2021. szeptember 27. – 09:19
frissítve
Szokatlan beszélgetés zajlott le pár évvel ezelőtt a paksi atomerőmű-bővítésben kulcsszerepet játszó hatóság óbudai székházában. Az Országos Atomenergia Hivatal nyilvánosság előtt mindig visszafogottan nyilatkozó és általában szakmai kérdésekre koncentráló főigazgatója, Fichtinger Gyula tőle meglepő módon arról kezdett el beszélni, hogy milyen politikai konfliktusok várhatnak rájuk.
A beszélgetés egyik résztvevője szerint ez körülbelül három évvel ezelőtt történt, amikor az oroszok elakadtak a magyar szabványoknak megfelelő atomerőmű megtervezésével. Fichtinger azt mondta, ha egyszer majd elkezdenek ömleni a dokumentumok az oroszoktól, akkor a nagy mennyiségű anyagot nem lesz egyszerű határidőre feldolgozni. Fichtinger úgy vélte, egy ilyen helyzetben nyomás alá is kerülhet az OAH, ha a kormány a hivatal munkáját túlzottan kukacoskodónak találja. „Nem biztos, hogy innen megyek nyugdíjba” – fogalmazott az OAH főigazgatója a beszélgetés egy pontján, arra utalva, hogy ezek miatt a későbbiekben el is távolíthatják a hivatalából.
Fichtingert végül nem menesztették, viszont idén tavaszra olyan helyzet állt elő, hogy ő maga döntött úgy, hogy lemond. Ez a miniszterelnök április 28-i határozatából derült ki. Ráadásul mindez akkor történt, amikor az állami hivatal harmincéves történetének legfontosabb munkáját végzi, éppen ezekben a hónapokban bírálja el azt a kérelmet, amely megnyithatja az utat a két új paksi blokk felépítése előtt, ami az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar beruházása lenne.
Ezt az engedélykérelmet, amely az új atomerőmű orosz terveit is tartalmazza, a projektért felelős magyar állami vállalat, a Paks II. Zrt. tavaly nyáron nyújtotta be az OAH-nak. A Direkt36 információi szerint a hivatal azonban a dokumentumot rossz minőségűnek tartja, és több komoly problémára is rámutatott. Nehezményezte például, hogy az egyik új blokk pont azon a területen épülne fel, amely alatt a földtani kutatások szerint aktív törésvonal fut. Problémának tartja emellett az OAH azt is, hogy a benyújtott anyag nem elég alapos, és a hivatal szerint egyes abban szereplő állítások nincsenek kellően alátámasztva.
A hivatalnak idén szeptember végéig van ideje arra, hogy elbírálja a kérelmet, és a projektet ismerő források szerint ez a folyamat már egy ideje komoly vitákat okoz az OAH és a kérelmet beterjesztő Süli János miniszter felügyelete alá tartozó Paks II. Zrt. között.
Ezzel párhuzamosan a kormány tavaly év végén nekiállt kidolgozni egy törvényjavaslatot, amely átalakítaná az OAH-t. Ennek egyik legfontosabb része, hogy egy Orbán Viktor miniszterelnök által kinevezett személy vezetné a hivatalt kilenc évig, és az OAH kikerülne a közvetlen kormányzati ellenőrzés alól. Mivel Fichtinger úgy érezte, hogy ezt a pozíciót nem rá szabták, benyújtotta a lemondását. Ezzel egy időben azonban tanácsadói posztot kapott Palkovics László innovációs és technológiai miniszter mellett.
Minderről több kérdést is feltettünk az OAH-nak, az ITM-nek és Süli minisztériumának is, ezekre azonban egyik helyről sem kaptunk választ. Fichtinger szintén nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
Problémás az engedélykérelem
Süli János, a paksi bővítésért felelős miniszter tavaly június 30-án büszkén jelentette be, hogy beadták az OAH-nak az új paksi blokkok legfontosabb dokumentumait, az úgynevezett létesítési engedélykérelmet. Ebben a meglehetősen hosszú, 283 ezer oldalnyi anyagban azt kell igazolni, hogy az atomerőmű felépíthető és biztonságosan üzemeltethető. A beruházást végző orosz Roszatom állította össze a dokumentációt, amelyen az atomerőművet megrendelő magyar állami tulajdonú Paks II. Zrt. tovább finomított, és hivatalosan a magyar állami vállalat nyújtotta be a végső verziót az OAH-nak.
