A magyarok fele szerint a Fidesz elcsalhatja a választást, többen tartanak orosz, mint ukrán beavatkozástól

Egy friss, a Political Capital megbízásából készült Medián-kutatás szerint a választók számottevő része választási csalástól tart, érzékeli a külföldi befolyás veszélyét, miközben a kampányban megjelenő mesterséges intelligenciával manipulált tartalmak is egyre több zavart keltenek a nyilvánosságban.

A választók ma kevésbé vevők a Fidesz politikai mítoszaira, mint azt korábban megszokhattuk, az orosz befolyástól is jóval többen tartanak, mint az ukrántól. A deepfake-ekről a legtöbb magyar úgy vélekedik, hogy „mások” bedőlnek nekik, de „én” nem.

Választási várakozások: éles verseny, de valószínűbb Tisza-győzelem

Többségben vannak azok, akik a Tisza sima vagy kétharmados győzelmére számítanak a választáson (48 százalék), a Fidesz többségét a választók 35 százaléka várja. Ezen belül mindkét oldalon azonos arányban, 23-23 százaléknyian számítanak a Tisza vagy a Fidesz kétharmados győzelmére.

A pártválasztás erősen befolyásolja a várakozásokat: a Tisza-szavazók több mint négyötöde saját oldaluk győzelmét várja, míg a Fidesz-szavazók között gyakorlatilag nincs olyan, aki Tisza-többséget tartana valószínűnek. A bizonytalanok megosztottak a kérdésben: 31 százalékuk inkább Tisza-, 35 százalékuk inkább Fidesz-többségre számít.

A listás szavazólapon várhatóan szereplő három kisebb párt közül egyedül a Mi Hazánk parlamentbe jutására számít a többség. A válaszadók közel háromnegyede szerint a szélsőjobboldali párt megugorja majd a küszöböt, míg a Demokratikus Koalíciót (DK) csak a választók egynegyede, a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot (MKKP) pedig alig egynyolcada várja befutónak.

Sokan megdöbbenhetnek, ha a Tisza veszítve nyer

A választók jelentős része nincs tisztában azzal, hogy a legtöbb szavazatot szerző
párt nem feltétlenül szerez parlamenti többséget. Ez a manipulált kerülettérkép, a levélszavazatok és a Fidesz által foglyul ejthető nemzetiségi mandátum miatt állhat elő. Csupa olyan tényező, amely egy irányba mutat, tehát mindenképp a kormányoldal a haszonélvezője. Magyarul: az is megeshet, hogy a Tisza 2-3 százalékpontos előnnyel sem szerzi meg a parlamenti mandátumok több mint a felét, de a Fidesszel ugyanez nem fordulhat elő.

A megkérdezettek 39 százaléka van csupán tisztában azzal, hogy a magyar választási rendszer képes a többségi akarat elbillentésére. Nem meglepő, hogy a Tisza-szavazók az átlagnál nagyobb (53 százalék), míg a Fidesz-szavazók kisebb (20 százalék) arányban vannak képben. Akárhogy is, a magyarok nagyobb felét felkészületlenül érné, ha előállna egy olyan helyzet, ahol a legnépszerűbb párt kisebbségbe szorul.

Árnyalt kép a külhoni magyarok választójogáról

A külhoni magyar állampolgárok választójogának elvétele a DK egyik fő kampányüzenete (az Ellenszél nevű DK-közeli médium Facebook-oldala AI-generált
videókkal igyekezett ellenszenvet kiváltani a magyarországi ellenzéki választókban). A párt szerint az álláspontjuk a többségi akaratot tükrözi, de a friss kutatás szerint a kép ennél árnyaltabb.

Kétségtelen, többen vannak (35 százalék), akik elvennék a választójogot
a külhoni magyar állampolgároktól, mint azok, akik jelenlegi formájában tartanák
meg (28 százalék), de a kettő között ott van egy szintén 35 százalékot kitevő választói csoport, akik bizonyos szabályok módosításával megtartanák. Vegyük észre azt is, hogy szokatlanul kevesen vannak (2 százalék), akik ebben a kérdésben nem tudtak vagy nem akartak véleményt nyilvánítani.

A pártpreferencia itt is döntő: a Fidesz szavazóinak nagy többsége kiáll a választójog
jelenlegi formája mellett, míg a tiszásoknak csak 9 százaléka szerint jó a rendszer úgy, ahogy van, 46 százalék módosítana, 44 százalék eltörölne.

