Az aranybuditól az aranykonvojig – így lett a létéért küzdő Ukrajna Magyarország főellensége

Az elmúlt pár évben egy Magyarországra látogató gyanútlan külföldi azt hihette, hogy Volodimir Zelenszkij is indul a 2026-os országgyűlési választáson: elképesztő mennyiségű gyűlöletkeltő plakát nézett vele szembe, amiken az ukrán elnök különböző méltatlan helyzetekben, előnytelen képeken, becsmérlő szövegekkel jelent meg. A mélypont kétségtelenül a megafonos Kovács István cégének aranybudis plakátja volt, amin Zelenszkij, Magyar Péter és Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök álltak körül egy aranyból készült vécét, azzal a felirattal, hogy „Ők adókat emelnek, és aranybudira költik a pénzed”. Az orosz dezinformációs hálózatok sem kíméltek minket, de Magyarország abban volt különleges, hogy a kormánypárt önként és dalolva asszisztált ezekhez a műveletekhez, így valójában az oroszoknak nagyon nem is kellett dolgozniuk ahhoz, hogy a saját szájízüknek megfelelő irányba tereljék a propagandát. A magyar szem és agy pedig egy idő után hozzászokott ehhez a szituációhoz, és mindenki megtanult az elképesztő mennyiségű Ukrajna-ellenes dezinformációban élni.

A Fidesz megdöbbentően magas összegeket költött az elmúlt években arra, hogy meggyőzzön minket: a háborúban álló, túlélésért küzdő Ukrajna tulajdonképpen a patás ördög, a legnagyobb fenyegetés Magyarországra és az Európai Unióra nézve, még az akkori kormánypárt legnagyobb ellenfele, az azóta választást nyert Tisza Párt is a zsebében van. Nem túlzás azt állítani: ez talán a világon, de legalábbis Európában biztosan egyedülálló gyűlöletkampány volt, a célját viszont végül nem érte el, és a magyarokat egy ponton túl már nem lehetett tovább hergelni ördögien a kamerába bámuló MI-Zelenszkijjel.

De pontosan azért, mert ennyire magyar kuriózum volt ez a fajta kampány, érdemes feltárni, hogyan lett az elmúlt években Ukrajna Magyarország főellensége, és milyen, már meglévő feszültségeket használt fel a Fidesz arra, hogy felépítsen, csúcsra járasson egy ilyen narratívát, majd végül belebukjon az egészbe.

Már 2014-ben sem szerettük az orosz szankciókat

Az első Ukrajna-ellenes dezinformációmorzsák az orosz–ukrán háború idején jelentek meg, de Magyarország konfliktusa nem ekkor indult a szomszédos országgal. 2012. július 3-án az ukrán parlament új nyelvtörvényt fogadott el, ami kimondta: Ukrajna egyetlen államnyelve az ukrán. Az ukrán alkotmánybíróság egy 1999-es állásfoglalása értelmében ez egyúttal azt is jelentette, hogy az ukrán egyben az egyetlen hivatalos nyelv is lett az országban. A helyzet 2017-től vált igazán kiélezetté, amikor az ukrán parlament elfogadta az új oktatási törvényt, majd erre épült a 2019-es államnyelvtörvény is. Utóbbi az élet szinte minden területén kötelezővé tette az ukrán nyelv használatát.

Ez a törvény volt az a valós jogi és politikai alap, amire a későbbi politikai kampányok és dezinformációs műveletek rátelepedtek.

Észrevehető azonban, hogy már korábban, 2014-ben sem volt túl megengedő Ukrajnával a magyar kormány. „2014-ben, a Krím lerohanását követően a Kossuth rádió 180 perc című műsorában már azt mondta Orbán Viktor, hogy lábon lőttük magunkat az Oroszország elleni szankciókkal – mondta a Telexnek Krekó Péter, a Political Capital igazgatója. – Látni lehet, hogy a szankciókkal kapcsolatban már akkor elindult egy retorikai hadjárat a magyar kormány részéről, de a kormány egyértelműen elítélte a Krím annexióját, és 2014 és 2017 között nem feszültségmentes, de normális bilateriális viszony volt Magyarország és Ukrajna között. Aztán 2017-től, az oktatási törvény elfogadásától kezdődően Ukrajnával egyre nyíltabban volt ellenséges a kormány retorikája, ami egyre inkább szembefordította az EU-val, majd a NATO-val is.”

