A Fidesz főpolgármester-jelöltet, az ellenzék az együttműködés formáját keresi egy évvel a választás előtt
2023. június 9. – 18:01
Napra pontosan egy év múlva, 2024. június 9-én lesz az európai parlamenti választás, amit az Alaptörvény tavalyi módosítása nyomán most egy napon tartanak az önkormányzati választással. Az utolsó egy évre úgy fordulunk rá, hogy a szomszédban háború dúl, itthon rég nem látott gazdasági válság van, miközben a kormány hónapok óta az uniós forrásokért teper, az ellenzéki pártok pedig az újabb kétharmados vereség után a túlélésért küzdenek. Miről fog szólni a kampány jövőre, és össze tud-e ismét fogni az ellenzék? Öt kérdés, ami meghatározhatja a következő egy évet.
1. Miről fog szólni a kampány?
Nem kis kihívás elé állítja a kampányfőnököket, hogy jövőre egy napon lesz az EP- és önkormányzati választás. A pártoknak egyszerre kell bemutatniuk a nemzetközi, uniós elképzeléseiket, és a legszűkebb környezetünkről, a településekről beszélniük. Míg az EP-választás hagyományosan a pártlogókról szól, és pártlistákra lehet szavazni, addig az önkormányzati választás sokkal inkább személyközpontú, a polgármester- és képviselőjelöltekre épül.
„Nehéz lesz egy kampányban egyidejűleg Brüsszelről és egy falu utcájának felújításáról beszélni”
– fogalmazta meg a dilemmát Mirkóczki Ádám egri polgármester, amikor tavaly a Fidesz javaslatára módosította az Országgyűlés az Alaptörvényt.
A következő hónapokban a pártoknak ki kell találniuk, hogy mi lesz az az egy-két ügy, központi üzenet, amelyre felépíthetik a jövő évi kampányt. A 2022-es országgyűlési választáson a legtöbb értelmezés szerint döntő faktornak bizonyult, hogy az orosz–ukrán háborúra miként reagált a kormány és az ellenzék. Az eredmény egyértelműen azt mutatja, hogy a Fidesz – milliárdokat elköltve – sikeresen át tudta vinni az üzenetét, amely szerint a választás tétje a háború és a béke: az ellenzék háborúba vinné az országot, míg ők megvédik a magyarokat.
A háború továbbra is tart, de a kezdeti riadalom után a választók hétköznapjait ma már érzékenyebben érinti az Európa-rekorder infláció és a gazdasági recesszió. Egy ilyen helyzet komoly esély lehetne az ellenzéknek, de a közvélemény-kutatások nem azt mutatják, hogy a kormánypártok népszerűsége bezuhanna, és az ellenzék megindulna felfelé.
De akkor miről fog vajon szólni a kampány jövőre? Az ellenzék hosszú idő után először tudott sikert felmutatni a 2019-es önkormányzati választáson, amikor Budapesten és több megyei jogú városban is legyőzték a Fideszt. Karácsony Gergely kampánya akkor a város „felszabadítására” („fűre lépni szabad”, „vegyük vissza Budapestet”) épült, ezt öt évnyi városvezetés után azonban nem lehet megismételni. A főpolgármester az elmúlt években a legtöbbet valószínűleg arról beszélt, hogy a kormány „kivérezteti Budapestet” a források elvonásával. A főváros a héten beperelte az Államkincstárat a szolidaritási hozzájárulás miatt, és a budapesti lakógyűlés is a főváros túléléséről szól.
2024-ben így minden bizonnyal a főváros megvédésére épülhet Karácsony Gergely kampánya (ha ő lesz az ellenzéki jelölt), miközben a Fidesz már most egész pályás letámadást indított a háborúpártinak és autóellenesnek kikiáltott főpolgármester ellen.
Az ellenzéki főpolgármester-jelölt feladatát nehezíti, hogy a mögötte álló pártok az EP-választás miatt leginkább egymással lesznek elfoglalva jövőre: könyöklőverseny várható az ellenzéki szavazókért. Így pedig nehéz lesz olyan egységet mutatni Budapesten és a vidéki nagyvárosokban, amely 2019-ben több helyen sikerre vezette az ellenzéket.
