Ahogy a költségvetés kinéz, a különadók egy része még sokáig velünk lesz
Bár az előző kormány jó pár különadó megszüntetését beleírta a helyreállítási tervbe, az ezekből származó bevételek olyan nagyok, hogy kivezetésük csak részlegesen és fokozatosan lehetséges.
A szerző mérnök-közgazdász, 2002–2010 között a Mol vállalati kapcsolatok igazgatója és az MVM felügyelőbizottságának elnöke, 2015–2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
A jelzálog kamatstop megszüntetéséről szóló kormánydöntés kapcsán Orbán Viktor azt mondta, hogy (2010-ben) „Az első gazdasági döntésünk az volt, hogy pénzt vettünk el a bankoktól”. Igaz, hogy 2025-ben Kötcsén még pontosan határozta meg a pénzügyi tranzakciós illeték mibenlétét: a tranzakciós illeték nem más, mint a pénz áfája. A forgalmi adók pedig nem az adó beszedőjét terhelik, hanem a termék/szolgáltatás igénybe vevőit.
Az árbevételre számított adókat először 2010-ben vetették ki, két évre szólóan válságadó néven a kiskereskedelmi, a távközlési tevékenységet végzőkre és az energiaellátókra. Ez az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika leginnovatívabb lépése volt. A költségvetési hiány keretek között tartását új közvetett adók bevezetésével és folyamatos növelésével érték el, mert az egykori indokolás szerint „az új kormány nem kívánja a megszorításokból építkező gazdaságpolitikát folytatni”.
Az adó alapja a fenti szektorok adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétele volt. Ezt azzal indokolták, hogy egy nagyobb méretű vállalkozás teherviselő képessége is nagyobb. Az árbevétel-arányos adók azonban az áfával azonos hatásúak, a végső fogyasztókat, a lakosságot terhelő forgalmi adók.
Az adók tényleges hatásának elfedésére akkor vezette be a kormány azt a később is alkalmazott kommunikációt, hogy a lakosságot érintő adónövelő lépéseket a multikat megsarcoló multiadónak vagy extraprofitadónak nevezte. A kormányzat narratívája könnyen érvényesült, hiszen még 2022-ben, a különadók növelésekor és kiterjesztésekor is szalagcím szólt arról, hogy „a multik megsarcolásával tömi be a lyukakat a kormány”. Ezért is sokan vélekednek úgy, hogy a különadók tönkreteszik a befektetőket.
Az árbevétel-arányos adók mellett van néhány profitot terhelő adó is, amely valóban az érintett cégek „megsarcolásának” minősíthető. Ezek egy része valóban indokolt, a klasszikus extraprofit egy részét vonja el, vagy az energiaszektorban a 9 százalékos társasági adókulcsnál nagyobb mértékű adókulcsot alkalmaznak, de van néhány olyan adó is, amelyek egyes vállalatok veszteségbe kényszerítését célozza. A profitot terhelő adókból származó bevételek nagysága és azok változékonysága azonban lényegesen kisebb, mint a forgalmi adóké.
Mik azok a különadók?
A köznyelvben különadóknak nevezett adók köre idővel bővült. Az elhatározás kérdése, hogy a magyar adórendszerben 2025-ben hatályos 54 adónem közül mit nevezünk különadónak. Általában az Orbán-kormány által bevezetett, egyes ágazatokat érintő új adónemeket illetik ezzel a jelzővel, bár az ágazati adók között van néhány 2010 előttről való is (hitelintézeti járadék, energiaellátók jövedelemadója, gyógyszeripari adó).
Az ezekből származó költségvetési bevételek ma már olyan nagyságrendet értek el, hogy kivezetésük csak részlegesen és fokozatosan lehetséges.
Például a tranzakciós illeték tavalyi bevétele 579 milliárd forint volt. Parlamenti miniszterjelölti meghallgatásán Kármán András pénzügyminiszter ezért is fogalmazott úgy, hogy ezeknek az adónemeknek az azonnali kivezetése nem lenne reális lépés, de a kormányzat célja a súlyuk fokozatos csökkentése. Úgy fogalmazott, hogy a „jelenlegi, piactorzító hatású” különadók rendszerét a Tisza-kormány átalakítja.