A szakértő szerint ez nem a tyúk vagy a tojás esete: a kül- és belpolitikai szempontok egyszerre játszottak szerepet abban, hogy Ukrajna egyre inkább főellenséggé lépett elő. „Ami a belpolitikai szempontokat illeti, a felmérések szerint Ukrajna volt a magyar közvéleményben az egyik legnépszerűtlenebb ország, külpolitikai téren pedig Orbán Moszkvához való közeledésével Magyarország egyre inkább az orosz érdekek kiszolgálójává vált az Európai Unión belül. Oroszország számára pedig nagyon hasznos eszköz volt az Ukrajna eurointegrációs csatlakozását a nyelvhasználat körüli konfliktusok miatt blokkoló Magyarország” – mondta Krekó Péter.

2022-ben az orosz–ukrán háború kitörése kapóra jött a Fidesznek, mert fel tudott húzni egy egész választási kampányt a „háború vagy béke” szlogenre, ahol az ellenzéket háborúpártisággal vádolta. Ekkor az emberek valós, közvetlen veszélynek érzékelték a szomszédban dúló háborút, a magyar nyilvánosságban pedig egyre inkább megjelent az orosz támadás relativizálása és az ukránok démonizálása. A magyar állami csatornák eleinte a híradásaik egy részében viszonylag kiegyensúlyozottan tudósítottak az eseményekről, háttérműsoraikban viszont fennakadás nélkül Oroszország narratíváit terjesztették. Így miközben a kormánypárti politikai elit részéről volt egy központi, nagyrészt Ukrajna-barát narratíva, a kormánypárti médiában pedig jelen volt az objektív tudósítás is, addig a Kreml-barát, Ukrajna-ellenes narratívák közvetítését „kiszervezték” a Fidesz köré csoportosuló szakértőkhöz és véleményvezérekhez.

Georg Spöttle, a kormánymédia műsorainak egyik meghatározó figurája már februárban Hitlerhez hasonlította Zelenszkijt, Budai Gyula fideszes képviselő pedig márciusban arra jutott, hogy az orosz–ukrán háború közepén Zelenszkij eltökélt célja, hogy beleavatkozzon a magyarországi választásba. Rákay Philip fideszes véleményvezér nekiment az ukrán elnöknek egy viszonylag hosszú bejegyzésben, amiben többek között az állt, hogy üzeni Zelenszkijnek és a hálózatoknak: „hagyjátok békén a hazámat”. 2022 májusában Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal későbbi vezetője akkor még a XXI. Század Intézet igazgatójaként a közmédia 48 perc című műsorában már az orosz narratívákat ismételgette. 2022-ben a Politico már úgy írt Magyarországról, mint az orosz dezinformáció európai uniós fővárosáról.

A módszer bejött a Fidesznek, amire nincs is jobb bizonyíték, mint a választási győzelem. Április 3-án, a győzelmi beszédében aztán Orbán Viktor már azt mondta: Zelenszkij a Fidesz ellenfele. 2022-ben azonban még nem klasszikus Ukrajna-ellenes kampányt láthattunk, hanem biztonsági és félelemalapú narratívákat, ahol azon volt a hangsúly, hogy az ellenzék háborúpárti. Ebben az évben Szijjártó Péter akkori külgazdasági és külügyminiszter még az EU-tagjelölti státusz megadását is támogatta Ukrajnának.

Ekkorra viszont már egyre inkább eluralkodtak az orosz dezinformációs narratívák a kormánypárt kommunikációjában: Krekó Péter szerint ilyen volt például az, hogy Ukrajna tulajdonképpen kiprovokálta a háborút; Zelenszkij rossz vezető, színész, aki a nyugati országok bábja; Ukrajnában nyugati biolaborok működnek; és a britek nukleáris fegyvereket adtak Ukrajnának – miközben ők maguk is fejlesztik a saját nukleáris arzenáljukat. „Ezen kijelentések jelentős része Moszkvából származó orosz narratíva, és Orbán Viktor többször élő adásban mondta el őket. Azzal riogatott például, hogy atomháború kezdődik a magyar határtól néhány kilométerre” – mondta a szakértő. De számos további példát találni arra, hogy a kormány egy-egy narratívát egy az egyben átvett Oroszországból, kicsit hozzánk igazítva. A 2022-es választás pedig visszaigazolta Orbán Viktornak, hogy ez működik. „A magyar kormányt részben az oroszbarát külpolitika, részben a Brüsszel- és Ukrajna-ellenes belpolitika tehetetlenségi ereje sodorta ebbe a narratív univerzumba – amelyről utólag egyre világosabban látszik, hogy zsákutcának bizonyult.”

