Ilyen volt belülről az ellenzéki kampány összeomlása

2022. május 17. – 07:10

frissítve

Ilyen volt belülről az ellenzéki kampány összeomlása
Illusztráció: Somogyi Péter (szarvas) / Telex

Márki-Zay Péter egy szűkkörű bizalmas találkozón töltötte 2021. október 16. estéjét. Épp az addigi politikai pályafutásának csúcspontja előtt állt, másnap volt esedékes ugyanis az ellenzéki előválasztás második fordulójának eredményhirdetése. A szombat esti találkozó idején már világos volt, hogy ő lesz a győztes, ezért a megbeszélés témája is az volt, hogy milyen feladatok várnak rá a miniszterelnök-jelölti szerepben.

A találkozót a hódmezővásárhelyi polgármester régi szövetségese, Kész Zoltán korábbi parlamenti képviselő szervezte, aki előzőleg megkért két tapasztalt kampánytanácsadót, hogy állítsanak össze egy tervet Márki-Zaynak. Az egyikük Tóth Péter volt, aki korábban Kész kampányait is vezette, és irányított számos sikeres kampányt Budapest 13. kerületében (ahol az apja, Tóth József a polgármester), valamint az ország más pontjain. A másik meghívott tanácsadó az országos politikában szintén régóta jelenlévő Ruff Bálint volt, aki jelenleg többek között Botka László szegedi polgármester mellett dolgozik.

A találkozó egy újbudai lakásban volt, ahova Márki-Zay már láthatóan fáradtan érkezett. A négy férfi egy üveg borral és egy tál mogyoróval megterített asztal köré ült le, majd a tanácsadók elkezdték magyarázni, hogy szerintük milyen stratégiát kellene követnie a politikusnak. Tóth és Ruff elmondta neki, hogy a siker érdekében tovább kell haladnia azon az úton, amelyen az előválasztási küzdelem során elindult. Márki-Zay azzal tudott győzni, hogy kívülállóként, az ellenzéki pártoktól független szereplőként tűnt fel, és olyan embereket – köztük fiatalokat – is meg tudott szólítani, akik nemcsak az Orbán-kormánnyal, hanem általában a politikai rendszerrel voltak elégedetlenek.

A tanácsadók óva intették Márki-Zayt attól, hogy hatalmi alkudozásokba kezdjen az ellenzéki pártok vezetőivel, mert szerintük így le fogják őt darálni. Közölték vele azt is, hogy szerintük nagyjából egy hete van arra, hogy átvegye a kommunikációs és tartalmi irányítást az ellenzéki összefogás felett, és ha nem teszi meg, akkor meg fog bukni.

Azt javasolták neki, hogy a választási győzelem által adott felhatalmazással élve hívja őket össze már hétfőre, és nyilvánosan tegyen eléjük egy listát a feltételeiről, például arról, hogy kik azok a levitézlettnek számító politikusok, akik nem kaphatnak vezető szerepet a kampányban. A tanácsadók azzal érveltek, hogy az előválasztási eredmény olyan nagy legitimációt ad Márki-Zaynak, hogy lényegében bármilyen politikai kérést megfogalmazhat a pártvezetőknek, ők kénytelenek lesznek azt elfogadni.

A két szakember azt is javasolta Márki-Zaynak, hogy törekedjen az előválasztási kampányban megszerzett lendület megőrzésére. Felvetették neki például azt, hogy a következő pár napban tartson Budapesten egy nagy bulit, amelyre meghívja az előválasztás lebonyolításában részt vett több ezer aktivistát. Ez egyben rákészülés is lehetett volna október 23-ára, amely a választási években jellemzően egy nagy erődemonstráció a politikai szereplők számára (a kormányoldalról például már ekkor lehetett tudni, hogy nagy erőkkel készült a Békemenet megszervezésére).

Kész részben azzal a céllal szervezte a találkozót, hogy meggyőzze Márki-Zayt, bízza rá a kampányának irányítását a tanácsadókra. Tóth közölte, hogy ő ingyen vállalja a munkát, de az a feltétele, hogy az ellenzéki lista befutó helyein nem szerepelhetnek olyan emberek, akik 2010 óta úgy kerültek be a parlamentbe, hogy csak listán, tehát nem egyéni választókerületi győzelemmel szereztek mandátumot. Ezek között az ellenzéki pártok meghatározó szereplői is ott voltak, például a DK-elnök Gyurcsány Ferenc vagy az MSZP egyik vezető politikusa, Molnár Zsolt. Tóth szerint róluk kiderült, hogy nincs mögöttük érdemi választói támogatás, és nem képesek a fideszes kétharmad lebontására.

Márki-Zay ugyanakkor nem kért a kampányszakemberek tanácsaiból. Az őt ismerők szerint rendkívül magabiztos, a saját képességeiben és tudásában a végletekig hívő politikus közölte, hogy ő fogja irányítani a kampányát a felesége segítségével, mert az üzleti életben is azt szokta meg, hogy a cégek élén álló ember hozza a döntéseket. Márki-Zay mindezt arrogáns hangon közölte a tanácsadókkal. „Kik vagytok ti? Nem tudtok semmit” – közölte a politikus az egyik résztvevő szerint. „Régóta vagyok a politikában, de én úgy még embert nem hallottam beszélni, ahogy Márki-Zay beszélt” – mondta a forrás.

Márki-Zay a Direkt36-nak megerősítette, hogy volt egy ilyen beszélgetése a tanácsadókkal. Azt mondta, valóban egyértelművé tette nekik akkor, hogy nem akar velük semmilyen formában együttműködni, mert úgy érezte, hogy túlságosan rá akarnak telepedni a kampányára. Hozzátette, hogy tényleg nyers stílusban beszélt velük, mert egyébként is jellemző rá, hogy azonnal megmondja, ha valamivel nem ért egyet. „Nem udvariaskodok” – jegyezte meg.

A találkozó másnapján kihirdetett eredmény szerint Márki-Zay nagy fölénnyel nyerte az előválasztást, a tanácsadók javaslataiból viszont lényegében semmit nem fogadott meg. Míg az előválasztás során még az ellenzéki oldal megújítását hirdette, a győzelme után leült tárgyalni a pártokkal arról, hogy ő is szeretne magának egy frakciót az új parlamentben. Szinte egy csapásra leállt az előválasztási lendület is, október 23-án például a közös ellenzéki rendezvényen jóval kevesebben voltak, mint a fideszes Békemeneten.

Nem lehet persze tudni, hogy mennyiben alakult volna másképp a választás, ha Márki-Zay hallgat a Kész által meghívott tanácsadókra. A végeredmény – a Fidesz újabb kétharmada és az ellenzéki összefogásban résztvevő pártok szavazótáborának jelentős csökkenése 2018-hoz képest – ugyanakkor azt mutatta, hogy az előválasztás után folytatott kampány egyértelmű kudarccal zárult az ellenzék számára.

A Direkt36 az elmúlt másfél hónapban azt kutatta, hogy mi zajlott a színfalak mögött az ellenzéki kampányban. Több mint harminc olyan emberrel beszéltünk, akik aktív résztvevői vagy közeli megfigyelői voltak az eseményeknek. A többségük névtelenséget kért arra hivatkozva, hogy így szabadabban tudnak beszélni a kampány belső ügyeiről.

Olyan kép rajzolódott ki, amely alapján egyáltalán nem csoda, hogy az ellenzék csúfos választási vereséget szenvedett. Bár a Fidesz óriási erőforrásaival és propagandagépezetével szemben eleve kevés esélyük volt, a sikert akadályozta a saját belső megosztottságuk, a fontosabb szereplők közötti rivalizálás és bizalmatlanság, valamint Márki-Zaynak és más vezetőknek a képességbeli hiányosságai is.

A következő fejezetekben ennek a kudarcba fulladt kampánynak a színfalak mögötti történetét meséljük el.

I. A NEHÉZ SZÖVETSÉG

Márki-Zay Péter győzelme meglepte a pártokat – Fotó: Márki-Zay Facebook-oldala
Márki-Zay Péter győzelme meglepte a pártokat – Fotó: Márki-Zay Facebook-oldala

Mire Márki-Zay Péter megérkezett Újbudára, az MSZP Villányi úti központjának tárgyalójába október 20-én 10 óra körül, a hat ellenzéki párt vezetője épp végzett az ellenzéki előválasztás technikai lezárásának átbeszélésével. Ez egy úgynevezett pártelnöki tanácskozás volt, ahol az Orbán-kormány tizenkét éve alatt nehezen összecsiszolódott ellenzék a belső ügyeket legmagasabb szinten szokta megvitatni. A pártelnöki megbeszéléseken a hat pártot egyenként két-három ember, a pártelnök vagy társelnökök, illetve plusz egy vezető politikus szokta képviselni. Márki-Zay először vett részt hasonló megbeszélésen közös miniszterelnök-jelöltként.

