Megsemmisítette az állam döntését a bíróság a 84 kárpátaljai menekült méltányossági ügyében

Egymás után hirdettek ítéletet szerdán a Fővárosi Törvényszéken két, kárpátaljai menekültcsaládokat érintő ügyben is. A bíróság mindkét esetben az állammal szemben döntött. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleiként azután fordult a 84 kárpátaljai menedékes – köztük 64 gyerek – bírósághoz, hogy tavaly augusztusban egy új kormányrendelet értelmében utcára kerültek, lakhatási támogatásuk megszűnt Magyarországon, hiába jöttek menedékes státusszal ide. Az alperes Pál Norbert az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos volt, aki elutasította ezen menekültek méltányossági kérelmét korábban. A menedékeseket érintő ügyben

A bíróság végül mindkét esetben megsemmisítette a kormánybiztos korábbi, a menekültek méltányossági kérelmét elutasító döntést. Ezzel együtt új eljárásra kötelezte az államot.

A bíróság döntése jogerős. Mint Dr. Juhász Dorottya bíró elmondta, a per során mérlegelni kellett, hogy a méltányossági döntés „olyan döntés-e, amely közigazgatási pernek minősül. A bíróság arra a határozott megállapításra jutott, hogy ez a döntés közigazgatási döntés.” A bírósági döntés egyik fő alapja az volt, hogy a kormánybiztos által korábban elutasított méltányossági döntések „nem tartalmaztak semmilyen indoklást. Nem derült ki, milyen tényállás alapján, milyen bizonyítékok értékelésével” utasították el a menekültek kérelmét.

„Ezek olyan formai hiányosságok voltak, amelyek megakadályozták a döntés felülvizsgálatát”

– magyarázta a bíró, hogy miért döntött az elutasítás megsemmisítése mellett. Ez azt is jelenti, hogy, mivel indoklás nem volt, a bíróság nem tudott arról dönteni, hogy a főként a kárpátaljai menekülteket érintő tavaly nyári kormányrendelet szembemegy-e az uniós irányelvekkel. Hiszen azt sem lehetett indoklás híján tudni, hogy milyen kritérium alapján „ad egyes menekülteknek szállást, másoknak nem” az állam – tette hozzá a bíró. Ezért kötelezte a bíróság olyan indoklás elkészítésére a kormánybiztost, amely tartalmaz indoklást, tényállást, és a mérlegelési szempontokat is.

A bíróság szerint ha ez megvan, onnantól lehet érdemben értelmezni a kárpátaljai magyarokat érintő kormányrendeletet. Azt, hogy mennyire felel az meg a vonatkozó uniós irányelvnek. A bíróság szerint tehát csak akkor lehet dönteni a kormányrendeletről, ha látják a méltányossági döntéseket. Győző Gábor, a Helsinki Bizottság jogásza szerint azonban erről is lehetett volna dönteni, hiszen a per során egyértelmű volt, hogy mi a kormánybiztos álláspontja a kormányrendeletről, így most „el lett odázva az uniós irányelvvel kapcsolatos érdemi döntés”. Ez azt is jelenti, hogy jó pár kört le kell még futni addig, amíg a kárpátaljai menekültek tényleges segítséget kaphatnak.

Az uniós irányelv

Tavaly nyáron jelezte a Magyar Helsinki Bizottság, hogy bíróság elé viszik azoknak a kárpátaljai menekülteknek az ügyét, akik egy kormányrendelet miatt kiestek a kormány által addig nyújtott lakhatási támogatási rendszerből. A nyáron elfogadott módosítás értelmében csak azoknak a menekülteknek jár támogatott szállás, akiknek a Magyarországra érkezésük pillanatában a magyar kormány által „háború sújtotta övezetként” nyilvántartott területek valamelyikén volt a regisztrált ukrajnai lakhelyük. Az új szabályok miatt a kritériumokat nem teljesítő menekültek alternatív szállást sem kaphatnak. Paradox módon sokan azért eshetnek el az ellátástól, mert kettős állampolgárok. „A kormány augusztus 21. után semmilyen lakhatási támogatást nem akar nyújtani üldözöttek ezreinek. Mindez nem csak a joggal ellentétes, de az emberségesség elemi követelményével is” – írta ekkor a Magyar Helsinki Bizottság közleményében.

