Április 12-e, vagyis a magyar parlamenti választás óta a váltás idején jelentkező gazdasági kilátásokat is sokféleképpen értelmezhetjük.
- A pesszimisták arról beszélnek, hogy a Fidesz az első negyedévben gyakorlatilag kiürítette a kasszát, annyi jóléti adó-, bér- és támogatás jellegű intézkedésre költött, hogy a Tisza majd ritka nehéz helyzetben veheti át a gazdaság irányítását.
- Az optimisták a piaci fogadtatást, az erős forintot, a csökkenő hozamokat üdvözlik, és abban bíznak, hogy ez a környezet lehetőséget teremthet merészebb célok, így akár az euró bevezetésének meghirdetésére is.
- A költségvetés a kormányváltás idején biztosan nem lesz ideális, itt az elemzők a közeljövő kockázatait, a világgazdasági kilátások változását, az energiaárakat és az ellátási bizonytalanságokat emelik ki.
- Akadt, aki azt reméli, hogy a Tisza azonnal rendbe rak mindent, más azt, hogy pont ellenkezőleg, megfontoltan épít új gazdasági stratégiát. Van olyan szakértő, aki szerint a Tisza betartja majd az ígéreteit, de olyan is, aki abban bízik, hogy nem, azaz 2026 második felében már nem fog választási büdzsét működtetni, inkább fokozatosan hozzányúl a szent tehenekhez, hiszen el kell törölni a védett árat, az ársapkákat, racionalizálni a rezsicsökkentés és a lakástámogatások keretrendszerét.
Több elemzővel folytattunk háttérbeszélgetést, ezek alapján próbálunk meg reális összképet nyerni a valós helyzetről.
Méretes hiány áprilisig
Azt természetesen mindenki szóba hozta, hogy a büdzséről szóló legfrissebb adatok alapján, igen nagy lett március után a költségvetés folyó hiánya. Az éves deficit tervezetének 83 százalékát már elértük, ráadásul részben a választás előtti (utólag teljesen hiábavalónak bizonyuló) osztogatásokkal, egyszeri és determinisztikus (a költségvetésbe hosszabban beépülő) intézkedésekkel.
A Nemzetgazdasági Minisztérium erre büszke is volt, mint kísérő közleményében kiemelte a 2026-os költségvetés minden szükséges forrást biztosít az olyan intézkedésekhez, mint a fix 3 százalékos Otthon Start Program, a fix 3 százalékos kkv-hitel, a közszférában dolgozók béremelése, a 13. és a 14. havi nyugdíj, a két- és háromgyermekes anyák teljes szja-mentessége, a családi adókedvezmény megduplázása, valamint a Demján Sándor Program.
Kivételesen nem a túl optimista tervezés írta felül a költségvetést
Magyarországon évek óta az a minta, hogy az év elején vannak tervszámok, amelyek év közben aztán folyamatosan erodálódnak. Az új gazdasági pálya szükségessége ezúttal azonban nem feltétlenül a kormány kritikája, hanem pusztán annak az elismerése, hogy amit 65 dolláros olajár mellett tervezett a kormány, az nem lehet reális 110 dolláros olajár mellett. Ilyen feltételek mellett a korábbi ismert számokat, vagyis
- a 3,1 százalékos növekedést;
- a 3 százalék alatti inflációt; és
- az 5 százalékban limitált költségvetési hiányt
nem lehet tartani. Így látja ezt az IMF is, ami 2,1 százalékról 1,7 százalékra rontotta a magyar gazdaság növekedési kilátásait. A Morningstar DBRS friss elemzésében még elérhetőnek tartják a 2,1 százalékos éves GDP-növekedést, de óvatosan megjegyzi, hogy az iráni háború végső hatása a növekedésre és az inflációra továbbra sem ismert. A következő hónapokban az előrejelzések enyhe romlására számítunk, különösen, ha a konfliktus tartós olaj- és gázhiányt okoz.
