A Tisza devizahiteles törvényjavaslata egyelőre épp annyira kedvez a bankoknak, mint az adósoknak

Ugyan már a programjukban is írtak róla, talán sokakat meglepett az a gyorsaság, amivel a Tisza Párt benyújtotta a devizahiteleseket célzó, első törvényjavaslatát. Míg a devizahiteles ügyvédek egy része üdvözölte a döntést, sokan szkeptikusak a javaslattal kapcsolatban, más szerint pedig pongyola a javaslat megfogalmazása, ami problémát a jelenthet jogbiztonság szempontjából. Megnéztük, mi következne a gyakorlatban devizás törvényjavaslatból.

Mielőtt a szakértői kritikákra és a várható folyományokra rátérnénk, nézzük át gyorsan, hogy miről szól a Tisza Párt két országgyűlési képviselője, Hantosi István és Melléthei-Barna Márton nevével fémjelzett szerdai javaslat!

A jogszabály célja az, hogy hivatalból és soron kívül felfüggessze a devizahiteles szerződésekkel összefüggésben elrendelt végrehajtásokat, valamint az ezekhez kapcsolódó peres eljárásokat. Az indoklás szerint a devizahiteles szerződések jogkövetkezményeinek felülvizsgálata érdekében indokolt a még folyamatban lévő perek felfüggesztését elrendelni, „hogy az érintett végrehajtási eljárásokban végrehajtási cselekményt, intézkedést ne lehessen foganatosítani”.

Vagyis lényegében felfüggesztenék az eljárásokat, amíg nem sikerül levonni a konklúziót a devizahitelek érvényesnek nyilvánításával, és az ezekből eredő következményekkel kapcsolatban, aztán kidolgozni egy megoldást a helyzetre.

Két pontban is tisztességtelenek voltak a szerződések

Mint januári, a devizahitelesek jogi helyzetét részletesen bemutató cikkünkben írtuk, a devizahitel-válság kirobbanása után sok adós fordult a bírósághoz, és a Kúria döntései, valamint az EUB, és a magyar bíróságok közötti sokévnyi kérdezz-felelek végül két olyan lényeges, tisztességtelenek minősülő feltételt rajzolt ki a devizahiteles szerződésekben, amik akár az egész ügyletet is érvényteleníthetik. Az egyik ilyen az árfolyamkockázatról való hiányos tájékoztatás, míg a másik az árfolyamrés alkalmazása. Míg az előbbi csak a devizahiteles szerződések egy kisebb csoportját érinti, az utóbbi szinte mindegyiket.

Az első esetben, vagyis akkor, ha a bankok nem tájékoztatták megfelelően ügyfeleiket a devizaalapú hitelfelvétel kockázatairól, a bíróságok már korábban is kimondták a tisztességtelenséget, ami miatt pénz járt vissza az adósnak. Sokáig azonban a tisztességtelen pontokat egyszerűen tisztességesre cserélték a szerződésekben, a bíróságok pedig olyan ítéleteket hoztak, ahol az árfolyam-emelkedésből adódó költségeket megosztották a bank és az adós között.

Ezekben az esetekben egy tavaly áprilisi, az Európai Unió Bírósága által meghozott döntés jelentette az áttörést, amikor kimondták: csak a kamatok nélküli, eredetileg folyósított összeget kell visszafizetnie az adósnak, vagyis minden visszajár, amit ezen felül törlesztett a banknak. És mivel a pénzintézetek házon belül általában mindegyik devizahitelesnél ugyanazt az árfolyamkockázati tájékoztatást alkalmazták, fény derül rá, hogy melyik bankoknak volt megfelelő az árfolyamkockázati tájékoztatása, és melyeknél volt esélyes, hogy visszajár a teljes tőkén felüli összeg az adósnak. Így például míg az OTP tájékoztatását megfelelőnek ítélte a Kúria, a Budapest Bank vagy éppen a CIB szerződéseit nem, így az adósok által nyerhetővé váltak az ellenük indított perek. Ebből születtek az olyan bírósági ítéletek, ami után egyes esetekben akár 40 millió forint is visszajárt az adósnak.

