2021. április 25. – 09:10
George Lucas könnyű céltábla, aminek általában az egyetlen, de legnagyobb nyila az, hogy ő hozta létre a Csillagok háborúját, és minden megnyilvánulása ahhoz képest egy hatalmas fiaskó. Igen, Lucasnak vannak megkérdőjelezhető döntései: az, hogy felújította és effektekkel kibővítette az eredeti trilógiát, hogy létrehozta a főleg zöld háttér előtt forgatott előzménytrilógiát, mindig felbukkan, amikor a Star Wars a hírekbe kerül, és általában a sajnálatát fejezi ki, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő a hetvenes években kitalálta. Hát persze, hiszen eladta az egész kócerájt a Disney-nek.
Ha csak a Csillagok háborújával kapcsolatos híreket követjük, akkor Lucas tényleg olyannak tűnhet, aki mint egy nagypapa, néha feláll a fotelből, kijön a szobából, kinéz az ablakon, és kikiabálja, hogy az ő idejében minden jobb volt. Valahogy az elsiklik, hogy a rendezőnek az első Star Wars-film előtt is volt karrierje, megrendezte az ötvenes évek boomer-nosztalgiáját megtestesítő American Graffitit, illetve az első filmje szinte azóta is párját ritkító, nyomasztó, markáns, és néha-néha nézhetetlen sci-fi volt, a THX 1138. Spielberg mellett neki is köszönheti a világ az Indiana Jonest, és igen, a Howard, a kacsát is.
De nem szabad elfelejteni, hogy Lucas honnan jött. A kaliforniai Modesto városában született, ami egy köpésre volt San Franciscótól, ahova a fiatal Lucas rendszeresen járt vetítésekre. Az egyik kedvenc programja a Canyon Cinema nevű vetítéssorozat volt, aminek keretében egy csomó kísérleti filmes mutatta be a legeslegújabb alkotásait, az Uproxx cikke szerint néha a szervező hátsó kertjében, egy kifeszített lepedőn. Lucas itt találkozott először azzal a fajta filmkészítéssel, ami a THX 1138-ban is visszaköszön majd, ami nem feltétlenül a történetmesélésről, hanem a képről és hangról szól. Olyan rendezők alkotásait láthatta itt, mint Stan Brakhage, Arthur Lipsett vagy Jordan Belson. A Canyon Cinema még mindig működik nonprofit szervezetként, Lucas a 2010-es években többször is támogatta őket jelentős, 50 ezer dolláros összeggel, a saját alapítványa, a George Lucas Family Foundation neve alatt.
A George Lucas Family Foundation nemcsak a Canyon Cinemának, a dél-kalifornia University Of Southern Californiának is utalt egy jópofa 10 millió dolláros összeget 2015-ben, hogy az iskola filmszakát támogassa, bár ez állítólag csak csepp a tengerben a százmilliókhoz képest, amit az egyetemnek adott az évek során. Az alapítvány egyik fő profilja a régi filmek restaurálása és újrakiadása, Charlie Chaplin korai rövidfilmjeitől kezdve, a Detour című legendás film noiron át egészen Robert Downey Jr. édesapja által rendezett szatíráig, a sokakat inspiráló Putney Swope-ig, mind-mind azért jelenhetett meg felújítva, és sok esetben mehetett moziban, vagy kerülhetett a boltokba fizikai hordozókon, mert Lucas segített nekik. 1990-ben csatlakozott a Martin Scorsese által alapított, szintén ismert és kevésbé ismert filmek restaurálásával foglalkozó The Film Foundationhöz. 1991-ben pedig ő maga gründolt egy nem kifejezetten filmekkel foglalkozó, hanem inkább az iskolás oktatás reformját szorgalmazó nonprofit szervezetet, a George Lucas Educational Foundationt.