Márki-Zayt a házigazda Tóth Bertalan MSZP-társelnök mellé ültették le. A hódmezővásárhelyi polgármestert olyan politikusok vették körbe, akik az évek során egymással már számtalan késhegyre menő vitát lefolytattak, szövetségeket kötöttek és rúgtak fel, közben pedig alaposan kiismerték egymást. Azt viszont egyikük sem igazán tudta, mit is várhatnak Márki-Zaytól, akit az előválasztás során többségük végig esélytelennek tartott. Az előválasztás után három nappal tartott tanácskozás résztvevői közül többen arra számítottak, az újdonsült miniszterelnök-jelölt majd felvázolja nekik, milyen üzenetekkel, milyen struktúrában és személyekkel képzeli el a közös kampányt.

A pártvezetőket meglepte, hogy Márki-Zay nem mondott se konkrét terveket, se neveket. Az ott elhangzottakat ismerő, a pártokhoz kötődő források szerint ehelyett egy lelkesítőnek szánt, de hosszú, összeszedetlen és tartalom nélküli előadást tartott. „Fogalma se volt róla, hogy mit kezdjen a helyzettel. Politikailag és szervezetileg nem voltak javaslatai” – mondta az egyik forrás, amit egy másik azzal egészített ki, Márki-Zaynak érezhetően nem volt semmiféle forgatókönyve. Nem tudta például megmondani, ki lesz a kampányfőnöke.

Márki-Zayt eleve bizalmatlan légkör fogadta az október közepi pártelnöki tanácskozáson. Egy DK-s politikus szerint ők arra számítottak, hogy az eldurvult második forduló megnyerése után Márki-Zay megpróbál majd békülni a pártokkal. Például olyan gesztusokat tesz, hogy elmondja, melyik politikusuknak milyen fontos szerepet szán. Ez azonban nem történt meg. Résztvevők visszaemlékezése szerint ezután Jakab Péter Jobbik-elnök ellenséges hangnemben hánytorgatta fel Márki-Zaynak az előválasztás során tett élesebb kijelentéseit. Gyurcsány Ferenc pedig arra figyelmeztette, hogy ha továbbra is nyíltan kritizálja a pártokat, akkor az aktivistáik nem fogják a szívüket is beletenni a munkába, ami tönkreteheti a kampányt.

Ennek a zárt ajtók mögötti megbeszélésnek a hangulata éles kontrasztban állt azzal, hogy a nyilvánosságban úgy tűnhetett: a magyar ellenzék hosszú idő óta a legsikeresebb időszakát éli. A hat part által szervezett előválasztás mindkét fordulójában több mint hatszázezren mentek el szavazni, a versengés hírei pedig heteken keresztül még a kormányzati propagandát is el tudták nyomni.

Az előválasztás sikeréről tanúskodott az a belső fideszes kutatás is, melyet az egyik vezető ellenzéki politikus kormányközeli kapcsolatain keresztül ismert meg. “Meg voltak zavarodva és ijedve a Fideszben” – mondta saját fideszes ismerőseire utalva az ellenzéki politikus az egyik meghatározó kormányközeli közvélemény-kutató, a Kód Kft. belső használatra szánt, 2021 októberben végzett felmérésről, mely 2014 óta először mutatta ki az ellenzék egyértelmű vezetését.

Bő fél évvel korábban, 2021 tavaszán még úgy látszott, hogy az előválasztásnak nem lesz valódi tétje, és az ellenzéki pártok háttéralkui döntik majd el az eredményt. A pártok egy része ekkor Karácsony Gergely kezdeményezésére tárgyalásokat kezdett arról, hogy miként tudnák ellensúlyozni a DK erejét a közelgő előválasztásokon. A titkos tárgyalások egy részéhez Szabó Gábor, a Jobbik választmányi elnöke, korábbi pártigazgatója biztosította a helyszínt, ahol a Jobbik, az MSZP, a Karácsony mögött álló Párbeszéd és a Momentum képviselői jelentek meg.

“Azért vagyunk itt, hogy ne Dobrev Klára legyen a jelölt” – mondta ki nyíltan az egyik összejövetelen Szabó, akinek egy másik mondata a pártvezetők körében később szállóigévé is vált: „A DK mandátumait népességszabályozás alá kell vetni.” (Szabó erről a Direkt36-nak most azt mondta, hogy ezek a mondatok úgy hangzottak el, hogy házigazdaként ő csak összefoglalta a megbeszélésen elhangzó egy irányba mutató véleményeket.)

A többi pártot az a félelem vezette, hogy a DK mint legnagyobb és legszervezettebb ellenzéki párt le fogja tarolni őket az előválasztáson, ha nem fognak össze egymással. Ezért a titkos tárgyalásokon egy többek által bazári jelzővel illetett alkudozás indult az egyéni választókerületek felosztásáról. Ezek főként arról szóltak, hogy ki hogyan lép vissza a másik javára a különböző választókerületekben. Emellett téma volt a miniszterelnök-jelölti versengés is, és Karácsonyék arra számítottak a tárgyalások alapján, hogy Jakab és a Momentumot vezető Fekete-Győr András az előválasztás második fordulója előtt a főpolgármestert fogják támogatni Dobrev ellenében. Ekkoriban ugyanis szinte mindenki biztosra vette, hogy Karácsony lesz a végső győztes, végül azonban semmi sem az eredeti tervek szerint alakult.

A tárgyalások akadozva haladtak, aminek egyik oka az volt, hogy a Jobbik lekezelőnek és megbízhatatlannak tartotta az egyeztetésekben vezető szerepet játszó MSZP-t. Ennél is fontosabb tényező volt ugyanakkor, hogy a DK-ban megneszelték, hogy mi készülődik, és lépéseket tettek az ellenük formálódó szövetség megakadályozására. “Öt kontra egy. (…) Világos volt, hogy így az előválasztáson legyalulnak minket. Tehát meg kellett fúrnunk a Jobbik-MSZP megállapodást” – emlékezett vissza a DK egyik vezető politikusa. A Gyurcsány Ferenc vezette párt néhány nappal a Jobbik-MSZP-P egyezség tervezett aláírása előtt, mindössze pár óra alatt meg is egyezett a Jobbikkal arról, hogy miként osztják fel egymás között a választókerületeket.

A hoppon maradt Karácsony egy ellenzéki pártvezető szerint a „Gyurcsány Ferenc és népi zenekara” nevet adta annak a sokáig teljesen elképzelhetetlennek tartott DK-Jobbik szövetségnek, amihez harmadikként az az LMP is hozzácsapódott, melyet a többi párt ki akart hagyni a titkos megállapodásból. A zöldpárt is kötött alkukat a DK-val egyes választókerületekről (majd hónapokkal később Gyurcsány Ferenc ígéretet tett az LMP-s Ungár Péternek arra is, hogy amennyiben nem lesz meg az LMP-nek a frakcióalakításhoz elegendő öt képviselője, a DK azt valahogy kiegészíti nekik).

Márki-Zay Péter ambícióit ekkoriban senki nem vette igazán komolyan. Neki korábban a Jobbikkal volt a legszorosabb kapcsolata, ami 2018-ig, a hódmezővásárhelyi polgármesterségért folyó kampányáig nyúlt vissza, amelynek sikerében a Jobbik akkori pártigazgatójának, Szabó Gábornak volt komoly szerepe. Csakhogy amikor Jakab Péter és Márki-Zay tárgyalt arról, hogy esetleg a hódmezővásárhelyi polgármester lenne a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, a két politikus egyáltalán nem találta meg a hangot egymással. A beszélgetés annyira rosszul sikerült, hogy a további együttműködés is ellehetetlenült. Jakab túlságosan kompromisszumképtelennek tartotta Márki-Zayt, utóbbi pedig rossz szemmel nézte a Jobbik és a DK közeledését.