Virovácz Péter, az ING vezető közgazdásza szerint valójában nem is annyira a múlt, inkább a közeljövő a borús, és ehhez már jóval kevesebb köze van a hazai kormánypártnak, hiszen az iráni válság okozza a felfordulást. Arra ugyanis lehetett számítani, hogy a különböző költségvetési intézkedések nyomot hagynak a háromhavi büdzsén, de arra nem, hogy az év hátralevő részét meghatározzák a magasabb olaj- és olajtermékárak, az ellátási láncok különféle zavarai, amelyek a korábbi előrejelzésekben olvasható GDP- vagy inflációs pályákat teljesen felülírják.
„Normál esetben az előrejelzéseinkben van egy alapvető trendvonal (baseline), illetve egy optimista és egy pesszimista forgatókönyv, újabban inkább az alaptrend mellett pesszimista és ultrapesszimista forgatókönyvekkel számolunk attól függően, hogy meddig és milyen magasságokban marad az olaj ára” – mondta Virovácz.
Mi néz ki akkor reálisan 2026-ra?
Virovácz Péter szerint jelenleg csak 1,6 százalékos gazdasági növekedés néz ki 2026-ra, amihez 3,4 százalék éves átlagos infláció várható. A drágulási ütem év közben 4,5-5 százalékkal érheti el a csúcsát.
Az elemző megjegyezte, hogy az iráni drágulás mindenbe begyűrűzik, ez emeli az inflációt, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy az újabban erős forint, vagyis a 355-360 forintos euró pedig mérsékli. Azt aligha kell magyarázni, hogy a mindenbe beépülő emelkedő üzemanyagárak mellett nagyobb lesz a korábban vártnál a hazai infláció. De miért lassítja a növekedést is az iráni válság?
Azért, mert ha magasabbak az alapanyagárak, lehet, hogy le kell állítani termelési folyamatokat, hiszen az óhatatlanul magasabb termékáraknál alacsonyabb lesz a kereslet. A kisebb kereslet, az emelkedő költségek miatt munkavállalókat kell elbocsátani. Vagyis a GDP valójában a kereslet (a fogyasztás) és a kínálat (a termelés oldaláról) is zsugorodhat. A költségvetésnek ilyenkor nőnek a terhei, például az emelkedő piaci energiaárak (drágább a rezsicsökkentés), illetve a nagyobb munkanélküliség (több a szükséges állami juttatás) oldaláról is, és összességében az sem igaz, hogy az infláció segíti a büdzsét (ezt most nem részletezzük, bizonyos előnyei természetesen vannak a kormányzat oldaláról a tervezettnél magasabb inflációnak, de az összesített hátrányok nagyobbak).
Vagyis, a választástól teljesen függetlenül, nagyon nehéz helyzetben lesz az új kormány, ez akkor is igaz lenne, ha a Fidesz nyert volna. Az azonnali és radikális várakozásokat lehűtendő, azt is fontos tudni, hogy önmagában a kormányváltás semmire nem jelent megoldást, azonnali változást, hiszen először
- majd elkezdődnek mindenféle egyeztetések;
- lezajlanak az átadás-átvételek;
- az új kormány az emblematikus közjogi témákra fókuszál;
- elindítja a külföldi kapcsolatfelvételeket.
Természetesen közben a gazdasági tárcáknál majd igyekeznek minél hamarabb megnézni, hogy a magyar gazdaságban mi a reális helyzet, és ez alapján készítenek majd valamilyen gazdasági pályát, ami közelebb lesz a realitásokhoz. Külföldön dolgozó közgazdász forrásunk szerint a jövő gazdasági pályáját elsősorban az eurócsatlakozásra lehetne felfűzni.
Hiszen az biztos, hogy az elmúlt évtizedekben nem éltünk jól a monetáris függetlenségünkkel, és ez gyakorlatilag mindenféle kormányzatra igaz volt. Ráadásul Magyarországon – ellentétben például Csehországgal – az euró nemcsak egy közgazdászszakmai vita tárgya lenne, hanem civilizációs, kulturális, nemzetstratégiai irány is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a társadalom nagyobb része szerint jó lenne, ha többször nem kellene megélni, hogy vezető politikusok Magyarország európaisága ellen és a „Kelet” javára játszanak, az euró erre garanciát adhatna.