Lucas a szó szorosabb értelmében is segített a mestereken. mikor Kuroszava Akira 1980-as, Árnyéklovas filmjére a japán gyártó képtelen volt összerakni a költségvetést, akkor Francis Ford Coppolával együtt beszálltak a filmbe, és garantálták az elkészült alkotás amerikai forgalmazását. A Csillagok háborúja és az Indiana Jones hatalmas sikerei után Lucas segített barátok és kollégák filmjeit is elkészíteni: adta a nevét A test melegéhez, a Mishimához, az előbbit gyakori írótársa, Lawrence Kasdan rendezte, az utóbbit pedig a többek között a Taxisofőrt is író, saját jogán is jelentős rendezőnek számító Paul Schrader.
Lucas viszont egyszer egészen a szenátus elé ment, hogy megmutassa, mennyire fontos is neki az, hogy a régi filmek fennmaradjanak a lehető legjobb minőségben, de eredeti formájukban. A nyolcvanas évek második felében Ted Turner médiamogul megszerezte az MGM és a United Artist filmjeinek jogát, és az a rettenetes ötlet jutott eszébe, hogy a fekete-fehér filmeket úgy fogja leadni a tévében, hogy kiszínezteti őket.
„Azt teszek velük, amit akarok, és ha lemennek a tévében, akkor színesek lesznek”
– nyilatkozta Turner 1986-ban. Ekkor az Egyesült Államokban még nem volt érvényben a berni egyezmény, amit akkor már 76 ország fogadott el, és többek között arra szolgált, hogy megvédje a művész jogait a műalkotásainak utólagos megváltoztatásától.
Lucas a szenátus előtt arról beszélt, hogy azok, akik a profit kedvéért megváltoztatnak vagy tönkretesznek műalkotásokat, és ezzel a kulturális örökségünket, azok barbárok, és ha az Egyesült Államok továbbra is elfogadja ezt a magatartást, akkor ez egy barbár társadalom lesz. A beszédében arra is kitért, hogy a digitális effektusok lehetővé fogják tenni azt, hogy a jövőben a színészek arcait újabbakra cseréljék, vagy akár a dialógust is megváltoztassák utólag, és a színész száját ahhoz igazítsák. Igen, pont ezt fogja csinálni Lucas nem egész egy évtizeddel később a felújított Csillagok háborújával, csak a különbség az, hogy a rendező volt a saját munkáinak alkotója, aki azt csinálhat velük, amit akar.
Az Egyesült Államok egyébként 1989-ban csatlakozott a berni egyezményhez, és megalakult az ország nemzeti filmregisztere, ahova aztán a Csillagok háborúja és A birodalom visszavág is bekerült.
Majdnem egy évtized eltelt azóta, hogy Lucas eladta a Lucasfilmet a Disney-nek, és ezzel gyakorlatilag vissza is vonult mindenféle filmkészítéstől. Hajlamosak lehetünk arra gondolni, hogy ő tipikusan az az ember, aki abból élt, hogy 1977-re lerakta az alapköveit egy mai napig létező franchise-nak, de érdekes visszamenőleg belegondolni, hogy mennyire megelőzte a korát. Az előzménytrilógia második és harmadik részével ő volt az egyik első, aki digitális kamerákra forgatott nagy költségvetésű filmet, és aki nem törődött a díszletekkel, hiszen a zöld, vagy ahogy a borítóképen látható, kék háttér segítségével bármit meg lehet oldani.
Akkor a végeredmény vitatható minőségű volt, de az eljárás nem, a hobbit-filmek, de még a Marvel-produkciók is gyakorlatilag ezen az elven készülnek, digitális kamerákkal, digitális díszletekkel. Témaválasztásában sem volt maradi, az egyik utolsó produceri munkája 2012-ben a Red Tails – Különleges légiosztag című második világháborús film volt, ami a csak fekete pilótákból álló osztagról, a Tuskegee Airmenről szólt, egy fekete rendező készítésében. Egy olyan témaválasztás, ami 2021-ben simán megélne.
Szóval ha valakinek néha az hiányzik, hogy Lucas kibújjon a barlangjából és a Mandalorianról elmondja hosszan a véleményét, vagy – mondjuk – okoskodjon Gina Carano kirúgásáról, akkor gondoljon csak arra, hogy lehet, éppen fontosabb dolga is van ennél.