A külhoni választójog megítélésének bizonyára fontos tényezője, hogy mennyire
képesek a határon túlról érkező voksok befolyásolni a mandátumok eloszlását.
Rákérdeztünk ennek az észlelésére is: a megkérdezettek 48 százaléka szerint legfeljebb 1-2 mandátum sorsára lehetnek hatással, 6 százalék szerint pedig egyáltalán nem befolyásolják a mandátumok számát. Kifejezetten magas, 38 százalékos viszont azok aránya, akik szerint 3 vagy akár még több mandátumra is hatással lehetnek. (2014-ben 1, 2018-ban 0, 2022-ben 2 mandátumot fordítottak át a levélszavazatok a Fidesz javára, 2026-ban a várható magas belföldi részvétel és a Tisza megjelenése miatt a legnagyobb eséllyel 1, legfeljebb 2 mandátumra lehetnek majd hatással.)

Sokan számítanak választási csalásra

Továbbra is sokan tartanak attól, hogy a Fidesz választási csalást követhet el. A válaszadók közel fele valószínűnek tartja ezt, ami továbbra is súlyos bizalmatlanságot jelez. A pártválasztás ebben a kérdésben különösen erős törésvonalat jelent: a Tisza-szavazók 76 százaléka számít erre, míg a Fidesz-szavazóknak csak 2 százaléka tartja elképzelhetőnek. A bizonytalanok megosztottak, de több mint egyharmaduk elképzelhetőnek tartja a kormánypárti visszaélést.

Jóval kevesebben tartják valószínűnek, hogy a Tisza követne el választási csalást: a
teljes minta csak egyötöde számít erre. A mintázat itt is hasonló: a Fidesz-szavazók 54 százaléka tart az ellenzéki visszaéléstől, míg a Tisza-szavazók szinte egyáltalán nem. Mindkét nagy párt szavazótáborában többségben vannak tehát azok, akik szerint a szembenálló párt csalást követ majd el. Ennek alapján arra számíthatunk, hogy akárki is győz április 12-én, az ellenoldal táborának nagy része nem vagy nagyon nehezen fogja elfogadni az eredményeket.

Az eredmények alig térnek el a tavaly novemberi mérésben tapasztaltaktól: a
választások közeledtével tehát nem csökkent a választásokkal kapcsolatos
bizalmatlanság, de érdemben nem is erősödött tovább.

Külföldi beavatkozás: nem Ukrajna, Oroszország a fő fenyegetés

Rákérdeztünk arra is, a válaszadók mennyire tartják valószínűnek, hogy más országok megpróbálják befolyásolni a választást. A felsorolt szereplők közül messze Oroszország befolyását tartják a legvalószínűbbnek. A válaszadók csaknem fele
(48 százaléka) egyetért azzal, hogy Oroszország befolyásolni készül a választásokat. A többi szereplőtől jóval kevésbé várják ugyanezt: Ukrajna, az Egyesült Államok vagy az Európai Unió intézményei irányából a válaszadóknak csak nagyjából negyede számít választási beavatkozásra.

A külföldi befolyás kérdésében a Tisza- és a Fidesz-szavazók egészen más kémmozit néznek: a Tisza-szavazók elsősorban Oroszország, míg a Fidesz-szavazók inkább Ukrajna és az Európai Unió intézményei irányából számítanak befolyásra, de
még ezeket az adatokat nézve is feltűnő, hogy kevésbé termékeny táptalajra hullott az ukrán fenyegetés narratívája.

Ukrán-magyar feszültég: inkább a magyar, mint az ukrán fél a hibás

A magyar választók szinte egyöntetűen úgy látják, hogy az elmúlt négy évben
feszültebbé vált a magyar–ukrán viszony. A válaszadók kilencven százaléka szerint
sokkal vagy valamivel feszültebbé vált a kapcsolat. Ebben a kérdésben a pártpreferenciák között is alig van különbség: mind a Tisza-, mind a Fidesz-szavazók
túlnyomó többsége egyértelmű romlást lát a kétoldalú viszonyban.

Abban viszont már erősen megosztottak a választók, hogy ki a felelős a feszültségért. A teljes minta csaknem fele (46 százalék) inkább a magyar kormányt teszi felelőssé, egyharmada (33 százalék) inkább az ukrán felet, míg egyötöde (19 százalék) szerint mind a két fél nagyjából egyformán felelős.

A pártpreferencia nem meglepő módon itt is meghatározó: a Tisza-szavazók túlnyomó többsége inkább a magyar kormány felelősségét hangsúlyozza, míg a Fidesz-szavazók döntő része az ukrán felet tartja felelősnek a kétoldalú viszony romlásáért. A bizonytalan szavazók körében valamivel elterjedtebb az a nézet (37 százalék), hogy az ukrán kormány felelős a feszültségért, szemben a magyar kormánnyal (28 százalék). Ebben a csoportban ugyanakkor nagyobb arányban jelenik meg az a vélemény is (33 százalék), hogy mindkét fél közel azonos szerepet játszik a feszültség erősödésében.

