Magyar Péter egykori fideszes köztisztviselő vezetésével egy rendszerváltó szövetség került hatalomba 2026 tavaszán, amiben a korábbi ellenzék kiegészült a nemzeti jelképek és a konzervatív stílusjegyek által megszólított szavazói csoportokkal. Joggal merül fel a kérdés, hogy ezzel átalakult-e Magyarország ideológiai térképe, és hogy melyik politikai tradíció örököse a Tisza.
Volt-e radikális változás az ideológiai tengelyek mentén?
Ahhoz, hogy megértsük, hol tartunk most, mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a jobboldali azonosulás Magyarországon évtizedek óta népszerűbb, mint a baloldali. A társadalom jobbra tolódása a kilencvenes évek közepén kezdődött, és annak ellenére, hogy a következő két évtizedben különböző színű kormányok váltogatták egymást, a baloldali identitás folyamatosan veszített vonzerejéből. Ebben az értelemben 2022-re Magyarország Európa egyik legjobboldalibb országává vált. 2026-ban ez a trend megállt, de nem fordult vissza.
Jelentősebb változás következett be viszont a liberális-konzervatív tengelyen. Évtizedek konzervatív dominanciája után ma újra egyensúlyban van a két tábor.
A 2022-es választásokon az ellenzéki lista szavazói saját magukat és a Márki-Zay Péter által vezetett szövetséget is mérsékelten baloldalinak látták. 2026-ban viszont a Tisza-szavazók középre helyezték el magukat, és a Tiszát maguknál jobboldalibbnak értékelték. A Mi Hazánk és a Fidesz szavazói ugyancsak baloldalibbnak érezték magukat, mint választott pártjukat, így elmondható, hogy 2026-ban a társadalom egy saját magánál jelentősen jobboldalibbnak értékelt parlamentet választott. A polgárok és a pártok közötti különbségnek minden bizonnyal szerepe van abban, hogy a válaszadók fele elégedetlenségét fejezte ki a politikai választékkal kapcsolatban.
Mindez nem jelenti azt, hogy a baloldali aktivistákat tárt karokkal várnák a szavazók. Ahogy a fenti ábrán látható, a „többiek” kategória, ami a nem szavazókat, a szavazatukat eltitkolókat, és a kis pártok szavazóit tömöríti, nem különbözik markánsan a Tisza-bázistól, és legfőképpen nem baloldalibb nála.
A Tiszával szembenálló két számottevő párt ideológiai karaktere az idők során meglehetősen egybeolvadt. A Fidesz és a Mi Hazánk a róluk kialakult kép, és a szavazóik önbesorolása alapján is viszonylag egységes, markánsan jobboldali blokkot alkot. A legjobboldalibb címért intenzív verseny folyik köztük: mindkét párt támogatói a másik pártot a sajátjuknál baloldalibbnak látják.
A liberális-konzervatív önbesorolás tekintetében kicsik a különbségek az ellenzéki pártok között, mindkettő bázisa egyértelműen konzervatív identitású. Annak, hogy sokan az egyik pártot jobboldalinak, a másikat pedig szélsőjobboldalinak nevezik, abban található némi alapja, hogy a mérsékelt-radikális dimenzióban különböznek: a Mi Hazánk szavazói körében ugyanis kevésbé népszerű a „mérsékelt” azonosulás.
Világnézeti címkék
Tovább finomítandó az ideológiai orientációk térképét, nyolc világnézeti címkét kínáltunk fel a megkérdezetteknek. A „konzervatív, hagyománytisztelő”, az „erős nemzeti érzésű” és a „hívő” címkét inkább a jobboldaliak, a „szocialista”, a „szociáldemokrata” és a „liberális, szabadelvű” címkét inkább a baloldaliak választották, míg a „zöld” és a „rend és stabilitás híve” címkék az átlagszavazók körében voltak különösen népszerűek.
