Ezek már nem azok a lengyelek: meginoghat Orbán legfontosabb európai szövetsége az oroszbarátság miatt

Sok év után először nem jönnek szervezett különvonattal Orbán-hívő lelkes lengyelek a március 15-i Békemenetre, a Gazeta Polska által szervezett jobboldali zarándoklatot az orosz-ukrán háború miatt mondták le március elején, az útra szánt pénzből inkább ukrán családokat támogatnak majd. A Békemenet szervezői ugyanakkor március 9-én arról beszéltek, hogy „lengyel testvéreink” is részt vesznek majd a vonuláson, ezért más úton érkezhetnek.

Lengyelországba már 1,7 millió ukrán menekült érkezett, több, mint ahányan összesen jöttek Európába a 2015-ös menekültválságban (erről itt írtunk bővebben). De a lengyel különvonatos bejelentés a Fidesz békepárti felvonulássá átfazonírozott demonstrációja előtt jellemző feltételezések szerint azzal is összefügghet, hogy a magyar kormánypárt a háborús helyzetben is óvatos kétkulacsos politikát folytat. Bár Orbán Viktor elítéli az orosz agressziót, Ukrajnát a régióban egyedüliként nemhogy fegyverrel nem segíti, de még a többi ország fegyverszállítmányát sem engedi áthaladni az országon.

Miközben Orbán Viktor Facebook-szerte stratégiai nyugalomra int, és a korábbi évek európai léptékű ambícióival szemben azt hangsúlyozza, hogy csak ne értékeljük túl az ország külpolitikai jelentőségét, Lengyelország kifejezetten nagypolitikai játékosként tűnik fel.

A lengyelek végig az Oroszországgal szembeni legkeményebb, még azért nem háborús álláspontot képviselték, a hírek szerint ők nyomták Berlint is a német stratégiai tabudöntésnek számító fegyverszállítások és az orosz bankok SWIFT-ről való lekapcsolása felé is. Közben pedig Lengyelország az amerikai és más NATO-tagállamok katonai szállításainak elosztó központja lett.

Kedden pedig arról érkezett hír, hogy Mateusz Morawiecki lengyel, Petr Fiala cseh és Janez Janša szlovén miniszterelnök, valamint Jarosław Kaczyński, Lengyelország miniszterelnök-helyettese, a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt elnöke is Kijevbe látogat, ahol találkoznak Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. A politikusok az Európai Tanács nevében indulnak Kijevbe, és a látogatás célja, hogy megerősítse az egész Európai Unió egyértelmű támogatását Ukrajna szuverenitása és függetlensége iránt.

Az oroszbarátság árnyéka nem vicc a lengyeleknél

Bár a lengyelek és ukránok között jócskán vannak történelmi sérelmek (a II. világháborúban Nyugat-Ukrajnában lengyelellenes népirtás is történt), most óriási a szolidaritás Ukrajna felé Lengyelországban. A magyarhoz hasonlóan kormánypárti propagandaadóvá silányított lengyel köztévében a műsorvezetők kék-sárga színekben állnak a nézők elé.

Ha ezt összevetjük azzal, hogy a Political Capital vizsgálata szerint a kormánymédia igyekszik hintapolitikát folytatva egyszerre két irányba kommunikálni a témáról, a magyar állami tévében Nógrádi György szintű szakértők savazzák az ukrán vezetést, vannak, akik azt állítják, hogy az oroszok célja a háború elindításával az volt, hogy a háború véget érjen, Bayer Zsolt pedig még mindig azt nyomja az orosz propagandával teljes szinkronban, hogy a háborúban az ukránoknak és az amerikaiaknak milyen felelősségük van, miközben a támadó oroszokéról gyakorlatilag nem beszél, lehet valamennyire érezni a lengyel és a magyar jobboldal radikálisan eltérő háborús beszédmódját.

