Húsz hónap, ezer szalagcím, hatvankét világháború

„Oroszország támadást indított Ukrajna ellen”

– ez a szalagcím fogadta az olvasókat 2022. február 24-én reggel az Origo címoldalának tetején, öles betűkkel. Aznap gyakorlatilag a világ összes újságjában ez volt a vezető hír. Húsz hónappal később, 2023. október 21-én ugyanezen a helyen ez a rendkívüli hír szerepelt:

„Beismerték az ukránok a teljes kudarcot, eldőlhet a háború”.

Ez tragikusan szép keretbe foglalná az elmúlt bő másfél év eseményeit, de van vele egy apró hiba: valójában szó sincs ukrán beismerésről vagy kudarcról: a bombasztikus cím mögött a cikk már csak annyit állít, hogy az oroszok kicsit előrenyomultak Kupjanszk térségében. Na meg a háború sem dőlt el. Ahogy nem dőlt el további huszonhat alkalommal sem, annak ellenére, hogy az Origo rendkívüli hírben pontosan ennyiszer harsogta ezt. Sőt, szerencsére a világháború/atomháború sem tört ki a mai napig. Mondjuk nem az Origón múlt: ezt nem kevesebb mint hatvankét alkalommal lengették be kiemelt szalagcímben húsz hónap alatt.

Az egyszeri olvasó némi jóindulattal persze hajlamos elnézni pár világháborús riogatást, de azért van az a pont, ahol már mindenképpen felmerül a gyanú, hogy itt a hírszolgáltatás nincsen százszázalékos szinkronban a valósággal.

Az Origo viselt dolgairól többször írtunk már mi is és más lapok is, de fontos újra kiemelni, hogy itt nem puszta katasztrófaturizmusról vagy a konkurencia öncélú kigúnyolásáról van szó. Az Origo a több száz médiaterméket magában foglaló, nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánított médiabirodalom, a KESMA (Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány) zászlóshajója, a fideszes kommunikációs gépezet egyik legfontosabb csatornája, ami havi szinten nagyjából három és fél millió emberhez ér el.

Az, hogy ez a lap milyen (ál)híreket, milyen megfogalmazással futtat a címoldala leglátványosabb, kiemelt pozícióján, páratlan kordokumentum 2022-2023 Magyarországáról, és látlelet a kormánypropaganda működéséről.

Külön hangsúlyt kap mindez a „szuverenitásvédelmi törvény” árnyékában, amivel a kormány a szabad sajtót tervezi még tovább korlátozni és ellehetetleníteni Magyarországon.

Az Origo viszont azt mutatja meg, milyen az a sajtó, amitől a Fidesz nem félti a magyar szuverenitást, sőt, amit kívánatosnak tart. Elvégre a szabad sajtóval ellentétben az Origónak előszeretettel nyilatkoznak a kormány tagjai, a lap valósággal úszik az állami hirdetésekben, a főszerkesztő pedig rendszeres meghívott vendég az olyan, legbelsőbb fideszes bizalmi körnek szóló eseményeken, mint Orbán Viktor kötcsei beszéde.

Aki az Origo címlapjára ránéz, valójában azt a képet látja, amilyenné a kormány a szíve szerint alakítaná a magyar médiát.

Most ezt a képet fogjuk egy kicsit közelebbről megnézni. Ehhez a Wayback Machine nyílt online archívumából letöltöttük az Origo összes eltárolt címlapverzióját az orosz–ukrán háború kitörése utáni 20 hónapból, majd ebből leszűrtük a rendkívüli hírek kiemelt sávjának tartalmát. Bár az archívum automatizmusa olykor napi száz pillanatfelvételt is készít a címoldalról (a teljes archívum 24 évre visszamenőleg több mint 48 ezer ilyet tárol), elképzelhető, hogy néhány szalagcímről lemaradt a rendszer. Ebből adódik, hogy ha a címekkel kapcsolatban bármilyen számot említünk a cikkben, azt úgy kell érteni, hogy minimum annyi.

Az online archívum segítségével kicsit több mint ezer szalagcímet sikerült összeszednünk az elmúlt 20 hónapból, ezek között van pár duplikáció, kicsit átfogalmazott verziók és persze olyan hírek is, amik nem a háborúról szólnak – de a túlnyomó többség, nagyjából kilencszáz cím a háború körül forog. Így az egész adatbázis leginkább azt mutatja meg, hogyan kommunikálja az orosz–ukrán konfliktust a kormányközeli média zászlóshajója a jellemzően Fidesz-támogató olvasótáborának.

Állítólag egy kép többet mond ezer szónál, ezért most mutatunk egy képet, amin majdnem ezer szó van. Készítettünk egy szófelhőt az origós szalagcímekből – az ilyen infógrafikáknál ugye a szabály az, hogy minden szó annál nagyobb betűvel van írva, minél többször szerepel a forrásszövegben. Így néz ki tehát zanzásítva húsz hónapnyi origós bréking nyúz:

Az már a szófelhőből is látszik, hogy a címek kissé orosznehezek, sokkal többször szerepel Putyin, mint Zelenszkij, többet említik Oroszországot, mint Ukrajnát. Ez persze önmagában még nem jelent sokat, a lényeg az, hogy milyen kontextusban szerepelnek ezek a szavak. És ez az a pont, ahol rányitjuk az ablakot a vegytiszta orosz propagandára (itt fontos megjegyezni, hogy ezúttal kizárólag a címek megfogalmazását vizsgáljuk, a mögöttük álló cikkek igazságtartalmát nem).

