Tenyerén hordozza az orosz kormánymédia a magyar kormányt egy Political Capital-elemzés szerint

Tenyerén hordozza a Kreml által uralt orosz média a Putyin-rezsimhez ideológiailag és konkrét külpolitikai ügyekben is igen közel álló magyar kormányt

– állítja a Political Capital elemzőintézet hétfőn publikált médiaelemzése. Az orosz nyelvű médiában megjelent, Magyarországgal foglalkozó anyagok részletes tartalmi vizsgálatának fő megállapítása, hogy

miközben a nyugati sajtó jelentős részében negatív a magyar kormány megítélése, az orosz média szinte kizárólag pozitív hangon számol be a kabinet lépéseiről. Ugyanakkor ha a Kreml pillanatnyi érdeke azt diktálja, az orosz média Magyarországot is eszközként használja saját Nyugat-ellenes információs műveleteiben.

A médiaelemzéshez előzetesen érdemes tudni, hogy Oroszországban a legtöbb meghatározó orgánum közvetve vagy közvetlenül a kormányzat ellenőrzése alatt áll – így a magyar kormány médiamegjelenése is hűen leképezi a Kreml Orbán-kormányhoz való viszonyát. A rezsim a saját nemzetközi imázsának építésére, a nyugati riválisai imázsának rombolására és némi álhírterjesztésre hozta létre a több nyelven is sugárzó RT-t (korábban Russia Today), a Sputnik Internationalt vagy a radikális közönségnek szóló Newsfrontot. Előbbi működtetésére 2021-ben az Állami Duma már több mint 370 millió dolláros költségvetést szavazott meg.

Az elemzés megállapítja, hogy a magyar–orosz viszonyt – figyelembe véve egy sor dolgot a magyar kormány Paks 2-vel kapcsolatban mutatott lazaságától a titkosszolgálati hátterű Nemzetközi Beruházási Bank befogadásán át az Oroszország elleni, Magyarország által is megszavazott szankciók állandó kritikájáig – nem meglepő módon a Kreml pozitívan értékeli. Az Orbán-kormány konkrét ügyekben mutatott lojalitása mellett ez a két nemzeti-konzervatív rendszer ideológiai közelségének is betudható. Magyarország például az Európai Unióval szembeni konfliktusai révén is jelentős szerepet kap az orosz médiában, bizonyítva a blokk egységének, cselekvőképességének hiányát, illetve azt, hogy az EU vezetői csak a liberalizmus elítélendő értékeit tartják szem előtt.

A viszony aszimmetriáját azonban a Political Capital helyi közvélemény-kutatásokat is feldolgozó elemzése szerint jól mutatja, hogy a konkrét politikai kontextuson, például az uniós viszonyokon vagy az ukrán konfliktuson túl a Magyarország iránti általános érdeklődés igen csekély, és a baráti viszony sem gyökerezik mélyen az orosz társadalomban: egy reprezentatív kutatás szerint az oroszok csupán 1-2 százaléka tartja számon Magyarországot baráti országként.

Mindez arra világít rá, hogy az orosz kormányzati propaganda alapvetően eszközként tekint Magyarországra és a magyar kormányra a saját agresszív külpolitikájának eszköztárában.

A Political Capital szerint a magyar kormány három kontextusban jelenik meg markánsan az orosz médiában:

1. Segítség a diplomáciai karanténból való kitörésben

Míg a magyar kormányoldal gyakran Magyarország elleni támadásokkal vádolja a nyugati sajtótermékeket, ilyen „támadásoktól” egyáltalán nem kell tartania a mainstream orosz sajtó irányából, ahol a főáramú sajtó alapvetően pozitív vagy semleges képet közvetít az országról és a jelenlegi magyar kormányról. A kabinet Oroszország irányában nagyon barátságos politikájának bemutatása azért hasznos a Kremlnek, mert egy EU- és NATO-tagállam baráti attitűdjével ellensúlyozhatják az Oroszország nyugati elszigeteltségével kapcsolatos aggodalmakat. A magyar kormány ebből a szempontból kitüntetett figyelmet kap az orosz médiában, ahol döntő többségében pozitív híreket, véleményeket és értékeléseket közölnek a kormány Oroszország-politikájáról.

Az elemzés arra is rámutat, hogy ezt a harmóniát a Kreml szócsövei simán megtörik, ha valamilyen ellentmondást kreálna a Putyin-rezsim hivatalos irányvonalával: például a 60. évforduló alkalmából az 1956-os magyar forradalmat a Rosszija 1 televízió az első színes forradalomnak bélyegezte (a „színes forradalom” Oroszországban a környező országok oroszellenesnek vélt népmozgalmait jelenti), de volt olyan kommentár is, mely ’56-ot egy „CIA által szervezett neonáci puccs”-nak nevezte.