Ezzel függ össze a szczecini tiszteletbeli magyar konzul néhány nappal ezelőtti lemondása is. A félig magyar származású Artur Balázs korábban miniszteri posztot is betöltött Varsóban, és már tíz éve képviselte Magyarországot. Most azonban védhetetlennek találta a hivatalos magyar álláspontot a háborúval kapcsolatban, miután hiába várta, hogy Magyarország átengedje a fegyverszállítmányokat, vagy hogy Orbán Viktor teljesen kiálljon Ukrajna mellett. A magyar nagykövetség kiszivárgott levele szerint a lengyel kormánypártot vezető Jarosław Kaczyński környezetébe is jól bekötött politikus

a Jog és Igazságosság vezetésével is egyeztethette a lépését, ami így nem hivatalos figyelmeztetésként is értékelhető a Fidesz felé.

A PiS a Fidesz legközelebbi stratégiai szövetségesének számít az európai porondon, amit az utóbbi időben a jogállamisági eljárások, az uniós pénzügyi támogatások feltételekhez kötése elleni küzdelem és a szuverenista harc erősített tovább. A külpolitikai különbségek, mindenekelőtt az Oroszországhoz való viszony markáns eltérése azonban évek óta fennállt, olyannyira, hogy lengyel források szerint ez már 2015-ben is komoly feszültséget keltett.

Varsói ellenzéki visszaemlékezések szerint akkor Orbán Viktor részben Kárpátalja kapcsán próbált Putyin indítványára kedvezőbb pozíciót elérni. Lengyel források szerint Putyin alkut kínált, és Kárpátaljával, illetve Nyugat-Ukrajnával kapcsolatban tett Magyarországnak és Lengyelországnak egy részleteiben nem ismert javaslatot. Ezt a nem hivatalos moszkvai indítványt azonban az akkori lengyel vezetés Ukrajna meggyengítésére irányuló tervnek tekintette. Az orosz alkut a PiS olyan mereven elutasította, hogy emiatt Kaczyński állítólag (a miniszterelnökség ezt tagadta) nem is volt hajlandó fogadni akkor a magyar miniszterelnököt.

Rezsicsökkentett faló

Bár ezt követően a PiS és a Fidesz egyre inkább egymásra volt utalva, és Kaczyński számos hatalompolitikai lépést Orbánéktól másolt, a két ország oroszpolitikája mindig is alapvetően eltért. „Vannak országok, amelyek tényleg fenyegetve érezhetik magukat, tényleg úgy érezhetik, hogy minden nap biztonsági kockázat mellett telik el az életük. Ilyenek a balti államok és ilyen Lengyelország is. Ezt az érzést mind a történelem, mind pedig a földrajzi adottságok indokolják. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország nem érez ilyen fenyegetést” – magyarázta 2018-ban Bálványoson Oroszországgal kapcsolatban Orbán Viktor.

A magyar miniszterelnök évek óta speciális „magyar modellként” beszél az oroszpolitikájáról, amibe saját bevallása szerint személyesen is sok energiát fektetett az elmúlt 13 évben. Ennek saját szavai szerint a lényege, hogy miközben Magyarország tagja a nyugati szövetségi rendszernek, „kiváló kapcsolatokat ápol Oroszországgal”.

Az érdekalapúnak mondott magyar külpolitikát a keleti gazdasági kapcsolatok pártolása és a szankciók elleni retorika határozta meg. Bár a magyar kormány ténylegesen soha nem vétózta meg az uniós szankciókat, elsősorban az energiapolitikában kedvező alkupozíciót ért el. Ez a 2021-ben aláírt hosszú távú gázszerződésnél lett igazán látványos. Ennek révén Magyarország valószínűleg a legolcsóbban kapja az EU-ban az orosz gázt, cserébe viszont belement abba, hogy Ukrajnát megkerülve, délről kapja azt. „Azt kívánjuk az ukránoknak, hogy küzdjenek meg a saját problémáikkal, de bennünket ebből hagyjanak ki” – reagált ennek mentén tavaly ősszel Orbán arra a felvetésre, hogy ezzel Magyarország is növeli Kijev kiszolgáltatottságát Moszkvának.