Ez már a kormányzás lesz, nem a kampány
A Tisza győzelme után a nagyon bizonytalan külső környezet ellenére is óriási elvárások lesznek a szavazók, a piaci szereplők és a hitelminősítők felől. A reálisabb forgatókönyv ugyanakkor az, hogy a 2026-os év még inkább arról fog szólni, hogy meg kell határozni egy új gazdasági alappályát, mi hozható ki középtávon a magyar gazdaságból az ismert adottságok (iráni válság, orosz–ukrán viszony, rendelkezésre álló uniós források, hazai munkaerő) függvényében. Nem pedig az, hogy 2026-ban egy csapásra már érdemi változások történjenek a nagy struktúrákban.
Senki nem vitatja, hogy a szabálytalan, felesleges, jogtalan pénzkiáramlásokat azonnal meg kell szüntetni. De ez vajon mennyi pénzt foghat meg a büdzsének 2026-ban? 10 milliárd forintot? 100 milliárdot? 1000 milliárdot? Lehet, hogy a Tisza meg tud fogni némi pénzt a korrupción, a propagandán, az élsporton, az egyházakon, az értelmesebb energiatámogatásokon, de eleinte a 2026-os költségvetést érintő ügyekben csak elég nehézkesen lehet spórolni.
Ami egyértelmű, hogy felül kell vizsgálni a szerződéseket, meg kell nézni, hogy mi állítható le, melyek azok a marketing- és kommunikációs kiadások, amelyeket el kell vágni. Meg kell nézni, hogy mennyiből működhet egy szakmailag korrekt és kevésbé pazarló köztévé, át kell világítani, hogy valódi munkát végeznek-e az alvállalkozói körök, jogos-e egy tanácsadó alkalmazása. Ezek azért nem rövid vizsgálatok. Ha valami fennakad a rostán, akkor is több út van, meg lehet-e egyezni azzal, aki eddig sokat számlázott, vagy a bíróságra kell majd járkálniuk a feleknek.
A büdzsét érdemben terhelő nagy rendszerek, mint az említett rezsicsökkentés vagy a lakástámogatások átalakítása viszont – rövid távon, a jelenlegi energiahelyzetben – akár túl nagy politikai és gazdasági áldozattal járhatna. És végül ott vannak azok a Fidesz-hagyatékból érkező determinisztikus, a büdzsé alakulását évekig meghatározó lépések is, mint az adópolitika, így az anyák adókedvezményei és adómentességei, a kamattámogatások, az ársapkák, ahol a Tisza biztosan óvatos lesz. De azért, amikor szembe jön a valóság, újra kell gondolni, hogy mennyire tarthatók meg a programok. „A társadalmat védő intézkedések népszerűek, de védőfalat lehet betonból és gipszkartonból is építeni” – mondja erről Virovácz Péter.
Egy másik, névtelenséget kérő szakértő forrásunk szerint az eddigi Tisza-program választási program volt, nem pedig kormányprogram. E nézet arra utal, hogy annyi gond van most a magyar gazdaságban, hogy 2026 nyarától már nem lehet „választási” költségvetést menedzselni,
szükség lehet egy olyan miniszterre, aki helyre teszi a gazdaságot, majd félidőben levonul, mert elképesztően népszerűtlen lesz.
Addig pedig mindent „rá kell fogni a nyuszira”, ahogy a tévéreklám mondja, csak itt a nyuszi természetesen a Fidesz, az elmúlt 16 év lesz.
Nagyjából tehát ennyire lehet elég az idei év: igazán nagy kiigazításokat nem kell végrehajtani, ilyen környezetben nem is szabad nekifogni, még egy ideig úgyis el lehet mondani, hogy ezt az évet részben örökölte az új kormány, és külső válság is van. 2027-ben viszont már jobban el fogja várni a közvélemény, és valóban a Tisza felelőssége is lesz, hogy az ország gazdasága legyen működőképes.