A Fidesz és személy szerint Orbán Viktor mindeközben folytatta a háborús retorikát, és az országot ma már a háborúpártinak nevezett Brüsszeltől, baloldaltól és Biden-adminisztrációtól akarja megvédeni. A Brüsszel-ellenes kampány viszont kevéssé lehet az ínyére azoknak a mérsékeltebb polgármestereknek – például Cser-Palkovics Andrásnak Székesfehérváron, Balaicz Zoltánnak Zalaegerszegen –, akik a Fidesz-táboron felül is meg tudnak helyben szólítani választókat.
Kérdés, hogy a következő egy évben talál-e új témát Fidesz: a migráció, a rezsivédelem és a békepártiság után mi lesz az az üzenet, amellyel visszahódíthatja a 2019-ben elvesztett városokat.
2. Ki lesz a Fidesz főpolgármester-jelöltje?
Ahhoz, hogy a kormánypárt vissza tudja szerezni Budapestet, először is egy erős főpolgármester-jelöltre lenne szükség. Leginkább ez okozhat mostanság komoly fejtörést Orbán Viktoréknak. Az eddigi felmérések szerint reálisan nem sok esélye van a Fidesznek Budapesten, de a kormánypárt egészen egyszerűen nem teheti meg, hogy teljesen kivonuljon a fővárosból, és távol maradjon a főpolgármester-választástól.
Az elmúlt hónapokban több potenciális kormánypárti főpolgármester-jelölt neve is forgott a közbeszédben. Fürjes Balázs, Szentkirályi Alexandra, Vitézy Dávid, Kocsis Máté és Kubatov Gábor nevéről is lehetett hallani, de
információink szerint Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó népszerűségét is megmérték a kormánypártok.
Az ATV-nek kormányközeli források Kammerer Zoltán olimpiai bajnok kajakos gödi győzelme után azt mondták, hogy Karácsonnyal szemben talán leginkább az működhetne, ha egy széles körben elismert, pártpolitikán kívülről érkező, papíron függetlenként induló jelölt mögé állna be a Fidesz. Nem kizárt, hogy Budapesten is kipróbálják a Kammerer-modellt, ám mindenképp presztízsvesztességet jelentene Orbánéknak, ha a Fidesz logója nem szerepelne a szavazólapon. Utoljára 2006-ban fordult elő ilyen, amikor a függetlenként induló Tarlós Istvánt támogatta a párt.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pár hete a kormányinfón még nem tudta megmondani, mikor dönt a Fidesz elnöksége a főpolgármester-jelöltről, de szerinte legkésőbb szeptember végéig eldőlhet a kérdés.
3. Lesz-e újra ellenzéki összefogás?
Az ellenzéki oldalon egy jelentkező már biztosan van a főpolgármesteri posztra. „100 százalékig biztos vagyok benne, hogy újraindulok” – mondta Karácsony Gergely a Telexnek nemrég. Már csak az a kérdés, hogy az ellenzéki oldalon lesz-e kihívója a főpolgármesternek, mint 2019-ben, amikor előbb az MSZP-s Horváth Csabát, majd pár hónappal a választás előtt a DK-s Kálmán Olgát és a momentumos Kerpel-Fronius Gábort kellett legyőznie az induláshoz.
Az előválasztást akkor csodaszerként ünnepelte az ellenzék, és két évvel később, a parlamenti választás előtt már az egész országban megrendezték.
A kiábrándító kétharmados választási vereség után azonban ma már sokan inkább örökre elfelejtenék az előválasztás intézményét.
Molnár Csaba többször is leszögezte az elmúlt hónapokban, hogy a Demokratikus Kolalíció jövőre nem megy bele az előválasztásba. Szerinte a legtöbb nagyvárosban és fővárosi kerületben a pártok 2019-ben sikeresen meg tudtak állapodni a közös jelöltekről, és ő most is ezt várja.