Egy háborúban a legfontosabb kérdés mindig az, hogy ki nyer. Az orosz–ukrán konfliktusban az első hónapokban az oroszok elfoglalták Ukrajna területének nagyjából negyedét, lerombolták az ország tizedik legnagyobb városát, Mariupolt. Aztán az ukrán ellentámadásban jelentős területekről visszavonultak, és most egy ideje állóháború, patthelyzet alakult ki. Ezt győzelemként kommunikálni egyik oldalról sem igazán reális – pláne, hogy az eredeti orosz inváziós terv az volt, hogy három nap alatt elesik Kijev.

Ehhez képest az Origo szalagcímeiben:

• a veszíteni, veszteség, összeomlás, megsemmisülés, bukás kifejezések 26 alkalommal szerepelnek az ukránokkal kapcsolatban, és csak egyetlenegyszer az oroszoknál.
• A győzelem szó kizárólag az orosz oldalnál jelenik meg.
• Az, hogy bajban van, 22-szer jelenik meg Ukrajnához kapcsolva. Plusz még kétszer Zelenszkij van bajban, egyszer a NATO, és kétszer a Nyugat. Oroszország, Putyin egyszer sem.
• A kudarc, csőd, kétségbeesettség tíz alkalommal merül fel, mind a tízszer az ukránok, a Nyugat vagy Amerika mellett.

Ennél is árulkodóbbak az erős érzelmi töltettel felruházott szavak előfordulási mintázatai. Például: ki az, aki fél és retteg; és ki az, akitől félnek és rettegnek? Az Origo világában az előbbi szerep Ukrajnáé és a Nyugaté (tíz említés, nulla orosszal szemben), utóbbi az oroszoké. Félelmetesek és rettegettek az oroszok szuperfegyverei, Putyin üzenetei és tervei, az oroszok szövetségesei, Kadirov csecsen hadúr. Összesen huszonkét alkalommal jelennek meg náluk ezek a jelzők, a túloldalon egyetlen egyszer, az amerikai hadsereggel kapcsolatosan.

Az őrült, őrület, őrjöngés megint csak kizárólag az ukránok és a nyugatiak mellett megjelenő kifejezések (tizenegy említés, nulla orosszal szemben), ahogyan a hazugság, lebukás, lelepleződés is: huszonegyszer az ukránok, hétszer személyesen Zelenszkij, hatszor az amerikaiak, kétszer a németek, egy-egy alkalommal pedig a NATO, Joe Biden és a lengyelek hazudtak.

Az oroszok soha nem hazudtak az Origo szalagcímei alapján.

A provokáció tizenhárom alkalommal jelenik meg a szalagcímekben. Ebből tizenegy alkalommal Oroszországot provokálják, egyszer Kínát (az USA) és egyszer az egész világot (Zelenszkij). A terror, terrortámadás kifejezések nyolc alkalommal az oroszok elleni értelemben jelennek meg, mindössze egyszer van szó orosz terrorról. Feltűnik viszont az orosz propaganda egyik kedvenc kifejezése, a náci is, négy alkalommal: mindannyiszor az ukránok a nácik.

Bár a nyugati fegyverszállítmányokkal a haditechnikai fölény egyre inkább az ukrán oldalra kerül a háborúban, az Origo alternatív univerzumában erről nem szerez tudomást az olvasó: a szalagcímek tizenötször szólnak új orosz csodafegyverekről, és mindössze két-két alkalommal ukránokról vagy amerikaiakról. Ebből a négyből egy vegyi, egy biológia fegyverrel riogat, kettő pedig arról szól, hogyan mond csődöt az amerikai haditechnika a fronton.

És hogy mi lesz a háború vége? Az origós narratíva egyrészt a konfliktus végzetes eszkalálódását tartja folyamatosan napirenden, a hatvankét világháborút már említettük, de emellett még tizenkét alkalommal volt az a rendkívüli hír, hogy új ország léphet be a háborúba (narrátor: nem lépett be).

Szerencsére néha azért a béke reménye is fel-felvillan a válogatottan nyomasztó szalagcímek között, és az Origo afelől sem hagy kétséget, hogy ki szeretne békét kötni. Béketerve, békejavaslata, békeajánlata csak Putyinnak van, csak ő lép fel kezdeményező félként a béketárgyalásokon, míg az ukránok kerek perec kimondják, hogy ők nem akarnak békét.

Hatvanhárom!

Az adatbázisunk felvétele óta persze az élet nem állt meg. Az Origo szalagcímeinek világában azóta újra összeomlott Ukrajna, lebuktak a Nyugat hazugságai, megőrült Zelenszkij, és persze nem maradtunk világháború nélkül sem. Amikor ezt írom, éppen ez a kiemelt, rendkívüli hír az oldal tetején:

A cikk a cím mögött egy, a megjelenéskor már hatnapos interjú szemléje, amit a Komszomolszkaja Pravdának (ez az orosz propaganda egyik bulvár tematikájú oszlopa, a magyar sajtóból talán a Ripostnak feleltethető meg leginkább) adott egy Fjodor Lukjanov nevű, Szergej Lavrov külügyminiszter köreihez tartozó külpolitikai szakértő. Ebben az interjúban egy rövid mellékszálként kerül elő, hogy Lukjanov szerint az orosz–ukrán háborút és a gázai konfliktust együtt már világháborúként lehet értelmezni – de ez csak egy elejtett, mellékes félmondat, az interjú leiratának rövid, a fontos részeket összefoglaló verziójába maguk az orosz szerkesztők sem vették be. Ezt már az orosz állami propaganda zászlóshajója, az EU-ban betiltott Russia Today emelte ki a saját cikke címének, és vélhetően innen jutott el a Magyar Nemzeten át az Origóig.

(A nyers adatbázisunkat innen bárki letöltheti pdf formátumban.)