Nagy hajszát hozott a Tisza első száz napja, és jövőre derülhet ki, mit is ígér valójában az új kormány a gazdaságnak

Május 12-i megalakulásával átvette az ország irányítását a Tisza-kormány, azóta pedig rengeteg minden történt: rögtön megkezdődött a hajsza az uniós pénzekért, átvilágították a minisztériumokat, majd legutóbb a Duna alacsony vízállása miatt kialakult paksi helyzet borzolta a kedélyeket a gazdaságban. Az első száz nap általában türelmi időt jelent az éppen csak hivatalba lépett kormányoknak, pláne egy olyan helyzetben, amikor 16 év után, az államapparátus vezetői rétegének szinte teljes leváltásával veszik át a stafétát. Ez az időszak augusztus 19-én, azaz szerdán telt le, ennek apropóján megnéztük, hogyan áll a magyar gazdaság a Tisza-kormány századik napján.

Ehhez első körben fontos tisztázni, honnan indultunk, hiszen a választási évben elődjének döntései fogják jórészt meghatározni, miből tud főzni az éppen hatalomra kerülő kabinet. Ha az egyik legfontosabb mutatószámot, a büdzsé helyzetét nézzük, szorult helyzetben vette át a Tisza a kormányt: a költségvetésről szóló áprilisi adatok alapján 2 930,5 milliárd forint volt a hiány, vagyis az egész éves hiány több mint 71 százaléka jött össze április végéig.

Magasan marad a hiány

Mint azt választás utáni, a gazdaság helyzetét vizsgáló cikkünkben írtuk, már évek óta jellemző volt Magyarországra az a minta, hogy előállnak a tervszámokkal, majd év közben folyamatosan erodálják a célokat. Választási évekre egyébként is jellemző, hogy kissé megszaladnak az államkassza kiadásai, ilyen tételekből pedig a választás előtt is rengeteg volt, gondoljunk csak az Otthon Start Programra, a 13. és a 14. havi nyugdíjra vagy éppen a két- és háromgyermekes anyák teljes szja-mentességére. Mégis, az elemzők szerint idén

kivételesen nem annyira a túl optimista tervezés, hanem a közel-keleti konfliktus írta felül a költségvetést.

A Hormuzi-szoros lezárása megemelte az olajárakat, ami a magyar gazdaságba is begyűrűzött. Amit 65 dolláros olajár mellett tervezett a kormány, az nem lehet reális 90 vagy 100 dolláros olajár mellett, így a gazdasági pályát is újra kellett írni, rontva az előzetes várakozásokon.

A legutóbbi, júliusi adatok már derűsebb képet festettek a költségvetés helyzetéről. 524,3 milliárd forintos többlettel zárult a hónap, ami azt jelentette, hogy már csak 2857,9 milliárd forint, a költségvetési törvényben rögzített éves hiánycél 67,7 százaléka volt a hiány az államháztartás központi alrendszerében.

A váratlanul kedvező költségvetési adatról Kármán András pénzügyminiszter azt írta, hogy „a takarékosabb állami működés, illetve a pazarlás és lopás megszüntetése” megmutatkozik a számokban, és a költségvetési fegyelemben is történt fordulat. De ez nem jelenti, hogy hátra lehetne dőlni, mivel egy hónap egyenlege sosem ad teljes képet, és a többlet egy részét az okozza, hogy a tervezettnél kevesebb volt a kiadás, köztük olyanok is, amelyek nem eltűntek, hanem a következő hónapokra tolódnak.

„Kiadási oldalon az elmúlt egy-két hónap egy jobb időszak volt, de nem vonnék le ebből egy trendet a következő hónapokra vonatkozóan” – mondta Németh Dávid, a K&H vezető elemzője a Telexnek. Hozzátette, korábban az újonnan megalakult Pénzügyminisztérium is 8,3 százalékos GDP-arányos hiánnyal számolt, amit az EU-s forrásokkal 7,5 százalékra lehet levinni. Mind a vártnál alacsonyabb infláció, mind a költségvetésben korábban becsült növekedés elmaradása kedvezőtlen a költségvetésnek. Az elemző

a 7 százalékos hiányt így elképzelhetőnek tartja, de nem gondolja, hogy végül nagyságrendekkel kisebb lenne az előzetes becslésnél.

Kármán András májusban azt mondta, hogy felülvizsgálják a teljes kormányzati büdzsét, ősszel pedig egy pótköltségvetést fognak benyújtani az idei évre, még mielőtt elkészítenék a jövő évi tervezet. Németh szerint a jövőre vonatkozó piaci kilátások szempontjából fontos lesz, hogy mi szerepel majd ebben. 2027-re magasabb lesz már az elvárás, az elemző ekkorra már 5,5 százalék környékén látja az éves hiánycél maximumát. „Ha efölé megy, azt a befektetők sem fogják jól nézni, és az egész eurózónás csatlakozás körül is felvethet kérdéseket.”

