„Ha forint van, minden van” – írta 2021-es elnöki publikációjában Matolcsy György. Az akkori jegybankelnök a Miért jobb nekünk a forint, mint az euró? című cikkét zárta ezzel az utóirattal, amit a forint 75. születésnapjának alkalmából írt. „Itt nincs helye romantikus illúzióknak. Aki a pénz területén téved, az véglegesen és végzetesen téved, mert az euróból nem lehet kilépni”, szól az akkori jegybankelnök cikkének bevezetője, majd sorra vette, szerinte mit köszönhetünk a forintnak: több válságot is jobban lehetett kezelni vele, a 2013 utáni növekedés a forintra épült, az eurózónából kimaradók jobban teljesítenek, mint a benne lévők, és „mindenki jobban teljesített az euró előtt, mint euróval”. „Ezek miatt érdemes nagyra értékelnünk a forintot és keresni az euró átvételének biztonságos, tehát sikert ígérő időpontját” – szólt a konklúzió.
Az euró bevezetéséről hivatalosan nem mondott le ugyan az Orbán-kormány, de az elmúlt 16 évben fokozatosan lekerült a kérdés a napirendről. Ehhez képest a Tisza Párt, ha megvalósítja a programjában leírtakat, belátható időn csatlakozna az eurózónához. Kármán András, a Tisza Párt pénzügyi felelőse az RTL Híradónak szerdán azt nyilatkozta, a Tisza 2030-ig megteremtené az euró bevezetésének feltételeit. Ebben a cikkben azt járjuk körbe, minek kell teljesülnie az euró bevezetéséhez, és milyen realitása van jelenleg a csatlakozásnak.
Magyar Péter szerint nemzeti érdek az euró
A Tisza már az országgyűlési választás előtti kampányban is kommunikált arról, hogy kormányra kerülése esetén csatlakoztatná Magyarországot az euróövezethez. Kármán András év elején a párt sajtótájékoztatóján azt mondta, az euró bevezetése szerinte gazdasági racionalitás: a magyar gazdaság szorosan kapcsolódik az eurózónához, a kiszámíthatatlan forinttal szemben az euró átvétele stabilitást és tervezhetőséget jelentene a cégeknek és az embereknek.
Az, hogy pontosan hogyan képzeli el az új kormány az eurózónához való csatlakozást, csak később fog kiderülni, egyelőre abból lehet kiindulni, amit a Tisza a programjában írt az euróról. Ebben az áll, hogy előkészítik az euró bevezetését, és „belátható céldátummal megvalósítják azt”. Először szakmai és társadalmi egyeztetést indítanak az euró bevezetéséről, utána kitűznek egy belátható és megvalósítható céldátumot. „Felvázoljuk és a korrupció visszaszorításával, a gazdaság beindításával és tartható költségvetéssel megvalósítjuk a csatlakozáshoz szükséges feltételeket (3 százalék alatti költségvetési hiány, csökkenő államadósság, tartósan alacsony infláció és kamat, stabil árfolyam) teljesítő középtávú makrogazdasági pályát.”
Kármán a legfrissebb megszólalásában azt mondta, a Tiszának fel kell mérnie az ország pénzügyi helyzetét, egyeztetéseket kell tartania, mielőtt kitűzhetné a céldátumot az euró bevezetésére, de úgy látja, 2030-ra tudják megteremteni a feltételeket, ami után megszülethet a pozitív döntés a csatlakozásról. Kedvező esetben szerinte ez akár már korábban is megtörténhet.
Az euró bevezetéséről a Bloomberg is kérdezte Magyar Pétert a hétfői, nemzetközi sajtótájékoztatóján. Magyar szerint az euró bevezetése a nemzet érdekét szolgálja: konkrét dátumot nem közölt a bevezetésről, azt mondta, az új kormány a gazdaság felülvizsgálata után fogja meghatározni az ütemtervet.
Az euró bevezetésének kérdésével Zsiday Viktor is foglalkozott a napokban a blogján, a közgazdász szerint a forint mostani erősödésének hátterében az áll, hogy a piac várakozása szerint Magyarország belátható időn belül belép az euróövezetbe, és onnantól kezdve nincs forint. „Mivel a korábbi csatlakozások során a hazai deviza jellemzően stabil volt vagy felértékelődött a csatlakozás előtt, ezért ha elhisszük, hogy belépünk az euróövezetbe, akkor a forint mostantól euró.” Zsiday már régóta beszél arról, hogy az Orbán-kormányok gazdaságpolitikája visszaélt a saját devizából adódó lehetőségekkel a folyamatos leértékeléssel, nem tudtunk felelősséggel bánni a forinttal, ennek pedig egyik következménye, hogy a magyarok egyre kevésbé kérnek belőle. A befektető szerint az euró bevezetésének van lakossági támogatottsága – a legnagyobb a közép- és kelet-európai országok között –, van rá politikai igény, és a képességünk is megvan hozzá.