Magyarország az orosz dezinformáció és hírszerzés egyik európai hídfőállása

Miközben Közép- és Nyugat-Európa legtöbb országában az orosz dezinformáció a perifériára szorult, főleg miután az EU betiltotta az RT és a Sputnik orosz állami csatornákat, nálunk egyedülálló dolog történt. A kormánypárti médiaholding, a közmédia és a Megafon-hálózat kritika nélkül átvették, majd a hazai választási kampányra fazonírozták ezeket az orosz paneleket. Így lett például abból az orosz állításból, hogy „a NATO és a Nyugat bele akarja rángatni a régiót a háborúba”, a magyar kampányban az, hogy „a baloldal magyar katonákat küldene a vágóhídra”; és így fordulhatott elő az, hogy az orosz „Kijev titkos nemzetközi összeesküvésekben vesz részt” itthon „Zelenszkij és a magyar ellenzék titkos paktumot kötött” formában futott végig álhírként a kormányközeli sajtón.

Az Oroszország elleni szankciókkal szemben már ekkor is hergelt a kormány: a „Békéhez erő kell” és „A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket” feliratú plakátok árasztották el az utcákat. Az épp aktuális nemzeti konzultációt népszerűsítő plakátokon a szankciókat egy bombával ábrázolták – miközben a magyar kormány az összes addigi szankciós csomagot megszavazta. A háborús inflációból viszont egy ponton szankciós infláció lett a kormányzati narratívában.

2023-ban aztán taktikát váltott a kormány, és Ukrajna helyett az Oroszország elleni európai uniós szankciók lettek a legfőbb ellenség: Brüsszelt tették felelőssé a gazdasági nehézségekért. Ukrajna ekkor nem démonizálva, hanem gazdasági teherként jelent meg, később viszont felerősödtek azok a narratívák, amik szerint a szomszédos ország korrupt, neonáci problémái vannak, Zelenszkij pedig folyton követelőzik.

Közben az Orosz Hírek nevű oldal kritika nélkül közvetítette az orosz propagandát, köztük a betiltott RT anyagait, a kormánysajtó pedig kritika nélkül átvette tőle az információkat. A Magyar Hírlap például 2023-ban több mint 1500-szor írt külpolitikai cikket a névtelenségbe burkolózó oldal alapján.

2023 elején újabb konzultációs plakátok jelentek meg, a kormány kiplakátolta az országot azzal, hogy „A magyarok döntöttek: 97% NEM a szankciókra”. A nemzeti konzultációban egyébként nem az összes magyar 97 százaléka mondott nemet a szankciókra, azt ugyanis összesen 1,4 millióan töltötték ki. Igaz, az ő körükben valóban elsöprő győzelmet arattak a nemek.

Ekkor úgy tűnt, hogy saját szavazóit sikerül meggyőznie minderről a kormánypártnak: minden harmadik Fidesz-szavazó úgy gondolta, hogy Ukrajna miatt tört ki a háború. A kormánypártra voksolók mindössze 10 százaléka tartotta Oroszországot felelősnek az orosz–ukrán háború kitöréséért, és minden negyedik kormánypárti szimpatizáns szerint az USA tehetett róla. A teljes népesség körében azonban teljesen más kép élt a felelősségről: a magyarok nagyobb része Oroszországot hibáztatta (40 százalék), és Ukrajnát mindössze 17 százalék tartotta felelősnek.

A hírünk a nagyvilágban ennél lényegesen rosszabb volt: 2023-ban már nemcsak a Politico titulált minket az orosz álhírek fellegvárának, az Európai Parlament külföldi beavatkozásokkal foglalkozó különbizottsága is elfogadott egy olyan jelentést, ami Magyarországot az orosz dezinformációs tevékenység és hírszerzés egyik európai hídfőállásaként és felvonulási terepeként azonosította.

2023 végén aztán látványos fordulat következett be a narratívákban: Orbán elkezdett Ukrajna EU-s csatlakozása ellen kampányolni.

