Sörétes puska már volt, precíziós propagandafegyver kellett – bemutatjuk a NER-be olvasztott Index receptjét

• Miközben a kormány „szuverenitásvédelmi törvénycsomaggal” készül ellehetetleníteni a független sajtót, a saját médiájának nincs félnivalója.
• Kívülről úgy tűnik, a rogáni médiaépítkezés egyik legnagyobb fogása, az Index él és virul: a 2020-as tömeges felmondás, a Mészáros Lőrinc-közeli tulajdonos és a látványos irányváltás ellenére továbbra is a legolvasottabb magyar hírportál.
• Az adatokat jobban megnézve azonban látszik, hogy az olvasottságot jelentős tartalmi átalakulással tartják fenn: a portál rengeteg bulvárral, hírszeméttel és clickbait címekkel tudja megtartani első helyét.
• Mindez nem véletlen, hanem belsős információk szerint tudatos stratégia: politikai elvárás a menedzsmenttől, hogy bármi áron, de hozzák a magas látogatószámokat. A lap ugyanis akkor marad hasznos a Fidesznek, ha sok gyanútlan emberhez tudja eljuttatni a bújtatott politikai üzeneteket is.
• A fideszes körök kontrollja alá került Index sokszor szolgálta már a párt érdekeit az elmúlt három évben: ha kell, lejárató kampányokat indítanak Orbánék ellenfelei ellen, miközben gazdasági és politikai témákban feltűnően és kritikátlanul hirdetik a hatalom eredményeit.
• Az is látványos, hogy a pártközpontnak érzékeny témákkal nem foglalkoznak érdemben, ha csak az utóbbi hónapokat nézzük, több olyan NER-es ügyet is eldugtak, amely a független sajtóban nagy sztori volt.
• Az Index átvételekor Vaszily Miklós megfogalmazta, hogy nem cél még egy Origót csinálni, az elmúlt három évben pedig valóban megmutatták: finomabb módszerekkel is a Fidesz irányába tudnak állítani egy lapot.

A Telexet megalapító kezdőcsapat 2020 nyarán hagyta ott korábbi újságját, az Indexet. Azért mondtunk fel egységesen, mert nem láttuk biztosítva, hogy a szerkesztőség a továbbiakban külső befolyástól mentesen működhet. Az Indexhez mint munkahelyhez és mint márkához mindannyian kötődtünk, de a távozásunk óta eltelt több mint három év. Ez az idő elég volt egyrészt ahhoz, hogy az Index tulajdonosai és vezetői finomhangolják a portál működését, másrészt ahhoz is, hogy korábbi dolgozóként megfelelő távolságtartással tudjuk elemezni azt, ami ott történik. A fideszes befolyási övezetbe került Index részletes vizsgálatára márpedig szükség van, hiszen a mai napig nyolc-kilencszázezer ember nyitja meg átlagban naponta, ezzel a mai napig az ország legolvasottabb online lapja. A kitartóan magas olvasottság kevésbé meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a portálon nagyüzemi tempóban zajlik a hírtermelés: az elmúlt évben a mostaninál békésebb időszakokban is gyakran meghaladja a 150-et a 24 óra alatt élesedő cikkek és posztok száma. A hírek puszta mennyiségét látva a netezők alappal gondolhatják azt, hogy ha naponta párszor átpörgetik az Indexet, semmi fontosról vagy érdekesről nem fognak lemaradni, és a cikkek túlnyomó részének témája, hangvétele sem ad okot gyanakvásra.

Ez azonban csak a látszat, sőt, egyre inkább már az sem: a tartalmat tüzetesebben szemügyre véve feltűnő, hogy határozott politikai irányvonal érvényesül a lapban. A befolyásolás ugyan sokkal finomabb eszközökkel történik, mint az Origónál, de pont ezért lehet sokkal hatékonyabb is: a kívülről kiegyensúlyozottnak látszó tartalmat finom adagolás, sok-sok apró változás, csavargatás hozza létre.

A problémás működést könnyű illusztrálni az idei nyár legfelkapottabb, a kormánypártok számára azonban kellemetlen belföldi médiasztorijainak indexes kezelésével. A portál közélet iránt érdeklődő olvasói ugyanis hiába keresték volna a lapban például Pesty László NER-ellenes nyilatkozat-hadjáratát (a sztorit három hét késéssel kezdték úgy-ahogy követni), de szinte teljesen kimaradt a Mészáros család földközi-tengeri jachtozása is. A kiugró esetek nem egyedülállóak; olyan tartalmi koncepció részei, amelynek fő célja egy látszólag egyik irányba sem elfogult, a Fidesz számára fontos témákban viszont irányítható médiafelület felépítése.

A mostanra stabilan beállt működést közelről, belsős háttér-információk birtokában megvizsgálva leírható a rogáni médiaépítkezés eddigi legsikeresebb online projektjének receptje. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, milyen úton jár és hol tart az Index három évvel azután, hogy a Fidesz többéves hadjárat végén bevette Magyarország egyik legfontosabb médiafelületét.

Az Index 1999 és 2020 közötti történetét a Telex alapítóinak felmondásáig itt foglaltuk össze.

Utóbbiak közül többen jöttek a KESMA-kiadvány Világgazdaságtól, a kormány hivatalos üzenőlapjának számító Magyar Nemzettől, de érkeztek az Origóból, a közmédiából, fideszes politikus sajtóosztályáról, de még a Pesti Srácokból is. A videórovatot jelenleg Gáll Csongor vezeti, aki előtte a Hír TV riportere volt, de szerződésben állt a KDNP-vel is, hogy a pártot népszerűsítő tartalmakat készítsen. Szintén a videóban dolgozik Szalai Szabolcs, aki pár hónapja még annak a Transzparens Újságírásért Alapítványnak volt az alkalmazottja, amely leginkább annak bizonygatásában jeleskedik, hogy a fideszes és a kormánykritikus újságírók ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik. Az Index és a NER személyi szinergiáit jól példázza, hogy a lap vezérigazgatóját, Starcz Ákost bevették az MCC által bekebelezett Libri új igazgatóságába is.

A kormányközeli újságírók mellett az is figyelemre méltó, hogy milyen szakmai hátterű személyek érkeztek még a laphoz: a tartalomkészítők között van aktív mulatós zenész, de az Anettka Space Project egyik műsorvezetője is az Indexnél dolgozik. A tudomány rovat egyik volt munkatársa miatt elítélő állásfoglalást adott ki az MTA, akinek lóféreghajtós anyagait azóta le is törölték, de volt olyan munkatársuk is, aki az új Indexből az MCC-be ejtőernyőzött biztonságpolitikai szakértőnek, és ma már a Hír Tévében elemez.

