Ez az év döntő volt, ha nem indulunk el, ez a háromszáz gyerek is elveszett volna tanulás nélkül

„Egymás között ukránul beszélünk, de mindenki tanulja a magyart. Látom, hogy a többieknek néha nehezen megy, de haladunk vele” – mondja magyarul az egyik ukrán diák Csepelen, az ország egyetlen magyar–ukrán kéttannyelvű iskolájában. Az iskola azután kapta meg a működési engedélyt, hogy Orbán Viktor több moszkvai látogatás után idén Kijevbe is elment, hogy Volodomir Zelenszkij ukrán elnökkel tárgyaljon. Ezután nyílhatott meg a csepeli iskola, aminek az előkészítésén már csaknem két éve, a háború kitörése óta dolgozott egy ukrán házaspár. Szerhij és Olena küldetésének érezte, hogy az ide érkező ukrán menekülteknek létrehozzanak egy olyan iskolát, amely illeszkedik a magyar oktatási rendszerbe.

Az iskola épülete kétszintes, alul a nagyszünetben az alsósok rohangálnak az udvaron, felül a felsősök egymással beszélgetnek. Minden osztálynak saját osztályterme van elsőtől a tizenkettedikig. Ezekben poszterek vannak, amiket a gyerekek készítettek. illetve az ukrán és magyar tankönyvek mellett már kupák is: egy hónapja sportnapot tartottak a suliban, azoknak a nyertesei díszítették ezekkel az osztálytermüket. „Ott a sportnap végén például az ukrán himnuszt énekeltük el együtt. Március 15-én pedig magyarul szavaltunk” – meséli az egyik diák, hogyan ünneplik mindkét nemzet eseményeit.

„Sokan azt gondolják, hogy májusban csak eldöntöttük, hogy legyen iskola, aztán már el is indult. Valójában két év folyamatos munkája kellett hozzá, hogy ez létrejöhessen” – meséli Olena. Mielőtt május 31-én benyújtották a papírokat az engedélyek megszerzéséhez, nemcsak a tervek voltak meg, de a tanárok is. „De az induláshoz valóban kellett politikai szándék is. Az iskola nem indult volna el Orbán és Zelenszkij kijevi találkozója nélkül, de ahhoz, hogy az ő megegyezésük után legyen mit bejegyeztetni, sok előzetes munkára volt szükség” – utal Olena Orbán és Zelenszkij júliusi találkozójára, amelyen a két vezető megegyezett egy magyarországi ukrán iskola létrehozásáról.

Olena és férje, Szerhij már 2017 óta tervezték egy ukrán gyerekeknek szánt, de a magyar oktatási rendszerbe illeszkedő általános iskola és gimnázium megalapítását. A végső lökést Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja adta meg. „Ez volt az álmunk, szerettük volna, hogy ha már élnek itt ukránok, legyen iskolájuk is” – mondja Szerhij. Ők azért is érzik át ennek fontosságát, mert 17 évvel ezelőtt kamasz gyerekeikkel települtek át Magyarországra Kijevből, Szerhij vállalkozása miatt.

Később mindkét gyerekük Magyarországon diplomázott és helyezkedett el. „A fiunk háromszor volt kilencedikes, egyszer Ukrajnában, aztán kétszer Magyarországon, de megtanult magyarul. Amikor azt kérdezik, mégis, hogy lehet megtanulni magyarul, akkor a gyerekeinket hozzuk példának. Hát, így is lehet”.

Ez az év fontos volt

A szeptemberben 300 gyerekkel elindult, magyar akkreditációval működő Magyar-Ukrán Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium Csepelen talált magának helyet. Olena szerint szerencséjük volt, hogy május végén rábukkantak az épületre, mert iskolának alkalmas helyek vagy foglaltak, vagy nagyon rossz állapotban vannak – itt viszont minden adott volt.

Az iskola pályázatokból, adományokból és hivatalos magyar iskolaként költségvetési normatívaként kapott pénzből tartja fenn magát. Az ukrán állam emellett tankönyvekkel segíti az iskolát, és az ukrán nagykövetségtől is kapnak segítséget. Látszik, hogy a kerület is alkalmazkodik az ukrán iskolához: amikor ellátogatunk hozzájuk, elsőként az iskola melletti kisbolt szúr nekünk szemet. „Büfékínálat” – írja a tábla ukránul, milyen menüket vehetnek napközben a gyerekek a boltból.

„Ez az év döntő volt. Ha idén sem nyitunk ki, ez a háromszáz gyerek is elveszett volna. Egy nemzedék nő most fel rendes oktatás nélkül.”

– mondja Olena. „Olyan gyerekek is jöttek ide, akik öt éve online tanultak a Covid, majd a háború miatt. Aszociálisak voltak, nehezen kommunikáltak. Voltak olyanok, akik így ötödikben tanulták meg először, hogy hogyan működik élőben egy tanóra.”

