Első körben lelki többletet, hosszú távon stratégiai előnyt hozhatnak az F–16-osok Ukrajnának

„Az F–16-osok Ukrajnában vannak. Megcsináltuk” – jelentette ki vasárnap két amerikai vadászgép előtt állva Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, miközben a feje fölött egy másik F–16-os géppár zúgott át. Az ukrán légierő napján egy meg nem nevezett légibázison tartott ünnepségen Zelenszkij azt is közölte, hogy az ukrán légierő már be is vetette a vadászgépeket az Oroszországgal vívott honvédő háborújában.

A háború 2022. februári kitörése után Ukrajna szinte azonnal kérte, hogy nyugati támogatói küldjenek F–16-osokat a leharcolt, eleve elavult szovjet gépekkel felszerelt ukrán légierő megerősítésére, hogy biztosítani tudják a hazai légtér védelmét, megakadályozzák a teljes orosz légi fölény kialakulását. Aztán teltek a hónapok és az évek, és egyrészt az orosz légierő nem volt képes uralni a légteret – erre sem eszközparkjuk, sem kiképzésük nem tette alkalmassá őket –, másrészt a fejlett nyugati vadászgépek szállítását korántsem triviális nehézségek is gátolták:

• egyrészt egy ilyen lépés komoly eszkalációnak számított volna a háború korai szakaszában;
• másrészt az emberi és anyagi feltételek se voltak adottak ahhoz, hogy az ukrán légierő fogadni és használni tudja a szovjet modelleknél kényesebb repülőket, amikre nem voltak kiképzett pilótáik sem.

Hogy ez utóbbi mekkora nehézség, azt leginkább az példázza, hogy az F–16-osok küldéséről végül már 2023 tavaszán döntés született, a NATO tagállamai felajánlásaikat is megtették már ekkor, ehhez képest is újabb majd másfél év telt el addig, amíg az első repülők ténylegesen megérkeztek Ukrajnába. A CNBC jelentése szerint az első F–16-osok késő júliusban landoltak Ukrajnában, ezek közül prezentálhatott két géppárt a légierő napján Zelenszkij, és ezek repülhettek augusztus első hétvégéje körül az első bevetéseiken.

Arról Zelenszkij nem beszélt, hogy pontosan hány vadászgép érkezett eddig Ukrajnába, csak annyit mondott, több, mint amire számítottak. Nyilvánosan Hollandia 24, Dánia 19, Norvégia 2 repülőt ajánlott fel, Görögország 32 vadászgép küldését engedélyezheti, Belgium pedig nem számszerűsítette ajánlatát. A gépek javát 2025-ben szállíthatják le. Zelenszkij mindazonáltal már most azt mondta, hogy több pilóta képzésére lesz szükség.

Mire lehet elég az F–16-os flotta?

Abban teljes a szakértői konszenzus, hogy önmagukban a nyugati vadászgépek nem hozhatnak fordulatot a háború menetében. Ahhoz eleve kevés a mennyiség, amit a nyugati szövetségesek felajánlottak. Mint már említettük, a nyilvános ígéretek alapján mintegy 80 vadászgép érkezhet, de javarészt 2025-ben – Mikola Bjeljeszkov, az ukrán Stratégiai Kutatások Nemzeti Intézetének kutatója szerint 2024 végéig kéttucatnyi érkezhet csak. Zelenszkij elnök korábban arról beszélt, hogy az orosz légierő hatékony blokkolásához 128 vadászgépre volna szükségük.

Kérdéses az is, hogy egyáltalán mire használhatják majd az F–16-osokat. Az Egyesült Államok eddig kényesen ügyelt arra, hogy Oroszország nemzetközileg elismert határain belül Ukrajna ne mérhessen csapást amerikai fegyverekkel. Így, bár az F–16-osok fegyverzete alkalmas lenne stratégiai csapásmérésre is, ezeket csak a megszállt területeken vethetik be orosz célpontok ellen.

