Az államalapítás ünnepén tesz utcára több ezer kárpátaljai menekültet a magyar állam

„Jöttek a rendőrök, azt mondták, őket nem érdekli hova, akár csak a kapun kívülre, de innen el kell mennünk.” Ercsiben állunk egy menedékes ház előtt, amely két éven át volt 110 kárpátaljai magyar roma otthona, ám egy módosított kormányrendelet egyik hónapról a másikra megfosztotta őket a menedékeseknek, menekülteknek járó juttatásoktól és a szállástól. Csak itt,

az Ercsiben lévő szálláson 110 ember, köztük legalább 50 gyerek lakik, de Szent István ünnepének éjszakáját már nem tölthetik a cukorgyári lakótelep régi épületében.

Érden ugyanígy járt 52 roma a kárpátaljai Mezővárról, de országszerte vannak még otthonok, ahonnan kiszorulnak a menedékeseknek járó ellátásból kiesők a rendelet miatt.

Az egyre kevesebbet nyújtó menedékrendszerről és a rendeletmódosítás következményeiről itt olvashatja korábbi cikkünket.

Kiemelt szervezet kezeli a megszűrt menekülteket

A Magyar Közlönyben június legvégén jelent meg a rendelet, amely két fontos módosításról szólt:

• Ezentúl csak bizonyos ukrajnai régiókból lehet állami segítséget kapni Magyarországon. A rendeletben új fogalmat vezetett be a kormány, az úgynevezett háborús területet, amely „Ukrajna katonai műveletekkel közvetlenül érintett közigazgatási egységeit” takarja. Ezzel Nyugat-Ukrajna és Kárpátalja menekültjei kiesnek a magyar állami menekültrendszerből.
• Augusztus 21-től kezdve a Máltai Szeretetszolgálatot kivéve minden magyar segítőszervet kiszórnak az eddigi rendszerből, állami támogatás csak rajtuk keresztül zajlik majd.

A kárpátaljaiaknak az első pont miatt kell távozniuk, anélkül, hogy tudnák, hova. „Vissza nem megyünk, valószínűleg haza sem érnénk, elvinnének katonának, aztán a háborúba” – mondta az egyik férfi. Az asszonyok és a gyerekek ugyan mehetnének, de a férfiak nélkül a megélhetésük kétséges. Alkalmi munkát nem találnának otthon, ráadásul sok házból kikötötték már villanyt is, mivel két éve nem fizették az alapdíjat, hiszen nem is éltek ott. Már ennek a visszakapcsolása is nagy költséggel járna, de a hazautazás is anyagi terhet jelent, segítséget ehhez sem kapott senki, aki kiszorult a támogatási rendszerből.

Az Oroszország által indított háború első napjaiban jöttek el a családok, az elmúlt két és fél évben a támogatás mellett alkalmi munkákból éltek. A férfiak jellemzően építkezéseken voltak, a nők magánházaknál takarítottak. Ez nem volt rendszeres, így inkább kiegészítése volt a felnőtteknek járó havi 22, és a gyerekek után járó 13 ezer forintos támogatás és a szállás biztosítása mellett.

A szállásadókkal az állam kötött szerződést, a lakók után napi ötezer forintot kaptak a fenntartók az ellátás biztosításáért cserébe. Ercsiben elmondták a lakók, hogy az élelmezésre fejenként napi ezer forintot kaptak a fenntartótól.

„Nagyon hálásak vagyunk az eddigi segítségért, de elég baj, hogy ezt most elvették, tehetetlenek vagyunk. Hová mehetnénk? Elmegyünk majd a Nyugati pályaudvarra” – mondta egy asszony. A kisgyerekes Katalin szerint kétségtelen, hogy az eddigi támogatásért is volt, aki megszólta őket a helyiek közül, az ingyenes utazást is féltékenyen nézték páran. „Szeretném őket Kárpátaljára küldeni, megnézném, hogyan boldogulnának munka nélkül. Vagy azt, hogy mit tennének, ha el kéne menniük otthonról, hogy aztán egy szobában kellene négyen-öten bezsúfolódniuk egy szálláson. 2022 előtt otthon is megvoltunk”. Persze, a férfiak akkor is sokszor jártak át Magyarországra alkalmi munkára, de hétvégenként hazajárhattak, hiszen a határ átlépésének békeidőben nem volt akadálya.

Szokatlanul gyorsan zajlott

A rendelet érvénybe lépésétől alig 10 nap volt arra, hogy a módosítás alapján kiesők fellebbezhessenek. Volt, aki ezt megtette, bár így is elutasították, sokan viszont nem is tudtak a határidőkről. „Nekünk nem szólt senki” – mondta egy asszony az ercsi szállásról. Az érdiek között volt igénylő, de vagy nem kaptak érdemi tájékoztatást az elutasítás okáról vagy kapott ugyan ideiglenes hosszabbítást a támogatásra, de a férje nélkül, így a család nem tudna együtt maradni.

