Alaptörvény-módosítás: egy napon lesz az EP- és az önkormányzati választás

Megszavazta a parlament fideszes többsége az Alaptörvény 11. módosítását, 2024-től egy napon lesznek az EP- és az önkormányzati választások, és átnevezik a megyéket vármegyének.

A kormánypárti javaslatot 140 képviselő támogatta, és 36-an nemmel szavaztak.

Csapda az ellenzéknek

A módosítás értelmében majdnem fél évvel korábban, 2024 májusában lesz a következő önkormányzati választás. Ez azt jelenti, hogy egyszerre választunk polgármestert és képviselőket, valamint EP-listán pártot. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azzal indokolta a módosítást, hogy így 9-10 milliárd forinttal kevesebbe kerülnek a választások.

Mindezzel alaposan feladták a leckét az ellenzéknek: teljes összeolvadás vagy egy újabb kaotikus kampány kockázata lebeghet az ellenzéki pártvezetők szeme előtt, ha dönteniük kell arról, hogy az európai parlamenti választáson is együtt indulnak-e a szövetségesekkel, vagy megpróbálják külön utakon.

Az április választás óta minden ellenzéki pártban arról beszéltek, hogy az EP-választáson külön, az önkormányzatin pedig megint szövetségben indulnak 2024-ben. Ezt a kettőséget viszont kivitelezhetetlen lesz megmutatniuk, ha egy napon lesz a két választás.

A pártoknak egyszerre kellene egymással szembeni és egymás melletti kampányt építeniük.

Komoly csapdát jelent számukra a módosítás. Ha az EP-választáson is szövetségben indulnak, az gyakorlatilag a pártok teljes összeolvadását jelenti. Az EP-választás ad arra lehetőséget, hogy mindenki megmutassa a saját profilját, a saját programját, és nem kell más pártokhoz igazodni a kampányban, ami az országgyűlési választás előtti hónapokban sem ment zökkenőmentesen. Ez kerülne veszélybe a közös listaállítással. Nem beszélve arról, hogy az országgyűlési választások előtt is több hónapig hátráltatta a kampányt a közös országos lista összeállítása.

Ha viszont az EP-választáson külön, az önkormányzatin pedig együtt indulnak, akkor könnyedén óriási káoszba fulladhat a kampány. Az ellenzéki pártok az EP-választáson ugyanis leginkább egymás ellen versenyeznek a megmaradt ellenzéki szavazatokért, és ilyenkor elkerülhetetlen, hogy egymás negatívumaira is rámutassanak. Mindeközben a településeken azt kellene megmutatniuk a választóknak, hogy képesek közösen kormányozni.

A módosítás másik velejárója, hogy akár hónapokon át bukott polgármesterek vezethetik a településeket.

A helyhatósági választások eredménye ugyanis nem jelenti majd a jelenleg hivatalban lévő önkormányzati vezetők mandátumának lerövidülését. Ugyanúgy 2024 októberéig maradhatnak, csak épp két év múlva már májusban eldöntik a választók, hogy 2024 októberétől kik vezessék az önkormányzatokat.

Lázár János azt ígérte, nem szavazza meg

Az Alaptörvény tizenegyedik módosításába került be váratlanul, hogy „a történelmi hagyományokra, a történeti alkotmányunk vívmányaira való tekintettel” átneveznék a megyéket vármegyének.

A vármegye alapvető közigazgatási egység elnevezése volt az államalapítástól 1949-ig, bár kialakulásuk több évszázados folyamat volt. Határaik Trianon előtt is változtak, nagy közigazgatási átalakítás zajlott 1876-tól – ez 1881-re zárult le –, ekkor szűntek meg a székek is, és számoltak fel több, bonyolult határvonalat jelentő enklávét is.

A vármegye elnevezés azonban ekkor és Trianon után is megmaradt – bár olykor törvényi szövegben is használták a megye szót –, sőt, néhány évvel a második világháború után is megmaradt. Hivatalosan csak 1949-ben, az új, ekkor már szovjet mintájú alkotmány elfogadásakor változtatták azt hivatalosan is megyére.

Kocsis Máté érvelése szerint „a vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.”

„Emellett a vármegye szó használata a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és egyben a magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti”

Érdekesség, hogy Lázár János építési és beruházási miniszter 2011-ben egyszer már kikelt a vármegyézés ellen. Kocsis javaslatának ismertté válása után jelezte is a sajtófőnökén keresztül: várhatóan nem fogja megszavazni, hogy vármegyék legyenek a megyékből, mert álláspontja nem változott.

Lázár azonban nincs a megyenevek változtatása ellen, hiszen Trianon századik évfordulójára, 2020-ban épp az ő kezdeményezésére lett Csongrád megyéből Csongrád-Csanád megye, amely arra is utalt, hogy az 1950-es megyerendezés után a csonka Csanád megye Csongrád megye része lett. A vármegyéről szóló döntésnél kiderül, hogy a kormányba visszatért politikust mennyire köti a frakciófegyelem egy alkotmánymódosításnál.

2011. április 18-án fogadta el az Országgyűlés az új Alaptörvényt, amely következő év január 1-jén lépett életbe. Az Alaptörvény szövegét megfogalmazó bizottságot Szájer József vezette, de tagja volt Gulyás Gergely és Salacz László fideszes országgyűlési képviselő is.

Orbán Viktor ekkor úgy fogalmazott, gránitszilárdságú az Alaptörvény, ám ez lehet a tizenegyedik módosítás. Alig pár hete szavazta meg az Országgyűlés a legutóbbi módosítást, amellyel kiterjesztették a kormány jogait arra, hogy veszélyhelyzetet rendeljen el: már nemcsak járványhelyzet, hanem szomszédos országban dúló háború miatt is lehetővé vált ez.

A Publicus Intézet felmérése szerint még a Fidesz-szavazók többsége is elutasítja, hogy a megyéket vármegyékké nevezzék át. A megyék vármegyékké átnevezését az összes megkérdezett 66 százaléka utasította el, és csak 13 százalékuk támogatta határozottan a javaslatot.