Meghekkelte az élő tévéadást, elfenekeltette magát, aztán örökre eltűnt

1987. november 22-én, este negyed 10-kor a chicagói WGN-TV csatorna adásában valami furcsa dolog történt. A híradóban éppen a Chicago Bears győzelmét mutatták be, amikor a képernyő elsötétült pár másodpercre, majd Dan Roan sportkommentátor helyét átvette egy ismeretlen ember, Max Headroom maszkban. A kép látszott, de a hang csak egy monoton zúgás volt, úgyhogy senki sem tudta, hogy mi a túrót mond az ember. Nagyjából 24 másodperc után a tévécsatorna technikusainak sikerült kiiktatni a felvételt, és visszahozni a normális adást. A visszatérő Dan Roan csak annyit mondott, hogy akárcsak a kedves nézők, ő sem nagyon érti, mi történt.

A válasz egy ismeretlen forrásból, ismeretlen elkövetőtől származó kalózfelvétel volt, amit nem sokkal később megismételtek, de a WGN helyett a szintén chicagói WTTW csatornán, teljes egészében. A WTTW technikusai nem tudták megakadályozni, hogy a felvétel lemenjen, egész egyszerűen azért, mert nem volt éppen ügyeletes, aki le tudta volna állítani. A felvételt feltehetőleg csak azért sikerült megőriznie az utókornak, mert sikerült a Doctor Who kellős közepén megszakítani az adást, az akkor még ezoterikus témának számító brit sorozat rajongói pedig sokszor rögzítették az adást.

Így mi is visszanézhetjük, hogy mi történt azon a novemberi estén egy chicagói regionális tévécsatorna műsorán, amikor egy kalóz átvette az irányítást:

Nem, én sem értem teljesen, de megpróbálom összefoglalni a hétteret. Az ismeretlen elkövető egy Max Headroom-maszkot viselt. Max Headroom egy képzeletbeli tévés műsorvezető volt, akiről először egy brit film készült Max Headroom: 20 Minutes into the Future címmel, majd pár évvel később az amerikai tévére is átültették a kalandjait. Azért ez a műsor címe, mert egy olyan riporterről szól, aki a tévéje körüli turpisságokat tárja fel, amikor halálos balesetet szenved egy parkolóban, ahol bevágja a fejét egy maximális magasságot jelző feliratba. A filmben a riporter személyiségét számítógép segítségével újraépítik, és megszületik a digitálisan dadogva beszélő, vicceskedő, korabeli számítógépes hátterek előtt gumiöltönyt, hátranyalt gumihajat, és néha napszemüveget viselő Max Headroom. A figura az angol és az amerikai popkultúra része, és így visszatekintve a nyolcvanas évek egyik ikonikus figurája lett – bár a magyar közönség biztosan értetlenül nézett, amikor például megidézték a retro videójátékos nosztalgiáról szóló Pixel című Adam Sandler-filmben. Az amerikai változatnak 1985-ben vége lett.

A chicagói tévés hekker egyértelműen Max Headroomot idézte meg, bár digitális háttér helyett csak egy pörgő-forgó fémháttérre telt, komoly smink helyett pedig egy olcsó gumimaszkra. A videóban a következő dolgokat műveli:

• elmondja, hogy ő sokkal jobb, mint Chuck Swirsky, az eredetileg meghekkelt WGN egyik alkalmazottja
• egy dobozos Pepsit tart a kamerába, és azt mondja, hogy „catch the wave” – ez volt a reklámszlogenje a korabeli Coca-Cola reklámnak, amit Max Headroommal reklámoztak
• habár nehéz kivenni, de vagy egy dildót, vagy egy műanyag ujjhosszabbítót lóbál a kamerába
• dúdol egy kicsit a Temptations (I Know) I’m Losing You című számából
• dúdol egy kicsit a Clutch Cargo nevű gyereksorozat főcímzenéjéből – ez volt az a sorozat, amit például a gyerek Butch is néz a Ponyvaregényben
• kijelenti, hogy készített egy mesterművet a világ legnagyobb újság-nerdjeinek – az eredetileg meghekkelt WGN neve abból a kifejezésből származik, hogy World’s Greatest Newspaper
• felhúz egy munkáskesztyűt, kijelenti, hogy a testvérén van a másik, de ez koszos, mintha vérfoltos lenne
• egy vágás után a férfi a kamerába tartja a maszkját, szájában a dildóval, majd a csupasz fenekét elnáspángolja egy félig látható alak, feltehetőleg nő egy légycsapóval

Ezzel a videónak vége is, mintha mi sem történt volna, megy tovább a Doctor Who.