Más helyzetből indulnak azonban neki a tárgyalásoknak a pártok most, mint 2019-ben. Akkor a 2018-as választás után nagy volt a választói nyomás a pártvezetőkön, hogy az ellentéteket félretéve fogjanak össze. A tavalyi vereség és a zökkenőmentesnek korántsem mondható együttműködés után az LMP-s Ungár Péter már magát az összefogást is eltemette, míg a Jobbik a többi ellenzéki párttól való távolságtartással igyekszik újrapozicionálni magát. A napokban már egyenesen odáig jutottak, hogy a Jobbik kilép az ellenzéki összefogásból.
A választás óta minden párt a saját brandjét és táborát építi, ebben a felmérések szerint a DK jár az élen. A Momentum igyekszik felnőni melléjük Budapesten, miközben a kisebb pártok a túlélésért küzdenek. A valódi erőviszonyokat az EP-választás mutathatja meg, ahol az eddigi információk szerint minden párt önállóan szeretne indulni. Ott nincs is szükség összefogásra, hiszen tisztán listás szavazás lesz.
Abban azonban mindenki egyetért, hogy az önkormányzati választáson csak összefogással van bármi esélye az ellenzéknek a Fidesszel szemben.
Az MSZP kezdeményezésére hosszú hónapok után ismét tárgyalóasztalhoz ültek a pártok májusban, pontosabban csak egy részük. Az első egyeztetésen még nem vett részt a DK és az LMP, utóbbi társelnöke, Ungár Péter ezt azzal indokolta, hogy alapvető politikai változások nélkül, pusztán tárgyalásokkal szerintük nem lehet eredményt elérni. A másik négy párt (Jobbik, Momentum, MSZP, Párbeszéd) között azonban a 24.hu cikke szerint konszenzus volt arról, hogy a 2024-es önkormányzati választáson minden fideszes jelölttel szemben egy ellenzéki jelöltet kell állítani, mint ahogy abban is egyetértettek, hogy a jelöltekről alapvetően a helyi közösségek állapodjanak meg a pártok és a civilek bevonásával. A második körös egyeztetésen Kunhalmi Ágnes beszámolója szerint már ott volt a DK és az LMP is. A Jobbik azonban nem ment el, Gyöngyösi Márton előtte levélben jelezte, hogy pártja a továbbiakban nem kíván részt venni az ellenzéki összefogásban.
Több párt időközben már elkezdte nyilvánosan bejelenteni a polgármesterjelöltjeit, a közös jelöltekről azonban még nem születtek megállapodások. Még Karácsony Gergely támogatása sem automatikus, legalábbis az elmúlt hónapokban ezt igyekezett mindenki hangsúlyozni. Kihívót, alternatívát azonban eddig még senki nem nevezett meg. Gyurcsány Ferenc a Spirit FM-en nemrég arról beszélt, hogy a DK tarsolyában három lehetséges jelölt is van, de az alapdilemmájuk az, hogy jó döntés-e kihívást intézni a főpolgármesterrel szemben.
4. Képes-e áttörésre a Mi Hazánk Mozgalom és a Kétfarkú Kutyapárt?
A 2019-es EP-választás a DK és a Momentum látványos előretöréséről, valamint a Jobbik, az MSZP és az LMP bukásáról szólt. Jövőre kiderül, hol tart a Mi Hazánk Mozgalom építkezése, lesz-e szélsőjobboldali áttörés.
A legutóbbi EP-választáson kevesebb mint egy évvel a megalakulása után 3,29 százalékot ért el Toroczkai László pártja. A Závecz és a Nézőpont Intézet idei felmérése szerint jövőre megduplázhatja ezt az eredményt, és egy EP-mandátumra számíthat.
Az is eldől, hogy a kisebb vidéki településeken képes-e alternatívát kínálni a Mi Hazánk a Fidesszel szemben, mint a Jobbik tudott a radikális korszakában. 2019 októberében két polgármestere lett a Mi Hazánknak: Toroczkai László Ásotthalmon, Dócs Dávid Cserháthalápon nyert. Tavaly mindketten országgyűlési képviselők lettek.