Mit mond az Európai Tanács, és mit ígért a Fidesz-kormány?
A Magyarország gazdaság-, szociál-, foglalkoztatás-, strukturális és költségvetési politikájáról szóló európai tanácsi ajánlás nyomán a gazdaságpolitikai viták egyik fontos pontja a különadók kérdése lett. Az ajánlás valóban kritikusan szól a hazai adórendszerről, amikor megállapítja, hogy: „Az adómentességek, az adókedvezmények és az ágazatspecifikus adók nagy száma bonyolulttá teszi az adórendszert. Az ágazatspecifikus adók egyre kiterjedtebb alkalmazása aránytalanul sújtja a nagyobb, gyakran külföldi tulajdonú vállalkozásokat. Az ágazatspecifikus adókból származó bevételek a GDP több mint 2 százalékát teszik ki.”
A kormányzatnak tett ajánlásban azonban nem általában a különadók megszüntetését, hanem „…az egyes ágazatokra kivetett torzító hatású adók” fokozatos megszüntetését javasolja. A kiegészítő bányajáradékot, a szén-dioxid-kvóta-adót, a kiskereskedelmi árréssapkákat és az építőanyagokra vonatkozó exportkorlátozásokat azonban az egységes piac szabályaiba ütközőnek minősíti.
A hivatkozott ajánlásban szereplő javaslatok azonban nem újak, mert – amint az Európai Bizottság későbbi dokumentumaiban többször is hivatkozta – a Covid utáni gazdasági fellendülést szolgáló, 2022 decemberében elfogadott magyar helyreállítási terv is tartalmazta, hogy Magyarország vállalta „hat ideiglenes szektorális adóintézkedés fokozatos kivezetését”, amelyek a következők:
- pénzügyi szervezetek extraprofitadója,
- a biztosítókat terhelő extraprofitadó,
- energetikai vállalkozások extraprofitadója,
- kiskereskedelmi szektor különadója,
- távközlési szektor extraprofitadója,
- gyógyszergyártói befizetések különadója.
Az Orbán-kormány Bizottság felé tett vállalásának megfelelően először a 2024-es költségvetésben számolt azzal, hogy 2025-től lemondana a különadókról, majd a 2025-ös költségvetésben egy évvel későbbre tette a kivezetés időpontját. Ezek közül az előző kormány teljesen végül csak a gyógyszergyártói különadóról mondott le.
Az eredeti helyreállítási terv benyújtása óta – különösen a 2022-es választásokat követő költségvetési helyzet konszolidálása miatt – jelentősen növekedett a különadók mértéke és szerepe a költségvetés bevételi oldalának biztosításában.
A különadók kevés kivétellel forgalmi/fogyasztási adók
A különadókból származó költségvetési bevételek 2025-ban a következők voltak:
Ugyanakkor a társaságiadó-bevételek 2023-2025 között – lényegében változatlanul – alig haladták meg az évi ezermilliárd forintot.
Kiteljesedett az a kormányzati adópolitika, amelyet Orbán Viktor úgy fogalmazott meg, hogy: „a kormány a munkát terhelő adók helyett a fogyasztáson keresztül szedi be a költségvetés azt a pénzt, amire szüksége van. Ez egy adófilozófiai kérdés, és ezen nem is akarunk változtatni.”
A különadók – a pénzügyi szervezetek és az energetikai ágazat befizetései, valamint a szén-dioxid-kvóta-adó kivételével – forgalmi adók, amelyeket az Államkincstár is fogyasztási adóként vesz számba (a kiskereskedelmi adót érthetetlenül nem oda sorolja). A fogyasztáshoz kapcsolt adók pedig olyan közvetett adók, amiket definíció szerint a fogyasztó fizet meg, az adó befizetésére kötelezett csak az adó beszedője. Mégis Orbán Viktor évértékelő beszédében úgy fogalmazott, hogy „2010 és 2025 között … a bankoktól, az energiavállalatoktól és a kereskedelmi láncoktól különböző módszerekkel elvettünk összesen 14 956 milliárd forintot.”
Jandó Zoltán a G7-en megjelent kiváló írásában részletes adatokkal mutatja meg, hogy rosszul számolt, és tévesen értelmezte a különadókat az exminiszterelnök.