Hivatalosan az a Dobrev Klára jelentette be elsőként a miniszterelnök-jelölti kampányát 2021. május 2-án, akiről pártja ekkoriban valójában egyáltalán nem gondolta, hogy esélyes lehet a győzelemre. A DK egyik vezető politikusa szerint tavaly májusban Karácsonyt, de még Jakabot is erősebbnek gondolták Dobrevnél, azonban legnagyobb ellenzéki pártként nem tehették meg, hogy ne legyen saját jelöltjük. Augusztus végére ugyanakkor Karácsony kampányának bukdácsolását látva Gyurcsányék már úgy látták, hogy valós győzelmi esélye lett Dobrevnek. „Ekkor viszont hirtelen azt vettük észre, hogy az MZP kezd felszállni” – mondta a DK egyik vezető politikusa, aki szerint ezt a következtetést főként Márki-Zay aktív utcai jelenlétéből és a standoknál tapasztalt népszerűségéből szűrték le.

Az előválasztás 2021. szeptember 18–28. között zajló első fordulójának eredménye már nem is Dobrev győzelme miatt okozott meglepetést, hanem Márki-Zay harmadik helye miatt. A kétfordulós kormányfőjelölt-választás szabályai szerint ez azt jelentette, hogy Dobrev és Karácsony mellett ő jutott tovább a második fordulóba. Jakab és Fekete-Győr végül nem állt be a főpolgármester mögé, amit Karácsonyék csalódottan fogadtak. „Az, hogy végül is eldöntöttem, hogy elindulok az előválasztáson, abban volt jelentős szerepe annak, hogy a Jobbik és a Momentum elnöke is azt mondta, hogy ha nem jutnak tovább, engem fog támogatni” – mondta most a Direkt36-nak Karácsony. (Jakab és Fekete-Győr vitatja, hogy ilyen ígéretet tettek volna.)

Miközben az első fordulón elért gyenge eredményével egyértelművé vált, hogy Karácsony elszámította magát, Márki-Zay körül egyre nagyobb lett a lelkesedés. Karácsony mégis megpróbálta rábírni Márki-Zayt a visszalépésre, és az egyik fő érve az volt, hogy budapesti főpolgármesterként neki sokkal nagyobb és szervezettebb stáb áll a rendelkezésére a kampányhoz.

„Amikor egymást győzködtük a visszalépésről MZP-vel, amellett érveltem, hogy neki nagyon nagy problémát fog okozni, hogy mivel nincs saját stábja, nincs olyan kampánycsapata, amihez a többi párt kapcsolódni tud, ez hónapokig tartó bénultságot fog okozni” – idézte fel Karácsony. Hozzátette azt is: „Azt mondtam Péternek, hogy szerintem nem a jelölt személye a legfontosabb, hanem hogy fel tudjuk pörgetni a kampánygépezetet.”

A főpolgármester érvei azonban nem hatották meg Márki-Zayt. Miután végül Karácsony lépett vissza és állt be a hódmezővásárhelyi polgármester mögé, Márki-Zay a második fordulóban 57-43%-os arányban fölényes győzelmet aratott Dobrev Klára felett. A győzelmet beárnyékolta, hogy a két talpon maradt jelölt és a mögöttük álló emberek egyre durvább dolgokat vágtak egymás fejéhez.

A választási diadalt követően hamar nyilvánvalóvá vált Márki-Zay számára, hogy nem lesz könnyű dolga a pártvezetőkkel.

Megpróbált személyes találkozókat szervezni mind a hat pártnak az első emberével, de Jakab például nem is volt hajlandó leülni vele. Amikor Márki-Zay az előválasztást követő kedden bement a Képviselői Irodaházba, akkor ugyan Jakab irodájában fogadták, de csak Molnár Enikő kabinetfőnök és Szabó Gábor választmányi elnök, korábbi pártigazgató volt jelen. Márki-Zay úgy emlékszik, hogy ő nyugtatgatni próbálta a Jobbikot, hogy a konzervatív politikai építkezése nem ellenük irányul. Szabó viszont azt mondta, hogy benne az maradt meg, hogy Márki-Zay a „győzelem tudatában” arrogáns és agresszív volt velük, és ez egy „rossz hangulatú” találkozó volt.

Gyurcsánnyal sikerült személyesen találkoznia Márki-Zaynak, és ez a beszélgetést több résztvevő szerint is békés hangulatban zajlott. A DK központi irodájában találkoztak, és a párt számára kellemes meglepetés volt, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester a korábbi híresztelésekkel ellentétben nem azt kérte, hogy Gyurcsány egyáltalán ne szerepeljen az ellenzéki pártlistán, hanem csak azt, hogy ne kerüljön az elejére. Ez elfogadható volt a DK-nak, és Gyurcsánynak azzal sem volt gondja, hogy Márki-Zay azt kérte tőle, hogy ne kampányoljon. „Feri elmondta, hogy rendben, ő úgy sem tervezett nagyon kampányolni, és hogy az év végéig egy interjúja van még betervezve az Egyenes Beszédben” – mondta a beszélgetés egyik résztvevője.

Márki-Zaynak ugyanakkor volt egy olyan javaslata, amely már komolyabb ellenérzéseket szült több pártban is. Az előválasztás után előállt azzal, hogy a választások után szeretne ő is egy frakciót a parlamentben. Ez egy hetedik képviselőcsoport létrejöttét jelentette volna az amúgy is töredezett ellenzéki oldalon. Ezt több párt is ellenezte, mondván, hogy az előválasztás a meglévő pártok versenye volt, és nem volt szó arról, hogy egy újabb formáció jön létre. Különösen idegesen fogadta az ötletet a Jobbik, amely fenyegetésként tekintett a magát szintén konzervatívnak hirdető és vidéki bázissal rendelkező Márki-Zay építkezésére.

Mindez magyarázza, hogy miért zajlott olyan feszült hangulatban október 20-án Márki-Zay és a pártelnökök találkozója. És ezek után nem volt meglepő az sem, hogy az előválasztás utáni első nagyobb ellenzéki megmozdulás, az október 23-i közös ünnepség kudarcba fulladt. A szervezésben résztvevő egyik politikus szerint az utolsó napokban dőlt csak el a pontos helyszín és az időpont, és így az előválasztáson résztvevő aktivisták is csak ekkor kapták meg emailen a meghívókat. Míg az eredeti elképzelésük az volt, hogy több százezer emberrel megtöltik az Andrássy utat, végül sajtóbeszámolók szerint mintegy ötezer résztvevő jelent csak meg.

Ahogy az egyik párt vezető politikusa fogalmazott: „Ez volt az első nagy bukta”.

II. A FŐNÖK

A miniszterelnök-jelölt a legapróbb kampánykérdésekbe is beleszólt – Fotó: Márki-Zay Facebook-oldala
A miniszterelnök-jelölt a legapróbb kampánykérdésekbe is beleszólt – Fotó: Márki-Zay Facebook-oldala

2021 októberének utolsó hétvégéjén az egyik legismertebb magyar borvidéken, Villányban tartott csapatépítő rendezvényt a Momentum a választáson induló jelöltjeiknek és a párt vezetőségének. A találkozóra Márki-Zay Pétert is elhívták, egy momentumos politikus szerint elsősorban azért, hogy a közös miniszterelnök-jelölt jobban megismerhesse a párt közösségét. „Mi voltunk az elsők, akik visszaléptünk a javára, ezért akkor még nagyon úgy éreztük, hogy szoros a viszonya velünk” – mondta a politikus.

A gyűlésnek azonban volt egy másik célja is: a Momentum Villányban próbálta lebeszélni Márki-Zayt az általa kiszemelt kampányfőnök alkalmazásáról. A politikus az előválasztási győzelem után kereste meg Zaránd Pétert, a korábban Puzsér Róbert 2019-es sikertelen önkormányzati kampányát vezető szakembert, hogy vállalja el az ő kampánystábjának vezetését. Zaránd kiválasztása azért is szúrta a momentumosok szemét, mert a kampányszakember a párt egyik alapító tagja és kampányfőnöke volt, de a vezetőség egyes tagjaival támadt konfliktusai miatt 2018-ban távozott a pártból.

A Momentum vezetői a villányi találkozón emlékeztették Márki-Zayt arra, hogy nekik rossz tapasztalatuk volt Zaránddal, aki ráadásul korábban egyetlen győztes választási kampányt sem irányított. A miniszterelnök-jelölt azonban hajthatatlan maradt. Az egyik jelenlévő momentumos politikus, Hajnal Miklós szerint Márki-Zay azzal próbálta elvenni a döntése élét, hogy úgyis ő fogja meghozni a döntést egy csomó kérdésben, nem pedig Zaránd. „Magára úgy hivatkozott, mintha egy cégnek ő lenne a vezérigazgatója, és ebbe a cégbe keres egy hajcsárt, egy projektmenedzsert” – idézte fel Hajnal.