Bár személyi mozgások, munkahelyváltások minden újság életében előfordulnak, ami az Indexnél történik, az teljesen más kategória. Folyamatos a fluktuáció, gyakorlatilag alig találni olyan arcot, aki három éve is ott dolgozott, ilyen szintű átmenetiség egyetlen magyar szerkesztőséget sem jellemez. A bizonytalan helyzet oka az elmúlt időszakban Indexnél megfordult újságírók szerint az, hogy többeknek kívülről még egész normális helynek tűnt és tűnik az Index, adnak neki egy esélyt, de aztán gyorsan kiderül, hogy közéleti, politikai-gazdasági témákban világos elvárások vannak a NER irányából. Fekete-Szalóky Zoltán, az Index főszerkesztője az extrém fluktuációra vonatkozó kérdésünkre azt írta válaszként, hogy „egy modern, hatékony, felkészült szerkesztőség felépítése időigényes folyamat, pláne, ha olyan ellenszélben kell a konszolidációt végig vinnünk, amelyet mások mellett éppen önök generáltak”. Szerinte a lap stabilitásának egyik mutatója, hogy miközben „a Telexnél már a harmadik kolléga dolgozik a főszerkesztői pozícióban, addig az önök távozása óta az Indexnél csak ketten vezettük a szerkesztőséget, és a főszerkesztő-helyetteseknél, vezető munkatársaknál sem volt akkora mozgás, mint önöknél”.

Miután Mészáros Lőrinc médiaügyi jobbkeze, az Origo szétverését is levezénylő, majd az MTVA-nál és a TV2-nél pallérozódó Vaszily Miklós lett a vezérigazgató, nem csak a szerkesztőség cserélődött le teljesen, a cégstruktúra is átalakult. Megszüntették az alapítványi konstrukciót, ami 2017-től azt a célt szolgálta, hogy a szerkesztőség függetlenül működjön a sales house-tól. Nagyobb lapoknál persze bevett gyakorlat, hogy egy cégen belül van a sales és a tartalom-előállítás, az Index esetében a visszaváltásnak jelzésértéke is volt: a szerkesztőség alá van rendelve az Indamediának, valamint a gazdasági-politikai megfontolásoknak. Fekete-Szalóky Zoltán ezzel kapcsolatos megkeresésünkre ugyanakkor azt írta, hogy „a szerkesztőségnek nem ad utasításokat az Indamedia”, „az Index az Indamedia csoport zászlóshajójaként szabad, autonóm szerkesztőség”, amely „kizárólag szakmai szempontok alapján dönti el, mi és hogyan kerül az újságba”.

Figyelemre méltó változás az is, hogy az Index stratégiai partnerséget kötött az ATV-vel, ennek jegyében a csatorna műsorvezetői, például Rónai Egon immár a Mészáros-közeli portálon is készít interjúkat. Az ATV-csoport évek óta próbál egyensúlyozni a NER és a független működés között, és bár számos ellenzéki tévénéző hitelesnek tartja, látványosan kedvezett nekik a hatalom, amikor a Klubrádió frekvenciáját mondvacsinált okokra hivatkozva odaadták a szoftosabban kritikus ATV-csoporthoz tartozó Spirit FM-nek. Kisebb figyelmet kapott, de szintén nem lényegtelen fejlemény, hogy az Indamedia stratégiai együttműködést kötött a Fidesz lapjait kiadó Mediaworksszel is.

Ha viszont egy kicsit mélyebbre ásunk a statisztikákban, látszik, hogy a magas látogató- és kattintásszám gerincét már nagy arányban a bulvár adja. A legfrissebb teljes havi adatot, vagyis októbert nézve rovatos bontásban az „egyéb” összefoglaló néven mért tartalmak vonzották a legtöbb olvasót: kizárásos alapon idetartozik a FOMO néven futó, többnyire celebhírekből álló rovat, valamint a Mindeközben feed, amelyet szintén teljesen átpozicionáltak az elmúlt három évben, jelenleg olyan bulvárhírmorzsákat tartalmaz, mint a TV2 Nagy Ő című műsorának legfrissebb fejleményei vagy egy-egy híresség friss Insta-posztja. Az „Index Egyéb” októberben 2,12 millió felhasználót vonzott, míg a hagyományos közéleti portálokon a tartalom gerincét adó belföld rovatuk 1,69 milliót. Összehasonlításképpen megnéztük a Gemiusban, hogyan alakultak a témák közötti erőviszonyok korábban az Indexen: 2020 júniusában, vagyis a Telexet alapító korábbi szerkesztőség felmondása előtti utolsó teljes hónapban a belföld rovat utcahosszal vezetett a többi előtt (2,38 millió felhasználó), az akkor trashbulvárt még nem tartalmazó „egyéb” pedig egymillióval kevesebb usert vonzott. (Ezt nem az október és a június közti szezonális eltérés okozza, hasonló különbség látszik 2023 júniusával összevetve is.) Az Indexen annak ellenére burjánzik ilyen mennyiségben a bulvár, hogy az Indamedia csoportnak van több, a portál címoldalára is kikötött kiadványa, amelyek kifejezetten ebben a műfajban utaznak (például a Velvet vagy a Femina).

Az oldalon eltöltött idő – szintén országos első helyet érő – jelentősége is más megvilágításba kerül, ha megnézzük, hogy pontosan mit is csinálnak a felhasználók az Indexen: a Gemius alapján a legtöbben egyszerűen görgetnek lefelé a végtelen hosszúnak tűnő, számos más lapnak helyet adó címoldalon, és a címeket olvasgatják. 2023 októberében egy átlaguserre 1 óra 29 perc címlapi idő jutott, míg az ebből a szempontból második videó rovatra mindössze 31 perc. Mint később látni fogjuk, ez a tény nagy jelentőséggel bír a tekintetben, hogyan érdemes az Indexen csepegtetni a politikai üzeneteket.

A celebhírek és a hírszemét irányába való eltolódás mellett a clickbait elharapózása is jól megfigyelhető a lapban. A szintén a bulvároldalakra jellemző, kattintásmaximalizáló címadási gyakorlatot bármikor tetten érhetjük az oldalon, illusztrációnak talán elég annyi, hogy október 6-án olyan címen tettek ki anyagot az aradi vértanúkról, amelyről a mezei olvasó valószínűleg leginkább egy mexikói drogkartell leszámolási akciójára asszociálhatott („A HOLTTESTEKET ELRETTENTÉSÜL KÖZSZEMLÉRE TETTÉK”). De emlékezetes volt az is, amikor az egyik, mobilokra kiküldött értesítésükben csak ennyi állt: „Világraszóló! Ilyet még senki nem látott Magyarországon”.