Előjöttek a magyar gazdák érdekei, akiket meg kell védeni az olcsó, de génmódosított ukrán gabonától, a kormánypropaganda szerint pedig Brüsszel ránk akarta erőltetni a saját akaratát – meg is jelentek az utcákon a „Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek” nemzeti konzultációs plakátok Alex Sorossal és Ursula von der Leyennel. Az ezekre és a következő évek konzultációs plakátjaira kiírt közbeszerzések többségét a NER kedvenc kommunikációs embere, az áprilisi kormányváltás után a Kontrollon sírva interjút adó Balásy Gyula cégei nyerték el, és rövid idő alatt monopolhelyzetbe is kerültek. Balásy jórészt ezeknek a kampányoknak köszönheti a vagyonát, amit 2025-ben már 79 milliárd forintra becsültek.

2023 őszén már elkezdték összemosni Brüsszelt Ukrajnával. Egy ideig a vezető narratíva az volt, hogy Magyarország azért nem kapja meg a jogállamisági eljárás után visszatartott pénzeket, mert Brüsszel Ukrajnába küldi azokat, így Zelenszkij elveszi a magyarok pénzét. Orbán Viktor ezt a nyári tusnádfürdői beszédében is elmondta. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója visszafogottan zsarolni is kezdte az ukrán elnököt: a Bloombergnek azt nyilatkozta, hogy Magyarország akkor támogatja Ukrajna uniós csatlakozását, ha megkapja az uniós forrásokat. „Nekem itt az volt az érzésem, hogy itt ürügyekről van szó – mondta Krekó Péter. – Azt szokták mondani, hogy a magyar kormány a belpolitikát exportálja külföldre. Én itt inkább azt láttam, hogy pont fordítva történik ez: a külpolitikáját hozta be Magyarországra.”

2024-ben aztán eljött az európai parlamenti választás ideje, és ezzel együtt az új Fidesz-kampány is: ekkor továbbra is Ukrajna európai integrációja volt az egyik fő téma, és az, hogy Brüsszel mindezt támogatja, a külső fenyegetéstől pedig csak Orbán Viktor tudja megvédeni a magyarokat. A kampány logikája és retorikája nagyon hasonlított ahhoz, amit a 2015-ös menekültválság idején láthattunk, és rendszerszintű politikai kampánnyá emelte az Ukrajna-ügyet. Július 1-től Magyarország volt az Európai Unió soros elnöke, és Orbán Viktor rögtön Ukrajnába, majd Oroszországba, a Türk Tanács hegyi-karabahi ülésére és Kínába látogatott. Vlagyimir Putyin arról beszélt a találkozójuk utáni sajtótájékoztatójukon, hogy szerinte Orbán az uniós elnökség képviseletében járt ott, amit az akkori magyar kormányfő nem cáfolt helyben. Az Európai Tanács később elítélte a „békemissziót”.

Megjelent az újabb „háborúpárti ellenzék”

Hamarosan megjelent viszont egy – mint utólag kiderült, az Orbán-kormányra nézve sokkal veszélyesebb – ellenség is a porondon: Magyar Péter. A jelenlegi miniszterelnök 2024. februári berobbanásakor a kormánypárti kommunikációs gépezet a korábban jól bevált „háborúpárti baloldal” sablont egy az egyben ráhúzta Magyar Péterre is. Orosz tankba ültetett háborúpárti politikusokkal kiplakátolt furgon járta az országot a Civil Összefogás Fórum jóvoltából, az év elején pedig lezárult egy újabb, nemzeti konzultációnak csúfolt befolyásolási kampány, ami alapján az ennek eredményét hirdető plakátokról megtudhattuk: a konzultációt kitöltők 99 százaléka elutasítja az ukrán gabonát, a fegyverszállítást, a migránsgettókat és a genderpropagandát. Más kérdés persze, hogy ezúttal is a jogosultak töredéke töltötte ki ezeket a kérdőíveket.