A különadóknak tehát négy típusát különböztethetjük meg.
- Az árbevétel-arányos „extra” forgalmi adók:
- pénzügyi tranzakciós illeték,
- biztosítási adó,
- távközlési adó,
- kiskereskedelmi adó,
- turizmusfejlesztési hozzájárulás.
- Az extraprofitadók:
- pénzügyi szervezetek befizetései,
- energetikai ágazat befizetéseiből a Mol brent-Ural árkülönbsége utáni adó.
- A profitmérséklő adók:
- energetikai ágazat befizetéseiből az energiaellátók és a bioetanol- és napraforgóolaj-gyártó adója, valamint a bányajáradék;
- gyógyszergyártói adó.
- Az egyes vállalkozásokat veszteségbe kényszerítő, a tulajdonosváltás elérését célzó adók:
- szén-dioxid-kvóta-adó,
- az építőipari alapanyagok kitermelésére vonatkozó „kiegészítő bányajáradék”.
Mire érdemes figyelni a különadók jövőjével kapcsolatban?
Kármán András bejelentette, hogy augusztus végéig átdolgozott 2026-os költségvetést nyújt be a kormány, a 2027-es büdzsét pedig már ősszel, reálisabb makrogazdasági feltételezések alapján készítik el. Ebben minden bizonnyal mondani kell valamit a különadók jövőjéről is. Nemcsak azért, mert az Európai Tanács ajánlásában „az egyes ágazatokra kivetett torzító hatású adók” fokozatos megszüntetését javasolja, hanem azzal is számolni kell, hogy a Bizottság az Európai Bíróság elé viszi a kiskereskedelmi adó ügyét.
Bár 2020-ban a Bíróság úgy döntött, hogy a távközlési, valamint a kiskereskedelmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások árbevételére Magyarországon kivetett különadók összeegyeztethetők az uniós joggal, most a Bizottság más alapon, a letelepedés szabadságának sérelme miatt kérte április 29-én újra a Bíróság döntését. Bár az eljárás eredménye és kimenetele egyelőre bizonytalan, az adójogászok már készülnek arra, hogy egy Magyarországot elmarasztaló európai bírósági ítélet esetén napirendre kerülhet a korábban már megfizetett kiskereskedelmi adó visszatérítésének kérdése is.
Széles körben elterjedt vélemény, hogy a nagy multiláncok veszteségességének oka a kiskereskedelmi adó. Ezen érvelés szerint, ha nem kellene befizetni az államkasszába a különadót, akkor nyereségesek lennének. Mivel a kiskeradót ugyanúgy a nettó árbevételre kell megfizetni, mint az áfát, így akár azt is mondhatnánk, hogy a magas áfa miatt veszteségesek az áruházláncok. A magas forgalmi adó (amely összességében több mint 32 százalék, mert a 4,5 százalékos*
A biztosítók könnyebben áthárították a különadó okozta terhet. Míg 2020-ban 100 forintnyi biztosítási díjból 8 forint lett különadó, 2024-ben már 15 forint, tavaly pedig 11 százalék körül volt ez. Így aztán nemhogy nem lettek veszteségesek, hanem a szektor 2025-ben elérte a 2020-21-es 80 milliárd forintot meghaladó nyereséget. (A 200 milliárd forintot meghaladó biztosítási adó ellenére.)
A pénzügyi szervezetek adókötelezettségénél a kamatstop megszüntetése után valószínűleg irányadó lesz Nagy Márton korábbi miniszter álláspontja, mely szerint: „Az energiaválság előtti kamatszintekre kellene visszatérni a banki különadó csökkentéséhez.”
Az energetikai ágazat különadóiból az extraprofitadó további fenntartása indokolt, mert a brent-Ural különbözet (spread) tartósan magasabb a háború előtti 1-2 dollár/hordónál. Ennek részleteiről írtam itt. Az energiaellátók jövedelemadójának újragondolása pedig ráér.
A különadó-bevételek egyharmada a tranzakciós illetékből származik, ezért ennek mérséklése csak fokozatosan lehetséges.
Az ebben a cikkben található MNB-s ábra jól mutatja, hogy miért növekedtek a banki díjak 2010 és 2024 között Magyarországon 144 százalékkal.