Bár a jobboldali orientációk, ahogy a múltban, így most is enyhe fölényben vannak a baloldali és a centrista azonosulásokkal szemben, a „liberális, szabadelvű” címke kiemelkedő népszerűsége komoly fordulatot jelez. 1991 óta ez a 17. alkalom, hogy feltettük ezt a kérdéscsoportot, és csupán egyszer fordult elő – 1993-ban –, hogy a „liberális, szabadelvű” címke végzett az első helyen.
A Tisza profilja
A Tisza győzelméhez nyilván hozzájárult, hogy összességében centristának látták a pártot a választók, szemben a 2022-es ellenzéki listával. A kihívó átalakulását mindenki érzékelte – a Fidesz szavazóin kívül. Ők úgy sorolták a baloldalra ellenfelüket, mintha semmi sem változott volna. Valójában a tiszások nagyjából egyforma arányban centristák, baloldaliak és jobboldaliak. Az elemzők erre szokták azt mondani, hogy a Tisza tábor heterogén. Ez azonban nem teljesen igaz. A három ideológiai dimenziót együtt vizsgálva, a Tisza-szavazók kevéssé szóródnak az ideológiai térben. Többségük a mérsékelt-liberális tartományhoz és a bal-jobb dimenzió középéhez tartozik.
A liberális karaktert erősíti a világnézeti címkék figyelembevétele: a magukat szabadelvűként azonosítók négyötöde tiszás, és a tiszások több mint harmada ezt a címkét érezte a leginkább magáénak.
1993-ban, amikor a „liberális, szabadelvű” orientáció a virágkorát élte, ugyancsak volt egy párt, amelynek hívei ekkora arányban választották a szabadelvű címkét. Ez a párt a Fidesz volt. Vagyis azok, akik Magyar Péter hátteréből kiindulva a Tiszát a Fidesz utódpártjának tartják, nem keresgélnek rossz helyen. Csak éppen nem arra a Fideszre kell gondolni, amelynek 2024-ben Magyar hátat fordított, és nem is arra, amelynek a 2000-es, 2010-es években támogatója volt, hanem a kilencvenes évek Fideszére. Általánosabban pedig azt mondhatjuk, hogy az ideológiai azonosság tekintetében a Tisza-tábor leginkább az egykori Fidesz-SZDSZ (majd LMP) által fémjelzett hagyomány folytatója.
A Tisza szavazói ma szinte minden címke választói között többségben vannak, kivéve a három jobboldalinak minősítettet, de ott is jelentős, 30 és 40 százalék körüli az arányuk. Ennyiben a Tisza valódi néppárt. Ezzel együtt a Tisza szavazóinak van önálló arcéle. Öt szempontból különböznek szignifikánsan azoktól, akik nem választották a Tiszát: kevésbé vonzódnak a „konzervatív, hagyománytisztelő” és az „erős nemzeti érzésű” címkékhez, inkább azonosulnak a „liberális, szabadelvű” orientációval, és az ideológiai tengelyeken a baloldalibb és liberálisabb álláspontot foglalnak el, mint mások.
Központi értékek
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy mindhárom fontos mai pártnak van ideológiai magja. A tiszások harmada a szabadelvű azonosulást, a fideszesek harmada a konzervatív, hagyományőrző címkét, míg a Mi Hazánk-osok harmada a rendet és stabilitást választotta identitása lényegeként. Vagyis a Mi Hazánk elsősorban a rend, a Fidesz a hagyomány, a Tisza pedig a szabadság értéke köré szerveződik. A szabadságközpontú politikai azonosság rég nem látott népszerűségnek örvend a mai Magyarországon, de az ország ideológiai tájképe gyökeresen 2026-ban sem alakult át.
A cikkben felhasznált 2026-os adatokat a Közép-Európai Egyetem (CEU), illetve a CEU Demokrácia Intézet megbízásából a 21 Kutatóközpont gyűjtötte június 23. és július 1. között 1516 fős mintán. A minta a magyar felnőtt népességet reprezentálja a legfontosabb társadalmi-demográfiai jellemzők és a politikai érdeklődés mentén.