További nehézséget jelent, hogy az orosz hadseregnek nagy mennyiségben vannak légvédelmi eszközei. Olyan nagy mennyiségben, hogy a légvédelmi rakétarendszereket részben szárazföldi célpontok bombázására is bevethetik. Így amíg Ukrajnának nincs elegendő vadászgépe az orosz légvédelem túlterheléséhez és megsemmisítéséhez, a vadászgépeket elsősorban a honi légtér védelmére és az orosz légicsapások elhárítására használhatják. Erre még a korlátozott számban rendelkezésre álló és korlátozottan bevethető F–16-osok is elégségesek lehetnek. Ahogy arra is, hogy egyes frontszakaszokon légi fölényt kialakítva támogassák a szárazföldi műveleteket – bár eleinte az új vadászgépeket valószínűleg nem engedik majd közvetlenül a front, vagyis az orosz csapatlégvédelem közelébe.

„Az ukrán F–16-osoknak kihívás lenne önmagukban megteremteni a vágyott áttörés feltételeit, de megfelelő stratégiával, doktrínával, logisztikai támogatással és kiképzéssel az F–16-osok kritikus előnyt jelenthetnek Ukrajna határvédelmében és a lokális légi fölény kialakításában” – írta tanulmányában a Stratégiai és Nemzetközi Kutatások Központjának (CSIS) három kutatója, Christopher Koeltzov, Brent Peterson és Eric Williams.

A három kutató szerint a tavalyi nagy hadműveleteik után 2024-ben mind az ukrán, mind az orosz haderő az erőgyűjtésre koncentrál inkább, így valószínűbb, hogy az újonnan képzett ukrán pilóták is főleg csak tapasztalatokat fognak gyűjteni. Ez azonban „megalapozhatja tartós fölényüket az orosz erők fölött”, vagyis az, hogy az ukrán légierő már idén kap ilyen gépeket, inkább stratégiai jelentőségű, nem azonnali taktikai, hanem hosszabb távú előnyöket jelent.

A szerzők szerint az F–16-osok küldésének nem csupán Ukrajna, hanem általában a nyugati szövetség szempontjából is stratégiai jelentősége van: egyrészt jelzi az USA és a NATO elkötelezettségét Ukrajna támogatásában, másrészt üzenet „a szabad világ ellenségeinek”. Ezenkívül az F–16-osok ukrajnai bevetésével nagyon fontos valós tapasztalatokat szerezhetnek az orosz – és a két ország szoros szövetsége miatt az iráni – légvédelem képességeiről és taktikájáról is anélkül, hogy saját erőiket tennék ki veszélynek. Az amerikai légierő az elmúlt évtizedek háborúiban rendre totális légi fölényben harcolhatott, az utolsó közvetett tapasztalataikat az orosz légvédelemről a vietnámi háborúban, annál jóval kisebb léptékben pedig a Jugoszlávia elleni 1999-es légi háborúban szerezhették.

Hosszabb távon pedig az F–16-osoknak komoly szerepük lehet a szárazföldi műveletek sikerében is. Az ukrán hadsereg 2023-as nyári offenzívájának kudarcában jelentős szerepet játszott, hogy úgy kellett összhaderőnemi művelettel próbálkozniuk, hogy nemhogy lokális, de semmilyen légi fölényt nem tudtak kialakítani, így az orosz légierő helikopterei taktikus támadásaikkal fel tudták tartóztatni a páncélosokat, nagy veszteségeket okozva az ukrán hadseregnek. Ha az Ukrajnának felajánlott F–16-os flotta a teljes légi fölény kialakításához nem is elégséges, lokális légi fölény eléréséhez már igen, amely nagy segítség lehet a kiépített orosz védelem áttörésében a harcállások és a tüzérség bombázásával.

