A Tisza és a bankok: a kamatstopnak vége lehet, a babaváró halasztva, az ATM-telepítés folytatódik

Vége lehet a kamatstopnak: a kormány június 11-én bejelentette, hogy a 2022. január 1-től eredetileg fél évre bevezetett, és 2026. április 17-től már határozatlan időre meghosszabbított referenciakamat-stop nem tartható fenn. Így a jelenlegi feltételek mellett szeptember 30-ig marad érvényben a jelzáloghitelekre vonatkozó kamatstop, ha a parlament elfogadja a kormány törvényjavaslatát. A javaslat figyelemmel van arra is, hogy eddig az időpontig lehetőség legyen a ténylegesen rászoruló adósok hiteleinek újratárgyalására.

Mindez nem akármilyen változás, amely természetesen bizonyos adósokat nehezebb helyzetbe hoz. Márpedig ettől a mindenkori magyar kormány a devizahiteles válság óta retteg: akkor rengeteg család élete ment tönkre, makroszinten pedig a devizahitelek megemelkedő törlesztőrészlete miatt nagyon nehezen is indult be a fogyasztás Magyarországon. Itt azonban olyan eléggé érthetetlenül megmaradt piactorzításról van szó, ami gazdasági, illetve morális oldalról is felülvizsgálatra szorult, és remélhetőleg a negatív hatásai valóban limitálhatók.

Egy velünk maradt válságintézkedés

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) júniusi pénzügyi és stabilitási jelentése részletesen is tárgyalta ezt a kérdést, illetve a kivezetés esetleges következményeit.

Nagy Márton még gazdaságfejlesztési miniszterként, a Covid után találta ki, hogy a változó kamatozású lakossági hitelekkel rendelkező embereket meg kell védeni a kamatok emelkedésétől. Korábban ugyan a Magyar Nemzeti Bank (MNB) éppen azt próbálta javasolni, hogy a lakosság a kamatok már várható növekedése ellen inkább kiszámíthatóbb, fix kamatozású hitelek felvételével védekezzen – majd erős morális csavarral, nagy pofont adva a pénzügyi tudatosságnak a kormány mégis azokat védte meg, hozta kedvezőbb helyzetbe, akik nem fogadták meg a tanácsot.

Az állam 2021 decemberében 2 százalékos BUBOR-nál (viszonyhozamnál) befixálta az adósok kamatait 2022 januárjától kezdve, majd ezt az intézkedést félévről félévre mindig meghosszabbította. Aztán 2026. április 18-án, vagyis az országgyűlési választás után, de még a régi erők változtatásával hatályba lépett a 84/2026. (IV. 17.) kormányrendelet, amely a kamatstop lejárati dátumát (2026. június 30.) úgy szüntette meg, hogy nem adott újabb határnapot, időtartamát így gyakorlatilag időbeli korlát nélkül meghosszabbította.

A program „nyílt végűvé” vált, vagyis olyan lett, mintha immár örökre velünk maradna a kamatstop. Csakhogy ezzel majdnem nagyon nehéz helyzetbe hozta a Fidesz a bankokat – és áttételesen a lakosságot, a többi adóst, illetve más banki ügyfeleket, hiszen a bankok nem arról híresek, hogy maguk nyelnék le a nagy veszteségeiket, amiket a kormány rájuk kényszerít. A nemzetközi számviteli szabályok (IFRS) szerint a jogszabály által érintett hitelek pénzáramlásainak volt félévente mintegy 10 milliárd forint szektorszintű vesztesége, ezt a bankok mindig lekönyvelték. De ha a teljes futamidőre el kellett volna könyvelni, hogy a lakossági hitelek kamatstop alá esnek, akkor az MNB szerint az 125 milliárd forint azonnali veszteség lett volna a bankoknak. Ha az új kormány végül valóban kivezeti a kamatstopot, akkor persze ez nem merül fel.

De mit jelent mindez a lakosságnak? A bankok régóta úgy érzik, hogy a kamatstop fenntartása már nem indokolt. Az ügyfeleknek nem jelentene túlzott anyagi terhet a kivezetés. Korábban több bank az Alkotmánybíróságnál is megtámadta a kamatstop állandó meghosszabbítását. Az MNB szerint a kamatstop esetleges kivezetése 218 ezer szerződést (842 milliárd forint) érintene. Ez a 2025. év végi adat került be a Pénzügyminisztérium döntéselőkészítő anyagába is. Ezen belül a sérülékeny adósok száma úgy 19 ezer fő lehet, akikhez 164 milliárd forintnyi kamatstop által érintett jelzáloghitel-állomány (a teljes jelzáloghitel-állomány 2,1 százaléka), valamint 110 milliárd forint egyéb hitel tartozik.