Miután Márki-Zay kitartott Zaránd mellett, így rá hárult a feladat, hogy felépítse az ellenzéki összefogás központi kampánystábját. Egy olyan csapatot kellett összeraknia, amely az online tartalmak gyártásától kezdve a szórólapozáson keresztül a rendezvényszervezésig összefogja az ellenzéki választási kampányt. A stáb feladata volt az olyan közös kommunikációs üzenetek kialakítása is, amelyeket aztán a pártok megkaptak azért, hogy megosszák azokat a felületeiken. Az egyes területekre, például a kommunikációra, a közösségi médiára és a közvélemény-kutatásokra, külön csapatok alakultak.

Mivel gyakorlatilag a nulláról kellett ezt létrehozni, ezért pusztán a csapat összeállítása is több hetet vett igénybe. A Márki-Zayjal szemben leginkább kritikus ellenzéki pártok – a DK és a Jobbik – nem küldtek embereket a Budapest belvárosában lévő Hold utcai központi irodába, így a stábtagok nagy része a Momentumtól, Karácsony környezetéből és az MSZP-től érkezett, valamint Zaránd hozott szakembereket a piaci szférából is. A kreatív igazgatói posztra például Marosi Gergő került, aki egy reklámügynökséget hagyott ott, hogy a kampányban dolgozhasson, és már korábban is részt vett a Momentum kampányaiban. A kommunikációs igazgató pedig Simon András ATV-s műsorvezető lett, aki először csak külső segítséget ajánlott fel Márki-Zaynak, de aztán a jelölt meggyőzte, hogy csatlakozzon hivatalosan is a stábhoz.

Feltűnt két olyan kampányszakember is, akik már veteránnak számítanak az ellenzéki térfélen. Az egyikük Gál J. Zoltán volt, aki a 2010 előtti szocialista kormányokban töltött be magas pozíciókat, 2018 óta pedig Karácsony Gergely stratégiai tanácsadójaként dolgozik. A másik ilyen régi szakember Szigetvári Viktor volt, akinek szintén a szocialista kormányzás idején indult a politikai tanácsadói karrierje, most pedig a Datadat nevű közösségi médiás cégén keresztül csatlakozott be a kampányba. A cég egyik tulajdonosa Bajnai Gordon korábbi miniszterelnök, akivel Márki-Zay szintén többször beszélt a kampány során (a hódmezővásárhelyi polgármester szerint az egyik ilyen találkozójuk még az előválasztás alatt volt egy Baja melletti üdülőben, ahova Bajnai csónakban érkezett és fürdőnadrágot viselt).

Zaránd szorosan együtt dolgozott ezekkel a szakemberekkel – Simonnal, Gállal és Szigetvárival -, és lényegében ők alkották a kampánystáb vezetői magját. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor Márki-Zay körül megmaradt az a kör, akik már évek óta mellette voltak, és segítették őt előbb hódmezővásárhelyi, majd országos politikai építkezésében. Ők jellemzően az általa vezetett Mindenki Magyarországa Mozgalomból (MMM) kerültek ki, akik sokat dolgoztak Márki-Zay előválasztási kampányában is, és most fenntartásokkal nézték a Zaránd által felépített stáb működését.

A kampánystáb egyik tagja azt mondta, hogy az MMM-esek úgy érezték, hogy „ők a győztesek, megcsináltak egy nyertes kampányt, és most hirtelen a vesztesek akarják megmondani, hogy mi legyen”. Az MMM és a kampánystáb többi részének konfliktusát mintha a kampányiroda berendezkedése is tükrözte volna: a nagy, kétszárnyú épület negyedik emeletén lévő helység jobb oldalát az MMM, bal oldalát pedig a kampánystáb foglalta el.

A háttérbe szorult MMM-es figurák között volt Gurzó Ákos marketingkommunikációs szakember, aki az előválasztási kampányban még Márki-Zay egyik legközelebbi munkatársa volt. Ő volt az ötletgazdája a politikus zakójáról soha nem hiányzó kék szalagnak, illetve annak, hogy a Márki-Zay egyik korábbi beszédében előforduló „Csak felfelé” mondás legyen a szlogen. A miniszterelnök-jelölti kampánystábban ugyanakkor már nem kapott formális vezető pozíciót, és egy időre el is tűnt, év végén ugyanis több hétre visszautazott Floridába, ahol egyébként él.

Zarándéknak nem volt könnyű dolguk a pártokkal sem. A központi kampánycsapat például nem tarthatott fenn közvetlen kapcsolatot a pártok egyéni választókerületi jelöltjeivel. Bár Zaránd arra kérte a pártokat, hogy delegáljanak olyanokat a kampánystábba, akik majd segítik a jelöltekkel való kommunikációt, a pártok ezt elutasították. Helyette egy olyan rendszer jött létre, amelyben a központilag meghozott döntések egy újabb szinten, a pártok saját koordinátorain keresztül jutottak el a jelöltekhez.

Zarándéknak eközben minden saját döntésüket keresztül kellett vinniük a pártdelegáltakból álló, szinte naponta ülésező úgynevezett kampánytanácson. A pártok ennek a testületnek a révén tartották kontroll alatt Zarándék stábját. Ennek tagjai a pártok operatív vezetői voltak, mint például a Szaszinak hívott jobbikos Szabó Gábor, vagy a Sebinek becézett DK-s Sebián-Petrovszki László. A kampánystábnak az ő jóváhagyásukra volt szüksége minden lényegesebb dologban, ami nehézkessé tette a munkájukat.

Zarándéknak ugyanakkor nemcsak a pártok okozták fejfájást, hanem Márki-Zay is. Jellemző volt rá, hogy szinte mindenről, akár a legapróbb kampánykérdésekről is ő akart dönteni. Egyik régi ismerőse szerint a korábban nagyvállalatoknál dolgozó Márki-Zay büszkén vallotta is, hogy a kampányban ő akarja betölteni az elnöki és a vezérigazgatói pozíciót is, vagyis ő akar dönteni nemcsak a stratégiai kérdésekről, de a napi működésről is.

Ez a hozzáállás megmutatkozott például a kampánydizájn kérdésében. A plakátok és egyéb anyagok vizuális megjelenéséről szóló terveket Zaránd úgy próbálta kialakítani, hogy először megpályáztatta a pártok között, majd ezek közül a legjobbakat fókuszcsoportos elemzéseknek is alávetették. Innen kerültek tovább a legjobbnak ítélt tervek a legmagasabb szintű döntéshozói fórum, vagyis a pártvezetők elé.

A december 3-i értekezleten került napirendre a téma, és Márki-Zay itt több résztvevő szerint is darabokra szedte a Zarándék által előkészített terveket, miközben olyasmiket mondott, hogy „sötét háttérrel, inverz betűkkel nem lehet választást nyerni”. Több résztvevő szerint még arról is beszélt, hogy a végső dizájnon a nyílnak hány fokos dőlésszögben kell felívelnie, miközben a jelenlévő politikusok döbbent pillantásokat váltottak. A DK-s Vadai Ágnes pedig végül kifakadt: „Nem hiszem el, hogy ilyenekkel foglalkozunk.”

A kampány irányítói közötti belső konfliktusok és bizalmatlanság mértékét jól példázza az a történet, amely a kampányújságokhoz kapcsolódott. A terv az volt, hogy a kampány során három körben ki fognak adni egy újságot, amelyet a 106 egyéni jelöltre szabva fognak terjeszteni az országban. Amikor azonban Márki-Zay meglátta az első lapszámot, akkor közölte az újságot gyártó Zaránd-féle kampánystábbal, hogy az neki nem tetszik. Szerinte az újság úgy nézett ki, mint egy többoldalas szórólap, és attól tartott, hogy ezeket az emberek azonnal ki fogják dobni a kukába. Közölte, hogy hagyományos újságnak kinéző, bulváros stílusú lapot kellene készíteni, és követendő példaként a kormányközeli Ripostot említette.