Mindez természetesen nem véletlen, hanem egy nagyon is átgondolt stratégia része. A szerkesztőségi munkára egy időben közelről rálátó forrásunk szerint a 2020-as felfordulás, és az azzal járó átmeneti látogatószám-zuhanás óta elsőséget élvez a cégvezetésnél, hogy az Index megtartsa vezető pozícióját.

Ehhez bármilyen eszköz megengedett: nincs olyan, hogy egy potenciálisan kattintékony anyag nem kerül be például azért, mert nincs valódi hírértéke, és

Ezt a működést dúcolja alá a munkaszervezés és erőforrás-elosztás egésze: a fluktuáció és az állandó átalakítások miatt dinamikusan változó impresszum alapján jelenleg 15 fős hírügyeleti, és 16 (!) fős magazin rovata van a portálnak, miközben a közélet szekcióban (külföld, belföld, gazdaság együtt) 15-en dolgoznak.

„Bizonyos idő elteltével a kattintás volt a minden. A napi szerkesztő legfontosabb feladata arról gondoskodni, hogy a legnépszerűbb témák kerüljenek be a lehető legkattintékonyabb címeken” – mondta egyik forrásunk. Előfordult, hogy ebbéli igyekezetében egy szerkesztő a hírlapos gyakorlattól teljesen idegen módon egy hetekkel korábban megírt hírt akart új köntösben tálalni a címlapon azzal a címszóval, hogy „most is nagyon menne” – erről végül csak több kollégája együttesen tudta lebeszélni.

A magas látogatószám önértéken is fontos az olyan online lapoknál, amelyek kénytelenek hátszél nélkül versenyezni a hirdetési piacon, hiszen (kissé leegyszerűsítve) minél több a felhasználó, annál drágábban lehet eladni a reklámokat. Az Index bevételi struktúrájáról nem érhetőek el nyilvános adatok, így nem tudjuk, milyen arányban hirdetnek ott az államhoz nem kapcsolódó cégek a nagy elérés miatt, és milyen arányban kötnek dealeket állami vagy kormányközeli cégekkel – utóbbi a legtöbb fideszes befolyás alá került lapnál a bevétel jelentős részét teszi ki. Arról viszont a Direkt36 tényfeltáró cikkének köszönhetően biztos információnk van, hogy az Index főszerkesztője egy beszélgetés során 2021 tavaszán elmondta: „Egyetlen ember volt Magyarországon az elmúlt hét hónapban, aki az Indexbe pénzt tudott adni, vagy pénzt adott. Azt Mészáros Lőrincnek hívják.” A kiszivárgott hangfelvétel tartalmát később tagadta a lap NER-es tulajdonosa, Orbán Viktor évértékelője előtt Vaszily Miklós azt mondta a 444-nek, hogy az Index főszerkesztője butaságokat beszélt.

A főszerkesztő saját bevallása szerint tehát a cég a leggazdagabb magyartól tud pénzt szerezni, amikor gond van, ez alapján pedig sejthetjük, hogy a látogatottság magasan tartásának nem (vagy nem kizárólag) piaci jelentősége van. Az anyagi vonzaton kívül egyetlen reális okot lehet csak találni, ami miatt a tulajdonosok ennyire ragaszkodnak az olvasók számának magasan tartásához: ez a fontos üzenetek szórása minél szélesebb körben. A lap belső ügyeire rálátó forrásunktól úgy tudjuk, hogy a szerkesztőséget közel három éve vezető Fekete-Szalóky Zoltán (kollégáinak csak Fezo) tulajdonképpen nem is titkolta soha befelé, hogy érkeznek bizonyos „kérések” fentről, sőt, alkalmanként azt is hangoztatta mások előtt, hogy „Rogánék” leszólnak bizonyos dolgok miatt. Erre vonatkozó kérdésünkre Fekete-Szalóky azt válaszolta: nem igaz, hogy a Kabinetirodából üzengetnének, ugyanakkor „egy szerkesztőség életében normális és nem igazán meglepő, ha egy politikus, egy gazdasági, vagy közéleti szereplő tetszését nem nyeri el a lap egy-egy írása és azt szóvá teszi”. Az Index főszerkesztője szerint sokkal nehezebb kezelni viszont a „kollégáktól” érkező üzengetéseket. „Nyilvános sajtóeseményeken szólnak be, tesznek megjegyzéseket a munkánkra, magánbeszélgetések hangfelvételeivel élnek vissza.” Állítása szerint „volt olyan eset is, amikor egy főszerkesztő kolléga (nem a Telexé) levélben zaklatta egy neki nem tetsző írás miatt szerzőnket.”

Az Index vezetése látványosan ügyel rá, hogy a lapot ne érhesse az origósodás vádja: nincsenek durván hergelő címek, és mindenféle tartalom, még a kormány szempontjából kedvezőtlen is, megjelenik a portálon. Folyamatosan olvashatunk például az ellenzéki pártok álláspontjáról, rendszeresen interjúznak politikusokkal, akiknek olykor publicisztikái is megjelennek az oldalon – azzal tehát nem lehet vádolni a lapot, hogy agyonhallgatná a Fidesz politikai ellenfeleit. Ennél sokkal finomabb módszerekkel élnek, amit jól példáz az a Direkt36 által megszerzett hangfelvételen Fekete-Szalókytól elhangzott mondat, miszerint meg lehet írni minden „fideszezést, szájerezést, legfeljebb nem húzzuk fel hármasra, hanem letoljuk ötösre”. Ez azt jelenti, hogy a címlapon rögtön alul kezd egy friss cikk, nem pedig fent, ahol görgetés nélkül is látható, így kevesebb olvasóhoz jut el.