A költségvetés alakulásával szorosan összefügg a gazdasági teljesítménye is, hiszen nagyrészt az adóktól függ, mennyi bevétel lesz a költségvetésben. A Fidesz-kormány év elején még 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel számolt, de hamar kiderült, hogy ez nem lesz tartható. Mind az első, mind a második negyedévben 1,7 százalék volt az éves alapon mért GDP-növekedés, a Pénzügyminisztérium július elején pedig 1,6–2 százalék közötti növekedéssel számolta az egész évre. A következő negyedéves eredményeket ráadásul némileg a nagy meleg és a paksi helyzet is ronthatja.

Németh Dávid szerint a Hormuzi-szoros miatt kialakult magas olajár mellett a nyári aszály szintén visszahúzhatja a GDP-t, mivel az elmúlt két év után idén is mínuszos lehet a mezőgazdasági termelés bővülése. Ettől függetlenül a szakértő továbbra is reálisnak tartja, hogy év végén 1,5-1,7 százalék körül alakuljon az éves GDP-növekedés.

Megmaradt az optimizmus

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a magas költségvetési hiány ellenére sem voltak olyan rosszak a magyar gazdaság kilátásai a kormányváltás után, mivel a piac már a választás előtt bizalmat szavazott a Tiszának. Magyarországnak alapvetően nagyon pozitív volt a nemzetközi megítélése: erősödött a forint, estek a hozamok és tapintható volt a bizalom. Az optimizmust pedig csak tovább növelte, hogy a választás után néhány nappal a Tisza belengette, megkezdjük a felkészülést az euró bevezetésére, így 2030-ra akár 3 százalék alá is eshet a hiány. Május végén Magyar Péter bejelentette: megállapodtak 16,4 milliárd euró felszabadításáról Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével.

Németh Dávid szerint továbbra is pozitívak maradtak a piaci várakozások, és sok olyan elemet megvalósított már a Tisza, ami a nagy befektetők, portfóliókezelők és nyugdíjkezelő alapok számára fontos lehet. Ilyen például, hogy elkezdték megteremteni a jogi feltételeit az EU-pénzek feloldásának, és sokat már a törvényhozásban is sikerült teljesíteni az EU elvárásaiból. Ez pedig mind okot adhat a bizakodásra, és a kormány szándékát mutathatja azzal kapcsolatban, hogy valóban haza szeretnék hozni a támogatásokat. Ugyan a helyreállítási alap pénzeinél a mérföldkövek teljesítésének határideje augusztus 31. (és az EU csak a teljesített vállalások után fog fizetni Magyarországnak a támogatásokat), Németh Dávid szerint 2027 februárja körül lehet majd csak megmondani, mennyit sikerült ténylegesen lehívnunk az alapból.

A Tisza Párt kampányában kiemelt szerepet kapott az euró magyarországi bevezetése, és az új kormány is megígérte, hogy 2030-ra teljesíteni fogja ennek feltételeit. Ez ugyan nem lehetetlen, a legtöbb elemző mégsem tartja valószínűnek, hogy öt éven belül bevezethető lenne az euró Magyarországon. Ennek oka, hogy az eurózónába lépés feltételeit megfogalmazó maastrichti kritériumok rendkívül fegyelmezett gazdaságpolitikát, stabil piaci mutatókat követelnek meg a csatlakozni vágyóktól. A feltételek dióhéjban:

• legfeljebb 1,5 százalékponttal magasabb infláció a legjobb eredményt felmutató három tagállam átlagos inflációjához képest (12 havi mozgóátlag alapján);
• költségvetés: a csatlakozni kívánó tagállam nem állhat túlzottdeficit-eljárás alatt, azaz a költségvetési hiánynak GDP-arányosan 3 százalék alatt kell lennie;
• államadósság: GDP-arányosan 60 százalék alatt (vagy e felett abban az esetben, ha jelentős mértékben és tartósan csökkenő a tendencia);
• árfolyam: az európai monetáris rendszer (ERM-II) árfolyam-mechanizmusa által előírt normál igazodási sávok betartása legalább két évig, anélkül, hogy az euróval szemben leértékelésre kerülne sor;
• hosszú lejáratú kamatlábak: maximum 2 százalék a 3 legalacsonyabb inflációjú országhoz képest.