Az első lapszám kiment úgy, ahogy Zarándék legyártották, a következő két lapszám elkészítésébe azonban Márki-Zay már személyesen is belefolyt. A Direkt36-nak most ő maga idézte fel, hogy „betűről betűre” ellenőrizte az újságban tervezett szövegeket, és részt vett a vizuális megjelenés kialakításában is.

A kampánystáb egyes tagjai és a pártok képviselői azonban nem értettek egyet Márki-Zayjal. Úgy gondolták, hogy Budapesten és a nagyobb városokban például nem lenne célszerű a bulváros újságot terjeszteni. Az újságok már elő voltak készítve, a második lapszám nyomdai leadása is közel volt, így a stáb egy trükkös megoldáshoz folyamodott. Elkészítették mindkét verzióban a lapot, de Márki-Zaynak azt mondták, hogy csak a bulvárformátumú lap jelent meg. Arra is ügyeltek, hogy ha a jelölt ellátogatott valahova, akkor mindig csak az ő verziója legyen kinn a pultokon, és figyeltek arra is, hogy a Márki-Zayhoz közel álló MMM-esek se tudjanak meg semmit a kétféle újságverzióról.

„Néha bent volt a Gurzó Ákos a kampánytanácson, ott újságról nem szabadott beszélni, nehogy valaki elszólja magát, hogy van egy másik újság.” – magyarázta egy kampánystábos forrás, hozzátéve: „Ez szánalmas volt, de tényleg.”

Miközben ilyen belső konfliktusok nehezítették és lassították az ellenzéki kampányt, a Fidesz teljes erővel, minden rendelkezésükre álló erőforrást bedobva kampányolt. Nemcsak a kampányszervezeten belül voltak azonban problémák az ellenzéki oldalon. Elmérgesedett a viszony a pártvezetői szinten is.

III. A PÁRTOK BEINTENEK

A valóságban nehezen találták meg a hangot egymással – Fotó: Fekete-Győr András Facebook-oldala
A valóságban nehezen találták meg a hangot egymással – Fotó: Fekete-Győr András Facebook-oldala

Január 3-án Budapest XI. kerületében, az MSZP Villányi úti irodájában gyűlt össze a hat ellenzéki párt vezetője. A találkozó célja az volt, hogy megbeszéljék az előttük tornyosuló problémákat. Ekkorra ugyanis még nem dőlt el, hogy mit kezdjenek a Márki-Zay által követelt hetedik frakcióval, emiatt pedig nem haladtak a közös választási lista összeállításával sem. Ráadásul mindezek tetejébe Márki-Zayjal is egyre rosszabb lett a viszonyuk. A miniszterelnök-jelöltet a megbeszélésre nem hívták meg, annak tényéről azonban előzetesen tájékoztatták.

A problémákat Karácsony Gergely hozta szóba, és arról kezdett el beszélni, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és „politikai bizalmatlansági spirálban vannak a pártok”. Erre Gyurcsány Ferenc indulatosan reagált az egyik résztvevő szerint: „Baszd meg Gergő, te hoztad a nyakunkra ezt az embert, ez a te felelősséged”. A DK elnöke arra utalt, hogy a főpolgármester visszalépése tette lehetővé az egyre inkább önjáróvá váló Márki-Zay előválasztási győzelmét. Bár mások is bekapcsolódtak a vitába, az alapvetően Gyurcsány és Karácsony között folyt. „Feriből akkor minden kijött” – mondta az egyik résztvevő arról, hogy a DK elnöke az elmúlt időszak eseményeiről keményen fogalmazva adta elő a véleményét.

Más pártelnökök is úgy érezték, egyre inkább ellehetetlenül Márki-Zayjal való együttműködés. A miniszterelnök-jelölt ugyanis ekkoriban több megszólalásában is bírálta az ellenzéki pártokat, és rendszeresen beszélt arról, hogy szerinte a Fidesz érdekében tevékenykedő árulók vannak az ellenzék soraiban.

Márki-Zay dühét az váltotta ki, hogy kiszivárgott a kampánystáb egyik belső használatra szánt felmérése. Ennek fontosabb megállapításait a 444 közölte egy december 16-án megjelent cikkben. A kutatás azért volt kínos az ellenzékre és különösen Márki-Zayra nézve, mert az akkoriban publikált legtöbb felméréshez képest a Fidesz tetemes előnyét mutatta. Az derült ki belőle, hogy a kormánypárt támogatottsága 46 százalékos, miközben az ellenzék csak 32 százalékon áll.

A kiszivárgott kutatás ugyanakkor nem hagyományos pártpreferencia mérés volt. A kampánystáb ekkoriban dolgozott a kampánystratégián, amelyhez mérésekre volt szükségük. Ez a kutatás azonban félkész állapotban volt, az abban szereplő nyers, súlyozatlan adatok elvileg nem voltak alkalmasak arra, hogy azokból következtetéseket vonjanak le a teljes lakosság pártszimpátiájára. „Olyan mintha az Audi gyárban lefotóznának egy kocsit, amire még nincsenek feltéve a kerekek, és ez a fotó kimegy a sajtónak azzal az értelmezéssel, hogy az Audi kerék nélküli kocsival akarja lenyomni a Mercedest” – mondta a Direkt36-nak az érintett kutatás elkészítéséért felelős Róna Dániel.

Az ellenzéki térfélen belül ismert elemzőnek számító Róna volt decemberig a vezetője a kampánystábon belül működő, a közvélemény-kutatásokért felelős csapatnak. Bár Rónáék az anyagot csak egy szűkebb kör számára küldték el a stábon belül, az mégis kiszivárgott.

Márki-Zay meglehetősen hevesen reagált az adatok kiszivárgására. Már másnap arról beszélt, hogy „a Fidesz érdekében dolgozó ellenzékiek” szivárogtathatták ki a felmérést, hogy ezzel ártsanak az ellenzéknek. Ezt a vádat akkor is elismételte, amikor néhány nappal később, a kéztörése után élőben bejelentkezett a kórházi ágyáról. A legkeményebben a Szabad Európának fogalmazott, a kiszivárogtatásról azt mondta: „Vannak eszközök ahhoz, ha valaki a Fidesz érdekében meg akarja buktatni az ellenzéket belülről.” Egy kérdésre válaszolva pedig azt sem zárta ki, hogy a pártok vezetői később megpróbálják lecserélni őt egy másik miniszterelnök-jelöltre.

Nem derült ki egyértelműen, hogy a kutatás hogyan szivárgott ki. Márki-Zay szerint az anyag a Momentumon keresztül jutott el a sajtóhoz. A Momentum politikusai szerint viszont a Márki-Zayt kellemetlen helyzetbe hozó szivárogtatás nem állt érdekükben, hiszen hamar beálltak Márki-Zay miniszterelnök-jelöltsége mögé. A kampányra rálátó egyik forrás a történtekről azt mondta: „nem egy kiszivárogtató volt, hanem terjedt az anyag, vagyis az egyik ember tovább küldte a másiknak, amíg „egy ponton valaki a kampánystábon kívülre is elküldte”.

Bárhogy is történt, Márki-Zay bizalma megrendült Rónában, akit a politikus végül tavaly év végén el is küldött a stábtól. Az esetet követően pedig a közvélemény-kutató csapat elsőként kapott zárható irodát a Hold utcai kampányközpontban.

Közben a pártok nehezen tették túl magukat azokon a vádakon, amelyeket Márki-Zay fogalmazott meg az ellenzéki összefogással kapcsolatban. Jakab Péter egy december végi pártelnöki értekezleten határozottan rá is szólt a hódmezővásárhelyi polgármesterre, hogy fejezze be az árulózást. A tanácskozás egyik résztvevője szerint Jakab azzal érvelt, hogy Márki-Zay kijelentései „demoralizálóak”, ezek miatt elveszíthetik a korábbi szavazóik egy részét.

A Jobbik elnöke a nyilvánosság előtt sem türtőztette magát, ezekben a hetekben többször is visszaszólt különböző ügyekben Márki-Zaynak. „A halál nem válogat pártszimpátia alapján, és úgy tűnik, hogy a hülyeség sem” – mondta például egy alkalommal, miután Márki-Zay arról beszélt, a Fidesznek 2018 óta nem lett több szavazója, a koronavírus ugyanis főként a Fidesz szavazótáborához tartozó idősek körében pusztít.