A július 10-i határidő után pedig alig hat hét maradt a kiköltözésig. Ha lenne is pénzük a családoknak, sokszor az sem jelentene megoldást: „Gyerekkel, Kárpátaljáról. Hát leteszik a telefont, ahogy meghallják. Van, aki nyíltan megmondta, hogy romáknak nem adja ki a lakást.”

Hogy mi volt a módosítás oka, arról az érintettek csak találgattak. „Mi nem politizálunk, csak nyugodtan szeretnénk élni” – mondta egy idősebb férfi. Ha nem a jelenlegi szálláson, hát máshol, de segítségre szükség van, „legalább a gyerek feje felett legyen fedél”. Kétségtelenül felvethető kérdés, meddig lehet fenntartani a jelenlegi támogatást, de annak váratlan elvágása vitatható döntés és az bizonyosan nem társadalmi érdek, hogy a családokkal ezrek kerüljenek hirtelen az utcára.

Menekültként hátrány lehet a magyar állampolgárság

A menedékeseknek járó támogatás megvonása nem jelenti, hogy az országot el kellene hagyniuk, már csak azért sem, mert kettős állampolgárokról van szó. Részben épp ez az akadálya a támogatás fenntartásának. Volt, aki Németországban próbálkozott az első hetekben, de onnan épp a magyar állampolgárság miatt tanácsolták el, mondván, így nem tekinthető ukrajnai menekültnek, segítséget Magyarországról kell kapnia.

Valóban, a kettős állampolgárok Magyarországon sem menekültek vagy menedékesek, de egy szabályozás kimondja, hogy az onnan érkező magyar állampolgárok nem kaphatnak kevesebb támogatást, mint a menedékesek. Ezt írja felül a módosított rendeletben megadott földrajzi korlát – azt mégsem írhatták bele, hogy a határon túli magyarok ne számítsanak segítségre, bár a gyakorlatban ez is a módosítás következménye.

Az ő megsegítésükre ugyanis nincsenek menekültügyi nemzetközi források, hiszen a rendszer nem tudja értelmezni azt, hogy valaki magyar állampolgárként Magyarországon lenne menekült egy másik országból. Az ő támogatásukat csak hazai forrásból lehetett megoldani, így a módosítás lényegében költségvetési spórolásként is értelmezhető – amelynek főként kárpátaljai magyar romák a szenvedő alanyai.

Hogy mennyien, az továbbra is kérdés. A Magyar Helsinki Bizottság eredménytelenül próbált utánajárni, hogy hányan kapnak támogatást és mennyien szorulnak ki onnan. A kormány 1,3 millió határt átlépett ukránról beszélt, noha elsöprő többségük tovább is ment Nyugatra – emlékeztetett a jogvédő szervezet. 44 ezren kértek védelmet, ám ez a szám sem árul el sokat a magyar állam valódi terheiről: számukat csökkenti, hogy közülük is sokan elhagyták az országot, viszont az igénylők számában nincsenek benne a kettős állampolgárok, akik tízezres számban is kérhettek valamilyen segítséget. Ők szorulnak ki a rendszerből a legnagyobb eséllyel.

A Magyar Helsinki Bizottság közleményben kérte, hogy legalább a bíróság döntéséig maradhassanak szállásaikon gyerekeikkel azok az anyák, akik jogorvoslatot kértek. „A kormány szereti magát a családbarátság élharcosaként láttatni. Itt kisgyerekes családok százairól van szó. A kormány szereti magát az ukrajnai menedékesek nagylelkű istápolójaként bemutatni. Itt hazájukból elüldözettek ezreiről van szó. A kormány előszeretettel döngeti a mellét mint a határon túli magyarok, köztük az ukrajnai magyar kisebbségi közösség rendíthetetlen védelmezője. Itt többségükben kárpátaljai magyarokról van szó. Három jó oka is lenne tehát a kormánynak, hogy végre az emberséges arcát mutassa. Ha mégsem tenné, azzal a nemzeti ünnep másnapján családok százait tenné hajléktalanná, amire az állami ellátórendszer semmilyen módon nincs felkészülve” – írta a Helsinki Bizottság.

Nem tudni azt sem, mennyien maradnak a rendszerben, és azt hogyan fogja ellátni az erre kizárólagosan kijelölt Máltai Szeretetszolgálat. Kérdéseinkkel a szervezethez fordultunk, amely nem zárkózott el a részletes válaszoktól, de a rendszer életbe lépése utánra ígért tájékoztatást. Vélhetően azoknak, akiknek a támogatása fennmarad, nem jelent változást augusztus 21., ugyanazon a szálláson maradhatnak, ahol eddig voltak, csak a szállásadóval már a Máltai Szeretetszolgálat szerződik a feladatra.

