Az öregedés minden élő szervezetet érint, gondolhatnánk, de ez nem egészen így van. A halhatatlan medúza néven elhíresült Turritopsis dohrnii az egyetlen olyan faj, amely ivaros szaporodás után többször is képes „megfiatalodni”, azaz visszafejlődni, majd újra kifejlődni, és így biológiailag halhatatlanná válik. A Benjamin Button medúzaként is emlegetett T. dohrniit már a 19. században felfedezték, de egyedülálló élettani mechanizmusait csak az 1990-es években kezdték el kutatni. Az eredmények a gyógyászat szempontjából is fontosak lehetnek, hiszen ki ne szeretné eltanulni tőle a megfiatalodás titkát.
Polip, medúza, polip, medúza
Mint minden medúza, a Turritopsis dohrnii élete is lárvaként, úgynevezett planulaként kezdődik, ami addig úszik, míg nem talál egy sziklát vagy más szilárd felületet, amelyre rátapadhat, és elkezdheti a fejlődést. Ezután a lárvák polipkolóniákká alakulnak át, majd a polipokból kis medúzák fejlődnek ki.
Teljesen kifejlett állapotban a T. dohrnii mindössze 4,5 mm átmérőjű, vagyis kisebb, mint egy kisujjköröm. Ez az apró, áttetsző lény azonban rendkívüli túlélési képességgel rendelkezik. Amikor legyengül az öregedés, éhezés vagy valamilyen betegség miatt, esetleg veszélyhelyzet érzékel, bekapcsol a túlélési mechanizmusa, és elkezd bomlani: csápjai visszahúzódnak, teste összezsugorodik, majd lesüllyed az óceán fenekére, és visszaváltozik polippá. A medúza tehát visszatér egy korábbi életszakaszába, hogy aztán újra kifejlődjön.
Ilyenkor a folyamat végén olyan medúza jön létre, ami genetikailag azonos a visszafejlődött egyeddel. A folyamat során egy medúzából több száz, genetikailag teljesen megegyező állat keletkezik – gyakorlatilag az eredeti medúza tökéletes másai, klónjai. Elméletileg ez a körforgás a végtelenségig folytatható, így tulajdonképpen a T. dohrnii biológiailag halhatatlan. Mintha egy pillangó visszaváltozhatna hernyóvá, hogy újra pillangó lehessen, vagy mintha egy tyúk visszaváltozhatna tojássá, és újból kikelne. Technikailag ez a folyamat inkább regeneráció mintsem újjászületés, de köznyelvi értelemben tulajdonképpen halhatatlanságot jelent.
A T. dohrniit a Földközi-tengerben fedezték fel, de a világ különböző pontjain lévő tengerekben, óceánokban is találtak kolóniákat. Nem csak rendkívüli túlélő, de a kutatók kiváló stopposként is azonosították, mivel különösen tehetséges a teherhajókon való hosszú utazások túlélésében.
Megtalálhattuk az örök élet titkát?
Egy tudományos szaklapban megjelent tanulmányban tudósok átfogóan elemezték a Turritopsis dohrnii és a hozzá genetikailag nagyon közel álló Turritopsis rubra biológiai folyamatait, genetikai állományát, valamint azt, hogy ezek a megfigyelések hasznosíthatóak-e a gyógyászatban. A kutatók a T. dohrnii genetikailag lényegében azonos, a világ óceánjaiban szétszórt egyedeit is vizsgálták, ami új kérdéseket vetett fel a halandóság természetével kapcsolatban: ha egy organizmus összes sejtje kicserélődik, akkor is ugyanaz az egyed marad?
A génkutatás szempontjából is úttörő eredményeket hozhat a T. dohrnii vizsgálata. „Döbbenetes genetikai hasonlóság van a medúzák és az emberek között” – mondta Kevin J. Peterson molekuláris paleobiológus, aki részt vett a The Human Genome Project nevű, több mint tíz éven át tartó kutatásban. „Genetikai szempontból, ha eltekintünk attól, hogy nekünk két genomduplikációnk van, gyakorlatilag úgy nézünk ki, mint egy átkozott medúza. A halhatatlanság talán sokkal gyakoribb, mint gondolnánk”.
Bár az emberi halhatatlanság titka nem valószínű, hogy megfejthető a medúzák vizsgálata során, a kutatások eredményei segíthetnek az orvostudomány fejlődésében, a különböző időskori betegségek kezelésében, és különösen jelentősek lehetnek a rák- és hosszú élettartam-kutatások szempontjából.
(Források: BBC, ABC, National Geographic, The New York Times, American Museum of Natural History)