A magyar kormány rezsicsökkentése az orosz gázon múlik. Ezt nemcsak Orbán Viktor szokta emlegetni, Putyin is jelentőségteljesen kiemelte a moszkvai sajtótájékoztatón, amikor Orbán február elején, már puskaporos világhangulatban Moszkvába látogatott, hogy, mint a magyar kormányközeli média hangoztatta, „békemissziót folytasson”. A magyar miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a Nyugatnak tisztelettel kell viseltetnie Oroszország iránt, és egy geopolitikai kompromisszum szükségességét vázolta fel. Nyugat-Európában azonban az elmúlt években Magyarországot egyre inkább Moszkva foglyának, Putyin EU-s trójai falovának látták, mint aki az orosz érdekekkel egyezően gyengíti az uniós egységet.

Miközben az uniós politikát illetően a magyar és a lengyel kormány kölcsönös véd- és dacszövetségben működött, Oroszországgal kapcsolatban ilyesmiről szó sem volt köztük. Ez az új európai jobboldali szövetség megteremtését is gátolta: a francia Nemzeti Tömörülést vezető Marine Le Pen és az olasz Liga-elnök Matteo Salvini Putyin-barátságát Orbán sem tudta átverni a lengyeleken, és az olasz pártvezér egy héttel ezelőtti, przemyśli alázását látva erre most már a korábbiaknál is kevesebb az esély.

De a háborús helyzetben maga a magyar-lengyel tengely is meggyengült. „Az Európai Unióval kapcsolatban vannak közös érdekeink (...), de ez egy taktikai szövetség” – mondta Marcin Przydacz lengyel külügyminiszter-helyettes Orbán moszkvai látogatása után, ez pedig hangnemváltást jelent az elmúlt évekhez képest. A különbséget a magyar miniszterelnök is elismerte:

„A V4-es együttműködést eddig leválasztottuk a katonapolitikai témákról, mert tudtuk, véleménykülönbség van közöttünk. Most, hogy az oroszok megtámadták Ukrajnát, már nem tudjuk ezt a témát kívül tartani, mert ez a legfontosabb kérdés.

(…) A lényeg, hogy a lengyelek is tudják, hogy számíthatnak a magyarokra, mi pedig tudjuk, számíthatunk a lengyelekre” – mondta a Mandinernek adott interjújában, és arról beszélt, hogy míg Lengyelország vehemensen támogatja Ukrajna NATO-tagságát, Magyarország abban érdekelt, hogy Ukrajna egy széles pufferzóna legyen Oroszország felé. A Kaczyńskihez közel álló tiszteletbeli konzul ezt hallva adta vissza a megbízatását.

Az orosz fenyegetés a Nyugat felé tolja Varsót

Miközben a magyar kormány úgy döntött, hogy más országok Ukrajnába menő fegyverszállítmányait sem engedi át (erre egyébként nem biztos, hogy túl nagy igény lenne, hiszen a menekültáradattal szemben, kis áteresztőkapacitású kárpátaljai utakon ez nem annyira ideális), többek között arra hivatkozva, hogy ezek a szállítmányok célpontként kockázatot jelentenének, Lengyelország a régióban elsőként kezdeményezte a fegyverszállításokat, és ők a a fő tranzitország is.

Lengyel sajtóinformációk szerint Joe Biden amerikai elnök már novemberben megosztotta velük azokat a hírszerzési információkat, hogy Putyin tényleg háborúra készül. Hozzájuk érkezett január óta a legtöbb, a NATO keleti szárnyának megerősítésére átdobott amerikai katona is, kapnak Washingtontól gyorsan két Patriot rakétavédelmi rendszert, és megállapodtak egy 6 milliárd dollár értékű fegyverüzletben is, ez többek között 250 M1 Abrams tankról szól.