A magyarokra zúduló intenzív orosz–magyar dezinformáció megtette a hatását: 2024-re regionális összehasonlításban is kiemelkedően magas volt az orosz konteók elfogadottsága a hazai közvéleményben. Három közép-európai dezinformációelemző műhely, a HDMO, a CEDMO és a BROD közös kutatásából kiderült: a tényekkel és az objektív valósággal szembeni kétely aggasztóan magas volt minden vizsgált országban. Magyarország viszont különösen érintett volt ebben, amit a médiával szembeni mély bizalmatlanság táplált. Az emberek több mint kétharmada kétségbe vonta a nekik bemutatott tények hitelességét, ami kedvez a dezinformáció terjedésének. A kutatás azt is megmutatta, hogy az „Ukrajna-fáradtság” erősen jelen volt a régióban, Ukrajna katonai támogatását legkevésbé a magyarok (10 százalék) támogatták. A nem katonai támogatás valamivel népszerűbb volt, de még így is kisebbségi vélemény maradt. Az Oroszország elleni szankciók fokozásának támogatása is kisebbségben volt, ezt is a magyarok támogatták legkevésbé. Ugyanez a kutatás arra is segített rávilágítani, hogy miért működtek ennyire itthon az orosz narratívák: Magyarországon kiemelkedően magas a politikai polarizáció, ezért mind a kormánypárti, mind az ellenzéki szavazók hajlamosak voltak olyan „véleménybuborékokba” zárkózni, amik megfeleltek a politikai nézeteiknek.

2025-ben Orbán Viktor megint többször kijelentette, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Egy ponton azt is mondta: ha Ukrajna EU-tag lenne, az „tönkretenné Magyarországot, és veszélybe sodorná a gyerekeink életét”. Márciusban egyedüli EU-s vezetőként vétózta meg az Ukrajnát támogató közös uniós állásfoglalást, ezzel egyre inkább elszigetelődött az Ukrajna-ellenes álláspontjával. Júniusban már úgy kommunikált a közösségi médiában Zelenszkijjel, hogy

„a magyarok nem akarnak meghalni Ukrajnáért”, és „nem akarjuk, hogy a gyerekeink a frontról koporsóban jöjjenek vissza, és hogy a magyarok pénze Ukrajnába menjen”.

Decemberben már azt mondta a háborúról: nem világos, hogy ki támadott meg kit.

Ekkor a plakátokon az aranybudis kampányért is felelős Nemzeti Ellenállás Mozgalom (NEM) jóvoltából épp azt láthattuk, ahogy Ursula von der Leyen, Ruszin-Szendi Romulusz, Magyar Péter és az őt éppen átölelő Volodimir Zelenszkij együtt dolgozik a háborúért. A plakát többször iskolák közelébe is kikerült. De egy teljesen más irányba is elment a kommunikáció: szintén a NEM jött ki egy olyan videóval, ami szerint Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij sok szempontból hasonlít, a klip végén pedig mindkettőjüket kis szemétkupacként felsöprik egy lapátra. Ebből a párhuzamból aztán plakátok is készültek, amiken Magyar és Zelenszkij szerepel mint két frissen kikelt fióka.

Közben a propagandamédiában is feltekerték a hangerőt, a Telex készített is egy elemzést arról, hányszor pofozták fel például képletesen Zelenszkijt. Olyan címekkel érkeztek itt cikkek, mint például „Akkora pofont adott Orbán Viktor Zelenszkijnek, hogy a fal adja a másikat”, „Hatalmas pofon Zelenszkijnek és Magyar Péternek! Friss kutatás mutatja, hogy mit gondolnak az emberek Ukrajna EU-csatlakozásáról” vagy „Óriási pofont kapott Von der Leyen és Zelenszkij a magyar szavazóktól”.

Háborús híradóban siratja a halott apját a magyar kislány

Bár már 2025-ben is javában tartott a kampány, 2026-ban aztán teljesen bedurvult a helyzet: Orbán Viktor utolsó hónapjai alatt a korábbinál is keményebb, nyíltan Ukrajna-ellenes kommunikáció dominált. 2026 elején a miniszterelnök a választási kampány egyik központi témájává tette Ukrajnát.

Ami a belpolitikai narratívákat illeti, Orbán újramelegítette a 2022-es választás legfőbb üzeneteit: csak a Fidesz tudja kimenteni Magyarországot a háborúból, az ellenzék és Brüsszel belehúzná Magyarországot a konfliktusba, és Ukrajna EU-tagsága közvetlen fenyegetést jelentene. Csak az intenzitás változott: érzésre minden korábbinál több plakát, propagandavideó és propagandacikk harsogta mindezt. Februárban a volt miniszterelnök már kimondta, hogy Ukrajna az ellenségünk. A március 15-i állami ünnepségen sok szó nem esett az 1848-as szabadságharcról, pártpolitikáról már annál inkább: Orbán egyenesen azt mondta, hogy választanunk kell, ki alakítson kormányt: ő vagy Zelenszkij. Kulcstéma lett az, hogy ha nem a Fidesz győz a választáson, a magyar fiatalokat besorozzák a háborúba. Ennek emlékezetes momentuma volt az a videó, amiben egy kislány hiába várja haza az apját, akit lelőnek a fronton, de biztosan minden magyar agyába beleégett az is, amikor az M1 Híradójának műsorvezetője háborús díszletek között mondta fel a propagandahíreket.

