A gyerekeket nem védi, a gyakorlatban nem tartható be, az EU-t felbőszíti a melegellenes törvénymódosítás

2021. június 29. – 10:00

frissítve

A gyerekeket nem védi, a gyakorlatban nem tartható be, az EU-t felbőszíti a melegellenes törvénymódosítás
Illusztráció: szarvas / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Szokatlanul nagy felzúdulást váltott ki a korábban széles társadalmi támogatottsággal bíró pedofilellenes törvény, amit végül egy a melegeket durván megbélyegző kiegészítéssel fogadott el a parlament. A Telex Gyorstalpalóban ezúttal azt járjuk körül, miről szól pontosan, mi a szülő joga, milyen célt szolgálhat az új jogszabály melegellenes része, átmehet-e tényleg a gyakorlatba, és milyen következményekkel számolhat a kormány amiatt, hogy ennyire szembefordult az uniós konszenzussal.

Támogasd a működésünket, ha szeretnél a jövőben is olyan anyagokat olvasni, amik összetett helyzeteket mutatnak be alaposan!

Miért mondják azt, hogy a törvény összemossa a pedofilokat a melegekkel?

Mert egy alapvetően a pedofil bűnelkövetőkről szóló jogszabályba került bele utólag a szexuális kisebbségekre vonatkozó kiegészítés. Ez még akkor is az LMBTQI-embereket megbélyegző hatást kelt, ha a szóban forgó részlet nem állítja, hogy ők pedofilok (vagy a pedofilokkal egyenértékűek) lennének, hiszen a nemi identitás és a szexuális orientáció kérdéseit mégiscsak valamilyen szinten egy kalap alá veszi a bűncselekményi kategóriának számító pedofíliával. A kormány magyarázata szerint a két dolog (a pedofília és a szexuális kisebbségek) a gyermekek védelmének témájánál ér össze.

Akkor mennyiben igaz az, amit a kormány állít, miszerint ez a törvény a gyerekekről szól?

Az igaz, hogy a pedofilok elleni fellépés és a gyerekek védelme egyaránt szerepelt a fideszes képviselők által benyújtott törvényjavaslat címében (A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról), de az nem véletlenül pedofilellenes tervezetként híresült el. Az előterjesztő Kocsis Máté ugyanis rögtön a parlamenti vita nyitóbeszédében pedofilellenes, nem pedig gyermekvédelmi törvénycsomagként mutatta be a javaslatot.

Kezdetben, mikor még a melegellenes részek sehol sem voltak, éppen azért érte kritika a törvényjavaslatot mind civil, mind ellenzéki oldalról, mert kimaradt belőle az áldozattá vált gyerekek segítése. Ekkor még a hiányolt gyermekvédelmi részekkel kapcsolatban az volt a fideszes álláspont, hogy meg kellene ezzel várni a gyermekvédelmi szakemberekből álló, régóta dolgozó munkacsoport munkájának eredményét. „Nem tudom, hogy ehhez a törvényhez hova fér bele” – mondta Kocsis a gyermekvédelmi témájú esetleges ellenzéki módosítók benyújtásáról.

De időközben miért ne gondolhatták volna meg magukat, és vihették volna el gyerekvédelmi irányba?

Hiába hangsúlyozzák utólag az ártatlannak ható gyermekvédelmi irányt, a bírált paragrafusok a törvényben önmagában is megbélyegzőek a szexuális kisebbségekre nézve, hiszen a jogszabály a gyerekek fejlődésére veszélyesnek állítja be azt, ha 18 éves kor előtt információkat szereznek a szexuális kisebbségekről. Ráadásul az a törvény, amit végül megszavaztak, Európa legnagyobb nemzetközi gyermekjogi szervezete, a Eurochild szerint nem védi a gyerekeket, hanem épp hogy nagyobb veszélynek teszi ki őket. A gyerekeknek joguk van az egészséges fejlődéshez, a szabad véleménynyilvánításhoz, az önazonossághoz, a befogadó oktatáshoz, az újonnan elfogadott jogszabály viszont megsérti mindezeket a jogokat – erre jutott a Eurochild. A szervezet állásfoglalása szerint ha ezt a törvényt végrehajtják, a gyerekek nem jutnak hozzá olyan, a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos információkhoz, amelyek kulcsszerepet játszanak a szexuális visszaélések megelőzésében és az ezekkel kapcsolatos tudatosság növelésében. Az LMBTQI-gyerekek pedig különösen megszenvedhetik az új tiltásokat: fokozódhat a megkülönböztetésük.

