Egy NATO-tagállam vezére a moszkvai bázison: Moszkvában tárgyal kedden Orbán és Putyin

2022. február 01. – 09:22

Egy NATO-tagállam vezére a moszkvai bázison: Moszkvában tárgyal kedden Orbán és Putyin
Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin 2018-as moszkvai találkozója – Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Hétfő este Moszkvába érkezett Orbán Viktor, ahol kedden a Kremlben hivatalos megbeszélést folytat Vlagyimir Putyinnal. A magyar kormányfő és az orosz elnök tizenegyedik személyes találkozójáról a felek december végén állapodtak meg, és az eseményhez az egyre viharosabb nemzetközi környezet ellenére is ragaszkodtak.

2021 második felében a NATO által támogatott Ukrajna és Oroszország viszonya a 2014-es orosz agresszió óta nem látott mélypontra süllyedt. És bár a háború valódi esélye a manipulatív diplomáciai állásfoglalások, fenyegetések, viszontfenyegetések és álhírek zaja ellenére is csekély (megnyugtató érveinket itt olvashatja), a mozgósítások, az ukrán hadsereg ellenálló képességét erősítő fegyverszállítmányok és a háborúra hangoló propaganda miatt egyáltalán nem zárható ki valamilyen összecsattanás.

Ilyen háttérrel komoly szimbolikus jelentőséggel bír a tény, hogy Orbán az első NATO- és EU-tagállami vezető, aki a konfliktus legújabb elmérgesedése óta Moszkvába látogat – ehhez érdemes hozzátenni, hogy a konfliktusban érdekelt, vagy abba csak belesodródott felek között lényegében non-stop folynak a megbeszélések.

Orbán moszkvai látogatása abból a szempontból is különlegesnek számít, hogy miközben 2013 óta a két vezető évente találkozott, addig a legutóbbi ilyen alkalom a koronavírus-járvány miatt több mint két évvel ezelőtt, 2019. október 30-án volt Budapesten.

Orbán már rég nem Putyin szókimondó kritikusa

Az orosz–ukrán konfliktusban Orbánnak egy NATO-tagállam vezetőjeként alapvetően Kijev mellett kéne letennie a voksot, azonban a helyzet ennél jóval bonyolultabb. Egyfelől ugyanis Orbán 2010 óta Putyinnal való személyes találkozóin soha nem hozott szóba kényes politikai kérdéseket, így azt sem, amikor 2014-ben Moszkva felrúgta a Magyarország által is kötelező érvényűnek tartott, Ukrajna területi épségét garantáló budapesti memorandumot a Krím elcsatolásával, vagy a luganszki és donyecki szakadár területek létrehozásával.

Sőt, annak ellenére, hogy a kormány sem állt a 2014 után Oroszországot büntető uniós szankciók útjába, a miniszterelnök orosz kollégájával közös sajtótájékoztatóin inkább Európa „oroszellenességét”, Oroszország Európából való „kirekesztését”, a szankciós politika hibáit ostorozta. Orbán azt sem tette szóvá, amikor Putyin 2015-ös tájékoztatójukon azzal szúrt oda a Donyecket pont azon a napon elvesztő Kijevnek, hogy:

Veszíteni mindig rossz, különösen, ha bányászok és traktorosok győznek.

Az elmúlt években számtalan kritika érte Orbánt, hogy uniós tagállami vezetőként Putyinnak asszisztálva gyengíti az EU – amúgy is csak nyomokban létező – egységét, a jelenlegi ukrán konfliktus közepette pedig a magyar ellenzék vádjai szerint egy moszkvai látogatás „a nemzeti érdekekkel ellentétes (…) és azt üzeni, hogy a NATO- és EU-tagállamok nem egységesek Putyin javaslatainak elutasításában”.

A magyar kormány egyébként ezt a bizonyos javaslatcsomagot sem kritizálta. Pedig ahogy arról korábban részletesen írtunk, Moszkva békefeltételei lényegében kiherélnék a közép- és kelet-európai NATO-tagok védelmi garanciáit, és súlyosan megsértenék a régiós országok szuverenitását. Azt azonban Orbán is tudja – és el is mondta –, hogy a konfliktus valamilyen szinten fel fog bukkanni a Putyinnal való tárgyaláson:

Nyilván nem tudjuk elkerülni, hogy beszéljünk az európai biztonsági helyzetről, ahol Magyarország álláspontja teljesen egyértelmű (…). Mi a békében vagyunk érdekeltek.

Orbán az orosz kapcsolatot a nyilvánosság előtt mindig is saját különutas politikájának villogtatására használta fel, Putyin pedig a magyar miniszterelnököt az uniós-, illetve a transzatlanti egység illúzióit, a nyugati hatalmi törekvéseket „belülről” leleplező figuraként használhatta fel. Jellemző, hogy a keddi találkozó előtt Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője úgy méltatta Orbánt, hogy

nagyon imponál nekünk az a független megközelítés, amellyel Magyarország a saját érdekeit érvényesíti és megválasztja partnereit.

Ahogy azt egy, a magyar kormánynak az orosz propagandában betöltött szerepéről szóló elemzés is megállapítja, a Kreml által irányított média az utóbbi években elmérgesedett magyar–ukrán vitát is igyekszik felhasználni az Ukrajna-ellenes propagandában, részben azért, hogy – akár álhírek bevetésével – még jobban elmélyítse a Budapest és Kijev közti, valóban komoly problémákkal terhelt, de egyáltalán nem feloldhatatlan konfliktust.

Egyébként a magyar kormány nem is rejtette véka alá, hogy a Kijevvel szembeni sérelmei is befolyásolják a konfliktus megítélését. Szijjártó Péter például a múlt héten egy interjúban úgy jellemezte az Ukrajnával való viszonyt, hogy

„bármilyen gesztust tettünk eddig, pozitív visszaigazolást gyakorlatilag nem kaptunk cserébe”.