Közben egészen valószínűtlen dezinformációs kampányok is megjelentek: a NewsGuard nemzetközi tényellenőrző és dezinformációkutató szervezet legalább 34 olyan koordinált TikTok-fiókot talált, amik profi deepfake videókat használtak, hogy például Leonardo DiCaprio vagy Johnny Depp hangját és arcát utánozva sározzák Magyar Pétert és támogassák Orbán Viktort. Európai biztonsági szakértők ekkor már régen figyelmeztettek, hogy Oroszország megpróbálhat beavatkozni a választásokba, mert Orbán megbízható szövetségese volt Putyinnak az EU-n belül. Kutatók ezt a fajta dezinformációt slopagandának nevezték el, és azért lehet hatásos, mert a választó ugyan gyakran tudja, hogy a szóban forgó videó nem valódi, a figyelemfelkeltő, abszurd forma miatt a tartalom mégis eljut milliókhoz, és elülteti a politikai üzenetet a fejekben. Ezek a hálózatok több mint tízmillió megtekintést generáltak a választás előtt.

A választáshoz közeledve aztán szakértők pedzegetni kezdték, hogy Orbán Viktor „önmerényletre” készülhet, vagyis olyan hamis zászlós (szándékosan másnak tulajdonított) műveletre lehet számítani, amit a Fidesz felhasználhat arra, hogy elhalassza a voksolást. A szerbiai kőolajvezetéknél talált bombáról több elemző is felvetette, hogy ezt szánhatta erre a célra a kormánypárt. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő, volt nemzetbiztonsági főtiszt például arról írt, hogy a határ szerbiai oldalán egy magyar érdekeltségű kritikus infrastruktúra ellen tervezett hamis zászlós műveletről bizonyos körökben már korábban lehetett tudni kiszivárgott információk alapján. Ha ez is volt a cél, elég hatástalan volt: a szerbek ugyanis elég hamar kijelentették, hogy nem találtak ukrán érintettségre utaló nyomokat a vezetéknél.

Bár az önmerénylet végül elmaradt, március 5-én igencsak furcsa akcióban csúcsosodott ki az Ukrajnával szembeni konfliktus: ukrán pénzszállítók két, Ausztriából Ukrajnába tartó furgonját az alacskai pihenőhelynél egy rendőrautó villogóval előzte meg és állította félre. A később a kormányközeli médiában aranykonvoj nevet kapott szállítmány Ausztriából, a Raiffeisen Banktól tartott az Oscsadbank ukrán központja felé egy ismert tranzitútvonalon. Az alacskai pihenőhelyen már felfegyverkezve várták az ukránokat a Terrorelhárítási Központ kommandósai. A furgonokban talált 27 milliárd forintnyi pénzt és befektetési aranyat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal lefoglalta, az ukrán állampolgárságú pénzszállítókat viszont órákkal később elengedték és kiutasították az országból.

A kormányzati kommunikáció azt sejttette, hogy az ukránok illegálisan szállították a pénzt és az aranyat, Kijev szerint viszont Magyarország egyszerűen elrabolta az ukránok pénzét. Utóbbira rímelt Lázár János egyik akkori nyilatkozata is, aki azt mondta, hogy „nem tudjuk, ki és miért küldte ezt a lóvét, vissza nem adjuk”. Mindezt azután nyilatkozta Lázár, hogy Orbán Viktor rendeletbe írta: Ukrajna két hónapig biztosan nem kapja vissza az aranyát és pénzét, az így megszerzett vagyon a vizsgálatok lezárultáig a magyar hatóságok felügyelete alatt marad. A Telex beszélgetéseket folytatott az ügyre rálátó vagy az ügyben érintett forrásokkal, akik szerint a kormányzat, azon belül is Orbán Viktor döntött az akcióról, és feltételezhető, hogy ezzel kívánta zsarolni az ukránokat a január végén egy orosz támadásban megsérült Barátság kőolajvezeték újranyitásáért.