Most így, harmincnégy évvel később még mindig nem tudni, hogy ki volt az elkövető, de az is kérdéses, hogy mit akart – már azon kívül, hogy halálra rémiszt néhány Doctor Who-rajongót. A WGN az első hekkelés idején arra gondolt, hogy az elkövető házon belül lehetett, de nem találtak senki gyanúsat az épületükben. Amikor megismétlődött az eset a másik csatornán, már biztos lehetett abban mindenki, hogy nem egy amatőrrel álltak szemben.

Az ismeretlen Max Headroom-imitátor ugyanis VHS-re rögzítette az üzenetét, a két csatornán ugyanaz a felvétel indult el, csak éppen elsőre sikerült időben lelőni, meg a hang se stimmelt. Viszont ahhoz, hogy ezt mindkét csatorna adásába bele tudja szuszakolni, elég komoly mikrohullámokkal operáló eszközökkel kellett rendelkeznie. Robert Strutzel, a WGN akkor adásmérnöke azt nyilatkozta, hogy nem olyasmi volt, amit valaki mondjuk a pincéjéből kivitelez, profi berendezés kell hozzá, és nagyon nagy a hibalehetőség.

Egy elmélet szerint a kalózok valahol Chicago belvárosában lehettek, a két tévé adótornya, a John Hancock-épület és az akkori nevén Sears-torony között, és onnan fizikailag irányították a mikrohullámú adóvevőjüket a két helyszínre. Ehhez kellett áram, érteni kellett a tévéadások működéséhez, a mikrohullámokhoz, adójelekhez, és így tovább.

Az FBI, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) és a chicagói rendőrség is próbálta megkeresni az elkövetőket, de még gyanúsítottat sem nagyon találtak. Egyes pletykák szerint egy helyi egyetemista lehetett, aki a WGN-nél dolgozott gyakornokként, mások szerint Eric Fournier performanszművész, aki az előadásai során hasonló karaktert játszott el, mint a videón látható Max. Csak éppen Fournier semmit nem értett a tévétechnológiához. A Redditen terjedő pletyka szerint egy helyi testvérpár vicce volt, de nincsen semmi konkrét információ, ami ezt alátámasztaná.

Az FCC nyomozásának vezetője, Dr. Michael Marcus 2013-ban megcáfolta a széles körben elterjedt elméletet, miszerint valami nagyon nehéz és nagyon drága eszköz kellett volna ahhoz, hogy megszakítsák a két tévécsatorna adását. Marcus szerint ugyan az ehhez szükséges berendezéseket tízezer dollárért árulják újonnan, a használtak piacán a töredékéért is elérhetőek, és igazából pár bőröndbe beleférhetett.

Az FBI alaposan megvizsgálta az adásról készült videófelvételt, a Vice által megszerzett dokumentumok szerint több részére is elég alaposan belenagyítottak. Az egyetlen nyom a háttér volt, ami igazából egy raktár ajtaja volt. Ezen a nyomon el is indultak az ügynökök, de sok konkrétumra így sem találtak, gyakori ajtó volt bizonyos típusú raktárokon. Az FCC egy idő után lefújta a nyomozást, mondván, hogy igazából sem anyagi, sem emberi kár nem keletkezett.

Az adáshekkelés bűncselekménynek számít, az FCC szerint a Max Headroom-imitátornak akár 100 ezer dolláros büntetés és egy év börtön is járhatott volna. De a bűncselekmény már évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt, 1991-ben elévült, és a hekker még mindig nem jelentkezett.