A Direkt36 információi szerint azonban az engedélyező hatóság a dokumentummal nem volt maradéktalanul elégedett. Erre utal, hogy a kérelemről szóló márciusi közmeghallgatás során az OAH azt közölte, két hiánypótlást is kértek a Paks II. Zrt.-től. „A kérelem lehetne jobb minőségű is. Emiatt az OAH aggályokat fogalmazott meg” – mondta egy, a hivatal tevékenységét ismerő forrás. Szerinte a hatóság egyik kifogása a telephely földrengésbiztonságával függ össze.
A földrengésbiztonság kérdése azt követően került előtérbe, hogy az Átlátszó 2017-ben megszerzett egy, a paksi projekt számára készült geológiai tanulmányt. Eszerint az építkezés helyszíne alatt – konkrétan ott, ahol az egyik blokk épülne – olyan földrengés nyomait találták, amely felszínig hatoló elmozdulásokat okozott. Egy kormányrendelet szerint azonban olyan helyre tilos atomerőművet építeni, ahol tektonikailag aktív törésvonal van.
A kormány ezt a felvetést arra hivatkozva utasította el, hogy nemcsak egy kormányrendeletet, hanem az összes témába vágó jogszabályt figyelembe kell venni. Egy másik jogszabály szerint pedig ez az egész nem probléma, mert nem az aktív törésvonal a kizáró ok, hanem az, ha ez a törésvonal olyan komoly földrengést tud okozni, amely veszélyezteti a leendő atomerőművet. A kormány szerint a földtani vizsgálatok arra jutottak, hogy ez utóbbi veszély nem áll fenn, vagyis lehet építkezni.
Mindezek ellenére – a projektet ismerő források szerint – az OAH munkatársai kifogásolják, hogy az egyik új blokkot az oroszok miért pont az aktív törésvonal fölé akarják építeni. Az OAH korábban már kiadott egy telephelyengedélyt, vagyis azt gondolják, hogy azon a területen el lehet helyezni a blokkokat, de nem feltétlenül azon a ponton, amit a tervek javasolnak. Az OAH-nak azonban nem feladata alternatív megoldással előállni, ezt a problémát a Paks II. Zrt.-nek kell kezelnie.
Az OAH működését ismerő források szerint a hivatalban „aggályokat” váltott ki az is, hogy a kérelemben a tervezéssel kapcsolatos állítások egy része nincs kellően levezetve. Ez a probléma az orosz és a magyar szabványok közötti különbségekből adódik. A magyar szabványok ugyanis jóval szigorúbb dokumentációs követelményeket írnak elő. Egy, az orosz anyagok előzetes átvizsgálásában részt vevő szakember tipikus problémaként mesélte, hogy az orosz mérnökök egy-egy állítás alátámasztására egy konkrét vizsgálati anyagra szoktak hivatkozni, ezt azonban az esetek többségében már nem küldték el nekik. „Higgyük el, hogy jó lesz” – a forrás szerint az oroszoktól ilyen típusú válaszokat szoktak kapni.
A források szerint a kérelemben az is probléma, hogy az abban szereplő adatok egyes esetekben nem passzolnak. Az egyik forrás ezt olyan példával érzékeltette, mintha egy autó megtervezése során a motorért felelős részleg 18 colos kerékben gondolkodna, a hajtásláncért felelős csapat pedig 17 colos adatot használna a tervek elkészítésekor. Miközben pedig fontos lenne, hogy ezek az adatok stimmeljenek.
A felmerülő problémák miatt éles, feszült viták voltak az elmúlt egy évben az OAH és a Paks II. Zrt. képviselői között. „Ezek sosem egyszerű beszélgetések” – mondta az egyik forrás arról, hogy az állami cég képviselői hogyan reagáltak a hatóság által felvetett kritikákra. Nem újkeletű dolog, hogy a két szervezet között konfliktusok alakulnak ki. Korábban maga Fichtinger beszélt arról a Direkt36-nak, hogy egy jogszabályváltoztatás miatt „hosszú, heves vitáik voltak” az állami céggel.
Alakítsuk át az OAH-t
A kérelem tavaly nyár óta zajló vizsgálata még nem fejeződött be, az OAH-nak összesen 15 hónapja van erre. Ez a határidő pedig szeptember utolsó napjaiban fog lejárni. A kormány ennek a konfliktusos folyamatnak a közepén döntött úgy, hogy eljött az OAH átalakításának ideje, ennek részeként pedig orvosolják a hivatal évek óta sérelmezett panaszait is.
Fichtinger például több éven keresztül arról beszélt, hogy létszámhiánnyal küszködnek. Ennek oka, hogy alacsony fizetéseik nem versenyképesek, ráadásul egy jogszabály miatt a betöltetlen státuszaikat is elveszítették. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség OAH-t vizsgáló 2018-as jelentésében a bérezési probléma mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium felügyelete alá tartozó OAH egyedül még bútorok és mobiltelefonok beszerzéséről sem dönthet.