Egy profin és etikusan működő szerkesztőség a hírérték, a fontosság és az aktualitás kritériumai alapján készít tartalmat, illetve törekszik a kiegyensúlyozottságra, minden releváns szereplő megszólaltatására. Attól pedig, hogy egy médiatermék nem értéksemleges, még lehet korrekt: egy sajtótermékről általában már a feldolgozott témák alapján meg lehet állapítani, hogy milyen irányultságú, de ez egyáltalán nem kell hogy pártpropaganda-funkcióval járjon együtt. Logikus, hogy egy ideológiailag inkább balra húzó szerkesztőség több cikket készít a szociális ellátórendszer válságáról, egy jobboldali pedig gyakrabban foglalkozik a migráció okozta társadalmi feszültségekkel – de ezzel nincs is semmi gond, ameddig mindezt külső befolyástól függetlenül teszi, és ameddig a világnézeti beállítások éles helyzetben sem írják felül a szakmai szabályokat (például nem sorol hátra egyértelműen hírértékű, de a regnáló hatalomnak kellemetlen eseményeket, ahogy teszi rendszeresen a magyar közmédia). A gyakran teljesen félrecsúszva előkerülő függetlenség fogalma viszont a sajtóban nem azt jelenti, hogy egy újság teljesen neutrális, minden politikai oldalról pontosan ugyanannyi jó és rossz dolgot ír le, minden témát, minden pártot ugyanannyit szerepeltet, vagy mindenféle cégtől bemásolja hírként a sajtóközleményeket. Hanem azt, hogy a szerkesztőség munkájába kívülről nem szólhat bele senki.

A függetlenséggel kapcsolatos tévhitek mindenesetre nagyon jól jönnek az Indexnek: az, hogy az ellenzéki mondásokat is rendszeresen szemlézik, a gyakran csak a címoldalon szörföző, gyanútlan olvasók számára a kiegyensúlyozottság, értéksemlegesség látszatát kelti. A szerkesztőségre korábban rálátó forrásunktól ugyanakkor azt hallottuk, csak olyankor lehet korlátok nélkül foglalkozni az ellenzékkel, ha az éppen teljesen veszélytelen – a miniszterelnök-jelölti előválasztás idején mért erősödésekor viszont érkezett olyan „javaslat” „odafentről”, hogy „nem kellene annyit írni Márki-Zay Péterről”. Noha Fekete-Szalóky erre vonatkozó kérdésünkre egyértelműen tagadta, hogy történt volna ilyesmi, a Márki-Zayjal kapcsolatos tartalmakból később nyilvános ügy is lett: a Média1 kiderítette, hogy egy később elbocsátott újságíró készített egy interjút a választás előtt az ellenzéki miniszterelnök-jelölttel, ami végül nem jött ki. Az Index vezetése a cikkre adott reakciójában tagadta, hogy az anyaggal összefüggésben rúgták volna ki a dolgozót, a meg nem jelent interjúról pedig annyit közölt: „minden szerkesztőség szakmai vezetésének joga és feladata, hogy a lapkészítés belső irányelveinek megfelelően határozza meg a kiadvány tartalmát”. Erre az esetre most újból rákérdeztünk, az Index főszerkesztőjének válasza szerint „szakmai okok miatt” dobták vissza az anyagot. „Az azóta eltelt másfél évben Márki-Zay Péter többször is megszólalt az Index hasábjain, még önálló nagyinterjúban is”, írta.

Fekete-Szalóky szerint egyébként „egyenlő távolságot tud tartani az Index minden politikai erőtől”, és „politikai befolyás nincs a lap körül”. „Az ország vezető közéleti portáljaként a legtöbb politikai szervezettel rendszeres kapcsolatban állunk, a megfelelő távolság betartásával. Ahogy olvasóink is láthatják hétről hétre, a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében számolunk be a legfontosabb hírekről, pártállástól függetlenül” – közölte megkeresésünkre.

A finomabb tartalombefolyásolást (például ha valami egyszerűen nem jelenik meg) a belső folyamatokat ismerőkön túl aligha szúrja ki valaki. Ha azonban azt nézzük meg, hogyan viselkedik az Index a Fidesz számára éppen kiemelten fontos politikai ügyekben, rögtön élesebben kiütköznek a szerkesztési anomáliák – különösen az feltűnő, mi az, amit nem írnak meg, vagy látványosan alulkezelnek annak ellenére, hogy minden bizonnyal jó sok kattintást lehetne learatni vele.

Erre példa a nyárról a Pesty László-féle NER-kritika is, amelynek élét az adta, hogy Pesty régi fideszes. Pesty először Tusványoson kritizálta a Fidesz holdudvarának bizonyos tagjait, majd augusztus folyamán ezt követte még több nyilatkozat, tele jól idézhető mondatokkal. Ezek közül egy sem ért cikket az Indexen, aztán egyszer csak, egészen pontosan szeptember elsején (amikorra a témának már kevésbé volt hírértéke) úgy döntöttek, hogy felveszik a fonalat, és szemlézték a Telex Pesty-interjúját. Később bekerült még néhány vonatkozó hír, többek között az is, hogy különféle fideszesek, például G. Fodor Gábor és Orbán Balázs, visszaszólnak Pestynek. A téma indexes feldolgozására azonban a Pesty által kritizált, NER-közeli építőipari vállalkozóval készített interjú tette fel a pontot („Szíjj László: Szégyenkeznem kellene, mert megnyerjük a közbeszerzéseket?”).

Hasonló utat járt be a portálon Orbán adriai nyaralása Ungár Anna házában: az eredeti hír nem került be, csak a rá adott reakciók. De még feltűnőbben sikálta el az Index a Mészáros Lőrinc által használt legújabb jacht sztoriját, gyaníthatóan nem azért, mert nem látták benne az olvasói érdeklődést. A 27 milliárd forintos Rose d’Oron tartott családi nyaralás híre augusztus 7-én jött ki a 444-en, a cikket érthető módon minden független sajtótermék azonnal szemlézte. Az Indexen ezzel szemben két nappal később jelent meg az első vonatkozó hír, majd szeptember elején még egy, de figyelemre méltó módon egyik anyagban sem írták ki Mészáros nevét: „Saját cége lízingeli a luxusjachtot a leggazdagabb magyarnak”, és „Megkérdezték Matolcsy Györgyöt a Rose d’Or jachtról, kiderült, vizsgálta-e az MNB az üzletet”. Orbán Viktor fiatalkori jóbarátjának neve egyébként augusztus folyamán összesen két cikk címében szerepelt a portálon: „Mészáros Lőrinc felvásárolta Horvátország legnagyobb alma- és nektarintermelőjét” és „Megemeli a Mészáros Alapítvány a havi ösztöndíj összegét”.

A legmulatságosabb hírkezelés mindemellett nem ez volt a nyáron az Indexen, hanem az, ahogyan Tiborcz István svábhegyi privát klubjának nyitásáról számoltak be. A reklámcikk hangulatú, „luxusszakértő” által jegyzett írásban („Bejutottunk Európa legújabb privát klubjába a budai hegyekben”) egyáltalán nincs leírva a miniszterelnök vejének neve, a konklúziója pedig az, hogy „bár kifejezetten elegáns miliőt teremtett a klub, ezt sikerült kifinomult, nem hivalkodó módon elérni”.