De az Ukrajnának juttatott lengyel szállítmányok sem elhanyagolhatóak. Még úgy sem, hogy a régi MiG-29-esekre vonatkozó felajánlásukat az Egyesült Államok végül elutasította. Miközben a lengyel közvélemény szolidáris Ukrajnával, aggódnak, hogy a szállítmányok potenciális orosz katonai célpontok lehetnek – azt, hogy így tekint rájuk, Moszkva már deklarálta is. Lengyelországban komoly megrendülést keltett a javorivi katonai bázis elleni vasárnapi orosz támadás, amiben 35-en haltak meg. Egy lengyel történelmi városról van szó Ukrajnában, alig 30 kilométerre a határtól, és a NATO itt működő kiképzőbázisa elleni támadást nem nehéz a NATO elleni elrettentési kísérletnek látni. De a jövőben szándékosan vagy véletlenül netalán átrepülő rakéták mellett a lengyelek különösen aggódnak a Belaruszban bizonytalan ideig „ideiglenesen állomásozó” több tízezer orosz katona miatt is, akik, mondják, az ukrán-lengyel határ mentén felvonulva megkísérelhetik fizikailag elvágni Ukrajnát a Nyugattól.

A kockázatok ellenére a lengyel külpolitika nem igazán puhul. Hétfőn a lublini háromszög (a lengyeleken és az ukránokon kívül a litvánok részei még a tavaly létrehozott fórumnak) keretében kezdeményeztek még szigorúbb szankciókat, konkrétan az orosz állam és orosz oligarchák nyugaton lévő vagyonának elvételét.

Hagyományos oroszellenessége és a háború átterjedése miatti aggodalom mellett

Varsó abban is bízik, hogy a határozott nyugati elkötelezettsége a biztonság- és katonapolitikában azt fogja eredményezni, hogy kikerülhet a szamárpadból, ahová az elmúlt években a Brüsszel-ellenes politikája és jogállamisági kérdések miatt Magyarországgal együtt került.

Erősödik Kaczyński pártja, az ellenzék Orbánnal üti

Ehhez kapcsolódik Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Kaczyński cikk elején említett, keddi kijevi útja is, amiről a varsói közlemény szerint előzőleg Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével, valamint Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével egyeztettek.

A PiS azt reméli, hogy a közeljövőben az Európai Bizottság mérsékli a jogállamisági fenyegetést, és hozzájuthatnak a helyreállítási alap befagyasztott támogatásaihoz. Az Európai Parlament többsége ugyan a múlt héten ismét ez ellen szavazott, de a kérdés nem ott fog eldőlni. Az is jellemző, hogy a lengyel ellenzék vezető pártja, a Polgári Platform (PO) is tartózkodott a szavazáson. Miközben tartják, hogy a PiS-nek már csak a nyugati viszony kedvéért is megnyugtató módon rendeznie kellene a bírósági rendszerrel kapcsolatos kérdéseket, ők is azt mondják, hogy nem most van itt az ideje Varsó fenyítésének.

Az orosz és ukrán krízissel és a háborúval kapcsolatban nincs jelentős vita Kaczyński és politikai ősellensége, a PO-t (na és az Európai Néppártot) vezető Donald Tusk között sem. A politikai agendát most teljesen uralja a háború és a külpolitika, az ellenzék hagyományos témái, mint a jogállamiság, amúgy is elhalványulnak. Krízishelyzetben máshol is jellemző tendencia, hogy ilyenkor megugrik a kormányzó erők támogatottsága, és ez Lengyelországban is tetten érhető. A PiS népszerűsége január óta 30-ról 34 százalékra nőtt, így már tíz százalékponttal előzik meg a PO-t. Igaz, így is jelentősen elmaradnak a legutóbbi választási eredményüktől és az abszolút többséghez nagyságrendileg szükséges 40 százaléktól – elemzői feltételezések szerint ha ezt a szintet elérnék, Kaczyńskiék valószínűleg kiírnák az előrehozott választásokat.

A kormánypárt egyik támadható pontja ebben a helyzetben éppen a Putyin nagyhangú pincsikutyájaként ábrázolt Orbánnal való szoros kapcsolat. „Belpolitikai sikerei Orbánt idővel arra sarkalták, hogy komoly játékosnak mutassa magát a nemzetközi színtéren, amit a Vlagyimir Putyin Oroszországával való privilegizált kapcsolat segítségével ért el. Ez a történelmi paradoxon háttere: Orbán az 1956-ban orosz tankokkal feldúlt Magyarországot a Kreml öcsikéjévé tette” – írta a minap Janusz Lewandowski POs EP-képviselő, ezzel zárva a véleménycikkét:

„Orbán Magyarországa Ukrajna szomszédjaként a kezét mossa a háborús bűnök láttán. Bajban ismerszik meg a barát!”