Zsiday azt is írta a bejegyzésben, hogy a belépéshez szükséges feltételek nem is olyan szigorúak és egzaktak, mint ahogy azt gyakran kommunikálják. Zsiday szerint mivel a támogatottság, a politikai akarat, és a lehetőség is megvan, 5–7 éves időtávon belül be lehet vezetni az eurót. Két jelentős kockázat azért van: egyrészt az olajválság egyelőre beláthatatlan kimenetele, másrészt az államok folyamatos eladósodása, ami ellen a befektető szerint elképzelhető, hogy a kötvénybefektetők fellázadnak.
Csak úgy van értelme, ha elég felkészült a gazdaság
De miről szólnak pontosan a maastrichti kritériumok? A konvergenciakritériumokat az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés részletezi, ezek azok a feltételek, amiket teljesíteniük kell az EU-tagállamoknak ahhoz, hogy csatlakozzanak az eurózónához.
A feltételek dióhéjban:
- infláció: legfeljebb 1,5 százalékponttal magasabb infláció a legjobb eredményt felmutató három tagállam átlagos inflációjához képest (12 havi mozgóátlag alapján);
- költségvetés: a csatlakozni kívánó tagállam nem állhat túlzottdeficit-eljárás alatt, azaz a költségvetési hiánynak GDP-arányosan 3 százalék alatt kell lennie;
- államadósság: GDP-arányosan 60 százalék alatt (vagy e felett abban az esetben, ha jelentős mértékben és tartósan csökkenő a tendencia);
- árfolyam: az európai monetáris rendszer (ERM-II) árfolyam-mechanizmusa által előírt normál igazodási sávok betartása legalább két évig, anélkül, hogy az euróval szemben leértékelésre kerülne sor;
- hosszú lejáratú kamatlábak: maximum 2 százalék a 3 legalacsonyabb inflációjú országhoz képest.
A kritériumokon egyesével végigmentünk Jobbágy Sándorral, a Concorde Értékpapír Zrt. szenior makrogazdasági elemzőjével.
Az elmúlt két hónapban évek óta nem látott szintre csökkent az infláció, februárban 1,4, januárban pedig 2,1 százalék volt. Jobbágy Sándor szerint az idén ennél magasabb pénzromlás várható, elsősorban az iráni háború és az annak révén kialakult energiaválság várható hatásai miatt. A mostani inflációs adatokat lefelé torzítják a most még érvényben lévő „adminisztratív intézkedések”, például az élelmiszerárrés-stop és az üzemanyagokra vonatkozó védett ár is. Az elemző szerint a 2026-os éves átlagban 3,5–4 százalék közötti infláció reális. Ezzel jelenleg nem felelnénk meg a kritériumoknak, de nem is a mostani állapotokkal kell nekifutni a versenynek – összességében viszont az infláció az a terület, ahol rövid távon relatíve kevés dolgunk van, itt állunk a legközelebb a kritériumok teljesítéséhez.
„Hosszabb távon az is fontos, hogy legyen egy olyan bérnövekedési pálya, ami összhangban van a gazdasági realitásokkal és a termelékenységgel. Ekkor az infláció is tartósan stabil és alacsony tud lenni.” Jobbágy szerint fontos kérdés, hogy mi lesz az energiaárakkal a közel-keleti események függvényében. „Ezeknek az eseményeknek lehet egy olyan kimenetele is, hogy tartósabban magasak maradnak az energiaárak. Ez Magyarország szempontjából különösen komoly inflációs kockázat. Persze ki lehet szűrni ezt a komponenst a fogyasztói árindexből – mint ahogyan most ki van véve az üzemanyag hatás –, de valakinek mindenképpen viselnie kell a terhet. Az új kormány gazdaságpolitikájának egyik kérdése most az, hogy ki fogja viselni a tartósan magas energiaárak terhét.”
A költségvetéssel már kevésbé állunk jól. A Fidesz-kormány 2026-ra 5 százalékos deficitet lőtt be, 2027-re szintén, 2025-re pedig csak minimálisan maradt el az 5 százaléktól a hiány (4,7 százalékkal zártunk a KSH előzetes becslése szerint). Jobbágy szerint ha a Fidesz-kormány maradt volna, külső sokkokra hivatkozva továbbra sem tűzték volna ki célként a hiánycsökkentést, a Tisza Párt programja alapján viszont a kiadások átalakításával komoly mozgástér jöhet létre a költségvetés átalakításával.
„Az lesz a kérdés, hogy ezt a mozgásteret mekkora mértékben használják fel más kiadásokra, és mekkora mértékben a hiány csökkentésére. Azért is nehéz csökkenteni a hiányt, mert nagyon alacsony a növekedés, három évig gyakorlatilag nem volt, idén is legfeljebb 2-2,5 százalékos növekedés az, amit a legtöbb elemző valószínűnek tart. Bevételi oldalon tehát nincs nagy mozgástér, inkább a kiadási oldalon, a Tisza eddig nyilvánosságra hozott tervei is nagyrészt a kiadási oldal átalakításáról szóltak.” Abban is lehetnek lehetőségek, ha az új kormány csökkenti az államadósság finanszírozási költségeit, ez Jobbágy szerint megvalósulhat azzal, hogy csökken a kockázati prémium, és ezáltal alacsonyabbak lesznek a hozamok.