Megkérdeztük Fekete-Szalóky Zoltánt, szakmailag megfelelő eljárásnak tartja-e, hogy a cikkben nem írták le a miniszterelnök vejének nevét, amire ő elismerte, hogy ez „szakmailag helytelen döntés volt”, ugyanakkor felhozta, hogy kisebb súlyú hibának tartja, mint hogy „a Telex február elsején megírta a kidobott levélszavazatokról szóló cikket, miközben a levélszavazatokat Erdélyben csak március 15-én vehették át a választópolgárok”. Fekete-Szalóky itt egy, a kormánymédia által a Telexről terjesztett álhírre hivatkozik szakmai hibaként. A valóságban az említett cikk URL-jébe azért került rossz dátum, mert a Transtelex indulása utáni időszakban a két szerkesztőségi rendszer összehangolása még nem volt tökéletes, így az eredetileg a Transtelexre készült írások áttükrözésekor előfordult, hogy a cikkek sorszáma véletlenül megegyezett egy korábbi telexes anyagéval, és ilyenkor a rendszer annak dátumát is hozzárendelte (ebben az esetben február 1-jét). Kifelé ebből annyi látszott, hogy a Telexre átemelt egyes cikkek az URL-ben rossz dátummal élesedtek, mindeközben viszont az eredeti publikálási helyükön, a Transtelexen végig a megfelelő adatokkal voltak elérhetők. Így történt ez a levélszavazatos cikk esetében is, a technikai hiba tényéről pedig a Telex akkori főszerkesztője, Dull Szabolcs be is számolt a Fidesz-közeli szereplők érdeklődésére.

Ugyanez viszont nem mondható el azokról a komolyabb anyagokról, amelyekben kormányközeli szereplőkkel foglalkozik az Index. A legerősebb példa talán a Mészáros Lőrinccel készült interjú, amit akár sajtótörténeti propagandaanyagnak is nevezhetünk. Ebben a cikkben nemcsak az volt kuriózum, hogy a felcsúti milliárdos egyetlen értelmezhető, közéletileg releváns vagy kritikus kérdést sem kapott, hanem hogy sokan azt sem hitték el, hogy ezek egyáltalán Orbán Viktor barátjának szavai. Ha valaki ugyanis hallotta már Mészárost beszélni, az okkal vakarhatja a fejét, hogy a sikeres vállalkozó hallgatóság előtt miért nem fejezi ki magát annyira választékosan, mint írásos formában. Úgy tudjuk, az interjú után olyan sok munkatárs kiakadt, hogy meghirdettek egy közös átbeszélést a témáról a szerkesztőségben –

Úgy tudjuk, ezen a beszélgetésen Fekete-Szalóky felajánlotta, hogy kezdeményez maga ellen egy bizalmi szavazást, ha a társaság úgy érzi, ezzel javulna a helyzet. Mivel a többség ezt nem követelte, sőt, többen mondták, hogy erre nincs szükség, a szavazásból végül nem lett semmi. Az Index főszerkesztője erre vonatkozó kérdésünkre úgy reagált: „az elmúlt 3 év egyetlen szerkesztőségi értekezletén se ajánlottam fel a lemondásomat. Ahogyan az sem fordult elő, hogy az egész szerkesztőség felmondással fenyegetőzött, amennyiben nem változik a főszerkesztő személye”. Az állománygyűlések eseményeit azonban „eddig sem, és ezután sem osztjuk meg olvasóinkkal, mert a szerkesztőség belső működése nem tartozik a nyilvánosságra”.

A Mészáros-interjút személyesen készítő főszerkesztő, Fekete-Szalóky Zoltán mindenesetre valószínűleg levonta a megfelelő tanulságokat az esetből, mert egy következő érzékeny interjúban Szíjj Lászlónak már legalább sikerült 3-4 olyan kérdést feltennie, ami egy rendes újságban is elférhetne. Ezzel együtt nehéz lenne azt mondani, hogy sikerült megragadni azt a lehetőséget, hogy Mészáros üzlettársa, Magyarország hatodik leggazdagabb embere másodjára interjút ad, hiszen arról beszélgettek vele, hogy vajon a fiataloknak mi lehet vonzó az útépítésben.

Az interjúk fontos részei a NER-esített Indexnek. Látványos volt, hogy a tömeges felmondás után néhány hónappal fideszes politikusok gyakorlatilag szőnyegbombázást indítottak a lapnál, és szinte egymásnak adták a kilincset az interjút adó kormánytagok. A Fidesz attitűdváltása az Indexszel szemben azért is volt feltűnő, mert hivatalban lévő kormánytag 2010 után csak nagyon ritkán adott interjút a lapnak, a 2010-es évek második felében ezek az alkalmak lényegében meg is szűntek. (Itt fontos különbséget tenni az előre szervezett, ültetett, egy-két órás, átfogó interjúk és az olyan szituációk között, amikor egy politikus a parlament folyosóján vagy valamilyen rendezvényen válaszol néhány kérdésre – előbbiekre a 2010-es évek második felében már alig volt lehetőségük az indexes újságíróknak).

A kormánytagok és Fidesz-közeli gazdasági szereplők újindexes interjúi több szempontból is fontosak lehetnek. Egyrészt amikor egy vezető politikus leül egy lappal és információértékkel bíró dolgokat mond, azzal olvasottságot, hivatkozást is generál az adott felületnek. A fideszesek esetében az Indexnek adott interjúk azt a célt is szolgálhatták, hogy jelezzék a saját szavazótáboruknak, hogy a korábban gyűlölt újsággal elásták a csatabárdot, a fideszes választók pedig mostantól tekinthetnek rá hiteles hírforrásként. Az interjúk azt az érzést is kelthették sokakban, hogy bár a független média rendszeresen kritizálja az ország vezetőit, hogy nem ülnek le normális lapokkal, kerülik a kínos és kellemetlen témákat, bujkálnak a nyilvánosság elől, ez egy hamis narratíva: lám-lám, hosszú interjúkat adnak az Indexnek. Ez az oda-vissza legitimációs játék nagyon hamar eljutott oda, hogy a korábban gyűlölt Indexet elkezdték korrekt sajtótermékként számontartani fideszes berkekben: feltűnő, hogy a kormánypárti revolvermédia azon felsorolásaiból, amelyekben számba veszik a kormánnyal kritikus – szerintük nemzetellenes – felületeket, mára teljesen kikopott a portál, amit a fideszes beszélő fejek sem támadnak többé.