A Magyarországgal szembeni lengyel gyanakvás még a magyar beruházásokat is érinti. A Mol januárban jelentette be, hogy a Lotos 417 kútjának és a gdanski finomító részleges megvételével belép a lengyel piacra, amit az érintett északi lengyel városok vezetése és az ellenzék bújtatott orosz térnyerésként interpretál. Ők azt kérik a lengyel energiavállalat, az Orlen elnökétől, hogy csinálja vissza az üzletet, és hogy meggyőzzék, a magyar közmédia háborús híradásait ajánlják a figyelmébe. „Nem beszélnek az áldozatokról, nem beszélnek Ukrajna tragédiájáról” – hangoztatja Piotr Adamowicz PO-képviselő.

A magyar kormány kivárásra játszik, de ezzel egyedül marad

Legélesebben Donald Tusk, a PO vezetője, korábbi lengyel miniszterelnök ment neki a magyar kormánynak. Tusk az elmúlt években egyik fő szorgalmazója volt a Fidesz eltávolításának a Néppártból. Amikor Szijjártó Péter az orosz invázió kezdete utáni negyedik napon bejelentette, hogy Magyarország nem engedi át a fegyverszállítmányokat, a lengyel ellenzék vezére a magyar külügyminiszter moszkvai kitüntetésére utalva azzal reagált, hogy „Orbánnak és Szijjártónak holmi kitüntetéseknél valami komolyabb járna Putyintól. A Gazprom igazgatótanácsában két szék megfelelő ellentételezés lenne a lojalitásukért”. Szijjártó erre Tuskot notórius hazudozónak titulálta, felróva neki, hogy állítólag ő terjesztette, hogy a magyar kormány nem támogatja az orosz bankok kizárását a SWIFT-rendszerből, noha ezt végül Magyarország is megszavazta.

Tusk március 15-én Budapestre jön, hogy Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt mellett kampányoljon. Ez a néppárti tagságához a végső szakítás előtt sokáig ragaszkodó Fidesz számára még akkor is némileg kellemetlen lehet, ha Tusk nem ebben a minőségében, hanem lengyel pártelnökként érkezik. Miközben a Fidesz nélkülözni kénytelen lengyel szövetségeseit, ez nem egész három héttel a választások előtt azt a látszatot keltheti, hogy a magyar kormánypárt külpolitikailag elszigetelődik, mozgástere szűkül.

Kérdés, hogy ez kikezdi-e a belpolitikai kampányüzenetét, amely Orbán Viktort a béke garanciájának és megfontolt államférfinak akarja mutatni Európa II. világháború utáni legnagyobb háborúja alatt, noha azzal a jelek szerint a Fidesz vezérkara sem kalkulált. A hívei körében gyakran geopolitikai látnoknak gondolt Orbán Viktor így váratlanul kénytelen újragondolni a külpolitikai orientációját. Ehhez időre van szüksége, a követő üzemmód és óvatosság a kampányidőszak mellett feltehetően ennek is köszönhető.

Így egyelőre marad a bizonytalan különutasság, noha az elmúlt éveket jellemző magyar hintapolitika lehetőségei láthatóan megrendültek.

Úgy tűnik, a magyar külpolitika a választásokig alapvetően kivárásra játszik, miközben eddigi legfőbb szövetségese, Lengyelország domináns szereplővé lépett elő,

amely az értékelköteleződése mellett megpróbálja a maga javára is megragadni a pillanatot, és szándéka szerint rendezi a nyugati kapcsolatait. A magyar kormány emiatt azzal a veszéllyel kénytelen szembenézni, hogy – legalábbis átmenetileg – egyedül marad.