A szén-dioxid-kvóta-adó és az építőipari alapanyagok kitermelésére vonatkozó „kiegészítő bányajáradék” – szemben a forgalmi típusú különadókkal – az adott szektor vállalatainak tulajdonosváltását akarta elérni az arcátlan feltételrendszerrel. Szerencsére a kivezetésük megoldottnak tekinthető, mert az Európai Bíróság döntése értelmében:
- A térítésmentesen kiosztott CO2-kibocsátási egységek kompenzációs hatását semlegesítő nemzeti szabályozás a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszeréről szóló irányelv céljaival ellentétes.
- Az öt építési alapanyagra Magyarország által bevezetett kiegészítő bányajáradék sérti az uniós jogot.
Azzal is számolni kell, hogy ezek a bírósági döntések vezethetnek visszatérítésekhez vagy akár kártérítési perekhez is.
Ugyanakkor azt is érdemes mérlegelni, hogy az adórendszerünkbe szervesen beépült, a társasági adó közel kétszeresét elérő különadókkal kapcsolatos ellenérzések megalapozottak-e, és milyen haszna lenne a kivezetésüknek. Egyebek mellett válaszolni kell a következő kérdésekre is. Ugyan miért kellene kivezetni az extraprofit adót, ha az extraprofit nem a vállalat teljesítménye következtében, hanem tőle független okok miatt keletkezik? Ki lenne haszonélvezője a forgalmi típusú adók kivezetésnek, ha neves közgazdászok szerint azért nem érdemes áfát csökkenteni, mert „lenyelik” a kereskedők? Mi a baj a differenciált adókulccsal, ha még a galoppversenyen is eltérő teherrel teszik egyenlőbbé az esélyeket?
Kicsi a mozgástér a kivezetésre, de még az átalakításra is
A pótköltségvetésben és a 2027-es költségvetésben nem nagyon van mozgástér a különadókkal kapcsolatos érdemi lépésekre, különösen, ha figyelembe vesszük a kormány áfa- és szja-csökkentési terveit. A tanácsi ajánlás szerint a költségvetési hiány 2025-ben még 4,7 százalék volt, 2026-ban viszont már 6,2 százalékra nőhet, 2027-ben pedig 5,8 százalékra várják, vagyis Magyarország nemhogy nem közelít érdemben a 3 százalékos maastrichti küszöbhöz, hanem az idei évben távolabb kerül tőle. Az elsődleges egyenleg, vagyis a kamatkiadások nélküli költségvetési pozíció 2025-ben mínusz 0,9 százalék volt, 2026-ban mínusz 2,3, 2027-ben mínusz 2,1 százalék lehet, ami azt jelenti, hogy a magyar állam nemcsak a magas kamatkiadások miatt deficites, hanem az elsődleges költségvetési szerkezet is tartósan laza marad.
De lehet, hogy a 2026-os előrejelzés túlságosan derűlátónak bizonyul, hiszen a miniszterelnök múlt héten arról beszélt a közösségi médiában, hogy az uniós pénzek nélkül 8 százalék felett lett volna az idei költségvetési hiány, de még az uniós pénzekkel együtt is 7 százalék felett lehet a deficit az idén.
Az államadósság-pálya szintén rossz irányba mozdult, mert a GDP-arányos bruttó államadósság a 2025-ös 74,6 százalékról 2026-ban 75,1 százalékra, 2027-ben pedig 76,8 százalékra emelkedhet. Sőt a magyar állam mérlegén kívüli és kvázi fiskális kockázatok is szaporodtak, mert az állami garanciák állománya 2019 óta jelentősen nőtt, és 2025-ben a GDP 13 százalékát érte el, ami jóval meghaladja a 7 százalékos uniós átlagot.
Emellett számolni kell azzal is, hogy a Fidesz politikusai és véleményformálói a különadókat – függetlenül attól, hogy mint az írásomból is kiderül, kevés kivétellel a lakosság fizette meg – a „patrióta” gazdaságpolitikájuk egyik legfontosabb elemének tekintik. Pedig amint ebből az írásomból kitűnik, a különadók bevezetése és az MNB árfolyampolitikája volt a 2022-es kiugró hazai infláció döntő oka.