Gyurcsány nyilvánosan nem bírálta a közös jelöltet. Tartotta magát ahhoz az ígéretéhez, hogy a kampányban a legkevésbé láthatóan fog részt venni. A volt miniszterelnököt erre Márki-Zay a december 11-i , a Hold utcai kampányközpontban tartott találkozójukon ismételten megkérte. Több DK-s politikus szerint azonban decemberben egyre több olyan megkeresés érkezett az ellenzéken belülről Gyurcsány felé, amelyek arról szóltak, hogy „Márki-Zay ámokfutásával” kezdeni kell valamit. Gyurcsány a problémát a Signal nevű applikációban létrehozott, ”Elnökök” nevű csoportban tette szóvá, amelynek a pártelnökök mellett Márki-Zay is a tagja volt. A DK egyik politikusa szerint a volt miniszterelnök ide olyan üzenetet írt, hogy „a kapitány légyszíves vezessen, és ne ócsárolja azokat, akiket vezetnie kell”.

Gyurcsány indulatai végül akkor törtek felszínre, amikor a január 3-i pártelnöki találkozón nekiesett Karácsonynak. Ekkor azonban nemcsak Márki-Zay miatt bírálta a főpolgármestert, hanem azt is felrótta neki, hogy szerinte a Karácsony vezette Párbeszéd túl sok befutó listás helyet követel magának. „Van néhány nagyon tehetséges politikusotok, de mint párt nem léteztek” – fogalmazott az egyik résztvevő szerint Gyurcsány, aki a vitában azt képviselte, hogy a Párbeszédnek egyetlen befutó listás hely sem járna, mivel a párt várhatóan az egyéni mandátumainak köszönhetően is frakciót tud majd alakítani. Az MSZP-nél tartott tanácskozás, amelyet az egyik résztvevő „feszültségkieresztőnek” nevezett, a következő napra is átnyúlt.

Ezt követően újra összeültek január 5-én délelőtt, de ekkor már a DK irodájában. Itt döntötték el, hogy elutasítják Márki-Zaynak a hetedik frakcióról szóló követelését. Mivel a pártelnökök tartottak attól, hogy Márki-Zay rosszul fogadja a döntést, és esetleg visszalép a jelöltségtől, arról is beszélgettek, hogyan kellene ezt közölniük vele. „Ennyire éles volt a helyzet” – mondta a tanácskozás egyik résztvevője. Végül abban állapodtak meg, hogy „szenior pártvezetőként” Gyurcsány mondja meg ezt Márki-Zaynak.

A pártelnökök még aznap délután, a DK Teréz körúti székhelyével szemben található Radisson Blu Béke Hotelben ültek le a miniszterelnök-jelölttel. Itt Gyurcsány előadta a döntésüket, és azt is elmondta, hogy a hetedik frakció elengedéésért cserébe a kampány irányításában szabadabb kezet adnak Máki-Zaynak és a stábjának. Ezt követően egy ideig normális mederben folyt a beszélgetés, de aztán konfliktus alakult ki, amikor Márki-Zay felvetette, ne kommunikálják egyértelműen, hogy nem lesz hetedik frakció. Azzal érvelt, hogy a pártok megalázzák őt azzal, ha a nyilvános bejelentett kéréseit nem teljesítik. Mivel a pártok nem engedtek, Márki-Zay felállt, és az embereivel együtt kivonult a teremből. Az egyik jelenlévő szerint Jakab még dühösen utána kiabált: „Így lesznek majd a kormányülések is, hogy fogod magad és elmész?”

Az ellenzéken belül „komoly volt a félelem, hogy Márki-Zay még aznap bejelenti a visszalépését” – mondta a hatpárti tanácskozás egyik résztvevője. A jelölttel szembeni minden ellenérzésük dacára is úgy gondolták ugyanis, hogy Márki-Zay kiszállása akkora zűrzavart okozna, ami még jobban rontaná az esélyeiket. A pártvezetők azonban feleslegesen aggódtak. Márki-Zay nem lépett vissza, hanem elkezdte azt kommunikálni, hogy az ellenzéki egység érdekében lemond a hetedik frakcióra vonatkozó igényéről.

A hetedik frakció elengedése mellett aznap egy másik fontos ügyben is történt előrelépés. Márki-Zay a két pártelnöki értekezlet közti szünetben az ellenzéki egységet demonstrálva közösen mutatkozott a pártok vezető politikusaival. A budapesti Nyugati téren azzal a céllal tartottak egy közös sajtótájékoztatót, hogy életet leheljenek az ellenzék által kezdeményezett népszavazásba, és felpörgessék az ehhez szükséges aláírásgyűjtést. Az ugyanis az év végén nyögvenyelősen indult el.

Az ellenzék tavaly ősz óta tervezett egy olyan akciót, amellyel az előválasztás után újra visszatérhetnek az utcára. Ellenzéki források szerint emiatt merült fel novemberben, hogy „az igazságos választás érdekében” gyűjtsenek aláírásokat. Az ötletet az egyik pártelnöki értekezleten azonban elvetették részben arra hivatkozva, hogy szociális jellegű témával könnyebb lenne megszólítani az embereket. Miután pedig a Kúria december elején Karácsony öt népszavazási kérdéséből kettőt jóváhagyott, adta is magát a téma. Az egyik kérdés az álláskeresési járadék időtartamának meghosszabbításáról szólt. A másik pedig a Fudan egyetemről szóló törvény visszavonásáról, vagyis arról, hogy ne épüljön meg Budapesten a kínai elitegyem kampusza.

A pártok között vita folyt arról, hogy az év végi ünnepek alatt érdemes-e kiállni aláírásokat gyűjteni, és végül abban maradtak, hogy érdemben januárban állnak neki pultozni. Ennek a munkának adott lökést a pártvezetők január eleji közös kiállása. A kérdésenként szükséges 200-200 ezer aláírás pedig nem sokkal később, január 20-ára össze is gyűlt.

„Ez siker volt. Ez egy jó időszak volt” – mondta az aláírásgyűjtési akcióról a kampánystáb egyik tagja. Több ellenzéki politikus pedig azt emelte ki, hogy ennek köszönhetően összekovácsolódott a csapat, kialakult egy „normális kampányszerű működés”. A kezdeti hónapok nehézségei után úgy érződött, hogy a kampánystáb is jobban megtalálta a helyét a pártok és a miniszterelnök-jelölt közötti bonyolult viszonyrendszerben.

Február elejére azonban egy újabb ügy terhelte meg az ellenzéki pártok együttműködését. Miközben a pártvezetők nem jutottak dűlőre, hogy a közelgő köztársaságielnök-választáson Iványi Gábor lelkészt vagy Róna Péter közgazdászt jelöljék-e, a leginkább Karácsony által támogatott Iványi neve kiszivárgott a sajtóban. Az ellenzéket ez azért hozta nehéz helyzetbe, mert Jakab ezt követően nem állt be Iványi mögé, a pártban ugyanis úgy vélték, hogy liberálisnak tartott lelkész támogatásával szavazókat veszítenének.

Mivel a Fidesz kétharmados többsége miatt Novák Katalin államfővé választása eleve lefutott meccs volt, az ellenzéki pártok nem akartak konfrontálódni a Jobbikkal, ezért február közepén rábólintottak Róna jelölésére. „Annyira nem volt fontos, hogy eltörje az együttműködést, de rossz szájízű volt az egész” – mondta az egyik ellenzéki politikus arról, hogy a jelölésről szóló vita kikerült a nyilvánosság elé.

Nem sokkal később a közös ellenzéki lista is megszületett, amelynek összeállítása hosszú időn keresztül lefoglalta a pártok vezetőit. Az elhúzódás oka az volt, hogy nem volt egy elfogadott módszertan arról, hogyan állítsák össze a listát. A pártok az előválasztás eredményeitől kezdve a különböző közvélemény-kutatásokig számos érvet bedobtak saját maguk érdekében. A hónapokon át zajló alkudozások során az volt a cél, hogy feltöltsék nevekkel a lista első 45 helyét. Úgy gondolták, ők lesznek azok, akik biztosan bejutnak a parlamentbe.

Egy idő után elkezdett kompromisszum kialakulni előbb a DK, a Jobbik és az LMP között, ennek később a Momentum is részese lett. „Az MSZP és a Párbeszéd emiatt beszorult állapotba került” – mondta a tárgyalások egyik résztvevője arról, hogy a két párttal való alkudozás maradt a végére. Mivel a lista leadási határideje február 26-a volt, a pártok a háború kitörésének környékén is leginkább ennek véglegesítésére koncentráltak.