Az is jól mutatja, hogy egyelőre milyen messze vagyunk ezek teljesítésétől, hogy még a pozitív júliusi költségvetési adat után sem valószínű, hogy egyáltalán maastrichti hiánycél duplájába beleférnénk 2026-ban. Azzal kapcsolatban, hogy a maastrichti célokat hogyan tudná elérni Magyarország, ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesen.

„A feltételek teljesülhetnek, ez nem lehetetlen, de kell hozzá egy fegyelmezett költségvetés. Az már egy gazdaságpolitikai döntés, hogy ennek eléréséhez minden ígéretet meg tudnak-e valósítani, vagy fel kell adni valamit” – mondta Németh Dávid. Emellett persze a külső tényezők is számítanak, hiszen például egy nemzetközi válsághelyzetben egy fegyelmezett gazdaságpolitika mellett ugyanúgy kicsúszhatnak a gazdasági mutatók a maastrichti kritériumokban elvárt tartományból.

Németh szerint a feltételek 2030-as teljesítésével kapcsolatban szintén nagy kérdés, a kormány úgy értette-e, hogy ennek részét képezi az ERM II-es zóna is. Ez a csatlakozás előtt egy legalább kétéves időszakot jelent, ami alatt az adott ország hozzáköti devizájának árfolyamát az euróhoz, a két deviza közötti váltást pedig egy fix árfolyamon szabja meg. Legutóbb Bulgáriában láthattunk ilyet, mielőtt az idei év kezdetével hivatalosan is bevezették volna az eurót az országban. Az elemző szerint néha azt lehet kihallani a kormány kommunikációjából, hogy 2030-ban elég lenne belépni az ERM II-be, míg máskor azt, hogy ezt már 2028-ban megtennék. Az euró esetleges 2030-as bevezetéséhez az utóbbira lenne szükség, de ez értelemszerűen egy jóval feszítettebb ütemtervet is megkövetelne.

Míg egyes feltételeknél valóban nagy fegyelemre lesz majd szükség, az inflációs kritérium miatt jelenleg nem kell különösebben aggódnia a kormánynak. Júliusban 1,2 százalék volt az éves alapon mért infláció Magyarországon, ami a G7 elemzése szerint nem csak a régióban, de egész Európában kakukktojásnak számított. Míg az eurózónában főként az energiaárak 10 százalékos emelkedése miatt júliusban 2,9 százalékra nőtt az infláció, Magyarországon a háztartási energiáért csak 2,3 százalékkal, a járműüzemanyagokért pedig 1,6 százalékkal kellett többet fizetni éves összehasonlításban. Ráadásul miközben Magyarországon tavasz óta csökken az infláció mértéke, az eurózónában 3 százalék közelében ragadt, vagyis még a hosszabb távú trend is nekünk kedvezett.

Úgy tűnik, hogy az augusztusi, szeptemberi adattal teljesül az inflációs kritérium, de Németh Dávid óva int a túlzott optimizmustól, mivel több tényező is ronthat még az inflációs mutatón a következő hónapokban, években. Ilyen például, hogy a Tisza június elején szigorított a vendégmunkások behozatalára vonatkozó szabályozáson, ami miatt ha beindul a gazdaság, és nem lesz elég munkás, elképzelhető, hogy nagyobb mértékben kezdenek nőni a bérek, ami ismét elindíthat egy inflációs spirált.

Erős maradt a forint

A magyar deviza erősödése mögött szintén az euró bevezetésének kormányzati szándékát sejtették a közgazdászok (az EU-s pénzek hazahozatalával kapcsolatos várakozás mellett). Júniusra már elérte a 350-et az euró-forint árfolyam, majd a 360-370-es tartományba kúszott fel, ahol kisebb-nagyobb kilengésekkel azóta is áll. Míg a forint hirtelen erősödése a munkavállalóknak öröm, mert versenyképesebbé váltak a bérek, a vállalkozások egy részének bánat, hiszen az ő versenypozíciójuk viszont hirtelen leromlik. Ez főleg azokat a cégeket érinti rosszul, akik nagy mennyiségben exportálnak külföldre, hiszen míg bevételeik elsősorban euróban, költségeik javarészt forintban jelentkeznek. Így amikor a magyar fizetőeszköz erősödik, a forintban mért bevétel csökken, de a forintban mért költségek nem apadnak. Ez már júniusban is problémát jelentett az exportőröknek, akiknek közel ötöde úgy látta, a túl erős forint miatt már három hónapot sem tudnak kihúzni.

Németh Dávid nem gondolja, hogy a jelenlegi 360-as tartomány extrém módon túlértékelt lenne. „Korábban 380-400 között lehetett az egyensúlyi árfolyamszint, 400 fölött már alulértékeltnek tűnt. Most már ez eltolódott, valahol 370-380 környékén lehet a fair értéke a forintnak” – mondta.