A kormány tavaly év végén kezdte el kidolgozni az új koncepciót, amelynek lényege, hogy az OAH kikerül az ITM és a kormány alól, és az Országgyűlésnek tartozik majd beszámolási kötelezettséggel. A kormány szerint ez az OAH függetlenségét erősítené, ugyanakkor az átalakítás elvenné a következő kormányok lehetőségét attól, hogy ugyanolyan befolyást és ellenőrzést gyakoroljanak a hivatal fölött, mint a mostani kormányzat. A létszámmal és az anyagi forrásokkal kapcsolatos problémákat pedig azzal kezelnék, hogy az OAH maga szabhatna ki különböző díjakat, az ebből befolyó összeggel szabadon gazdálkodhatna, és a saját létszámáról is maga dönthetne.
A koncepcióba bekerült egy olyan elem is, ami nem ezeknek a problémáknak a kezelésével függött össze. Ez pedig arról szólt, hogy a mostani határozatlan időre kinevezett főigazgató helyett az OAH-t az Orbán Viktor miniszterelnök által, pályázat nélkül kilenc évre kinevezett elnök irányítaná. Az elnök pozícióját a javaslat annyira megerősíti, hogy egy esetleges kormányváltás után se lehetne elmozdítani. A leváltása csak olyan esetekben lehetséges, ha például a bíróság elítéli, vagy ha hosszabb ideig nem látja el a feladatait.
A javaslat egészen május közepéig nem volt nyilvános, az OAH azonban értesült a készülő koncepcióról. Fichtinger egyik ismerőse szerint mivel a főigazgató érzékelte, hogy a tervezet már nem vele számol, ezért február óta gondolkodott a lemondásán. „Egy ilyen mértékű átalakítást nem olyan emberre kell bízni, aki 63 évesen közel áll a nyugdíjhoz, hanem olyan valakire, aki a következő kilenc évben is ott tud lenni” – ismerőse szerint Fichtinger ezzel magyarázta neki a távozási szándékát.
Majd április végén be is nyújtotta a lemondását, két héttel azelőtt, hogy a tervezetet beterjesztették volna a parlamentnek. A lemondással nagyjából egy időben pedig egy nukleáris tanácsadói posztot is felajánlottak neki a Palkovics László vezette ITM-ben, amit Fichtinger el is fogadott. Ismerősei szerint a volt főigazgató azóta nyugodtabb, mivel „sokkal kevesebb konfliktus van az életében”.
A lemondás azonban nem csak a külső szemlélők számára volt váratlan, arra felfigyelt az Európai Bizottság is. A Bizottság tevékenységét ismerő forrás szerint a testület az ügyben május végén levélben kereste meg a magyar kormányt, többek között arra voltak kíváncsiak, a jövőben is biztosított-e a hivatal független működése. A magyar kormány erre válaszolva igyekezett megnyugtatni a Bizottságot, amely azt kérte, a későbbiekben is tájékoztassák őket az ügy további fejleményeiről.
Az OAH átalakításáról szóló törvényt a parlament még nem fogadta el. Annak fontosabb elemei pedig csak jövőre lépnének hatályba, vagyis azt követően, hogy az OAH elbírálta a jelenleg is a hivatal előtt lévő kérelmet. Egészen addig a hivatalt Fichtinger egykori helyettese, Hullán Szabolcs irányítja. A paksi bővítéssel összefüggő, további fontos engedély elbírálása során azonban az OAH már a miniszterelnök által kilenc évre kijelölt vezető irányítása alatt fog működni.
Közben meg is indult az arról szóló ötletelés, hogy ki lesz a miniszterelnök jelöltje. A projektet ismerő források szerint lehetséges utódként felmerült Süli János egyik államtitkárának, Kovács Pálnak a neve. Őt azonban a kormány összeférhetetlenségre hivatkozva elvetette, mivel az engedélyeztetési eljárás másik oldalán áll, államtitkárként Kovács felügyeli az engedélyeket beadó Paks II. Zrt.-t.
Az egyik forrás legvalószínűbb utódnak Kádár Andrea Beatrixot nevezte, aki 2014 óta az ITM energiapolitikáért felelős helyettes államtitkára. Ezt megelőzően 2012 és 2014 között pedig a Miniszterelnökségen belül működő, a hírszerző jelentések koordinálását végző Nemzetbiztonsági Irodát vezette.