A fontos emberekkel készített interjúkat tartalmi kettősség jellemzi: általában elhangzanak bennük valódi kérdések, amelyeket bármilyen független újságíró is feltenne, az összhatás azonban inkább barátságos, a necces témák nincsenek hosszan firtatva. Ahogy abban sem jeleskedik a lap, hogy a náluk elsőként megjelent információkból továbbgyűrűző ügyeket kiemelten kezeljék, ha azok kellemetlenek a kormánynak. Háttérbeszélgetések során hallottunk egy olyan esetről, amikor a Palkovics Lászlóval készült interjú egyik központi, a Fudan Egyetem és a Diákváros területével kapcsolatos állítást cáfolt meg egy pár héttel későbbi törvényjavaslat – természetesen a Diákváros rovására. Egy pártfüggetlen hírlapnál ekkor az lett volna normális működés, hogy a szerkesztőség kiemelten és gyorsan kezeli a fejleményt, hiszen nekik állított a miniszter a valósággal végül nem találkozó dolgokat – a napi szerkesztő azonban addig ült a dolgon (és szaladgált közben gondterhelten a lapigazgató irodájába tanácsokért), hogy a lapot minden versenytárs beelőzte a hír publikálásával. A Fidesz számára látványosan kellemetlen Fudan-téma a kezdetektől fejfájást okozhatott a szerkesztőknek, a Direkt36 korábbi cikke szerint annak indexes kezelése rögtön úgy indult, hogy az ügyet kirobbantó cikk szemléjét a szerző meglepetésére teljesen átírták, kivették belőle a kormány számára kényes részeket, és azt a címet adták neki, hogy „Egyre közelebb a kínai sztáregyetem Budapesthez”.

De nem csak ebben az ügyben használta a hatalom politikai fegyverként az Indexet: egy idő után a kormánybarát médiában megszokott, ellenzéket célzó lejáratókampányokba is elkezdték bevonni.

Az első néhány ilyen alkalom arra az időszakra esett, amikor úgy tűnt, jó eséllyel Karácsony Gergely lesz majd az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje a 2022-es választáson. Az Index ekkoriban riogató hangulatú cikksorozatban kezdett foglalkozni a budapesti közterek állapotával és a közbiztonsággal, különös módon összhangban azzal, hogy a Metropol és a többi fideszes lap is ezt a témát pörgette. Ez adott esetben legitim és széles réteget érdeklő téma lehet, ugyanakkor semmilyen objektív tény nem támasztotta alá, hogy a helyzet valóban romlott volna, mint azt az Index és a kormánymédia sejtette. Ez azonban csak bemelegítés volt ahhoz képest, amit a főpolgármester kapott az úgynevezett „Városháza-ügyben”, amelynek kirobbantását az Indexre bízták.

A főszerkesztő által indított cikksorozatban tényként állították, hogy Karácsonyék eladnák a Városházát. A zavaros ügyről később kiderült, hogy ez nem egészen volt így, ugyanakkor az Index (és a vele összehangoltan működő propagandaarzenál) mindent megtett azért, hogy napirenden tartsa a témát. A portál ebben az ügyben játszott szerepének hatására mondott fel a már a Vaszily-érában, de még Szombathy Pál főszerkesztése alatt érkezett Gabay Balázs az Indexnél. A belpolitikával is foglalkozó újságíró akkor egy nyilvános Facebook-posztban ki is fejtette, hogy miért.

„A kaput a Városháza eladásáról szóló cikksorozat tette be. Fogalmam sincs, hogy miért most sokalltam be, de abban biztos vagyok, hogy ez a sorozat az újságírás etikai normáival, szakmai alapelveivel szembe menve jelent meg. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy ez esetben az Indexet platformként használta valaki, hogy politikai támadást hajtson végre az ellenfeleivel szemben. Ez ilyen formában akkor sem fér bele, ha a Városházán volt vaj az érintettek füle mögött, de ugyanígy elfogadhatatlan lenne, ha hasonló hátsó szándékkal Kocsis Máté, Kövér László, Orbán Viktor vagy bármelyik kormánypárti politikus ellen vetette volna be a lap” – írta 2022-ben Gabay.

Úgy tudjuk, a városházás cikkek megjelenése után sokan mások is megrökönyödtek, ezért ismét volt állománygyűlés az Indexben. Fekete-Szalóky a Direkt36 információi szerint itt annyit elismert, hogy szakmai hiba történt azzal, hogy nem adtak több időt a Városházának a reagálásra, szerinte ez azért történt, mert „időnyomás” alatt voltak. A főszerkesztő arra is utalt, hogy szorult helyzetben hozta meg a döntést a cikk publikálásáról: „22-es csapdáját” emlegetve arról beszélt, hogy a lapvezetésnek lavíroznia kell abban, hogy „van egy tulajdonosi kérés”, és hogy lehetnek olyan dolgok, amelyek a szerkesztőségre rossz fényt vethetnek. A dolgozók közül sokakat felháborított az eset, de olyan egységes kiállás nem történt, ami változást hozott volna a szerkesztői körben vagy a tartalmi irányvonalban, akiknek nem tetszett a működés, azok inkább egyesével elszivárogtak. A Karácsony-témát ezután érezhetően lejjebb tekerték, megjelentek viszont más hasonló tartalmak a portálon, nem feltétlenül megalapozottan tálalva: az egyik ilyen ügyben az ellenzéknek rendszeresen dolgozó Datadat elemzőcég tavasszal pert nyert az Index ellen, a bíróság szerint összesen hat jogsértő cikket közöltek Bajnai Gordonékról.

Ugyanígy kiforrott gyakorlat, hogy a Fidesz narratívájával összecsengő külpolitikai hírek aránytalan, félrevezető címadással és címlapi elhelyezéssel tálalva jelenjenek meg a lapban. Az elmúlt napokban például egy kiemelt pozícióban futtatott hír azt harsogta, „Német védelmi miniszter: Európát és Németországot háború fenyegeti”. A szemlézett FAZ-anyagban a miniszter a német haderő folyamatban lévő, százmilliárd eurós fejlesztésének szükségességét indokolja, az eddigi eredményekről számol be a világban zajló fegyveres konfliktusok és válságok kontextusában. Egészen pontosan azt mondja, „arra is fel kell készülnünk, hogy a legrosszabb esetben megtámadhatnak minket”, konkrét háborús fenyegetésről azonban szó sincs. A szemlében ráadásul a pánikkeltő felütés után helyt kapott még az Ukrajnát tavaly lerohanó Oroszország egy parlamenti képviselőjének abszurd reakciója is, amely szerint „a német hatóságok agresszív politikájukkal okoznak háborút Európában”.