Tényleg csak a szülő dönthet arról, hogy a gyerek mit halljon és mit ne a szexuális felvilágosítás során?

„Az új magyar törvény csak világosan rögzíti, hogy a gyermekek szexuális neveléséről kizárólag a szülő dönthet. Az iskolai nevelés nem állhat ellentétben a szülő akaratával, az legfeljebb csak kiegészítő lehet, formáját és tartalmát pontosan meg kell határozni, és a szülők egyetértéséhez kell kötni” – jelentette ki Orbán Viktor a Szamizdat 10. című írásában.

De ha ezt komolyan vesszük, akkor a szexualitás témájában van még egy csomó dolog, ami a felvilágosító órákon szóba kerül, és nem biztos, hogy minden szülő nevelési elképzeléseihez passzol. Mi van akkor, ha – mondjuk – a család vallási okokból elutasítja a házasságon kívüli szexet? Akkor az iskolában ne is halljon a gyerek biztonságos szexről és védekezésről, mert ez a teljes önmegtartóztatás ellen dolgozik? Arról nem beszélve, hogy a szexualitás mellett azért elég sok más olyan területet van, ahol az iskolai nevelés adott esetben igencsak könnyen ellentétben állhat a szülő akaratával. Vannak szülők, akik nem örülnek annak, hogy az evolúcióról tanul a gyerekük. Egyes történelmi témáknál is szembekerülhetnek az otthoni és az iskolai nézetek. Az osztályfőnöki órákon jó esetben erkölcsi, etikai kérdésekről is beszélnek: ezeken is hallhat a gyerek a tanártól mást, mint amit a szülei gondolnak. Vessünk véget ennek is?

Nem teljesen mindegy, van-e iskolai szexuális nevelés, és hogy miről van ott szó? Mi szükség van még ilyesmire 2021-ben?

Tudományos kutatási eredmények egyértelműen igazolják a megfelelő szexuális edukáció hosszú távú jó hatását: színvonalas szexuális nevelésben részt vevő fiatalok védettebbek a túl korai szexuális élettel járó kockázati tényezőkkel szemben. Egy a témába vágó magyar tanulmány szerint ugyanakkor a szülők többségének fejében tartják magukat a múlt századi nézetek, vagyis nemzetközi szinten is sokan gondolják, hogy veszélyes a serdülőkor előtti szexuális felvilágosítás. Az ebben a hazai kutatásban elért válaszadók progresszívebb nézeteket vallottak e téren, de mivel online zajlott, okkal feltételezhetjük, hogy eleve az átlagnál szabadelvűbb emberek töltötték ki a kérdőívet. Ha viszont itthon is igaz, hogy a szülők többsége kerüli otthon a témát, akkor egy jól kitalált iskolai szexuális edukációnak fontos szerep juthatna – többek között éppen abban is, hogy azok a gyerekek is elfogadják magukat, akik talán éppen ekkortájt ébrednek rá, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Egy másik magyar kutatás azt is igazolta, hogy még a szexualitás örömteli oldalára nem igazán fókuszáló magyar szexuális nevelésnek is hangsúlyos szerepe van az információhoz jutásban, egyértelmű összefüggés volt például a fogamzásgátlási ismeretek és az iskolai felvilágosításon való részvétel között.

A törvény tiltja a homoszexualitás és a nemváltás népszerűsítését és megjelenítését. Mi tartozhat bele ebbe, és mi nem?

A törvényszövegben nincs semmiféle támpont, definíció ezzel kapcsolatban. Innentől kezdve, amíg esetleg ki nem jön egy, a részleteket szabályozó rendelet, az egyéni értelmezéseké a terep. A konkrétumok hiányának lehet olyan következménye, hogy félelemből, „csak baj ne legyen belőle” hozzáállással olyan önkorlátozás kezdődik, amit törvénnyel, direkt szabályozással, szankciókkal nem akartak volna kikényszeríteni. Van, aki szerint az új tilalmakat komolyan véve az iskolában nem lehet tanítani Rimbaud-t, Verlaine-t, Thomas Mannt vagy éppen Faludyt. Sőt, a Háttér Társaság értelmezése szerint a törvény azt sem engedi meg, hogy a szülők elfogadó attitűdöt tanúsítsanak a melegség, transzneműség irányában. A „tág tiltások miatt ugyanis ha egy szülő egy LMBTQI-szereplőt tartalmazó ifjúsági regényt vesz kiskorú gyermekének vagy kiskorú gyermekével közösen egy LMBTQI-szereplőt ábrázoló filmet néz meg szombat este a tévében, azzal jogszabályt sért. Ezzel ugyanis a homoszexualitást és/vagy a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést megjelenítő tartalmat tesz elérhetővé 18 éven aluli személy számára” – áll a szervezet hétfői közleményében.