Hiába vált az év első hónapjaiban valamelyest profibbá az ellenzék kampánya, és okozott némi megnyugvást a lista összeállítása, a háború olyan kihívások elé állította őket, amivel már képtelenek volt megbirkózni.

IV. A HÁBORÚ

A háború alatt még jobban szétesett a kampány – Fotó: Karácsony Gergely Facebook-oldala
A háború alatt még jobban szétesett a kampány – Fotó: Karácsony Gergely Facebook-oldala

Február 13-án este Márki-Zay Péter volt a Partizán 60’ című, élő interjúműsor meghívott vendége. A közvetítés kicsivel 18 óra után indult, Márki-Zay azonban aznap délután még Hódmezővásárhelyen volt, így az volt a terv, hogy legalább egy órával a kezdés előtt megérkezik a stúdióba, és a kampánystáb tagjai ott fogják felkészíteni az interjúra. Ezt már csak azért is fontosnak tartották a stábban, mert az orosz-ukrán háború ugyan ekkor még nem robbant ki, de a helyzet már nagyon feszült volt, és ezért számítani lehetett rá, hogy a téma felmerül az interjúban is.

Ez a felkészítés azonban végül nem történt meg. Márki-Zay Pétert egy hódmezővásárhelyi vlogger, az “A Józan Paraszt Beszól!” nevű Youtube-csatorna videósa vitte el Budapestre, aki az úton autós videóinterjút készített vele. Mint a vlogger később egy videóban elmesélte, Márki-Zay „nagyon-nagyon fáradt volt”, mert nem aludt éjszakánként, és emiatt meg is kellett állni pihenni az interjú közben, így végül a jelölt csak nagy késéssel, nem sokkal a Partizán-interjú kezdete előtt érkezett meg a stúdióba. A kampánystáb két tagja, Simon András és Zaránd Péter így hiába várt rá a helyszínen, hogy legalább még a műsor előtt átbeszéljék vele az interjúban esetleg felmerülő kérdéseket, erre már nem maradt idő.

Az interjú első felében a téma az egyesült ellenzék programja volt, amelyet akkor még nem mutattak be teljes egészében, de egyes részletei már ismertek voltak. Fél óra elteltével azonban előkerült a háború témája, és a műsorvezető Gulyás Márton többek között arról kérdezte Márki-Zayt, miniszterelnökként kész lenne-e katonai segítséget nyújtani Ukrajnának, ha kirobbanna a konfliktus. A politikus előbb Magyarország NATO-s és EU-s tagságát és az ezekkel a szervezetekkel való együttműködést hangsúlyozta, de a riporter visszakérdezésére végül igennel felelt.

Bár voltak olyan ellenzéki politikusok, akik ennél egyértelműbb katonai segítségnyújtást is szorgalmaztak, Márki-Zaynak ez az interjúrészlete volt az, amelyre később a kormány felépítette azt az üzenetet, hogy az ellenzék háborúba vinné Magyarországot.

Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója ugyan rövid ideig a Fidesz kommunikációját is megbénította, ők a rövid tétovázás után rátaláltak egy üzenetre, az ellenzéki oldalon azonban a háborús helyzet még inkább kidomborította a belső zavarokat. Ahogy a Partizán-interjú körülményei is mutatják, a kampánystáb próbálta ugyan kézben tartani az eseményeket, Márki-Zay és legszűkebb köre viszont sokszor önálló döntéseket hozott és nem hallgatott rájuk.

A pártok vezetői között pedig ekkorra már nem létezett olyan egység, amely lehetővé tette volna, hogy kidolgozzanak egy közös kommunikációs irányvonalat. A hat párt inkább a saját kampányaik egyéb részleteivel foglalkozott.

A Zaránd Péter vezette kampánystáb így saját meggyőződés, illetve a saját méréseik alapján igyekezett kialakítani a kommunikációs stratégiát. Bár tisztában voltak vele, hogy a háborús helyzet mindig a hatalomban lévő pártnak kedvez, a stáb azt látta, hogy az emberek többsége a kialakult helyzetben Vlagyimir Putyint tartja agresszornak, és láttak abban lehetőséget, hogy rámutassanak Orbán Viktor és az orosz elnök szoros partneri kapcsolatára. Emellett fontos eleme lett a kommunikációnak az ország EU- és NATO-szövetségesi szerepe, illetve az Ukrajna melletti kiállás is.

Ezzel a hozzáállással a pártok bizonyos politikusai nem értettek egyet. Úgy gondolták, hogy a háború kapcsán az emberek többségét nem Putyin érdekli igazán, és inkább a választók mindennapjait érintő szociális üzenetekre lenne szükség, melyek arról szólnak, hogyan védik meg őket a háború okozta negatív gazdasági hatásoktól. Ezt a véleményt képviselte például Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, aki több kommunikációs értekezleten is elismételte, hogy nem Putyinról, hanem az emberek megélhetéséről kell beszélni, mert "azt már tudják az emberek, hogy Orbán legjobb barátja Putyin, de azt még nem, hogy mi a programunk". Kunhalmi azt is hozzátette ezeken a megbeszéléseken, hogy ha nem változtatnak az üzeneten, akkor “ez így bukó lesz”.

Miközben az ellenzéken belül a háború megfelelő kommunikációs kezelésén vitatkoztak, a Fidesz propagandagépezete elementáris erővel sulykolta azt az üzenetet, hogy az ellenzék a háború pártján áll, míg a kormány a garancia a békére. Az ellenzéknek jóval kevesebb erőforrása volt a saját üzenetei továbbítására, így eleve nem volt könnyű reagálniuk erre. Közben azonban voltak jelei annak is, hogy nem is mindig vették elég komolyan ezt a helyzetet.

Ilyen volt az, amikor február 25-én, egyetlen nappal az ukrajnai háború kirobbanása után a kampánystáb elhívta az ország egyik legelismertebb külpolitikai szakértőjét a Hold utcai kampányirodába. A megbeszéltek szerint Márki-Zayjal lett volna egy videóhívása, amelyben tájékoztatja az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét a kialakult helyzetről, a háború addigi eseményeiről és a várható fejleményekről.

A megbeszélés – amelyen a pártok egyes biztonsági szakértői is jelen voltak – azonban csúszott, mert Márki-Zay nem csatlakozott a megbeszélt időpontban. Ő végül hosszas késés után, egy autóból jelentkezett be. A szakértő véleményének meghallgatása helyett a miniszterelnök-jelölt átvette tőle a szót, és megosztotta a saját helyzetértékelését a résztvevőkkel. Válaszolni és reagálni nem tudtak a jelenlévők, mert saját mondandója után Márki-Zay közölte, hogy nincs több ideje a beszélgetésre. Annyit mondott még, hogy az autója megérkezett egy benzinkúthoz, neki pedig el kell mennie pisilni. Ezután – a jelenlévő szakértők megrökönyödésére – kilépett a hívásból.

A választáshoz közeledve pedig történt egy másik olyan epizód, amely még ennél is jobban mutatta a háborús helyzet kaotikus kezelését.

Március 27-én, vasárnap este egy autó száguldott az M7-es autópályán, Budapestről a Balaton irányába. Az autóban a központi kampánystáb három fontos embere, Gál J. Zoltán, Marosi Gergő és Simon András ült, akik alig egy-két órával korábban tudták meg, hogy aznap este nagy feladat vár rájuk, Márki-Zay Péter ugyanis rövidesen felveszi a kapcsolatot az ukrán elnökkel, Volodimir Zelenszkijjel. Korábban a kampánystábban is felmerült, hogy alapos felkészülés után megszervezzék és lebonyolítsák ezt a találkozót, ezt azonban szerették volna a lehető legprofibban végrehajtani, így amikor megkapták a hírt, hogy a jelölt legszűkebb, főként MMM-esekből álló köre a hátuk mögött megszervezte a videóhívást, az első reakciójuk az ijedtség volt. A második pedig az, hogy csatlakoznak, és megpróbálják kihozni a helyzetből a legjobbat.

A Siófokra vezető úton az autóban ülő három ember szinte folyamatosan telefonált, külpolitikai, biztonságpolitikai szakértőkkel beszéltek, kommunikációs tervet készítettek. hogy mire leérnek, legyen a kezükben egy anyag, amely tartalmazza, hogy milyen kérdésre miket mondjon és miket ne mondjon a jelölt. Amikor megérkeztek Siófokra, Márki-Zay Pétert egy szűk szobában, az ellenzéki előválasztást a siófoki választókerületében megnyerő jobbikos képviselő, Potocskáné Kőrösi Anita irodájában találták meg. Itt volt berendezve a videóhívás helyszíne, a háttérben egy EU-s, egy ukrán, és egy magyar zászlóval.