Az Indexnél (illetve ott, ahonnan az Indexnek küldhetik a „javaslatokat”) láthatóan ráéreztek arra is, hogy a megélhetési kérdésekkel foglalkozó anyagok viszont nagyon sok embert érnek el, és igyekeznek úgy tematizálni a gazdasági kérdéseket, hogy az a kormányzatnak ne fájjon. Ez nem meglepő azok után, hogy a szerkesztőségi ügyekre rálátó forrásunk szerint Fekete-Szalóky már érkezése után arról beszélt a kollégáknak, több olyan cikket kellene írni, amelyből lejön, hogy „nem minden rossz ebben az országban”.

A gazdaság rovatoldalt átpörgetve egyfajta belföldi sikerhíradó tárul a szemünk elé ilyen címekkel: „Megállíthatatlan a forint, sorra töri át az akadályokat”, „Orbán Viktor jól tudja, most kell választania főételt, ez lehet a legjobb fogás”, „Magyar Levente: töretlen az amerikai befektetők érdeklődése Magyarország iránt”, „A kormány újabb megállapodást kötött Kínában, egy technológiai óriás főszereplő lesz – Az unió tíz legjobban teljesítő országa a cél”, „Nem akárkivel tárgyalt Orbán Viktor Kínában – Folyamatosan érkeznek a megállapodások”, „Nagy Márton: Így érjük el 2030-ra az uniós fejlettség 90 százalékát – Itt a gazdasági újraindítás 10 pontja”. Ezekre a cikkekre gyakran jellemző, hogy – ha a témaválasztásban megnyilvánuló hangsúlyeltolódástól eltekintünk – a tartalmuk még nagyjából rendben is van szakmailag, a címek viszont nagyon egy irányba húznak.

Mindez teljesen érthetővé válik, ha visszaidézzük a cikk első felében már említett statisztikát: a felhasználók az Indexen belül a legtöbb időt a címoldalon scrollozva, a címeket olvasgatva töltik, így

A minisztériumi sajtóosztályok által kiadott anyagok egy az egyben történő átemelése nem csak hírekben köszön vissza, nem ritka az utóbbi időben, hogy az Index vezető anyagként futtat hasonlóan egyoldalú, kormányzati forrású cikkeket (például „Itt van Orbán Viktor iparpolitikája, nincs mitől félni, jön az 5G”), amelyek egytől egyig arról szólnak: jó úton jár a magyar gazdaság. Ezt olykor hasonló üzenetű vállalati PR is kiegészíti: „Még hogy összeszerelő üzem, a legkomolyabb fejlesztések zajlanak nálunk és a cseheknél” – harsogta nemrég egy indexes vezető anyag, amely a Bosch régiós tevékenységéről szólt.

Mindeközben feltűnő, milyen kesztyűs kézzel bánnak a kormány számára veszélyes gazdasági témákkal. A leginkább ebbe a kategóriába sorolható talán az infláció volt, amellyel a csúcsidőszakban (télen és tavasszal) minden független lap kiemelten foglalkozott. Nem úgy az Index: a friss adatokról szóló cikkek címébe többnyire bele sem fért a konkrét (amúgy 20 százalék feletti) szám, ehelyett ilyenekkel találkozhattak az olvasók: „Már látszik a kormány jóslata, de csak ha nagyítóval nézzük”, „Brutálisan befűtött az inflációnak az energia és az élelmiszerek drágulása”. Egy az egyben átvették a Fidesz „szankciós infláció” narratíváját is: „A szankciós inflációval példátlan feladatot kapott a kormány”, „Majdnem 20 ezer vállalkozás viseli a szankciós energiakrízis terheit” – hirdeti egy áprilisi és egy júniusi cikkük. Mostanában pedig a recesszió és a reálbércsökkenés mellett megmutatkozó fogyasztáscsökkenést tálalja olyan címeken az Index (az MBH elemzője nyomán), mint hogy „Beint a lakosság az áremelőknek”.

A drágulás felpörgésének időszakában ezt más országok sanyarú sorsának bemutatásával kísérték, a németországi áremelkedést és gazdasági helyzetet például valódi horrorként írta le a lap egy évvel ezelőtt. „Elszegényedőben a világ egyik leggazdagabb országa” című cikkük úgy festi le Németországot, mint egy nyomortanyát:

„Jóllehet Németország a világ egyik leggazdagabb országa, a terjedő szegénység jelei egyre inkább megmutatkoznak országszerte. Hajléktalanok alszanak a szabadban, anyák mondanak le a saját étkezésükről gyermekük javára, a nyugdíjasok pedig eldobott üvegeket keresgélnek, hogy betétdíjért visszaválthassák.”

Ezen a vonalon olyan cikksorozatot is közöltek, amelyben szándékosan nem statisztikai adatok alapján, hanem random bécsi magyarok személyes élményeire alapozva próbálják a magyar olvasók számára árnyalni a Bécsről és az ausztriai életszínvonalról kialakult pozitív összképet. A lényeg természetesen, hogy ott élni sem fenékig tejfel (például Van, aki szerint a bécsi jólét csak parasztvakítás).

Mindemellett az is látványos, hogy az Indexen egyre nagyobb hangsúly kerül arra, hogy a NER-ből kinövő cégekre ne úgy tekintsenek az olvasók, mint amik Orbán Viktor zsebéből lógnak ki, hanem mint üzletileg sikeres, saját lábon álló nemzeti bajnokokra, amelyekre még büszkék is lehetünk.

A Mészáros-birodalom jótékonysági akcióinak folyamatos követése erre csak a legszembetűnőbb példa, de az Orbán-rendszer egyik zászlóshajó-projektjét, a 4iG-t is hasonlóan kezelik. Az elmúlt napok kiugró példája volt, amikor egy, a 4iG számára kedvező, a cég terjeszkedését segítő adóváltozásról az Index úgy számolt be: „Komoly adócsökkentést jelentett be a kormány”, de ennél jelentéktelenebb ügyekben is tolják a céget. A szerkesztőségi működést ismerő forrásunktól azt hallottuk, a távközlési óriást 2021-től kiemelten kellett kezelni: az újságíróknak megmondták, hogy a 4iG PR-közleményeit mindig szemlézzék, de kontextust (például a cég történetének, tulajdonosi változásainak összefoglalását) nem tehettek a cikkekbe – ha ilyen került az anyagokba, a szerkesztők utólag törölték. Az információt alátámasztja, hogy a cég nevére keresve az Index-archívumban szokatlanul sok cikk feljön, és az is látszik, hogy nem ritkán személyesen a főszerkesztő helyez el a lapban egyszerű hírszemléket, kivétel nélkül pozitív, a sikereket hangsúlyozó címeken. (Fekete-Szalóky interjúzott is Jászai Gellért tulajdonossal, kétszer.) A főszerkesztőnek küldött megkeresésünkben kitértünk arra is, mi lehet az oka a 4iG látszólag kivételezett helyzetének az Indexen. Fekete-Szalóky szerint „a 4iG és az Index között piaci alapú, teljesen transzparens tartalmi együttműködés van. Ezekben az esetekben a cikkek jelölésében ugyanazt a gyakorlatot folytatjuk, mint elődeink.”

