Ez vagy Macbook-gyilkos, vagy egy nagyon drága hordozható monitor

Tavaly áprilisban vettem egy új monitort, egy LG MyView-t, épp óriási kedvezménnyel adták, meg már amúgy is kerestem egy 32 hüvelykes monitort, és pont szembe jött. Munkára és filmezésre tökéletes, szépek a színei, de játékra inkább csak közepes. Elvileg nagy előnye, hogy ugyanaz az operációs rendszer fut rajta, mint az LG tévéin, így le lehet tölteni rá az összes streamelős alkalmazást, sőt, megfelelő internettel akár önálló munkagépként is működik, hiszen van saját böngészője.

Igen, ez itt tényleg egy Apple-teszt a legújabb iPad Airről és Macbook Airről, viszont ahogy az elmúlt bő egy hétben ezeket együtt és külön-külön használtam, egyszerűen folyamatosan az otthoni monitoromra gondoltam. Mindjárt elmondom azt is, hogy miért.

Régóta foglalkoztat már a kérdés, hogy iPad vajon minek van. És ha már van, akkor miért venne bárki ennyiért egy tabletet. Írom ezt úgy, hogy amúgy egy levetett, 5. generációs iPad büszke tulajdonosa vagyok. Amennyiért én vettem (ajándékba kaptam), persze tökéletes. 3-4 órát bír egy töltéssel nélkül, filmezéssel kicsit kevesebbet, de képregényt, újságot a papíros változat után így a legjobb olvasni. Most viszont kipróbálhattam az M3-as Apple-processzorral felszerelt iPad Airt a saját billentyűzetével, hogy végre kiderítsem: tényleg a tablet a jövő? Itt a Macbook gyilkosa? Hiszen ugyanaz a csip van benne, mint az M3-as Macbookokban, csak kisebb, kompaktabb, kényelmesebb. Kértem is mellé az összehasonlításhoz egy új, M4-es Macbookot is.

Csak egy lapka változott

A 13 hüvelykes verziót próbáltam ki, asztroszürke változatban, 128 giga tárhellyel. Bár a képátlója pont ugyanakkora mint a Macbooké, maga az eszköz még fele olyan vastag sincs, mint a szupervékonyként hirdetett laptop, épp, hogy felér annak az USB-C bemenetéig. A Liquid Retina kijelző szép, fényes, színes, és ugyan van egy egycentis káva körülötte, használat közben egyáltalán nem zavaró. Nekem mondjuk nagyon nem tetszik, de ez már ízlés kérdése.

Kívül-belül érezni, hogy ez egy prémium cucc, és a rendszercsipnek hála szupergyors. A Magic Keyboarddal már – az operációs rendszert leszámítva – szinte teljes értékű Macbookként funkcionál, a billentyűk kicsit kopogósak ugyan, de nem zavaróan. A touchpad viszont túl kicsi, kattogós, és a kurzor nem mindig ott áll meg, ahova húzom, hanem kicsit továbbcsúszik. Lehet, hogy ez más gyártónál állítható lenne, de mivel az Apple-ről van szó, itt nincs ilyen lehetőség.

A hangszórók nem földöntúliak – ami persze nem is elvárás –, de jól szólnak, és a kamerák is szép képet csinálnak. Én mondjuk a hátsót sose használnám, mert ha gyorsan fényképeznék valamit, akkor könnyebben előveszem a telefonom, de az előlapi webkameraként tökéletes. Gyakorlatilag tényleg egy kicsit lebutított Macbook Airről van szó.

Az ujjlenyomat-érzékelős bekapcsológomb alapvetően jó helyen van és gyors, de amikor a billentyűzet-tokban tartottam, nem mindig állt kézre, emiatt sokszor nem is engedett be az első egy-két próbálkozással. A filmélmény, videónézés szuper, sokkal kényelmesebb a tabletet ölbe venni az ágyban vagy a kanapén, mint egy laptopot. Az akkumulátor viszont már nem közelíti meg ezt a szintet: ha csak videókat néztem, újságot olvastam, akkor nagyjából 10-12 órát bírt egy töltéssel, de munka közben (erről részletesen később) már nem bírta ilyen jól, épp, hogy meglett neki a 8-9 óra.

Aki nem zsigerből gyűlöli az Apple-t, és esetleg próbált már korábban M-szériás iPad Airt, az nem fog csalódni. Az Apple egyszer megtalálta, hogy mi kell egy tabletbe, úgyhogy már nem nagyon csavargatnak sem a külcsínen, sem a belbecsen, egyszerűen belerakják az új, 15-20 százalékkal erősebb csipet pár évente, és kész, mehet a boltokba. Most konkrétan ez történt, ugyanis gyakorlatilag csak a rendszercsip új a tavaly bemutatott M2-es iPad Airhez képest. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ha valaki beruház egy ilyenbe, akkor egy nagyon jó eszközt kap, másrészt viszont azt, hogy nem érdemes jelentős újdonságokra számítani.

Macbook Air M4

Az előző bekezdést igazából a Macbookról is írhattam volna, csak az M utáni számokat kellett volna átírnom. Nem fogok hazudni, imádom ezt a laptopot: elképesztően gyors, a kijelző gyönyörű, az anyagminősége csúcs, a touchpad a legjobb a piacon, az akksija simán kibír 18 órát normális használattal, és gyorsan fel is tölt. Igaz, az iPad jobban rászolgál az Air márkanévre, mert kisebb és könnyebb, de a laptop a maga 1,2 kilójával azért bőven a kényelmesen hordozható kategóriában van.