Generatív mesterséges intelligencia a kampányban: csak másokat csap be, nem engem

A mesterséges intelligenciával előállított videók az elmúlt egy évben a magyar politikai kommunikáció egyre meghatározóbb eszközévé váltak. A deepfake videók képesek egyszerre erős érzelmi hatást kiváltani, egyszerű narratívákat közvetíteni és nagy elérést generálni – gyakran a platformszabályozás korlátait is megkerülve. Az ilyen típusú videókkal kapcsolatos tapasztalataikról és véleményükről is kérdeztük a kutatás résztvevőit.

A megkérdezettek 73 százaléka jelezte, hogy már találkozott a közösségi médiában olyan politikai videóval, amelyről úgy gondolta, hogy mesterséges intelligenciával készítették vagy manipulálták. Az ilyen tartalmak észlelése azonban nem egyformán jellemző a társadalom különböző csoportjaiban. A politika hovatartozás, az életkor és az iskolai végzettség mentén markáns különbségek rajzolódnak ki, miközben a nem és a településtípus szerepe jóval kisebb.

A politikai törésvonal különösen élesen jelenik meg: míg a Tisza-szavazók közel
kilenctizede (88 százalék) úgy nyilatkozik, hogy találkozott már ilyen videókkal, a Fidesz-szavazók körében ez az arány jóval alacsonyabb (53 százalék). Emellett egy kontúros társadalmi mintázat is kirajzolódik: az életkor előrehaladtával csökken, az iskola végzettség növekedésével pedig nő az ilyen tartalmaknak való kitettség – vagy
legalábbis azok észlelésének – valószínűsége.

Az ilyen videókkal már találkozó válaszadók 71 százaléka legalább „elég gyakran”,
ezen belül 28 százalék „nagyon gyakran” találkozik mesterséges intelligenciával
készítettnek vagy manipuláltnak vélt politikai videókkal. Ezzel szemben 28 százalék
mondta, hogy ritkán vagy nagyon ritkán fut bele ilyen tartalmakba.

A mesterséges intelligenciával készült vagy manipulált videók nemcsak jelen
vannak a közösségi médiában, hanem bizonytalanságot is keltenek a felhasználókban. Azok közül, akik már találkoztak ilyen tartalmakkal, 52 százalék számolt be arról, hogy előfordult: nem volt biztos benne, valódi felvételt lát-e, vagy mesterségesen előállított videót. A bizonytalanság sok esetben tényleges megtévesztéssé is válik: a válaszadók 37 százaléka mondta azt, hogy már történt vele olyan, hogy valódinak hitt egy videót, amelyről később kiderült, hogy mesterséges intelligenciával készült vagy manipulált.

A mesterséges intelligenciával készült videók felismerésében nemcsak bizonytalanság, hanem egyfajta önmegerősítő torzítás is megjelenik: a többség szerint mások nem képesek kiszűrni a manipulált tartalmakat, míg ők maguk igen. A válaszadók többsége úgy látja, hogy az emberek általában nem különösebben alkalmasak felismerni a mesterséges intelligenciával készült videókat: mindössze 13 százalék gondolja úgy, hogy az átlagos felhasználók inkább képesek erre, míg több mint egyharmaduk szerint inkább nem.

Ezzel szemben saját képességeiket jóval kedvezőbben ítélik meg. Közel kétharmaduk
(63 százalék) állítja, hogy inkább képes felismerni az ilyen videókat, és mindössze 15 százalék érzi magát inkább képtelennek erre. Miközben tehát sokan tisztában vannak a deepfake-ek jelentette kihívásokkal, hajlamosak túlbecsülni saját ellenálló képességüket a manipulált tartalmakkal szemben.

A fiatalabb válaszadók lényegesen magabiztosabbnak érzik magukat: a 18–29 évesek az ötfokú skálán átlagosan 4,3-re értékelték saját deepfake-felismerési képességüket, míg a 65 év felettiek 3 alá. Minél fiatalabb valaki, annál inkább bízik abban, hogy képes megkülönböztetni a valódi és a manipulált tartalmakat.

Az észlelt felismerési képesség az iskolai végzettséggel is összefügg: a legfeljebb
általános iskolát végzettek átlagosan 3,25-ra értékelték saját képességüket, míg az
érettségizettek és diplomások közel 4-re. A politikai hovatartozás nemcsak abban játszik szerepet, hogy ki mennyire találkozik ilyen videókkal, hanem abban is, hogy mennyire bízik saját felismerési képességében. A Tisza-szavazók átlagosan 4-es fölé értékelték saját képességüket, míg a Fidesz-szavazók mindössze 3,2-re.