Az Indexen valóban jelennek meg a 4iG-t népszerűsítő, transzparens módon fizetett cikkek a natív hirdetések közzétételére szolgáló Brand and Content rovatban, ugyanakkor számos olyan rövidhír is, amelyek a hétköznapi olvasók számára kevés izgalmat tartogató sajtóközlemények utánközlései – hogy ezek a cikkek a „transzparens tartalmi együttműködés”, vagy a feltételezett hírérték miatt kerülnek be az egyébként mindent a kattintásoknak alárendelő lapba, nem világos. Fekete-Szalóky szerint viszont „piacvezető portálként az Index hírszerkesztőinek feladata, hogy a magyar gazdasági élet kiemelt szereplőinek minden megnyilvánulását figyelemmel kísérjék. Így van ez többek között a MÁV, az MVM, a Mol, a Richter, a Telekom, az Audi, és természetesen a 4iG esetében is.” Való igaz, hogy az Indexre más nagy, a kormánnyal jó viszonyt ápoló cégek PR-közleményei is csont nélkül kikerülnek komoly ingyenreklámot jelentve, rendre megtudhatjuk például a lapból, ha a Telekom bejelent egy kedvezményt.

Háttér-információink szerint a szerkesztők rendszeresen a céggel kötött „tartalmi együttműködésre” hivatkoztak a 4iG-szemlék indoklásaként, miközben semmi nem utal arra a cikkekben, hogy „támogatott tartalmakról” (vagyis a hirdetés és a cikk határterületén elhelyezkedő anyagokról) volna szó, ami sajtóetikailag akkor is problémás lenne, ha történetesen nem egy kormányközeli cégről beszélnénk. A Direkt36 nemrég részletes anyagban tárta fel, mennyire fontos projekt a NER-ben a 4iG feltápolása, ennek tükrében rögtön érthetőbbé válik az, ami a céggel kapcsolatban zajlik az Indexen.

A szakértők megszólaltatása azzal is együtt jár, hogy a kormány álláspontja még több kérdésben meg tud jelenni a lapban anélkül, hogy azt kifejezetten fideszes politikusoknak kellene elmondaniuk. Miközben a kormánytól független, vagy éppenséggel ellenzéki elemzők is rendszeresen megjelennek a lapban, visszatérő szakértő lett az Indexnél a századvéges Kiszelly Zoltán, különösebb kontextus nélkül rendszeresen szemlézik Lánczi Tamás vagy éppen Szánthó Miklós megszólalásait. De kritikátlanul közlik a Fidesz hátsó udvarából ki sem látszó Alapjogokért Központ kutatásait, illetve egész cikkeket alapoznak a Fidesz-szimpatizáns elemzések műfajában utazó Oeconomus Gazdaságkutató mondásaira.

Szakértő lett az Indexnél Nógrádi György is, akinek szakmaiatlanságáról annak idején éppen az Index rántotta le a leplet egy emlékezetes cikkben. A biztonságpolitikai szakértés meglehetősen ingoványos talaján mozgó, de a Fidesznek kedvező ellenzéki kavarásoktól sem elugró Tarjányi Péter is állandó szakértő lett a lapnál. (Az akkor MSZP-közelinek titulált Tarjányi kavarásáról néhány éve még szintén a régi Index rántotta le a leplet.)

Még egy ilyen újságra nem volt szüksége a Fidesznek, sem politikai funkció, sem társadalmi megítélés szempontjából. Az Index megszerzésével az volt a cél, hogy kontroll alatt tarthassák és adott esetben irányíthassák azt a tematizációs képességet, amit egy napi egymillió olvasót is elérni képes lap jelent – de mindezt úgy, hogy közben lehetőség szerint megmaradjon az oldal hitele a bizonytalan vagy akár az ellenzéki szavazók között is. Annak ugyanis semmi értelme nem lett volna, hogy még egy felületen hassanak kizárólag a fideszes szavazókra, az Indexet emiatt úgy kellett átvenni, hogy az Origóhoz képest sokkal finomabb eszközökkel gyakoroljon hatást az olvasókra. A cikkünkben is bemutatott módszerek néhány túltolt kivételtől eltekintve erre a mai napig kiválóan alkalmasak is.

Miközben az Index olvasótáborának nagy részét megőrizte (vagy ha az részben lecserélődött is, a bulvárosabb tartalommal elért új réteg révén a vezető helye megmaradt), a közéletre és a közbeszédre gyakorolt hatása látványosan csökkent. Míg 2020 nyaráig az Indexet nagy hatású oknyomozások, rendszeres szocioriportok, átfogó politikai és gazdasági elemzések, valamint szórakoztató tartalmak jellemezték, mostanra az Index néven futó oldal egy bulvárral és clickbait címekkel eltartott hírgyár, amit politikai fegyverként bármikor csatasorba állíthat a hatalom, és mint láttuk, ha úgy adódik a helyzet, nem is szívbajosak használni.

Azt, hogy a portál mostani arca mennyire ínyére van a kormánynak és a hozzá közel állóknak, egyetlen, néhány héttel ezelőtti idézet jól példázza. A fideszes Médiatanács kilenc évre kinevezett elnöke (aki szerint a KESMA-val és propagandává silányított köztévével súlyosbított magyarországi nyilvánosság „ma olyan sokszínű, mint korábban soha”) az Index kérdésére válaszolva így nyilvánult meg az Indexről:

„Az Index a legnagyobb, legtekintélyesebb hazai hírportál, sokszínű, kiegyensúlyozott megközelítésű médium, amelyen a kormányzattal egyetértő, de azzal kritikus álláspontok is meg tudnak jelenni. Nagyon kevés ilyen felület van Magyarországon. Ha az Indexet olvassa az ember, kap egy általános képet a hazai és nemzetközi történésekről, még akkor is, ha egyéb hírportálok olvasására esetleg nem jut idő vagy energia.”