Őszintén: mennyire lehet betartani ezt a törvényt a való életben?

Jó kérdés, a törvény homoszexualitással kapcsolatos része ugyanis abszurd szituációkat eredményezhet, különösen az iskolákban. Mi van akkor például, ha mégiscsak felmerül egy melegekkel kapcsolatos kérdés az iskolai szexuális felvilágosításon? Kínos csend után egyszerűen elterelik a témát? Vagy mit tegyen az az osztályfőnök, iskolapszichológus, akihez egy szexuális orientációjában, nemi identitásában kételkedő gyerek fordul? Küldje haza az apukájához beszélgetni, miközben valószínűleg pont azért jött hozzá, mert nem bízik az otthoniak megértő hozzáállásában? Egy ilyen helyzet – az új törvénynek megfelelő – kezelése nem életszerű pedagógiai szempontból, és az sem valószínű, hogy bárki bejelentené, szankcionálná, ha valaki igenis beszélget ilyen témákról egy gyerekkel.

De lesz-e egyáltalán szándék a betartatására?

Jelenleg az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy nem lesz. Egy ilyen elkenten megszövegezett gumiszabály nem csak arra lehet jó, hogy szükség esetén politikai ellenfeleket kipécézve használják, de arra is, hogy egyáltalán ne kelljen alkalmazni a gyakorlatban. Láttunk már ilyet, a 2018-ban hatályba lépett bevándorlási különadóból sosem remélt valódi bevételt a kormány, és nem is szálltak rá a nemfizetés miatt azokra a szervezetekre, amelyekre a megfogalmazás alapján célozták a passzust.

Akkor meg mi a fenéért hoztak ilyen törvényt?

A Fidesz kormányzási stílusától nem idegen, hogy pusztán kommunikációs, illetve politikai céllal tegyen konkrét(nak látszó) lépéseket. Ilyenkor egy új intézkedés célja a közvélekedés szerint inkább az lehet, hogy 1. eltereljék a figyelmet valami másról („gumicsont-elmélet”), 2. bedobjanak egy olyan saját témát, ami nagyon megosztó, de a fideszes álláspont egyezik a társadalom többségéével. A figyelemelterelés-teória elég logikus most, hiszen az eggyel korábbi fő témát jelentő Fudan-ügy elég kellemetlen volt a kormánynak politikailag, de szóba jöhet itt a pedofiltörvénnyel egyszerre megszavazott 35 éves autópálya-koncesszió és a közvagyoncsökkentő törvények esete is.

A megosztásra játszás mellett szintén komoly érvek szólnak. Már legalább egy éve utalnak jelek arra, hogy a Fidesz a migrációs téma után lengyel–orosz mintára a szexuális kisebbségek ügyét emelné kampánytémává. Az ilyen szimbolikus, identitáspolitikai ügyek sok országban jelentenek éles politikai fegyvert a „normális többség” nevében fellépő jobboldal kezében. Ráadásul a hazai ellenzéki összefogás ideológiai sokszínűsége miatt ez az ügy a politikai ellenfelek megosztására is alkalmas volt: a Jobbik a többi párt tiltakozása ellenére megszavazta a pedofiltörvényt (habár azzal a kikötéssel, hogy kormányra kerülés esetén kiszednék a kérdéses részeket). Arról, hogy miért érheti meg a Fidesznek a melegellenessé eltéríteni a pedofiltörvényt, itt írtunk bővebben.

Lehet, hogy itthon működik, de ebből most elég nagy nemzetközi botrány lett. Nem lehet, hogy Orbán Viktor ezúttal elszámította magát?