A Matrijoska nevű orosz projekt is egyre inkább aktivizálta magát 2026-ban. Ez egy olyan dezinformációs művelet, ami botok, trollok és anonim profilok koordinált hálózatán keresztül terjeszt tömegesen álhíreket. Célja mesterséges információs zaj létrehozása és az eseményekről alkotott kép manipulálása Oroszországban és külföldön egyaránt. A magyar érintettségű álhírek célja Ukrajna démonizálása és közvetve az oroszbarát Orbán támogatása volt. Már egy Orbán Viktor elleni állítólagos merénylet- és puccskísérletről is indult kampány a választások előtt: ezek az álhírek elsősorban az X-en terjedtek, és például arról szóltak, hogy Franciaországban letartóztattak egy ukrán menekültet, Denisz Nyikolajcsukot, aki állítólag házi készítésű gránátot akart dobni a párizsi magyar nagykövetség területére. Aztán a Matrjoska újra lecsapott, és megint csak a magyar–ukrán ellentétet használta ki: az egyik álhír például a Reuters logójával futott, és azt állította, hogy Zelenszkij a Politicónak azt mondta, csak elmaradott emberek választhatják és támogathatják Orbán Viktort.

A Lakmusz a választás után arról írt: egy kutatás szerint a választás napjáig bezárólag több mint egy hónapon át különböző Fidesz-párti sajtótermékek, influenszerek és Oroszországhoz közel álló csatornák is terjesztették a „magyar Majdan” narratíváját – azt az állítást, ami szerint a magyar ellenzék Kijev támogatásával az Ukrajnában 2014-ben történt események mintájára demonstrációkra készül, amik várhatóan erőszakba torkollnak. Ha az ember rákeres a „Majdan” kifejezésre az Európai Unió EUvsDisinfo nevű projektjének dezinformációs adatbázisában, több mint 900 találatot kap, amik többsége orosz forrásokhoz kapcsolódik.

Ez a narratíva persze megint csak nem magyar találmány volt: az eredeti Majdan óta Oroszország és a hozzá igazodó szereplők világszerte így bélyegeztek meg minden olyan eseményt, ami szembemegy a Kreml érdekeivel, legyen szó például belarusz, szerbiai vagy grúziai tüntetésekről. Ha megvizsgáljuk a „Majdan-narratíva” különböző megjelenési formáit, világos mintázat rajzolódik ki: minden elégedetlenség egy oroszbarát kormánnyal szemben, illetve minden tiltakozás az orosz befolyás vagy beavatkozás ellen szükségszerűen külső erők által mesterségesen szított akció.

A mindenható Oroszország képe maga is dezinformáció

A közösségi platformok belső biztonsági csapatai maguk is kénytelenek voltak közbelépni a választás hajrájában. A TikTok Választási Központot indított, ami megbízható információkkal akarta segíteni a felhasználókat a választásokról, és fellépett a félretájékoztatás és a manipuláció ellen. A vállalat együttműködött nemzetközi tényellenőrző partnerekkel is, magyar nyelven beszélő moderátorokat alkalmazott, és megjelölte a mesterséges intelligencia által generált tartalmakat (a más platformokon létrehozott MI-tartalmakat is felismerik), és használta a hitelesített (verified) címkéket a tartalmaknál és a fiókoknál. Tiltott tartalomnak minősítették azokat, amik hamis támogató nyilatkozatot adnak közszereplők szájába, vagy zaklatás, illetve bántalmazás elkövetőjeként vagy elszenvedőjeként jelenítik meg őket. A platform ráadásul magyar állami ellenőrzésű médiává nyilvánította a Mediaworks által kiadott újságok többségét és az MCC által kiadott Mandinert.

„A választási kampányban sok olyan dolog derült ki, amit szerintem eddig is tudtunk, de végül igazolta, hogy Oroszország érdekében jár el a magyar kormány

– mondta Krekó Péter. – A GRU, tehát a katonai titkosszolgálat; az SZVR, tehát az orosz külső hírszerzés és az SDA, vagyis a Szociális Tervezési Ügynökség is részben aktivizálta magát. Volt egy nagyon erős összejátszás a magyar és az orosz politika között, és az oroszok próbáltak minél többet tenni annak érdekében, hogy a választás Orbán győzelmével záródjon.”