A negyedik kétharmad után a kiábrándult ellenzéki szavazók közül sokan átpártoltak a Magyar Kétfarkú Kutyapárthoz (MKKP), legalábbis ezt mutatják a közvélemény-kutatások, ahol mostanság rendre öt százalék felett szerepel a párt. Jövőre az lesz a kérdés, hogy sikerül-e ténylegesen elhódítaniuk azokat a kiábrándult ellenzéki szavazókat, akik tavaly a győzelem reményében befogott orral ugyan, de a hatpárti szövetség mellett voksoltak.
Az mindenképp meglepetés lenne, ha az MKKP kijutna Brüsszelbe, de Budapesten várhatóan több képviselői helyet szerezhetnek az önkormányzati választáson, mint 2019-ben, amikor öt kerületben jutottak be a képviselő-testületbe.
5. Hogyan nyúlnak bele a választási szabályokba?
Az elmúlt egy évben az egész ország megtanulhatta a dollárbaloldal kifejezést. Rogán Antalék azután ragasztották az ellenzékre a megnevezést, hogy kiderült: a kampány alatt milliárdok érkeztek az Action for Democracy nevű szervezeten keresztül Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt civil mozgalmához.
A Fidesz a rendszerváltás óta történt legsúlyosabb pártfinanszírozási botrányról, külföldi beavatkozásról, a magyar szuverenitás súlyos sérelméről beszélt, hiszen a magyarországi törvények szigorúan tiltják pártok külföldi finanszírozását. Márki-Zay Péter szerint azonban ők mindenben jogszerűen jártak el, mert nem az őt támogató pártok, hanem a civil szervezete, a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) kapta a pénzt, amit külföldön élő magyarok körében gyűjtött az Action for Democracy.
A Fideszben már az év elején arról beszéltek, hogy az önkormányzati választás előtt módosítani fogják a kampányfinanszírozási szabályokat. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a legutóbbi, május végi kormányinfón is azt mondta, várhatóan a tavaszi ülésszakban benyújtja a Fidesz-frakció a javaslatot, amely
megtiltaná, hogy a választáson induló jelölő szervezetek külföldről kapjanak támogatást.
Kósa Lajos március végén még azt ígérte, hogy májusig elfogadhatja a parlament a törvénymódosítást, hiszen a választás előtti egy éven belül nem szokás hozzányúlni a szabályokhoz. Ez azonban mostanáig nem történt meg. A Fidesz-frakciótól a Telex megkeresésére ebben az ügyben kis türelmet kértek még azzal, hogy dolgoznak a javaslaton.
Kérdéses, hogy a készülő törvénymódosításban nem korlátozzák-e valamilyen módon azoknak a civil szervezeteknek az indulását, amelyek színeiben az ellenzéki összefogás jelöltjei a 2019-es választáson szerepeltek.
A 2019-es választáson a megyei jogú városok többségében ugyanis nem pártlogókkal indultak a polgármester- és képviselőjelöltek, hanem úgynevezett ernyőszervezetek alatt. A helyi szervezetekkel így megszólíthattak olyan szavazókat is, akiket a pártlogó elijesztett volna, másrészt az ellenzéki összefogás első kísérletekor még nem minden jelölt vállalta volna magára szívesen a másik pártot.
Az már biztos, hogy az ellenzéki pártoknak közös kompenzációs listát kell állítaniuk az önkormányzati választáson, ha sikerül megállapodniuk az együttműködésről. A választási törvényt ugyanis pár hete úgy írták át, hogy a 10 ezer főnél nagyobb településeken jövőre már csak az a párt vagy jelölő szervezet állíthasson kompenzációs listát, amely a település egyéni választókerületeinek legalább kétharmadában indít képviselőjelöltet.
A módosítás megnehezítheti az ellenzéki tárgyalásokat, hiszen az eddigi szabályok alapján két kompenzációs listát is állíthattak volna a pártok anélkül, hogy egy-két körzetnél több helyen muszáj lett volna egymás ellen is elindulni, eddig ugyanis elég volt a választókerületek több mint felében jelöltet megnevezni a listaállításhoz.
Egy év van tehát a következő EP- és önkormányzati választásig. Az sok idő, de mint tavaly az orosz–ukrán háború kitörése után láttuk, akár pár nap alatt felborulhat a pálya.