„Ezt részben már láttuk is rövid távon, a választás utáni első néhány napban csökkentek az állampapír-hozamok: ha ez tartósan fenn tud maradni, az segít. Elképzelhető egy pozitív öngerjesztő folyamat is: ha a piac reálisnak látja az euró bevezetését, és elég erősnek érzi az elkötelezettséget, akkor az önmagában is tudja csökkenteni a hozamokat és bevonzhat újabb befektetőket.” Jobbágy szerint összességében a költségvetésben van a legnagyobb szerepük a gazdaságpolitikai döntéseknek. Ami kockázatot jelenthet, az az, ha nem tud felpörögni a növekedés, vagy ha egy külső energiasokk tényleg tartós terhet ró a költségvetésre. Mivel az új kormány csak májusban alakulhat meg, 2026-ban már korlátozott a mozgástér, a lényegi változásokat majd csak a 2027-es költségvetésben lehet elérni. A költségvetési hiány most messze magasabb, mint ami ideális lenne, és Jobbágy szerint még „bőven vannak jelentős kockázatok felfelé”.
Ami az államadóssággal kapcsolatos kritériumot illeti, ennek csökkentését leginkább a költségvetési hiány csökkentésével és a GDP növelésével lehet elérni. Utóbbi három év stagnálás és az utóbbi évek gyenge beruházási teljesítménye után különösen nehéz lesz, a döntéshozatal itt lassabban tud érdemi hatásokat elérni.
A kamatokkal és az árfolyam-stabilizálással kapcsolatban Jobbágy azt mondta, ezeknek a tényezőknek az eddigiekből kell erednie: ha a költségvetési hiány csökken, az infláció pedig tartósan alacsony, az elvezethet a kamatok csökkentéséhez és a stabil árfolyamhoz. Az ERM II-tagság hasonló: ha az összes többi kritérium teljesítése jól halad, és kialakul a piaci bizalom azzal kapcsolatban, hogy végigmegyünk a konvergenciapályán, az segíti az árfolyam stabilitását, és megkönnyíti, hogy az ERM II-höz csatlakozni tudjunk.
Mindezekhez viszont elengedhetetlen a gazdaságpolitikai együttműködés, a fiskális és a monetáris politika összehangolása.
„Az eddigi nyilatkozatok alapján erre van esély, de fontos, hogy ez tartósan is működjön, mert ez a két gazdaságpolitikai ág csak összehangoltan tud hozzájárulni ahhoz, hogy megvalósuljon a konvergenciapálya, és a piaci bizalomhoz is szükség van az együttműködésre.” Magyar Péter a kétharmados választási győzelme utáni beszédében távozásra szólított fel egy sor vezetőt fontos állami intézmények éléről, Varga Mihály MNB-elnök azonban kimaradt a felsorolásból. Magyar a hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján is beszélt Vargáról, azt mondta, nem véletlenül nem említette a jegybankelnököt, Varga szerinte a törvényben előírt feladatának megfelelő munkát végez a jegybank élén, és az országnak nincs szüksége egy háborúra a kormány és a nemzeti bank között.
Jobbágy szerint az euró bevezetésére úgy is lehet gondolni, hogy az nem feltétlenül maga a cél. „A cél inkább az, hogy létrejöjjön egy olyan gazdaságpolitika, ami tartósan fenntartható és kedvező a gazdaság számára. Ha ez létrejön, akkor már az euró bevezetését könnyű – és érdemes is – végrehajtani, és érezhetők lesznek az eurózónához való csatlakozás előnyei.
Egy olyan csatlakozásnál viszont, ahol nem valósul meg a megfelelő konvergencia, felkészültség, ott inkább a negatívumok fognak dominálni: az, hogy elveszik a korrekciós lehetőség, mert nincs saját árfolyam, saját kamat. Ahhoz, hogy elengedjük ezeket a korrekciós lehetőségeket, az kell, hogy megfelelően integrálódjunk az euróövezetbe, és felkészült legyen a gazdaság.” Jobbágy Sándor szerint az 5–6 év reális időtáv lehet, de csak akkor, ha minden ideálisan alakul – a gazdaságpolitika mellett az is, hogy a külső környezet nem hátráltatja jelentősen a gazdaságot.
A témával a napokban a Bloomberg is foglalkozott, a hírügynökség szerint Magyarországnak a jóval nagyobb belső piacú Lengyelországgal ellentétben nem célszerű kimaradnia az eurózónából. Az ország gazdaságának új lendületre van szüksége, ezért a Bloomberg szerint inkább a kisebb országok, például az eurót év elején bevezető Bulgária útjának követésére van szüksége.