Sérülékeny adósnak tekinti az MNB azokat a hitelfelvevőket, akiknek az intézkedés kivezetése legalább 5 ezer forinttal megnövelné a havi törlesztőrészletét, vagy akik az intézkedés bevezetése óta nyugdíjas korúak lettek (emiatt vélhetően apadt a jövedelmük), illetve akiknek az új helyzetben 40 százalék fölé lépne a jövedelemarányos törlesztési mutatója (JTM). Nekik akár érdemes lehet egyedi megállapodást kezdeményezni a bankoknál, mindenesetre a bankok olyan régóta lobbiznak a változásért, hogy ők vélhetően akkor is elégedettek lesznek, ha néhány adóssal türelmi időben, hosszításban vagy valamilyen egyedi konstrukcióban kell megállapodni.

A bankok április 12-e óta érezhetően abban reménykedtek, hogy a választási fordulat nekik is hoz némi előnyt, nevezetesen azt, hogy a Fidesz-éra szakmailag nehezen indokolható döntéseiből visszavesz valamit a Tisza-kormány. Erről több bankárral is beszéltünk, és június 11-ig úgy tűnt, hogy ebben a bankok nem értek el túl nagy sikereket. Azt persze nem tudjuk pontosan, hogy egyáltalán mennyire jutottak el a kérések az illetékesekhez, mennyire tudtak tárgyalni a bankok Kármán András pénzügyminiszterrel, aki maga is bankár volt korábban, így biztosan értette ezeket a problémákat.

A bankok szívesen belekapaszkodtak volna abba a kampányígéretbe, hogy az állami szerep nem a piac helyett, hanem a piac mellett érvényesül, arányos és indokolt beavatkozásokkal, csak ott és akkor, ahol és amikor az valóban szükséges. Mindenesetre nekünk úgy tűnt, hogy a hazai bankvezetők sem tudták előre, hogy június 11-én kapnak egy számukra kedvező ígéretet.

ATM mindenhová?

Amennyire tudjuk, a bankoknak a kamatstop mellett főleg az fáj még, hogy egyelőre érvényben maradt az a Fidesz-örökség, hogy az 500 és 1000 fő közötti településekre 2026. december 31-ig ATM-eket kell telepíteni. Ennek a Magyar Közlönyben korábban megjelent a pontos kiosztási rendje is. A korábbi, de ma is érvényben levő rendeletek alapján szektorszinten mintegy 600 ATM-et kell telepíteni év végéig.

A munkát minden érintett hazai bank elkezdte, néhány telepítés történt is, de a kedvező jogszabályváltozásban, vagyis a korrekcióban bízva a bankok az utóbbi időben nem voltak túl aktívak. Viszont egyelőre továbbra is érvényes, hogy 2026 végéig az 500 fősnél nagyobb települések is kapjanak ATM-et. A bankárok szerint ezeknél jellemzően naponta 0–2 automatahasználat várható, vélhetően az is limit alatti, ingyenes készpénzfelvétel, vagyis a program banki oldalról valójában csak költség, szinte nulla bevétellel.

A bankokat persze aligha sajnálja a társadalom, így ők próbáltak azzal is érvelni, hogy a készpénzhasználat nem modern, mindenkinek drága, segíti a falvakban az uzsorások működését, az államnak éppen a digitalizációt kellene szorgalmaznia, de a korábbi kormány hajthatatlan volt.

Egy ATM telepítése és éves működtetése egyaránt 8–10 millió forint körüli összeg. Olykor az önkormányzat segít, máskor nem annyira tud, ilyenkor van, hogy telepített konténerbe kerül a kistelepülésen az ATM, de mindenképpen kell egy betontalapzat, egy szünetmentes tápegység, jó távközlési kapcsolat, illetve megfigyelhetőség (kamera). A magyar bankok attól sem repestek, hogy a Revolut kimaradt a telepítési kötelezettségből.