Ezt egyelőre nehéz megmondani, de tény, hogy talán a vártnál egy fokkal nagyobb negatív visszhangot váltott ki a törvény melegekkel szemben rosszindulatú része külföldön. Több állam (köztük sok uniós ország és az USA) külön nyilatkozatban ítélte el a magyar kormányt miatta. A téma sajátosan összekeveredett az épp zajló foci-Eb-vel, a nyugati stadionokban azóta mindennaposak a Pride-zászlókkal demonstráló szurkolók és a nagy cégek is szivárványosra vették a reklámjaikat. Az ügy átterjedése a focira egyes értelmezések szerint közrejátszhatott abban, hogy Orbán Viktor nem a helyszínen nézte a német–magyar csoportmeccset Münchenben. Ebben a logikában a magyar miniszterelnök attól tarthatott, hogy kifütyülik a helyszínen, vagy más kellemetlenség éri. A kormány ugyanakkor a maga részéről cáfolta ezt a feltételezést.

A futballszálnál nagyobb baj Orbánéknak, hogy beszámolók szerint az utóbbi EU-csúcson soha nem látott feszültséget eredményezett a helyzet: a meleg luxemburgi miniszterelnök és Hollandia miniszterelnöke is keményen nekiment Orbánnak, utóbbi állítólag azt a kérdést is feltette, hogy ha magyar kollégája nem osztja a közösség elveit, miért akar egyáltalán az EU-ban maradni. Elképzelhető, hogy a kormány nem számított ilyen éles konfliktusra, és már látszik is némi tompítás, visszakozás a kifelé irányuló kommunikációban: Orbán Viktor a német dpa hírügynökségnek többek között arról beszélt, hogy a magyar állam „nemcsak garantálja, hanem aktívan védelmezi is a homoszexuálisok jogait”, és hogy „a szivárványszín Budapesten is magától értetődő módon hozzátartozik az utcaképhez”.

Akkor most várható, hogy az EU valóban odapörköl a magyar kormánynak?

Az egyelőre kérdés, hogy ezzel a kettős beszéddel sikerül-e elcsendesíteni a nyugati kritikákat, és ha nem, akkor annak lehet-e valódi „megtorlás” a következménye. Korábban sok olyan magyar ügyet láttunk, ami a nagy nemzetközi sajtóvisszhang és üzengetés ellenére hamar lekerült a napirendről, nemzetközi politikai következményei nem lettek (rövid távon legalábbis).

A mostani helyzet annyiban lehet más, hogy szokatlanul nagy az egység és heves az ellenállás. Már vizsgálják azt is, nem sérti-e az EU-jogot a törvény. Nem csak elvont ideákról van itt szó. Felmerült, hogy a magyar szabályozás beletenyerel az uniós belső piac működésébe, a vállalkozás szabadságába is azzal, hogy a média- vagy a reklámcégeknek aránytalanul szigorú korlátozásokat ír elő. A közös és határozott fellépést támogatja, hogy – szemben például a migrációval – a szexuális kisebbségek elfogadása ügyében sokkal nagyobb a társadalmi összhang Nyugat-Európában, ahol a jobboldalon is teljesen szalonképtelennek számít már az új magyar törvényben megjelenő homofóbia. Volt is rá példa, hogy hasonló dolog miatt büntetett az EU: azokat a lengyel városokat, amelyek LMBTQ-mentes övezeteket jelöltek ki, kizártak egy uniós pénzosztási körből – emlékeztetett a 444 a törvényről szóló elemzésében. Az EU esélyegyenlőségi biztosa azt nyilatkozta, hogy a magyar törvény után is jöhet hasonló szankció, és mivel itt a teljes államra vonatkozik a kifogásolt lépés, ez potenciálisan akár nagyobb volumenű elvonást is jelenthet.

Az uniós fellépés esélyeit latolgatva azt is számításba kell vennünk, hogy Magyarországon jövőre választások lesznek, és az uniós kormányfők között szép számmal vannak olyanok, akiknek az orbáni politika valamivel már rálépett a tyúkszemére. Nekik érdekük lehet a magyar kormányt kellemetlen helyzetbe hozó (és ezáltal a Fidesz–KDNP választási esélyeit rontó) intézkedések áttolása. Más kérdés, hogy az uniós döntéshozatal sajátosságai miatt Orbánék néhány maradék szövetségese (pl. a melegellenes kérdésben Lengyelország, Szlovénia vagy Csehország) blokkolhat közös döntést igénylő folyamatokat.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!