Itt egyébként az is kérdés, hogy mennyire bontja meg a Tisza Párt a NER-t mint gazdasági egységet. Ez fontos ígéret volt, nagy választói igény lesz rá, és emiatt természetesen nemcsak gazdasági, de politikai kérdés is a számonkérés, az indokolatlan irányokba folyó pénzek átcsatornázása. Lépni biztosan kell, de úgy, hogy az ne okozzon túl sok kárt, például bankrendszerszintű felfordulást.
A Morningstar DBRS szerint ugyanakkor a parlamenti kétharmados többség lehetőséget ad a széles körű kormányzati reformok végrehajtására, és a cég szerint a Tisza Párt bizonyos ígéretei, így a közbeszerzések átláthatóságának növelése, valamint a független intézményekre (média, bíróságok) gyakorolt politikai nyomás csökkentése nagyon pozitívan hatna az ország megítélésére.
A hitelminősítésünk
És itt jutunk el a ratingcégekhez, hiszen mindaz, amit leírtunk, nagyjából meghatározhatja a hitelminősítők viselkedését is. Magyarország mindhárom fő hitelminősítőnél (S&P, Fitch, Moody’s) nagyjából a befektetésre ajánlott kategória alján van, de a lényeg, hogy sehol sem bóvli, csak nem is lenne szabad oda lecsúszni.
- Az S&P-nél a BBB mínusz minősítés és a negatív kilátás elég vészjósló, az S&P amúgy legutóbb tavaly októberben minősítette Magyarországot.
- A Moody’s esetében Baa2 a minősítés, de a leminősítés veszélye itt is fennáll.
- A Fitch tavaly decemberben a BBB szintű magyar szuverén besorolás kilátását negatívra módosította.
A közeljövőben a Moody’s május 22-én, az S&P május 29-én, míg a Fitch június 5-én vizsgálja felül Magyarország besorolását. Virovácz Péter szerint itthon éppen akkor lesz az átadás-átvétel, így elég irreális lenne, ha a ratingcégek az első beszélgetések, iránymutatások és kisebb lépések idején már érdemi gazdasági fordulatot várnának, vagy előzetesen büntetnék az új kormányt.
Yesenn El-Radhi, a Morningstar DBRS alelnöke szerint „még nem tudni, hogy egy Tisza vezette kormány milyen mértékben tartaná be a választási ígéreteit, amelyek a média és a bírói kinevezések feletti politikai befolyás korlátozására vonatkoznak. Ennek ellenére a kormányzás e területeken történő lehetséges tartós javítása kedvező lenne Magyarország hitelminősége szempontjából.”
Pénzügyileg is érvelhető
A hitelminősítőket amúgy a ciklikus dolgok annyira nem érdeklik, még ha az egy világégés is, Magyarországnak inkább a jó, hosszabb távú stratégiáját kell eltalálnia, attól javulhat majd a besorolásunk.
Ám a ratingekkel kapcsolatos optimizmus nem csak politikai szimpátia kérdése, bár azt se becsüljük alá. Ha májusig–júniusig kitart még a piaci bizalom, ha alacsonyak lesznek a hozamok, illetve erős marad a forint, ráadásul az uniós források felszabadítására esély nyílik (ez kemény menet lesz, de az Európai Bizottság együttműködőnek tűnik), akkor a hitelminősítők felől pénzügyi szempontból is indokolható a megelőlegezett bizalom.
Vagyis Magyarország biztosan figyelőlistán marad, de az idén vagy legalábbis egy ideig még kap időt és esélyt a kormányzat.
Ugyanakkor Virovácz Péter szerint a piac optimizmusával, illetve a hitelminősítők megelőlegezett bizalmával élni kell és nem visszaélni. Az új kormány így nyerhet némi mozgásteret, ami alatt a büdzsé rendbe rakását kedvező esetben némi uniós forrás is könnyítheti. Azt pedig már csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy természetesen ha az ultrapesszimista, tartósan 150 dolláros olajárral számoló vészforgatókönyvek valósulnak meg, akkor az azt is jelenti, hogy 2023, 2024 és 2025 után megint egy érdemi GDP-növekedés nélküli év jön.