A második esetben, vagyis az árfolyamrés alkalmazásával kapcsolatban jóval nagyobb jogvita alakult ki. Ennek lényege, hogy a hitelintézetek olyan árfolyamon váltották a devizát forintra, majd törlesztéskor a forintot vissza devizára, amire maguk is rárakták a saját hasznukat – erről viszont nem tájékoztatták átfogóan ügyfeleiket.

Azt, hogy ennek alkalmazása tisztességtelen volt, ma már senki nem firtatja, sőt ezt a Fidesz által benyújtott, a devizahitelesek helyzetének rendezését célzó 12 évvel ezelőtti DH-törvények is kimondták. A tisztességtelenséget a törvények úgy próbálták orvosolni, hogy tömegesen, a devizahiteles szerződésekbe az MNB átváltási középárfolyamát tették, a különbséget pedig – vagyis a bank árfolyamrésből származó nyereségét – visszaadták az adósoknak.

Az állam ezzel le is tudta az árfolyamrés tisztességtelenségének kérdését, de a devizahiteles ügyvédek nem voltak elégedettek a megoldással. Szerintük ugyanis az árfolyamrés alkalmazása annyira tisztességtelennek minősült, hogy annak az egész szerződést érvénytelenítenie kellett volna, és az állam utólagosan, törvénymódosítással nem rendezhette volna az ügyet. És mivel árfolyamrést szinte minden pénzintézet alkalmazott, sok devizahiteles ügyvéd szerint minden devizás hitelszerződésnek érvénytelennek kellene lennie.

A kritikus ügyvédek azt mondják, az EUB korábban említett tavalyi ítéletében már kimondta, hogy nem volt megfelelő a DH-törvényekkel kapcsolatos jogalkotás, ami alapján a bankok visszaadták ugyan az árfolyamrésből származó különbözetet, de az adósok elestek attól a lehetőségtől, hogy a bíróság az árfolyamrés tisztességtelensége alapján kimondja az egész szerződés érvénytelenségét. Ezért szerintük ha ezt megtennék, az összes szerződést érintő árfolyamrés tisztességtelensége ugyanazt eredményezné, mint a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás.

Az EUB ítéleteit azonban csak a Kúria jogegységi határozataival lehetne átemelni a magyar jogba, de mivel szerintük ezt a Kúria rosszul értelmezte, és csak a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás esetében állapította meg az érvénytelenséget, miközben az árfolyamrés alkalmazásánál is meg kellett volna. Ezzel a banki oldal jogászai azonban nem értenek egyet, akik úgy látják, az árfolyamrés egyébként sem lehetett volna annyira tisztességtelen, hogy az egész szerződést érvénytelenítse.

Sok a kérdőjel

Jól látszik tehát, hogy rengeteg a kérdés, és jelenleg is van olyan ítélet az EUB előtt – például a követelések elévülésével kapcsolatban – ami igencsak lényeges téma az olyan adósoknál, akik öt évnél régebben fejezték be a hitelük törlesztését, vagyis akár már el is évülhetett a joguk, hogy pénzt követeljenek vissza a banktól.

Mindezek miatt pedig észszerű is lehet egy törvény, ami átmeneti időre felfüggeszti a devizahiteles pereket és ezzel kapcsolatban megindult végrehajtásokat, amíg nem születik valamilyen megoldás az állam részéről az ügyek rendezésére.

A törvényjavaslatról több ügyvédet is kérdeztünk, ők azonban szkeptikusak voltak annak jelenlegi formájával kapcsolatban.

Szepesházi Péter korábbi bíró és devizahiteleseket képviselő ügyvéd szerint nagy öröm, hogy nemcsak a kilakoltatásokat függesztik fel, de a végrehajtásokat és árveréseket is. Ez ugyanis arra utalhat, hogy komolyan gondolják a devizahitelesek kérdését, és akár egy nagyobb méretű beavatkozásra is hajlandó lenne a Tisza. Azt ugyanakkor egyelőre nehéz lenne megmondani, hogy ez a megoldást mit takarhat. A „legnagyobb devizahiteles álom” Szepesházi szerint az lenne, ha a Tisza később bejelentene egy „ellen-devizahiteles törvényt”, ami kimondaná, hogy az árfolyamrés alkalmazása minden devizahiteles szerződést semmissé tesz, és ezt nem reparálhatták volna a Fidesz devizahiteles törvényei a 2010-es évek közepén, vagyis a tőkén felül minden visszajárna az adósoknak.