A miniszterelnök-jelölt ideges volt, és úgy tűnt, most már kevésbé tartja jó ötletnek a kapcsolatfelvételt. Tartott tőle, hogy a kormánypárt ezt is ellene használhatja. A Partizán-interjúval ellentétben itt volt idő átbeszélni a frissen összerakott kommunikációs anyagot. A kiegészült stáb azt a stratégiát határozta meg, hogy Márki-Zay a hívásban közli Zelenszkijjel, hogy magyar katonákat ő sem fog Ukrajnába küldeni. Arra jutottak, hogy ez a videós bizonyíték elég erős fegyver lehet, hogy szembe menjen a Fidesz narratívájával, ugyanakkor a kapcsolatfelvétel ténye erősíti az ukránokhoz való partneri hozzáállást, amit szintén jó kampányüzenetnek tartottak.

A hívás megbeszélt időpontjában Márki-Zay munkatársai próbálták felhívni a megadott számot, az ukrán oldal azonban többszöri próbálkozásra sem jelentkezett. Kicsivel később, amikor sikerült elérni őket, Zelenszkij apparátusa közölte, hogy Kijevben épp durva rakétatámadás zajlik, így nem megoldható a hívás, mert a stábnak le kellett mennie az óvóhelyre. Másfél órával később a támadás még mindig tartott, így a hívás végül egyáltalán nem tudott megvalósulni.

Ezt talán nem is bánták annyira a kampánystábban, viszont eddigre a kampány már amúgy is a teljes szétesettség jeleit mutatta. Sokatmondó volt, hogy a választók tömegeit talán nem igazán érdeklő, de a kampányok elengedhetetlen részét képező választási program is nagyon nehezen állt össze. A program hivatalos bemutatóját, többszöri csúszás után, március 9-én tartották, de még ennek a rendezvénynek a kezdési időpontját sem sikerült tartani. Az esemény a tervezett 14 óra helyett több mint egy órával később indult, két forrás szerint azért, mert Márki-Zay még az utolsó percekben is a beszédén dolgozott.

Pedig a hat ellenzéki párt már tavaly októberre megegyezett egy kész programban, amelyet terveik szerint már csak rá kellett volna szabni a közös jelöltre. Márki-Zay azonban újranyitotta a vitát, és egy decemberi pártelnöki értekezletre például bevitt egy nagyjából 60 pontból álló listát – többek között olyan kérdésekről, mint a műanyag palackok betétdíjának bevezetése -, és erről egyesével szavaztatta a résztvevőket. Ez után ezekről az új pontokról újabb belső viták kezdődtek az ellenzék különböző szakmai munkacsoportokban, majd további egyeztetések indultak a pártok között.

A programalkotáson dolgozó egyik ellenzéki politikusnak egy idő után feltűnt az is, hogy a szövegben egyes javítások Márki-Zay feleségétől, Felíciától származtak. Márki-Zay a Direkt36-nak azt mondta, hogy ennek részben az volt az oka, hogy amikor este későn hazaért, akkor már az ágyban fekve a felesége fel szokta olvasni neki, hogy milyen teendői vannak. Előkerült a program is ezekben a késő esti beszélgetésekben, és ilyenkor Márki-Zay javaslatait a felesége írta be a szövegbe a saját számítógépén. Márki-Zay hozzátette azonban, hogy a felesége a saját javaslatait is beépítette a programnak a nőkről szóló részébe. Hozzátette, hogy a feleségét „egy feminista kör” és a Momentum női csapata is megkereste a témával, és így kapcsolódott be a programalkotásba.

Mire március elején megjelent a program, addigra már az ellenzéki szövetségen belül többen is érezték, hogy baj van. Márki-Zay népszerűsége egyre jobban zuhant, az ő hangjával futó robothívásokat az emberek nem hallgatták végig, az ellenzék aktivistáit és politikusait a lakossági fórumokon rendszeresen kérdezték arról, tényleg magyar katonákat fognak-e vinni az ukrán frontokra, és igaz-e, hogy kényszersorozás lesz. Ezeket tapasztalva a pártok is igyekeztek minél inkább távolságot tartani Márki-Zaytól. Voltak olyan körzetek, ahol az ellenzéki jelöltek jelezték, nem szeretnének egy plakáton szerepelni a közös miniszterelnök-jelölttel, mert veszélyezteti a győzelmüket. Egy forrás szerint emiatt több helyen tízezres nagyságrendben maradtak a raktárban szórólapok és újságok, amiket nem szórtak ki az adott körzetekben.

Az aktivisták utcai fórumokon szerzett tapasztalatait az ekkor készült belső mérések is megerősítették. A központi kampánystáb megrendelésére február végén Závecz Tibor közvélemény-kutató cége és a Republikon Intézet végzett méréseket a billegő körzetekben, amelyek eredményeit a pártok március 15. körül kapták meg. Ezek azt mutatták, hogy a kétesélyes körzetek nagy részében is jelentős a Fidesz előnye. Ezek az eredmények csalódottságot és némi hitetlenséget is szültek a pártokban. “Nem akartuk elhinni, hogy Varga Zoltánra Debrecenben 15 százalékot ver a Kósa” – fogalmazott az egyik ellenzéki forrás.

Közben pedig informális csatornákon a Fidesz felől is érkeztek információk az ellenzékhez, amelyek szintén az óriási kormánypárti előnyre utaltak. A Fidesz saját belső mérései olyan magas fölényt mutattak, hogy azok nemcsak magabiztosságot, hanem már némi értetlenséget is eredményeztek a kormánypárt belső köreiben. Egyes mérések azt mutatták ugyanis, hogy az ellenzék, élén Márki-Zay Péterrel nem csak a bizonytalan szavazók, de az ellenzéki tábor egy részének szavazatára sem számíthat majd a választáson. „Tudjátok, hogy mekkora bajban vagytok?” – kérdezte egy kormányközeli közvélemény-kutató az egyik ellenzéki politikust, amikor a kampány utolsó heteiben összefutottak egy tévéműsor felvételén.

A kampánystábban mindezek ellenére voltak többen, akik az utolsó napig reménykedtek a győzelemben, vagy legalább a nem túl nagy arányú vereségben. Több körzetben az aktivisták még április 3-án délután 4-kor is kopogtattak és telefonálgattak, ha a részvételi adatokból azt látták, hogy erre szükség van. A választás estéjén, a Városligeti Műjégpálya épületében tartott eredményvárón azonban már nem volt meg ez a lelkesedés. Olyannyira nem, hogy több olyan párt is volt, amelynek felsővezetéséből senki nem jelent meg az eseményen, és a jelenlévők közül is egyre többen távoztak, amikor megjöttek az első eredmények.

Ahogyan nőtt a feldolgozottság, az épületben egyre kevesebben lettek, a sajtó számára is nyilvános rész pedig teljesen kiürült. Végül a kormánypárt a kétharmadot is megszerezte, és amíg Orbán Viktor fideszes vezetőkkel a háta mögött bejelentette a szerinte a Holdról is látható győzelmet, addig az ellenzéki oldalon még a hat párt vezetője és a miniszterelnök-jelölt sem állt ki közösen a megjelent támogatóik elé. Márki-Zay a családjával vonult fel a városligeti tó száraz medrében felállított színpadra, és az ő társaságukban mondta el beszédét, majd pedig a két jelenlévő pártelnök, Donáth Anna és Karácsony Gergely felszólalt a színpadon.

A közös kiállás hiánya a sajtóban az ellenzéki egység teljes szétesésének szimbóluma lett. Másnap, április 4-én pedig az utolsó olyan platform is megbomlott, ahol a közös miniszterelnök-jelölt és az ellenzéki pártok vezetői együtt voltak jelen. Az „Elnökök” elnevezésű Signal-csoportban április 4-én Márki-Zay kapott egy olyan értesítést, hogy "Gyurcsány Ferenc eltávolította önt ebből a csoportból.”

Ennek a cikknek a szerzője a Direkt36, egy nonprofit szervezet, amely olvasói támogatásokból működik. Támogasd te is a tényfeltáró újságírást, kattints, ha szeretnél csatlakozni a Direkt36 támogatói köréhez.