A látogatással nem válik a Nyugat páriájává Orbán

Miközben Joe Biden vagy Boris Johnson harcias szólamokkal rázzák fel/riogatják hazájuk közvéleményét, Nagy-Britannia és az USA is hazarendelte diplomatáinak családtagjait, és több országból is érkeztek fegyverszállítmányok meg kiképzők Ukrajnába, több európai országgal együtt Magyarország sem számol azzal, hogy Oroszország valóban háborúvá akarná kiszélesíteni a konfliktust.

Ez a nézetkülönbség tetten érhető abban, hogy pont a veszélyeztetett Ukrajna elnökének kellett többször is tompítania az amerikai vagy brit nyilatkozatok harciasságát; Volodimir Zelenszkij szerint

az orosz agresszió lehetséges, de így van ez már 8 éve, ebben nincs érdemi változás, csak most „nagyobb körülötte a felhajtás”.

Benkő Tibor honvédelmi miniszter vagy Szijjártó Péter külügyminiszter napokban tett nyilatkozatai is egybecsengenek ezzel az optimista várakozással, ráadásul a magyar külképviselet egyelőre nem rendelt vissza senkit, és az Ukrajnára vonatkozó utazási szabályokon se változtatott. Az is sokat elmond a magyar kötéltáncról, hogy Orbán Moszkvába érkezve elsőként Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral egyeztetett telefonon; a beszélgetésről kiadott semmitmondó tájékoztató szerint a két vezető „áttekintette az orosz–ukrán határon kialakult biztonsági helyzetet, és hitet tettek a feszültség csökkentése, a viták párbeszéd útján történő megoldása mellett”.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (j5) a kelet-ukrajnai front mentén lévő Sztanicja Luhanszkában, ahol ukrán kollégájával, Dmitro Kulebával közösen tettek látogatást 2021. július 22-én – KKM Sajtó / MTI
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (j5) a kelet-ukrajnai front mentén lévő Sztanicja Luhanszkában, ahol ukrán kollégájával, Dmitro Kulebával közösen tettek látogatást 2021. július 22-én – KKM Sajtó / MTI

És nem egyedül Orbán az, aki szóba áll Putyinnal. Január közepén a Nyugat négy nap alatt három magas szintű találkozót bonyolított le Oroszországgal, és folyamatosan izzanak a Kreml diplomáciai vonalai. Jellemző, hogy a karanténbulijai miatt kitört botránysorozata elől a külpolitikai hiperaktivitásba menekülő Boris Johnson szintén bejelentkezett egy telefonbeszélgetésre Putyinnál, és miközben ő Kijevbe tart, külügyminiszterét Moszkvába küldte. A hétfőn Budapestre látogató brit hadügyminiszter pedig egyenesen kormánya támogatásáról biztosította Orbán moszkvai útját.

Tény, hogy a kiélezett médiaérdeklődés és a válsághangulat miatt Orbán minden egyes gesztusa nagyon megosztó reakciókat fog kiváltani, de hát a magyar kormányfő Nyugattal való szimbolikus kommunikációja lényegében 12 éve ezen a provokáción alapul.

A helyzet sokrétűségét jellemzi, hogy Orbán a Moszkvát illető kritikai megjegyzésektől való látványos tartózkodása mellett a hétvégén aláírta az európai jobboldali-populista pártok közös (vagyis majdnem közös) nyilatkozatát, mely egyértelműen Oroszországot teszi felelőssé az eszkalációért. Ráadásul miközben a konfliktus enyhítéséért cserébe Moszkva az egykori szovjet blokkban állomásozó NATO-csapatok kivonását követeli, a magyar kormány is elismerte, hogy napirenden van egy amerikai katonai kontingens befogadása.

Az ajtó mögött már a kőkemény anyagiakról szólnak a tárgyalások

Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a napirend gerincét az orosz–magyar viszony aktuális ügyei fogják kitenni. Orbán Viktor és a főnökét Moszkvába elkísérő Szijjártó Péter nyilatkozatai alapján valószínűleg az alábbi témák kerülhetnek terítékre:

  • A paksi atomerőmű – részben az orosz fél hibájából történt engedélyeztetési problémák miatt – késlekedő bővítésének beindítása, melyhez hozzáadódhat még egyes magyar lapértesülések szerint a Roszatom kérése is, hogy építőanyag-költések növekedésére hivatkozva módosítsanak az eredendően „betonba öntött”, 12,5 milliárd eurós vételáron;
  • Az Oroszország felől érkező évi 4,5 milliárd köbméter gáz évi 1 milliárd köbméterrel való megnövelése egy izmosabb gáztartalék kialakítása érdekében. A 4,5 milliárd köbméteres mennyiséget egy 2021-es szerződésben kötötte le a kormány 10 évre előre;
  • a nemzeti oltóanyaggyárban előállítandó Szputnyik V és Szputnyik Light vakcinák licence,
  • a decemberben létrehozott, a keleti áruforgalmat Záhony felé becsatornázni hivatott közös vasútvállalat jövője,
  • magyar mezőgazdasági export növelésének esélyei,
  • a magyar–orosz légiközlekedés fejlesztése a tavaly decemberben elindult Moszkva–Debrecen-járat után márciusban induló a Jekatyerinburg–Budapest-járattal, valamint
  • a három nagy, eszköz-előállításra vonatkozó közös űrkutatási projekt, illetve az ezen eszközök installációját a Nemzetközi Űrállomáson valamikor 2024 körül elvégző magyar kutatóűrhajós terve.