A rendszerből kiszorulók ellátása viszont értelemszerűen nem lesz a feladatuk a menekültügy keretében, és a kiválogatás, a beadott kérvények elbírálása sem a máltaiak hatásköre, így arra nincsen rálátásuk.

Az ország első elszállásolt menekültjei még maradhatnak

Nem az ukrán határ közelében és nem is a fővárosban volt az első olyan szervezett szállás, ahová ukrajnai menekültek érkeztek. Hódmezővásárhelyen az önkormányzat 35 ember szállásolt el állami tulajdonú lakásokban – miután a sokáig üresen álló lakások használatát hosszas huzavona után erre a célra végül felhasználhatta a Márky-Zay Péter győzelmével 2018 óta ellenzéki színezetű önkormányzat. (Az itt élő menekültekről itt olvashatja korábbi riportunkat.) Ezt a spontán civil kezdeményezéssel indult programot – az állami támogatás révén a rezsit finanszírozó önkormányzat segítsége mellett – ma már a Nemzetközi Vöröskereszt vette át, és vitte tovább a szakmai munkát (biztosít nyelvoktatást, gyógyszert, kíséretet ad az orvoshoz a gyerekeknek biztosít pszichológust), szervezeten kívüli önkéntesek segítségével. Az egyik ilyen önkéntes Nagy Sándorné volt, aki először adománnyal, majd aktív munkával segítette a menekülteket. Katalin szerint valóban nehéz egy menekültnek albérletet szereznie, ha saját lábára állna. Volt, hogy inkább önkéntesként ő maga vállalt garanciát, ezzel győzve meg a bérbeadót.

A Hódmezővásárhelyen otthonra lelt menekültek között volt Pilip Akilov is, aki a párizsi olimpián már magyar színekben szerepelt. A 25 éves bokszoló mérkőzése a 16 között indult, itt azonban rögtön a nagy favoritot, egyenesen a végső győztest, az ukrán Olekszandr Hizsnyakot kapta ellenfeléül, így nem jutott tovább.

Ami az önkormányzaton keresztül zajló támogatást illeti, Hódmezővásárhelyen minden marad a régiben, miután a 35 főből 27-en olyan területről érkeztek, amely az új rendelet szerint is háborús övezet, nyolcan pedig – ők nem kárpátaljaiak, hanem Ukrajna Kárpátokon túli nyugati részéből jöttek – megkapták a pozitív elbírálást. Ők továbbra is kaphatnak támogatást, ellentétben az ercsiekkel és érdiekkel, akik leginkább azt nehezményezik, hogy nem látszik, milyen szempontok alapján bírálták el a kérvényeket.

Mindenesetre van, aki alapesetben kiszorult volna, de egyéni kérvényre maradhatott a támogatási rendszerben, ám az intézményi bizonytalanság bele van építve a rendeletbe: a támogatáshoz adott földrajzi határok ugyanis havonta változhatnak. Józan ésszel persze nem kerül ki a frontvonal veszélyzónájából Harkiv vagy Zaporizzsja, de az is tény, hogy a most életbe léptetett, szintén sokakat érintő módosítás szándékát is tagadta a kormány még áprilisban. Egyébként is visszás a földrajzi korlát, mivel a frontvonalaktól messze is rendszeresen érik orosz rakétatámadások az ukrán városokat.

A kormánynak a határon túl még magyar, itthon roma

Van, aki szerint a cél a kárpátaljai magyar romák kiszorítása lehetett – bár pontos adatok erről nincsenek, és van roma, aki végül megkapta a támogatást. Katalin sem zárta ki, hogy a módosítás mögött lehetett ilyen szándék: „Nem jó Magyarországon a közhangulat, pedig két éve még sok civil segített, általános volt szolidaritás. Ezt a kormányzati propaganda két év alatt letörte.”

A kárpátaljai menekültek többségében romák, sok kisgyerekkel. Ukrajnában is marginalizáltak voltak. „Volt, akinek nem ment a beilleszkedés, lehetett olyan is, aki visszaélt a támogatással, de nem lehet általánosítani, sokkal több volt aki élt a lehetőséggel.” Katalin tud olyan kislányról, aki egy most megszűnő szentesi szálláson van, onnan járt iskolába, kitűnő lett, és „most ő tanítja az anyukáját írni és olvasni” – a támogatás tehát sokszorosan jó helyre került, de sokaknál ez most megszűnik.

Katalin szerint a kormány nem vállal nagy kockázatot a támogatások szűkítésével akkor sem, ha egyébként ez ellentétes a határon túliakkal és a családosokkal kapcsolatos retorikájával. „Sok ember azt mondja majd, hogy végre nem segítjük a cigányokat. Ez szomorít el, hogy nem háborodik fel senki, ez most már egy ilyen ország”.