Szerinte ugyan jogilag ez lenne az igazságos, nem lát sok esélyt ilyen jellegű megoldásra. A másik véglet lenne szerinte, hogy ha a Tisza nem is változtatna azon, hogy az adósoknak mennyit kell visszafizetnie, csak azoknál, akik még mindig fizetik a hiteleket, a jelenleginél hosszabbra tolnák ki a futamidőt. A két véglet között sok átmenet lehet, akár az is, hogy kimondják, a banknak vagy az államnak 10-20 százalékkal át kell vállalnia az adósok árfolyamváltozásból eredő plusz terhét. A különbözetre pedig ha az ügyfél szeretné, továbbra is beperelheti a bankot, például a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás miatt.

Az adós is pórul járhat a perek felfüggesztésével

Szepesházi szerint azonban egy másik komoly probléma is felmerülhet a jelenlegi tervezet alapján, amire korábban a kegyelmi ügy megszellőztetésével híressé vált Vidéki Prókátor, azaz Fülöp Botond ügyvéd hívta fel Facebookon a figyelmet. Mint írta, a devizahiteles perek törvény általi kötelező felfüggesztése azzal a következménnyel járna, hogy

azok az adósok sem fognak tudni pert indítani a bankkal szemben, akiknél időközben az EUB tavaly április ítélete, majd a Kúria erről szóló jogegységi határozata alapján kiderült, hogy a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás miatt visszajárna nekik a tőkén felüli összeg.

Épp ezért, megfontolandó lenne azzal kiegészíteni a törvényjavaslatot, hogy amennyiben a pert a fogyasztó indította, a bíróság abban az esetben függeszti fel, ha ezt a fogyasztó kéri. Így lehetővé válna az olyan perek folytatása, ami az adós érdekében áll.

Hasonlóan látja a helyzetet Bihari Krisztina devizahiteles ügyvéd is, aki szerint jelenlegi formájában a törvényjavaslat többet árt, mint használ a devizásoknak. Saját tapasztalata szerint már sokkal több az olyan ügyfél, aki a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás miatt pereli a bankot, mint fordítva. Ezért az eljárások felfüggesztése több ügyben fog a hitelezőknek kedvezni, mint az adósoknak.

Bihari szerint „réges-régen lefutott a devizaalapú szerződéssel kapcsolatos eljárás menete”, vagyis már nagyon kevés olyan adós maradt, akinek éppen most árverezik az ingatlanát. Akinek pedig még mindig kell fizetnie a törlesztőt, most sem meri abbahagyni, amíg nem mondja ki a bíróság, hogy már túlfizette a hitelét. Bihari szerint a törvényjavaslat így jelenlegi formájában az adósokat „attól a jogtól fosztaná meg, hogy ítéletet kérjenek” az ügyükben, ráadásul végelszámolás is folyik olyan korábbi hitelintézetekkel szemben, akiknél a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás miatt már most is pénz járna vissza az ügyfeleknek.

Az ügyvéd szerint könnyen lehet, hogy mire véget érne a felfüggesztés, ezeket az egykori pénzintézeteket már felszámolták, így nem tudnák kivel szemben érvényesíteni az adósok a követelést. Bihari úgy gondolja, megoldást jelenthetne minderre, ha vagy nem függesztenék fel a pereket, vagy belekerülne a javaslatba, hogy ez csak az ügyfél kérése esetén történne meg.

Pongyola szövegezés

Pencz János fogyasztói követelésekkel, végrehajtási eljárásokkal és devizahiteles perekkel foglalkozó ügyvéd is talált néhány problémát a javaslat jelenlegi formájával kapcsolatban, a Portfolión jelent meg erről szóló véleménycikke. Az ügyvéd a Telexnek arról beszélt, hogy a törvényjavaslat jelenlegi szövegezése „olyan mértékben pongyola, hogy az sem világos, hogy pontosan milyen ügyekre terjed ki”.