2. A „faltörő kos” szerep

A magyar kormány az Európai Unióval szembeni konfliktusai által is jelentős szerepet kap az orosz médiában, mellyel az orosz sajtó az Európa megosztottságáról és cselekvőképtelenségéről szóló Kreml-narratívát igyekszik alátámasztani. Ebben a kontextusban Magyarország sokszor mint Moszkva eszköze jelenik meg. Az elemzés idézi is egy, a Sputnikon megjelent cikk beszédes címét: „Oroszország Magyarországot szankcióellenes faltörő kosként készül bevetni”. A vizsgált médiumokban Magyarország mint a hagyományos Európa védelmezője jelenik meg. Az orosz média rendre bemutatja a magyar kormány lépéseit követő nyugati bírálatokat, majd védelmébe veszi a magyar kormány hagyományos családmodellt támogató álláspontját. Ezekben az anyagokban Magyarország az orosz példa követőjeként kap elismerést; és ennek van is valóságalapja, ugyanis a magyar kormány több, az alapvető jogokat korlátozó orosz törvényekhez hasonló jogszabályt léptetett életbe. A 2017-es civileket megbélyegző törvény szövege több ponton is egyezett orosz megfelelőjével, a „gyermekvédelmi törvény” LMBTQ-közösséggel kapcsolatos szabályozása pedig szigorúbb is orosz mintájánál. Az elemzés megállapítja, hogy az orosz médiában rengeteg megjelenést eredményez az Orbán-kormány szexuális kisebbségeket támadó politikája (a Kreml opportunizmusára jellemző, hogy ezen a téren az amúgy Oroszországgal hagyományosan ellenséges viszonyban álló Lengyelország is sok pozitív sajtómegjelenést könyvelhet el).

3. Exkavátorral az ukrán–magyar konfliktus elmélyítésére

A Kreml által irányított propaganda egyik legfontosabb témáját 2014 óta a kelet-ukrajnai konfliktus szolgáltatja. Az információs hadviselés részeként a Kreml-párti média arra törekszik, hogy a nemzetközi színtéren hiteltelenítse Ukrajnát, felmentse Oroszországot a konfliktusban vállalt aktív szerepe alól, és a kijevi kormányt tüntesse fel agresszorként. Ezen törekvés részeként az utóbbi években elmérgesedett magyar–ukrán vitát is igyekszik felhasználni az Ukrajna-ellenes propagandában, részben azért, hogy elmélyítse a Budapest és Kijev közti, egyébként egyáltalán nem feloldhatatlan konfliktust. Az álhírekkel felturbózott feszültségkeltésre az elemzés azt a szemléletes példát hozza fel, hogy a Rosszija 1 TV egyik műsorában 2018-ban felbukkant egy Magyarországon teljesen ismeretlen magyar „szakértő,” Keveházy Miklós, aki azt állította, Orbán Viktort áltanácsadói arra biztatják, „próbálja csak meg” elfoglalni Kárpátalját. Ez a nyilvánvalóan hamis kijelentés azután hamar utat talált az ukrán médiába is, muníciót szolgáltatva az ukrán szélsőjobboldalnak. Keveházy egyébként 2018 óta általános propagandafegyverré is vált, kisebb orosz portáloknak megszakértette, hogy Soros György áll a Pegasus-ügy vagy éppen a bolgár kormányválság mögött.

Amerikai ejnyebejnye a keleti nyitás miatt?

A Political Capital elemzésének egyébként nemcsak a megállapításai érdekesek, hanem az a tény is, hogy a projekt támogatója az Egyesült Államok külügyminisztériuma, mely nem nézi jó szemmel azt, hogy a magyar kormány nyíltan az oroszok keze alá dolgozik – különösen nem egy sokrétű konfliktusokkal terhelt időszakban. Hiszen annak ellenére, hogy az amerikai stratégiáknak már inkább Kína, mint Oroszország okoz álmatlan éjszakákat, a 2014 óta megoldatlan, a kardcsörgetés ellenére takaréklángon tartott ukrajnai konfliktus és a 2019-ben felmondott középhatótávolságú nukleáris egyezmény megmentése miatt is rághatják a párna csücskét a külügyminisztériumban. Az elemzés megállapításainak fényében az elemzés amerikai támogatása könnyen értelmezhető

egy, a magyar kormánynak címzett „látjuk ám, mit csináltok!” dorgálásként.

A támogatás üzenetértékéről megkérdeztük a tanulmányt jegyző Political Capitalt, de az elemzőintézet az amerikai követséghez továbbított minket, ahonnan emailes és telefonos megkeresésünkre sem kaptunk választ. Azt azonban informális úton sikerült megtudni, hogy nem a magyar kormány tevékenységére fókuszáló projektről van szó, a Political Capital egy olyan támogatási program keretében kapott támogatást, melyet az amerikai külügyminisztérium a régió több országában egyidejűleg hirdetett meg az orosz befolyásszerzés különböző megnyilvánulásainak vizsgálatára. A Political Capital 2020-ban a brit nagykövetséggel is együttműködött hasonló témában. Ahogy egy forrásunk mondta, az Egyesült Államok értelemszerűen saját stratégiai prioritásaival egybecsengő témákban hirdet meg ilyen támogatási programokat, azonban csak a finanszírozást biztosítja, a megvalósult kutatásokba tartalmilag nem szól bele.