A jelenlegi árfolyamszinthez már az exportőrök is képesek alkalmazkodni, és a korábbi probléma sem csak a forint erősödéséből származott, sokkal inkább abból, ez milyen sebességgel történt. A vállalatok rövidebb távon nehezebben alkalmazkodnak, mivel az előzetes számításaikban nem tudják felmérni a forint erősödése miatti esetleges kiesést. Így elszámolják magukat, és olyan költekezéseket is bevállalnak, amiről aztán kiderül, hogy nincs hozzá forrás. „A nem várt, hirtelen történő árfolyammozgás mindkét irányba rossz lehet a vállalatnak, mivel kiszámíthatatlanná teszi a működést.”

Szereti a piac, ha hagyják versenyezni

Vitézy Dávid előző héten a kormányzat tájékoztatóján beszélt arról, elveszik Mészáros Lőrinc cégétől az M6-os Dunaújváros és Érd közötti szakaszának felújítási feladatait. A közlekedési és beruházási miniszter elmondta, nagyjából 50 milliárdért vállalták volna mások a feladatot, de a munkáért és szolgáltatásért nyertes Mészáros-cég 149 milliárd forintot kért. Mivel azonban az aláírásra jogosult Nagy Márton helyett Lázár János írta alá a megrendelést, felmondták a szerződést, és újra megversenyeztetik a munkát. Szintén a héten derült ki, hogy 58,6 milliárd forintot fizet vissza a Szíjj László érdekeltségébe tartozó, a mohácsi Duna-hídat építő Duna Aszfalt Zrt., mivel azt olyan munka teljesítésére kapták, amit még nem is végeztek el.

Németh Dávid szerint a piac mindenképpen pozitívan értékeli, hogy felülvizsgálják a minisztériumokat és az általuk kötött közbeszerzéseket. Noha ez még inkább csak a kommunikációban nyilvánult meg a kormány részéről, de azt a szándékot jelzi, hogy az új kormány valóban növelni szeretné a versenyt az állami beruházásoknál. A minisztériumok átvilágítása mellett létrehozták a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, Magyarország csatlakozott az Európai Ügyészséghez, és több olyan lépés is történt, ami alapján úgy tűnik, valóban fontos lehet az új kormánynak az átláthatóság a gazdaságban. Az elemző szerint ez szintén imponálhat a befektetőknek.

A Tisza időközben elkezdte teljesíteni az első ígéreteit, így ugyan az előzetesen vállalással szemben nem minden gyógyszernél, de a vényköteleseknél eltörlik, míg a tűzifa esetében 5 százalékra csökkentik ősztől az áfát. Június végétől az üzemanyagok hatósági árát is kivezették a kutakról. Ezek az intézkedések ugyan egyes csoportoknak nagyban segíthetnek, a gazdaságban, illetve a költségvetésben nem jelentettek kiugró tételeket. Az olyan elemeken viszont, mint a Fidesz szent tehenének számító rezsicsökkentés, továbbra sem változtattak. A kormány bejelentette viszont, hogy a kamatstop hamarosan megszűnik, bár a szeptember 30-ra tervezett kivezetés a dátum vészes közelsége miatt – jogszabály hiányában – már neccesnek tűnik. A Tisza emellett az Orbán-kormány által bevezetett, a költségvetésnek egyébként több százmilliárd forintos bevételeket hozó különadók fokozatos kivezetését is megígérte. Ezek egyelőre nem történtek meg, igaz, a jelenlegi helyzetben komoly problémát is okozhatna a költségvetésnek, ha most lépnék meg. A különadók fajtáiról, és a kivezetés nehézségeiről a G7 írt korábban.

Németh Dávid nagyjából ilyesmi ütemtervre számított, és ugyan sokan várták a piacon, hogy hamarabb hozzányúlnak például az árrésstophoz (amit már az MNB is kivezethetőnek lát), de ez mostanáig nem történt meg, úgy látja, ez nem okozott komolyabb kiábrándulást.

Az elemző szerint az első hónapokban az óriási roham az EU-s pénzekért, az átvilágítás, és a korábbi büdzsé átvizsgálása egyébként is valószínűtlenné tette, hogy az első száz napban nagyobb léptékű gazdasági intézkedéseket hajtson végre a Tisza Párt. Ráadásul a választási évben a korábbi büdzséből kell dolgozniuk, ami szintén kötheti a kezüket. Épp ezért Németh szerint messzemenő következtetéseket egyelőre nem lehet levonni, és az októberi, 2027-es költségvetési törvény lesz az, amiből már többet láthatunk abból, hogyan is kezeli a Tisza a gazdaságot.