A mostani bírósági tárgyalás több olyan kárpátaljai család ügyét tartalmazta, akik külön-külön adták be keresetüket – ezeket a bíróság valamilyen szempont alapján vonta össze. Győző Gábor lapunknak arról beszélt, hogy az érintett családokban anyukák és gyermekeik vannak, változó korösszetétellel, köztük van csecsemő is. Szerdán tehát két perben döntött a bíróság az állam döntésével szemben:

1. Az első per két menedékes családot érint, akiket a szentesi Inkubátorházból raktak ki. Esetükben egyedülálló anya nevelte három gyermekét különösen nehéz helyzetben;
2. A második perben 72 olyan kárpátaljai magyar menekült ment bíróságra, akik javarészt Kocsról lettek kilakoltatva a kormányrendelet értelmében. Köztük 55 gyerek és 17 nő van.

Az ügy alapját a menedékesekre vonatkozó uniós védelmi irányelv jelentette, amit máshogy értelmezett a tárgyalások során a két oldal. A Helsinki értelmezése szerint az irányelvből következik, hogy mindenféle egyéni körülmény mérlegelése nélkül, nem rászorultsági alapon kell biztosítani lakhatást, mert az minden menedékesnek jár. Szerintük a kormánybiztos (indoklás nélküli) döntéséből „nem derül ki, hogy vizsgálták-e az egyéni körülményeket”, ugyanakkor azt sem állították, hogy rászorultsági alapon döntöttek.

A kormánybiztos jogi képviselője azzal érvelt, hogy méltányossági döntéseket engedélyeztek, illetve szerintük az uniós irányelvnek is megfeleltek. A kormány azzal is érvelt, hogy más uniós tagállamokban is voltak a menekültekre vonatkozó szigorítások. A Helsinki szerint viszont „más uniós tagország sem ilyen döntés mögé bújik, hanem kidolgoztak egy rászorultsági rendszert”.

Kárpátaljai menekültek itthon

A rendelet értelmében augusztus végén százaknak kellett elhagyniuk szállásukat, ahol két éve éltek. Ezeknek a menekülteknek túl sok választásuk nem maradt: vagy visszamennek Ukrajnába, vagy, ahogy például Kocson történt, állnak az utcán, hátha történik valami. Ekkori videóriportunkból az is kiderült, hogy bár voltak, akik kaptak méltányossági úton külön elbírálást, ez a szám meglehetősen kevés volt. A Helsinki Bizottság szerint ennek a rendszere „átláthatatlan és átgondolatlan volt. Nem láttunk szempontrendszert, csak azt láttuk, hogy kevesek kérelmét bírálták el pozitívan, maximum az érintett menekültek 10-15 százalékának” – mondta még augusztusban Bakonyi Anikó, a Helsinki munkatársa lapunknak, hozzátéve, hogy erről sem kaptak egyelőre pontos adatokat.

Mint a Népszava írta, Pál Norbert 1486 méltányossági kérelemből 1202-t utasított el. Az elutasítást a kormány nem indokolta. Homályos zóna volt az is, mint azt a rendelet megjelenésekor is írtuk, hogy mi alapján lesz Ukrajnán belül egy rész háborús zóna, mi alapján maradtak le adott tartományok a listáról. A kivéreztetett magyar menekültügyi rendszer újabb csonkításáról itt írtunk részletesen.

Az augusztusi döntés után az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) közleményben fejezte ki aggodalmát az Ukrajnából érkező menekültek magyarországi elszállásolását átalakító jogszabályi változtatások miatt. Az ENSZ szakosított szerve arra kérte az EU-tagállamokat, hogy „egységesen és inkluzívan értelmezzék és hajtsák végre az ideiglenes védelemről szóló irányelvet.” Magyarországnak emiatt megfelelő lakhatást kellene biztosítania a menedék státusszal rendelkezőknek.

Később Pál Norbert kormánybiztos arról beszélt, hogy szerinte az ukrajnai menekültek 95 százaléka békésen hagyta el szállását, a többieket pedig a Helsinki Bizottság biztatta ellenállásra. A jogvédő szervezet egy posztban válaszolt erre, amiben azt írták: „Tisztelt Kormánybiztos Úr, Ön összekeveri a szavakat. Nem békésen távoztak az emberek, hanem csendben, letörve.” A Helsinki Bizottság szerint az sem igaz, hogy ahol nincs közvetlen harc Ukrajnában, ott béke lenne, és normálisan lehetne élni. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága sem javasolja, hogy bárki visszatérjen Ukrajna bármely régiójába, hiszen a két és fél éve tartó háború nemcsak a frontvonalakra hat ki, de az egész országot teszi élhetetlenné. Ott sincs áram, gáz, fűtőanyag, ott sincs közszolgáltatás és munkalehetőség – áll a közleményükben.

A kormánybiztos jogi képviselete a per után nem válaszolt a sajtónak, így levélben kerestük meg Pál Norbertet. Ha válaszolnak, frissítjük cikkünket.