Volt ukrán menekült, akit a harkivi orvosa keresett fel, hogy hallja, milyen rossz a magyar egészségügy

„A menekültek jogaival és a nekik járó szolgáltatással számos esetben még egyes kormányhivatalok, egyéb állami és önkormányzati hivatalok sem voltak tisztában még a háború kitörése után egy-másfél évvel sem, de ugyanez igaz számos egészségügyi intézményre is” – derül ki Bernát Anikó és Tomka Zsófia Ukrajnai menekültek Magyarországon: A rövid és hosszú távú integráció lehetőségei és korlátai című tanulmányából. Az ukrajnai menekültek integrációs nehézségeiről szóló kutatás a 2024-es Társadalmi Riportban jelent meg, amit a Tárki Társadalomkutatási Intézet készített.

A háború kitörése óta rekordszámban érkeztek Magyarországra menekültek. A kutatás adatfelvételekor, 2023 októberében 35 ezer menedékes élt Magyarországon. Ebbe a számba nem tartoznak bele az ukrán–magyar kettős állampolgárok (jellemzően a kárpátaljai magyarok). Ők magyar állampolgárságuk miatt nem kaphattak menedékes státuszt itthon.

A kutatás nem tudott reprezentatív mintából dolgozni, mivel Magyarországon lényegében semmilyen átfogó adat nem érhető el az itt élő menekültekről. Az viszont így is kirajzolódott a felmérésből, hogy, mint fogalmaznak, a menekülthullám „gyakorlatilag váratlanul és felkészületlenül érte a menekültellátását leépítő országot”. A menekültek emiatt olyan anomáliákba futottak bele, amik miatt inkább nyúltak vissza a háborúban működő ukrán rendszerhez, mintsem a magyarhoz. A kárpátaljai magyaroknak pedig paradox módon pont hogy hátrányt jelentett magyar állampolgárságuk.

Kezdeti nehézségek

Pálfordulást jelentett a 2022-es menekülthullám az itthoni kormányzati kommunikációban. Míg 2015 óta a menekültrendszer szisztematikus leépítése a kormány politikájának része volt, „a magyar állam a 2022-ben hazánkba érkező ukrajnai menekültekkel szemben jóval toleránsabb és segítőbb hozzáállást mutatott”, írja a kutatás. Ennek az volt az oka a tanulmány szerint, hogy európai, kulturálisan és vallásilag hasonló menekültek jöttek, szemben 2015-tel.

„A barátságosabb és kooperatívabb hozzáállás ellenére az állam által biztosított lakhatási ellátási lehetőségek alapvetően elégtelenek voltak.”

A kutatás kitér arra is, hogy az állami rendszer nem működött megfelelően, ezt az űrt pedig a civil szervezetek, civilek és nemzetközi szervezetek próbálták betölteni – de ehhez nem voltak elegek. Fokozta ezt az is, hogy a kormány lépésről lépésre építette le a már amúgy is kiüresített menekültellátást. Az egyik ilyen lépést tavaly augusztusban tette meg, amikor egy kormányrendeletben döntött arról, hogy ezentúl csak a kormány által „háborús zónának” kijelölt ukrajnai részekről érkezők számára biztosítanak lakhatást. Az ügyben azóta kárpátaljai magyarok egy része pert is nyert a kormány ellen, miután indoklás nélkül utasították el a menekültek méltányossági kérelmét.

A kutatás szerint a menekültrendszer kiüresedettségét már a legelején megérezhették az ide érkező menekültek: a menedékes státuszra például elég széles időintervallumban, 10 nap és 6 hónap között kellett várniuk, mire megítélték azt. Emellett „jelentős volt az információhiány” a menedékes státuszhoz járó jogokról. „Még olyan eset is előfordult, hogy maguk a kormányhivatalok sem tudtak a menedékes státusz automatikus meghosszabbításáról, ami alapvető információnak számított ezen a területen.”

A magyar egészségügy

A 2023-as kutatásban megkérdezett, Magyarországra menekült háztartások 80 százaléka volt ukrán, 2,5 százalék orosz, 25 százalék magyar, 5 százalék pedig roma (az identitásra vonatkozó válasz a háztartástagok saját besorolása alapján történt, több válasz volt adható). A magyarok 99 százaléka és a romák 94 százaléka Kárpátaljáról érkezett. A kutatásban megkérdezett minden harmadik háztartás Kárpátaljáról jött. Minden harmadik menekült háztartás Budapesten él, és 45 százalékuknak volt szüksége a felmérés előtti hónapban egészségügyi ellátásra.

A menekültek számára a magánellátás megterhelő lett volna anyagilag, mind a menedékesek, mind a magyar állampolgárságúak esetében. Emiatt az állami egészségügybe mentek be, ahol azt tapasztalták, hogy gyakran sem ők maguk, sem az egészségügyi intézmények nem tudták, hogy mihez van joguk. Ha a menekült ezzel mégis tisztában volt, sokszor akkor sem tudott mit kezdeni vele, „ha az adott kórház, szakrendelő vagy orvos nem volt eléggé tájékozott, illetve együttműködő”.

Az ukrán menekültek jelentős része így vagy egyáltalán nem, vagy csak részleges ellátást kapott. Az ukrán–magyar kettős állampolgárok ráadásul még nagyobb falakba ütköztek: magyar állampolgárságuk miatt tajkártyát kértek tőlük a kórházak, ahhoz viszont bejelentett munkaviszonyra vagy legalább egyéves állandó lakcímre lett volna szükségük. Egyik sem volt reális elvárás, pláne a menekülthullám elején – jegyzi meg a kutatás. A magyar egészségügyi rendszer egyébként is meglévő problémái miatt az ukrán menekültek végül

„gyakran egyszerűbb és ellátásilag biztonságosabb megoldásként a háborús terhelés alatt álló ukrajnai egészségügyi rendszert vették igénybe”.