A mesterséges intelligenciával készült vagy manipulált videók politikai felhasználását a magyarok elsöprő többsége elutasítja. A válaszadók 90 százaléka egyáltalán nem tartja elfogadhatónak az ilyen eszközök alkalmazását a politikában, miközben elenyésző azok aránya, akik valamennyire elfogadhatónak tartják (3 százalék). Ez
azt jelzi, hogy miközben a deepfake jelenség egyre inkább a mindennapi online
tapasztalat részévé válik, társadalmi elfogadottsága továbbra is rendkívül alacsony.

Politikai mítoszok: minden tábornak saját használatra

Kutatásunkban rákérdeztünk több dezinformációs narratíva elterjedtségére is. Olyan
állításokat vizsgáltunk, amelyek viszonylag elterjedtek, mind a kormány által kontrollált, mind az ellenzéki közbeszédben, ugyanakkor nem igazolhatók tényekkel, vagy éppen ellentmondanak azoknak. Az eredmények érdekes eloszlást mutatnak: a társadalom összességében inkább elutasítja a kormányzatot támogató dezinformációs narratívák többségét, miközben egy, az ellenzékhez köthető állítással nagyobb arányban ért egyet. A bizonytalan szavazók jelentős része is kevésbé tűnik fogékonynak a kormányoldal politikai mítoszaira. Ezek a dezinformációs narratívák leginkább a saját tábornak szólnak: mind a kormányoldal, mind az ellenzék szavazói igazságként fogadják el a saját oldalukat támogató politikai mítoszokat.

Elterjedt, de nem igazolt állítás például a kormányoldalon, hogy Brüsszel adóemelésre
és a lakosságnak nyújtott támogatások megszüntetésére akarja kényszeríteni a magyar kormányt, hogy a pénzt Ukrajnának adhassa. Ezt az állítást a válaszadók többsége nem tartja igaznak (61 százalék szerint nem igaz, és csak 31 százalék szerint igen), a Fidesz-szavazók körében ugyanakkor magas, 79 százalékos az elfogadottsága.

Az az állítás, mely szerint „a magyar politikai ellenzéket külföldi kormányok és
nemzetközi szervezetek irányítják”, a teljes mintában hasonlóan elutasított: a
válaszadók mindössze 25 százaléka ad hitelt ennek az állításnak, míg 58 százaléka nem. A Fidesz-szavazók négyötöde teljesen, vagy inkább igaznak gondolja ezt az állítást.

A Fidesz egyik legfőbb, rengeteg megnyilvánulásban visszatérő kampányüzenete,
hogy Ukrajna – az Európai Unió és a NATO segítségével – bele akarja sodorni
Magyarországot a háborúba. Ez a narratíva is alig nyúlik túl a saját táboron: több mint kétszer annyian utasítják el ezt az állítást (62 százalék), mint ahányan hitelt adnak neki (26 százalék). A kormányoldal szavazói túlnyomó többségükben (78 százalékban) ezt az állítást is elfogadják, de a Tisza-szavazóknak csak 4 százaléka vélekedik így, és a bizonytalan szavazóknak is csak a 23 százaléka rezonál rá a kormány szándékainak megfelelően.

Az ellenzéki közbeszédben gyakran megjelenő összeesküvéses állítás, hogy a
kormány szándékosan rombolja az oktatási rendszert, mert az alacsonyan képzettek szavazataira hajt. Ezzel azt állítással a válaszadók fele egyetértett, ugyanakkor több mint harmaduk elutasította. A Tisza-szavazók körében az állítás rendkívül népszerű, 77 százalékuk egyetért vele, míg a bizonytalanok szinte azonos mértékben fogadják és utasítják el ezt az állítást.

A kormányoldali (illetve szélsőjobboldali) nyilvánosságban régóta elterjedt nézet, ahogy a nyugati média szándékosan elhallgat fontos információkat a háborúról és a
geopolitikai konfliktusokról. Ebben a kérdésben megosztottabb a közvélemény: a teljes minta 45 százaléka elutasította ezt az állítást, egyharmada egyetértett vele, 25 százalék szerint viszont teljesen igaz. A Fidesz-szavazók csaknem kétharmada (63 százaléka) elfogadja ezt az állítást. Ez az egyetlen olyan kormányoldalon népszerű politikai mítosz, melynek többen adtak hitelt a bizonytalan szavazók közül (43 százalék), mint ahányan hitelesnek fogadták el (27 százalék).