, amit most igen: nevezetesen, hogy ha most indulnának megbeszélések, akkor Oroszország azt csak eddig megszállt területeinek bebiztosítására használná fel, időt nyerve arra, hogy felkészüljön a további támadásra.

A tárgyalásokkal szemben ukrán érv az is, hogy Oroszország érdemi tárgyalási javaslattal nem állt elő: négy megyét követel, ezekből olyan részeket is, amelyeket vagy sosem tudott megszállni a háború alatt – Donyeck megye nyugati, Zaporizzsja északi része – vagy korábban fel kellett adnia, mint például Herszon megye Dnyeperen túli részét, köztük a megye névadó központját. Ráadásul korábban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közölte: ha lennének is tárgyalások, a harcokat az orosz fél akkor sem állítaná le, így az azonnali fegyverszünet – ami az Orbán-kormány békemissziónak nevezett körútjának elsődleges célja – sem valósulna meg. Az orosz kormány emellett követeli, hogy Ukrajna mondjon le a NATO-tagság tervéről is – ami Kijev szerint épp a garanciáját venné el annak, hogy Moszkva idővel ne támadjon újra.

„A meghívás egy határozott döntés, amelyhez nem kell más, csak elszántság” – idézte a Politico Zelenszkij nyilatkozatát a NATO-ba való meghívásról. A lap megjegyezte, hogy a jelenlegi főtitkár, Mark Rutte elődjéhez képest már óvatosabban beszélt erről, jelezve, hogy a kérdés nem vitatható meg egy sajtótájékoztató alatt. Azt azonban Rutte szerdán hozzátette, hogy az Ukrajna NATO-tagságáról szóló döntésben semmilyen szerepe nincs Oroszországnak. „A győzelmi terv azonban nemcsak a tagságról szól, hanem jóval több összetevőből áll” – mondta a NATO főtitkára.

A kurszki betörés Kijev szerint Moszkva gyengeségét jelzi

Zelenszkij szerint a Nyugat tart attól, hogy a politikai és katonai támogatás erősítése csak növeli a konfliktus eszkalációját, ám azzal érvel, hogy az ukrán hadsereg kurszki betörése megmutatta: a Kreml sokszor csak blöfföl. Elvégre harmadik hónapja nem tudja felszámolni az ukrán támadást, amellyel Ukrajna közel ezer négyzetkilométert tartott ellenőrzése alatt Oroszországban, noha a keleti fronthoz hasonlóan lassan ott is szereztek vissza már területeket az orosz erők.

Ez az ezer négyzetkilométer persze nemcsak a 17 millió négyzetkilométeres országhoz, de a háborúval közvetlenül érintett területekhez képest is csekély, de egyrészt mégis súlyos presztízsveszteség a Kremlnek, másrészt arányos azzal a területtel, amelyet az elmúlt hónapokban az orosz erők Kelet-Ukrajnában elfoglaltak, miközben ott folyamatosan növekvő orosz nyomásról szólnak a hírek. Legutóbbi helyszíni riportunkat a térségből itt olvashatja.

Üres szólam vagy konkrét terv?

Az ukrán parlamentben vegyesen fogadták a tervet, nem céljait, hanem megvalósíthatóságát illetően. „A tervből hiányzik maga a terv” – írta a Facebookon az ellenzéki Európai Szolidaritás képviselője. Olekszij Honcsarenko szerint nincsenek konkrét lépések a tervben, csak üres szólamok és inkább úgy tűnik, mintha másoktól várná a megoldást a háború lezárásához.

Az énekes és 2019 előtt az elnökválasztáson is esélyes, végül a részvételtől elálló Szvjatoszlav Vakarcsuk által alapított ellenzéki, de határozottan EU-párti Holosztól (a név hangot és szavazatot is jelent) Roman Lozinszki képviselő megengedőbb volt: „Csodás terv, nekem tetszik. NATO-tagság, Oroszország mélyét érő katonai csapások, 300 milliárd dollár [orosz vagyon befagyasztásával megszerzendő] jóvátétel, a gazdaság fejlesztése. Csak épp továbbra is kérdés, hogyan lehetne mindezt elérni?” – írta a Facebookon a képviselő.

Meglehet azonban, hogy az üres szólamok és a szép, de megvalósításában homályosnak mondott terv valójában nagyon is konkrét. Az egyik ilyen pont lehet a „nem nukleáris erejű elrettentő eszközök telepítése”. Erről ugyanis Zelenszkij korábban azt mondta, részletei titkosak, de tárgyalnak róla Washingtonnal, Londonnal, Párizzsal, Rómával és Berlinnel is. A Timesnak nyilatkozó elemzők szerint inkább saját erők nyugati támogatással való növeléséről, semmint más országok NATO-katonáinak állomásoztatásáról lesz valójában szó, valamint helyi rakétagyártás felfuttatásáról nyugati segítséggel. Ezeket ugyanis már akár külön nyugati hozzájárulás nélkül is bevethetné orosz területek ellen Ukrajna.

Igaz, a fentiek ellenére mégis vegyes eredményekkel távozhatott Zelenszkij Brüsszelből. A csúcs után egyhangúlag elfogadott dokumentum ugyanis nem tesz tehát említést magáról az ukrán elnök által előadott győzelmi tervről. Az Európai Tanács végkövetkeztetése kimondja, hogy az EU tagjai támogatják Ukrajna függetlenségét és területi egységét a nemzetközileg elismert határain belül, valamint továbbra is segítik anyagilag, katonailag és diplomáciailag. Ilyen mondatok viszont sokadszor fordulnak elő hasonló dokumentumokban, ahogy az is, hogy a katonai támogatásnál figyelembe kell venni a tagállamok biztonság- és védelempolitikáját és azt is, hogy Oroszország nem győzedelmeskedhet. Támogató ígéreteket eddig is bőven kapott Ukrajna, ebben ezúttal sem volt hiány, de a finanszírozás konkrét menetére Zelenszkij most sem kapott végleges választ.