Ez a gyakorlatban online viziteket, Ukrajnában felírt és ismerős által elhozott gyógyszereket vagy ukrajnai kezeléseket jelentett. Mint a kutatás felidézi: egy 70 éves menekült férfit például a harkivi orvosa kereste fel, hogy konzultáljanak online, mert hallotta más menekültektől, hogy a magyar egészségügyi ellátás rossz. A felmérés szerint a menekültek háztartásainak 32 százalékában él krónikus beteg.

Integráció és zsákutca

A lakhatás terén 2022-höz képest jelentős integrációs haladást mutatott a felmérés. Míg a háború kitörésekor a menekültek jelentős része közösségi szállásokon élt, 2023-ra már 43 százalékuk lakott saját háztartásban. A lakhatási lehetőségekben viszont a menekülthullám elején már eleve nagy különbségek alakultak ki. Részben a szerencsén is múlt, hogy egy-egy menekült hova került. Albérletbe menniük fokozottan nehéz volt, ettől a bérbeadók jellemzően elzárkóztak. Fokozottan érintette ez a nem menedékes státuszban itt lévő kettős állampolgárokat:

„A magyar állampolgárság mint magasabb rendű jogi státusz nem várt hátrányokkal is jár annak ellenére, hogy elvileg ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek és ugyanazokra az ellátásokra jogosultak, mint a menedékes státuszúak”

– foglalta össze a tanulmány. A kárpátaljaiak esetében a diszkrimináció már a BOK-csarnokba érkezésükkor megjelent, elkülönítve kezelték őket. „Általános gyakorlatnak tekinthető, hogy a roma menekültek esetében jellemzően rosszabb körülmények között, egy menekültszálló vagy esetleg egy munkásszálló egyetlen szobájában él egy egész család, közös fürdő- és konyhahasználattal, gyakran mindentől távol eső, közlekedéssel, munkalehetőségekkel és egyéb infrastruktúrával rosszul ellátott helyszínekre beszorulva, szegregáltan, más hasonló helyzetű romák között.” Ha valaki ebből ki is akart törni, akkor sem volt könnyű dolga a mindenhol érezhető diszkrimináció miatt.

Nagy lemaradások

Az adatfelvétel idején az iskoláskorú ukrajnai menekültgyerekek 21 százaléka nem járt iskolába. 69 százalékuk az ukrán iskolarendszerben vett inkább részt távoktatásban. Az ukrán menekültek egyrészt a nyelvi akadályok leküzdésére választották ezt, másrészt azért is, mert alapvetően azzal számoltak, hogy a háború végén visszamennek Ukrajnába. Mint arra a kutatás kitér, aggasztó adat, hogy az oktatásban részt nem vevő fiatalok aránya (16–24 évesek) 2023-ban 13 százalék volt: magasabb, mint a teljes magyarországi népességre vonatkozó adat (9,8 százalék). A probléma megoldására csak jóval később érkezett egy-egy olyan kezdeményezés, mint Magyarország egyetlen ukrán–magyar két tannyelvű iskolájának a megnyitása.

A megkérdezett háztartások 71 százalékának volt munkája, 9 százalékuknak nem: utóbbi adat kétszer akkora, mint amekkora a munkanélküliek aránya a teljes hazai népességben (4,1 százalék). Akiknek volt munkájuk, jelentős részt a gyáriparban dolgoztak (33 százalék), de sokan dolgoztak az építőiparban és a vendéglátásban is. Az oktatáshoz hasonlóan itt is a magyar nyelv volt az egyik fő nehézség a menekültek számára.

2023 nyarára a háztartások közel 70 százaléka munkából származó bevételből élt meg. Állami támogatáshoz az ukrán menekültek 52 százaléka jutott hozzá az országban tartózkodásuk kezdete óta. A felmérés előtti hónapban viszont már csak 26 százalékuk kapta meg ezt a segítséget: „az adat is utal arra a 2023 óta csak fokozódó trendre, hogy egyre szűkülnek az ukrajnai menekültek támogatására fordított források” – írja a kutatás. Mindent figyelembe véve viszont a 2023-as adatok alapján

az ukrajnai menekültek között az egy főre jutó havi átlagjövedelem 144 ezer forint volt, míg az országos egy főre jutó átlagjövedelem 212 ezer forint.

Abban a gazdasági környezetben, amelyben a lakhatás és az élelmiszerárak jelentősen drágultak, az állami havi támogatás menedékeseknek 22 800 forint, gyermekeknek pedig 13 700 forint volt. Így a munkanélküli menekülteknek lényegében egyedül az állam által biztosított, „jellemzően távoli, infrastruktúra-hiányos területen található és nagyon alacsony minőségű, zsúfolt lakhatásban (...) étkezési ellátással lehetett túlélni”.

A kutatás szerint a több területen felmerülő nyelvi kérdésben „a probléma orvoslásának rendszerszintű megoldására komoly szándék se volt” a kormány részéről. A civilek által nyújtott tolmácsolás, az online fordítóprogramok és a kevés elérhető magyar nyelvi tanfolyam mellett ez az akadály átugorhatatlan maradt. „A menekültek nagy részének eleve nem is volt esélye arra, hogy eldönthesse, nekikezd-e a magyar nyelv tanulásának vagy sem.” A tanulmány összegzésében hozzátette, mindennel együtt az állami intézményeknek, amelyeknek feladatuk lett volna, „mégsem sikerül érdemben segíteni ezeken a visszás helyzeteken, ami részben a korábbiakban szándékosan leépített menekültügyi ellátás hiányosságai miatt alakulhatott ki”.