De ennek feltétele a nyugati vadászgépek megfelelő integrációja. A CSIS kutatói szerint nemhogy nem hónapok, inkább évek kérdése lehet, mire az ukrán légierő állománya elsajátítja a megfelelő taktikákat, technikákat és protokollt ahhoz, hogy igazán hatékonyan hajthassa végre harci küldetéseit. Az amerikai légierő vadászpilótáinak képzése az első repülésüktől a harci bevetésükig három-négy évig is eltart. De még egy gyorstalpaló képzés is legalább egy évig tarthat, mivel eleve egy négy hónapos angol nyelvi kurzussal indul, mely során az ukrán pilóták megtanulják az alapvető szakterminológiát. Az ukrán légierő pedig nehezen engedheti meg magának azt a luxust, hogy tapasztalt pilótáit egy teljes évre kivonja az aktív frontszolgálatból.

Ezen csak az gyorsíthat, ha levegő-föld fegyverzettel is felszerelik a gépeket, mert azok használatával viszonylag rövid időn belül indíthatnak nagy hatótávolságú légicsapásokat szárazföldi vagy tengeri célpontok ellen. Persze az ilyen támadó műveletek elsajátítása sem egyszerű. A cikk elején már hivatkoztuk Justin Bronknak a RUSI folyóiratában megjelent 2022 márciusi tanulmányát az orosz légierő kiképzési hiányosságairól, mely részben arra koncentrált, hogy az orosz légierő vadászbombázói miért nem tudtak megfelelő harctámogatást biztosítani az inváziós erőknek. Ezt részben persze az orosz légierő gépeinek korlátozott képességei magyarázták, részben viszont a pilóták kiképzése is. Márpedig az ukrán is posztszovjet légierő volt, hasonló doktrinális alapokon állhatott a képzésük.

Nem csak a pilótákon múlik

Az F–16-osok hatékony bevetéséhez ráadásul nem csupán képzett pilótákra, de képzett földi személyzetre, karbantartókra és mérnökökre, illetve megfelelő logisztikai támogatásra is szükség van. És mindezt védeni is kell az orosz légicsapásoktól, miközben Ukrajna összes katonai légi támaszpontja az orosz rakéták hatótávolságán belül van. Az F–16-osokat ezért olyan támaszpontokra kell telepíteni, ahol vannak megerősített, föld alatti hangárok, és még így is lehetőleg szétszórva. Ez mind tovább bonyolítja a logisztikát és hatékony bevetésüket.

Mindazonáltal az F–16-osok képességei komoly előnyt jelenthetnek, ha a képzés, a karbantartás, a logisztika és az orosz légvédelem anyagi fölényének problémáit sikerül leküzdeni. Az ukrán légierő MiG–29-eseinek és Szu–27-eseinek radar-hatótávolsága mindössze 40 kilométer, vagyis az ukrán pilóták most lényegében csak olyan célpontokat képesek támadni, amit szabad szemmel is láthatnak. Az F–16-osok radarja 200 kilométerre, bőven a látóhatáron túlra is ellát, vagyis az ukrán pilóták messze a frontvonal, az orosz csapatlégvédelem hatótávolságán kívülről is képesek lesznek majd támadni az orosz repülőket. Ez vitathatatlan előny, amit a frontot tartó szárazföldi alakulatok is azonnal érezhetnek, mert így az orosz légierő az eddigiekhez képest is kisebb támogatást tud majd nyújtani a támadó műveletekhez.

A vadászgépek érkezésének emellett lehet egy azonnali hatása. Douglas Barrie, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) légierő-szakértője szerint jelentősen javíthatják az ukrán morált – már amennyiben kellő óvatossággal vetik be az ukránok, és nem szenvednek korai veszteségeket. Ez utóbbi nyilván az orosz morált javítaná, amit máskülönben jelentősen rombolhat, hogy immár a levegőből is fenyegetheti őket az ukrán haderő. Már csak azért is, mert a hírek szerint az amerikaiak a levegő-levegő rakéták mellett a hasonló orosz fegyvereknél pontosabb és nagyobb hatótávolságú GBU–39 siklóbombákkal, radarelhárító rakétákkal, illetve a páncéloserők és gyalogság tizedelésére használható kazettás bombákkal is felfegyverezték a vadászgépeket.