Nem asszimilál, hanem integrál

A szeptember így nagy érzelmi hullámvasút volt az iskolában. „A gyerekek élvezték, hogy van kivel beszélni, örültek, ölelkeztek, szünetben mintha a fejükre álltak volna, szaladgáltak ide-oda” – viszont sok gyereket fel kellett hozni a koruknak megfelelő szintre az online oktatás évei után. „Néhányan nem tudtak jól írni, olvasni sem. Volt, aki életében nem tanult még verset, nem is tudják, hogyan kell” – hozott példát a nehézségekre Olena.

De úgy látták, hogy nehéz volt az évkezdés azoknak is, akik addig magyar iskolákban tanultak: nem mindenütt tudtak a befogadó iskolák segítséget adni a nyelvi nehézségek áthidalásához, hiszen kevés az olyan tanár, aki ukránul és magyarul is tud. „Így maradt az, hogy a gyerek ült egy idegen nyelvi közegben és kész, sokan aztán ki is maradtak az iskolából” – mondja Olena. A magyartanulásban az is akadályozza a gyerekeket a magyar iskolában, hogy félnek megszólalni, mert tartanak attól, hogy a magyar anyanyelvű gyerekek mit fognak szólni az ő magyarjukhoz. Olena szerint „talán meg se szólták volna őket, a lényeg, hogy ha ettől tart a gyerek, az már komoly akadályt jelent”.

A csepeli iskolában ilyen veszély nincs. A magyar nyelv elsajátítása és így az integráció segítése fókuszban van, a diákok alsóban 60 százalékban magyarul, 40 százalékban ukránul tanulnak. A matematikát és az olvasást két nyelven tanulják, ötödiktől pedig az angolt is elkezdik. A felső osztályokban több az ukrán nyelvű tantárgyuk, gimnáziumban 30 százalék magyar óra marad, és mint más két tanítási nyelvű vagy nemzetiségi iskolákban, a magyar történelemről is ukránul tanulnak, de magyar tankönyvből. Két év múlva pedig az iskolának a magyar tanrendbe illeszkedő ukrán nyelvű tankönyveket, például történelemtankönyvet is le kell tennie az asztalra. A tanévben lesznek érettségizői is az iskolának. A vizsgát ukránul teszik le, a magyart idegen nyelvként teljesíthetik.

„Nekünk nem az asszimiláció, hanem az integráció a cél. Lehet, hogy a család marad, lehet, hogy végül hazamegy, de ahhoz, hogy dönteni tudjanak, ahhoz kell tudás” – mondja Szerhij a Magyarországra érkezett ukrán családokról. Mint mondják, a szülő nagy szerepet játszik abban, hogyan birkózik meg a nehézségekkel a gyerek, így abban is, hogy mennyire tanul meg magyarul.

Ha az anya úgy dönt – hiszen a menekültek között jellemzően csak anyák vannak –, hogy itt marad, az támogatja a gyereket a tanulásban. „Ha azonban az anya nem tudja, hol lesznek fél év múlva, akkor kevésbé motivált a gyerek is a tanulásra, ezzel pedig a tanár sem nagyon tud mit tenni” – mondja Olena. Viszont ha az anya jól érzi magát Magyarországon, „az olyan pluszt ad, amivel volt, aki március 15-én ünnepségen is már magyarul szavalt.”

De a nyelvi kérdés valójában még bonyolultabb, nem minden diáknál egyértelmű az ukrán nyelvi háttér sem. A háború előtt megszokott volt, hogy kettős, orosz–ukránt, esetleg az afféle kevert nyelvjárású szurzsikot beszélik otthon.

„Nekünk fontos, hogy itt ukránul beszéljünk, nemcsak a háború miatt, de az is szerepet játszik. Amin beszél a gyerek, azon a nyelven is fog gondolkodni”

– mondja Olena. Az iskolában főleg olyan szülők gyerekei vannak, akiknek fontos, hogy a gyerek beszéljen ukránul. Erre Olenáék fel is hívják a szülők figyelmét. Akkor érdemes ebbe az iskolába járnia a gyereknek, ha a szülő komolyan gondolja, hogy az ukrán nyelv fontos neki is.

A tanárok is menekültek

Szerhij az iskola létrehozásáról azt mondja, hogy az elvi, törvényi lehetőség megvolt erre korábban is. A magyarországi szabályozást ebben kifejezetten nagyvonalúnak látja, lévén a 13 számon tartott nemzeti kisebbségből 12-nek van nemzetiségi iskolája. „Magyarország minden feltételt biztosít, csak élni kellett a törvény adta lehetőséggel” – mondja. „A háborúig azonban nem voltak olyanok, akik ebben igazán érdekeltek lettek volna és lett volna anyagi forrásuk a terv megvalósításához” – teszi hozzá.

Olena már a háború előtt létrehozta azt, amiből a teljes értékű, most 300 gyereknek helyt adó 12 osztályos iskola megszületett. Az Ukrán Hagyományok Háza nevű nonprofit szervezettel kulturális eseményeket szervezett, hogy összehozza az itt élő ukránokat, és hogy közelebb hozza őket a magyarokhoz is.