A szakértő szerint a 2026-os választási eredmény mutatja, hogy Oroszország azért elég sikertelen tud lenni a saját jelöltjei felfuttatásában. „Szerintem ideje azt felismerni, hogy Oroszország, ahogy az ukrán fronton is, hibrid hadviselésben sokszor gyengébb, mint amilyennek tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell komolyan venni a fenyegetést, de a mindenható Oroszország képe maga is hibrid háborús dezinformációs termék, aminek a valósághoz nem sok köze van.”

A választási eredmények azt is mutatják: 2026-ra valami megfordult a társadalomban, és az embereket nem lehetett tovább manipulálni a 2022 óta alig változó narratívákkal. A választás előtt publikált Political Capital-felmérés szerint a válaszadók számottevő része választási csalástól tartott, érzékelte a külföldi befolyás veszélyét, miközben a kampányban megjelent, mesterséges intelligenciával manipulált tartalmak is egyre több zavart keltettek a nyilvánosságban. A választók már kevésbé voltak vevők a Fidesz politikai mítoszaira, mint azt korábban megszokhattuk, az orosz befolyástól is jóval többen tartottak, mint az ukrántól. A válaszadók csaknem fele (48 százaléka) egyetértett azzal, hogy Oroszország befolyásolni akarta a választásokat. A többi szereplőtől jóval kevésbé várták ugyanezt: Ukrajna, az Egyesült Államok vagy az Európai Unió intézményei irányából a válaszadóknak csak nagyjából negyedük számított választási beavatkozásra.

„Afelől ne legyenek kétségeink, hogy nem múlik el az orosz dezinformációs hibrid háborús fenyegetés egyik pillanatról a másikra. Láthatjuk már azt, hogy az oroszbarát és Fidesz-közeli médiumokban olyan cikkek jelennek meg, hogy Magyar Péter lepaktált az ukránokkal, és az ukrán titkosszolgálat érdekeit képviseli, és az a védőpajzs, ami az Orbán-korban megvolt Magyarország körül, most eltűnt. A narratíva most úgy néz ki, hogy mivel annyira ukránbarát az új kormány, gyakorlatilag Oroszország részéről megint csak egyfajta jogos önvédelem lép fel. Alapvetően arra számítok, hogy létrejön most egy dezinformációs vákuum, mert a belföldi dezinformáció orgánumai a szemünk előtt esnek szét és veszítik el a relevanciájukat. Ebbe a vákuumba viszont több külföldi és köztük orosz dezinformáció valószínűleg be fog jutni” – mondta Krekó Péter.

Szerinte a jövőben inkább hibrid fenyegetésekre kell majd számítani, aminek egy állomása lehetett a korábbi kárpátaljai dróntámadás is. „Ez annyiban hibrid, hogy ez a magyar állammal szembeni hibrid hadviselési eszköz, az oroszok célja az, hogy bemutassák: az új kormány nem képes arra, hogy megvédje a határon túli magyar ajkú állampolgárokat” – mondta Krekó. Hozzátette: számítani lehet arra is, hogy a jövőben felerősödnek az olyan narratívák, amikben eddig az oroszok Magyarországon kevésbé voltak aktívak, például az oltásellenesség terén – ahol akár a Fidesz után egy újabb szövetségesre is lelhetnek a harmadik parlamenti pártban, a Mi Hazánkban.

Az elmúlt néhány év magyar belpolitikája azt mindenképpen jól mutatja, hogy a modern dezinformáció ritkán dolgozik teljesen kitalált történetekkel. Sokkal inkább valós politikai konfliktusokra, társadalmi félelmekre és meglévő sérelmekre épít. A kárpátaljai magyarok helyzete, az ukrán nyelvtörvények vagy az orosz–ukrán háború mind olyan témák voltak, amikre könnyű volt érzelmileg ható narratívákat építeni. A választási kampány során ezek a történetek a közösségi médiában, a propagandamédiában és külföldi befolyásolási műveletekben egyszerre jelentek meg, gyakran ugyanazokat az üzeneteket erősítve. Ez jól mutatja, hogy a mai dezinformáció nem feltétlenül a meggyőzésről, hanem sokszor a félelmek felerősítéséről és a társadalmi megosztottság növeléséről szól.

A cikk a Free Press for Eastern Europe támogatásával, a Science+ program keretein belül készült.