A javaslatot előterjesztő képviselők úgy fogták meg a hitelállományt, amire a jelenlegi javaslat kiterjed, hogy az első devizahiteles törvény hatálya alá tartozó követelésekre és kölcsönszerződésekre húzták rá. Ez a törvény azonban az árfolyamrés mellett a tisztességtelen kamatemelésekkel is elszámolt, ilyennel pedig a forinthiteleknél is lehetett találkozni. Vagyis nevével ellentétben nem csak a deviza-, de sok forinthitelre is kiterjedt. És ugyan a javaslat indoklásában kifejezetten a devizahitelekről beszélnek, a törvény jelenlegi formájában ezeknél egy jóval nagyobb hitelállományra vonatkozna. Pencz János arra is kitért, hogy végrehajtási eljárások alapvetően három módon indulnak a devizahiteles ügyekben:

• végrehajtási záradékkal, amikor a közokiratba foglalt szerződés alapján indul a végrehajtás, vagyis nem születik végrehajtói határozat;
• jogerős fizetési meghagyás alapján, amikor a jogszabályok alapján a jogerős fizetési meghagyás az ítélettel azonos hatályú;
• jogerős ítélet alapján, amikor a hitelező pert indít a követelése érvényesítésének érdekében.

Mint Pencz írja, az utóbbi két esetben az adós vagy nem vitatta a követelést, vagy ha vitatta is, nem tudott érvénytelenségre hivatkozni, ezért megállapították a fizetési kötelezettségét. Pencz szerint emiatt utóbbi két esetben nem lenne szüksége a végrehajtási eljárások felfüggesztése. Ott viszont szerinte még indokolt is lehet a szüneteltetés, ahol végrehajtási záradékkal, közokirat alapján indultak a végrehajtások.

Emellett Pencz szerint indokolatlan minden ingatlanra kiterjeszteni a végrehajtási moratóriumot, mivel a nem lakóingatlanoknál kevésbé van védett társadalmi érdek. A törvényjavaslat jelenleg ráadásul csak azt a két esetet rendezi a végrehajtási árverésekkel kapcsolatban, amikor az árverési vevő még nem fizetett, és a felfüggesztés végéig haladékot kap, valamint amikor már fizetett, de még nem vette birtokba az ingatlant – ilyenkor az árverési előlegen felül befizetett összeget visszakérheti a végrehajtótól.

Olyan eset is előfordulhat azonban, amikor a vevő már megfizette a vételárat és az árverés jogerős, és talán már a földhivatali eljárás is folyamatban van vagy lezajlott a tulajdonának bejegyzésére. Ilyenkor az egyik lehetőség, hogy a végrehajtó már felosztotta a befizetett összeget a végrehajtást kérők és az adós között, így ugyan nem tudja birtokba venni az ingatlant, de a pénzét sem kérheti vissza. Megtörténhet az is, hogy az árverés jogerős, de még nem osztották fel a befizetett összeget. Pencz szerint ilyenkor annak ellenére tudná visszakérni a törvényjavaslat szerint az előlegen felüli pénzt, hogy már tulajdonjogot szerzett az ingatlanban.

Az ügyvéd a Telexnek azt mondta, a törvényjavaslat jelenlegi szövegezéséből az is következik, hogy senki sem tudná elárvereztetni az adósok ingatlanát, ha az fedezete egy devizahitelnek. Épp emiatt, ha egy adóson magánszemélyek bármilyen tartozást szeretnének követelni, legyen az baráti kölcsön vagy gyerektartás, nem tudnák kérni az ingatlanának árverését, ha azon devizahiteles zálog van – attól függetlenül sem, hogy az adott ügynek nincsen köze a devizahitelekhez. Mindezek miatt Pencz János abban bízik, hogy törvényjavaslat mellé lesznek még módosító indítványok, amik orvosolják a problémákat.