„Szomszédos ország Ukrajna, de Magyarországon szinte semmit sem tudnak róla, vagy legfeljebb rossz dolgok, például a ’90-es évek szervezett bűnözése jut eszükbe. Ezt a képet akartuk megváltoztatni, bebizonyítani, hogy van mit megmutatnunk, vannak ukrán hagyományaink, történelmünk” – mondja Szerhij. Az iskolával Szerhijék nemcsak az ukrán kultúrát akarták elhozni Magyarországra, de megmutatni azt is, hogy „nekünk tetszik a magyar kultúra, tetszik a magyar nyelv is. Hálásak vagyunk ennek az országnak a lehetőségekért.”

Olena 2017-ben a görögkatolikus egyházzal közösen szombati iskolát hozott létre ukrán gyerekeknek, 2022-től menekülteknek is helyet adtak benne. Egy időben 250 gyerek járt oda. A házaspár saját anyagi forrásait is az iskolába forgatta, de a fenntartáshoz több kellett. Mindenhova pályázatokat adtak be, kilenc hónapon át még egy amerikai szervezet is támogatta őket. A szombati iskolából egy, az ukrajnai rendszerbe beillesztett ötnapos iskola lett. Már itt is tanítottak magyar nyelvet, hogy segítsék a gyerekek integrációját. Ebből az alapból építkeztek a csepeli iskola létrehozásánál is.

„A tanárok is mind menekültek nálunk, így férfi tanár nincs” – mondja Olena. A gyerekek ukrán és magyar tankönyveket is kapnak, tantárgytól függően. Van osztály, ahol magyarul tanulnak magyar történelmet magyar tankönyvből, de fizikát például magyar nyelvű tankönyvből tanulnak ukránul. Olena szerint ez jó, mert „hiába ukránul érettségiznek fizikából, a nyelvtanuláshoz mégis hasznos ez a megoldás”. Az iskola végére így a gyerekek megtanulják párhuzamosan használni a magyart, az ukránt és az angolt is.

'56 és az ukrán történelem

Több diák apja, közeli rokona harcol, és van olyan a tanárok és a diákok között is, aki már veszített el valakit a háborúban. Emiatt az iskolában két ukrán pszichológus is dolgozik, egy az alsósoknak, egy a felsősöknek. „A tanárok is kaptak képzést, ami a háborús traumákra fókuszált. Tizenkét olyan gyerekünk van, akik a legnehezebbeket élték át, ők szombatonként külön is járnak az édesanyjukkal együtt pszichológushoz” – mondja Olena.

A gyerekek között van, aki járt korábban Magyarországon, néhányuknak valamelyik szülője korábban már dolgozott is itt, nekik Magyarország „kicsit hazatérés is volt. Már jobban beszéljük a magyart is” – mondják, de hozzáteszik: ha a háborúnak vége, ők szeretnének inkább hazatérni. A diákok nagy része Ukrajna belső, fronthoz közelebbi részéről érkezett, „van köztünk olyan, aki mesélt rakétákról, arról, hogy miket látott. De már nem beszélünk a háborúról inkább. Nem akarunk, mert ez szörnyű” – mondja az egyik fiú, aki most azon izgul a legjobban a diákönkormányzat elnökjelöltjeként, hogy megnyeri-e a választást. „Esélyes, hogy győzni fogok” – mondja mosolyogva.

A szünetnek vége, a diákok felállnak, mennek vissza ukránul magyar történelmet tanulni. „Beszéltünk most ‘56-ról is. Azt látom, hogy van párhuzam Ukrajna 2014-ével. Az oroszok ‘56-ban és most is jöttek, csak 2014-ben már először nem tankokkal, hanem politikai üzenetekkel. Most meg már tankokkal is” – magyarázza egyikük. Néhány diák arról beszél, hogy ők oroszul beszéltek sokáig otthon, de már áttértek ott is az ukránra, számukra fontos, hogy ezt a nyelvet használják. Vannak, akiknek közeli rokonaik élnek Oroszországban, de a háború végleg elszakította őket egymástól, mert az ottaniak szerint Oroszország jól tette, hogy megindította a háborút. Arról is beszélnek, hogy „itt minden tanár megért minket, azt, hogy kell nekünk idő, de utol akarjuk érni magunkat”.

Olena szerint a tanárok között is van, aki azt tervezi, hogy hazatér, ha egyszer vége a háborúnak. „Addig is próbáljuk támogatni egymást, hogy ne érezze senki azt, hogy idegen helyen van” – teszi hozzá. Az iskolában jelenleg 33 tanár van, „mi Szerhijjel a fenntartók vagyunk, az a dolgunk, hogy minden működjön. A szakmai alapot már a tanárok adják, akik 20-25 éve tanítanak”. Ahogy a diákok, úgy a tanárok is tanulnak magyarul. „Muszáj is tudniuk valamennyire, ez magyar iskola, a Kréta is magyarul van” – mondja Olena. Az iskola igazgatója is magyar, anyai ágról ukrán. Elköszönés előtt még ő is kitér azért arra, hogyan hat az iskolában lévőkre a háború. „Nehéz erről beszélni, háború nincs halál nélkül. A tanároknak is segítség kell, mert ők a gyerekek terheit is magukra veszik. De nem szabad elfelednünk, hogy a diák is, a tanár is ember” – mondja.