Valami lesz a babaváróval is

2026. június 30-a fordulópont lett volna a babaváró hitelek piacán is. A hitelhez jelentős kamatelőny járt, akkor is, ha még nem jött a baba. Egy halasztás után úgy tűnt, hogy 2026. június 30-tól a pároknak vissza kellene fizetnie a kedvezményes termékből származó kamatelőnyt, ha valamilyen okból nem lett gyerekük, végül a kormány 2026. november 1-ig automatikusan újabb haladékot adott.

Itt a bankok csak amolyan postások, ők folyósítottak, ők is szedik vissza az államnak a pénzt, kivéve, ha novemberig a Tisza valahogyan belenyúl a szabályozásba. Az MNB számai szerint a 2026 közepén teljesítési határidővel rendelkező babaváró hitelszerződések egyötödénél, 24,7 ezer szerződés (182 milliárd forint) esetében nem teljesült volna a gyermekvállalási feltétel. Az MNB becslése szerint a sérülékenynek tekinthető hitelállomány 43 milliárd forint, vagyis ennyi hitelezettnek okozna gondot a kamatelőny visszafizetése.

Az MNB sérülékenynek tekinti azon házaspárokat, ahol a kamattámogatás elvesztése miatt 5 millió forint feletti visszafizetési kötelezettség keletkezne, és olyan személyi kölcsönt kellene felvenni a visszafizetésre, ami nagyon megterhelné a család jövedelmét, mert 60 százalék fölé ugrana a jövedelemarányos törlesztési mutató (JTM).

Mennyire lesz bátor a Tisza?

A Tiszának sok mindenben lépnie kellett, de van, ahol egyelőre fennmarad a bizonytalanság, vagy akár újabb is bekerült a rendszerbe. Ilyenek a devizahiteles szabályok: a bankok továbbra is azért lobbiznak, hogy a Tisza vizsgálja felül a piacidegen szabályozásokat. Már csak azért is, mert ha egy kicsit szélesebbre nyitjuk ezt a kérdést, most valóban nyíltak esélyek: erős a forint, alacsonyabbak a kamatok, rekordmélységben az infláció. Valószínűleg ritka kedvező pillanat lenne ahhoz, hogy a Tisza-kormány kivezessen olyan, még a Fidesz által bevezetett vélhetően népszerű, de sok szempontból piactorzító vagy káros intézkedéseket, mint az árréstop, a védett üzemanyagár, ahogy az említett kamatstoppal már elhatározta magát. Hiszen most úgy lehetne ezeket a káros és egyes esetekben a költségvetésnek is nagyon negatív elemeket kivezetni, hogy az nagyon nem fájna a lakosságnak.

Az előző kormány nagyon szerette megvédeni a családokat a „háború és a szankciók miatt” elszabaduló válságtól. Főleg, ha azt nem is ő, mármint a kormány dotálta, hanem az élelmiszer-kereskedők, az üzemanyag-forgalmazók, vagy éppen a bankok. Ugyanakkor valamikor le kellene zárni ezeket a programokat, hiszen az sohasem jó, ha az állam a piac helyett rendeleti úton határoz meg árakat. Részben azért nem, mert az a nevezett piaci szereplőkkel szemben igazságtalan lehet, részben pedig azért nem, mert az intézkedések káros hatását úgyis a magyar állampolgár fizeti meg nagyobb hiányban, drágább alternatív bolti cikkekben vagy drágább egyéb banki szolgáltatásokban.

Természetesen a Tisza „politikai” szempontjai is érthetők: köti őket a sok választási ígéret, nem akarnak népszerűtlennek gondolt intézkedésekkel teret adni a Fidesz visszaerősödésének. Csakhogy a másik oldalon ott van az örök politikai javaslat, mégpedig az, hogy a múlt torz elemeit érdemes már a politikai ciklus elején rendbe rakni. 2026 amolyan átmeneti év lehet, amikor a sok nehézségről még határozottan el lehet mondani, hogy az a múlt hozadéka. 2027-ben már javarészt a Tisza felelőssége lesz a gazdaság paraméterrendszere. Csakhogy ez a 2026 versus 2027 a bankszektorban azért nehezen értelmezhető, mert ahogy a kamatstopnál, úgy a babavárónál és az ATM-telepítésnél is közelednek az idei határidők.