Az M4-es rendszercsip sok újdonságot nem mutat, de gyors és megbízható. Nincs rajta aktív hűtés, ami két dolgot jelent: a laptop teljesen néma, semmi jelét nem adja, hogy épp működik, viszont nem is olyan hatékony, mint a nagyobb, drágább Apple-gépek, amik ugyanezt a csipet használják, de ventilátorokkal. Mivel az alapmodell 16 giga RAM-mal indul, lehet, hogy lesz, akinek érdemes inkább ezt választania, mint a Pro verziót, de az biztos, hogy az igazán erőforrásigényes szakembereknek az erősebb változat lesz a jobb választás. Viszont minden másra ott a Macbook Air, amit a hírhedten memóriazabáló rengeteg Chrome-tab sem lassít le.

Portok terén viszont akad némi hiányérzet: van rajta egy mágneses töltőcsatlakozó, két USB-C-s Thunderbolt 4-bement és egy jack lyuk, és kész. Ez persze bővíthető hubokkal, de az biztos, hogy ezen a téren egyáltalán nem dobogós a laptop. A másik dolog, ami nagyon hiányzott, az a Face ID. Értem, hogy az egy kicsit komplexebb kameratechnológiát igényel, de ennyi pénzért szerintem igazán bele kéne, hogy férjen. Viszont itt jön egy fejlesztés az előző modellekhez képest, ugyanis az új Air-be egy 12 megapixeles, 1080p-s kamera került, szebb képet is ad, mint a korábbi modellek kamerái, de nem biztos, hogy ez a hétköznapi használatban különösebben feltűnő lesz.

Cserébe az ujjlenyomat-érzékelő pontos, gyors, nem volt vele probléma. És ha már kamera: még mindig van notch. Igen, ez is érthetetlen, hogy ennyi év után hogy nem sikerült megoldani, hogy a káva ne vágjon bele a képernyőbe a kamera körül, de mégis itt vagyunk. Egyébként használat közben közel sem olyan zavaró, mint amilyennek tűnik.

De ha már zavaró: Apple Intelligence. Az Apple mesterséges intelligenciás csomagja csak Macbookokon és asztali Maceken érhető el, és én még mindig nem értem, mire jó. A képgenerálós része teljesen hidegen hagy, az emailjeimet sem iratom meg vele, így igazából egy része érdekelt: az új Siri. Elvileg okosabb lett, több helyről húz be infót, úgyhogy megnéztem, mit is tud.

Megadtam a Maps alkalmazásban, hogy hol van az otthonom és a munkahelyem, ezek után megkérdeztem Sirit, hogy ha másnap reggel tömegközlekedve 6:15-re akarok beérni dolgozni, mikor induljak el. Azt mondta, nem tudja, mert nem tudja, hol lakom vagy dolgozom.

Erről beszélgettünk egy kicsit, de nem sok eredménnyel. Bár Sirinek ezeket be kéne tudnia húzni a Mapsből, nem sikerült neki. Szóval második menetben a Macbook beállításai között is megadtam a lak- és munkacímemet. Meg is kérdeztem újra: másnap reggel tömegközlekedve 6:15-re akarok beérni dolgozni, mikor induljak el? A válasz:

„Autóval 14:27-re érsz oda”.

Tehát az egészből gyakorlatilag csak a kiinduló- és célpontot sikerült azonosítania, a többi paraméter teljesen hidegen hagyta. Hogy megőrizzem a maradék józan eszem, ezen a ponton elengedtem az Apple Intelligence-t

Vissza a Macbook Air-hez. Ugyan a kijelző elvileg be van vonva az Apple tükröződésellenes anyagával, sokat küzdöttem a hátulról érkező napfénnyel. Persze ha felnyomtam maximumra (elvileg 500 nit) a fényerőt, már nem volt annyira zavaró a tükröződés, de ezt meg az üzemidő bánta.

A fotón is látszik, hogy milyen profi munkaállomást raktam magamnak össze: az M4-es csipnek hála a Macbook Air már képes a saját kijelzője mellett még két monitort üzemeltetni, és ugyan idáig nem fajult a helyzet, mellécsaptam Sidecarral az iPadet is. Azon kívül, hogy várni kellett pár másodpercet, míg az egyik gépről másolt dolog átért a másikra (a Cmd+C-Cmd+V copypaste megoldással), többnyire fájdalommentes élmény volt, bár az iPad üzemidejébe alaposan belevágott. Egyébként az én munkámra, ami leginkább netezésből, videónézésből, interjúk visszahallgatásából és rengeteg gépelésből áll, az iPad önállóan is tökéletes volt, bár az biztos, hogy nem dobnám ki érte a laptopomat. Hosszabb utazásokra, sajtóutakra viszont valószínűleg csak az iPadet vinném.

Minek van?

Kontrollcsoportként megkérdeztem egy évek óta hűséges iPad-felhasználót (a bátyámat), hogy mégis miért vett és használ ilyen tabletet, ha már amúgy is volt Macbookja. A válasza az volt, hogy neki sok esetben kényelmesebb az érintőképernyő, mint pötyögni, és ha mondjuk videót vagy filmet akar nézni, akkor kényelmesebb egy alkalmazást megnyitni, mint böngészőben irogatni.

„Amúgy a laptopot már szinte az összes alap funkciójában tudja helyettesíteni az Exceltől az emailig, de azért komplex feladatokra nem feltétlenül alkalmas. Ha a kanapén fekszem, akkor tízből tízszer az iPadért nyúlok, mert egyszerűen jobb, kényelmesebb használni. Különben is, egész nap laptopot használok, és őszintén szólva örülök, hogy legalább este nem kell”

– tette hozzá, és ezt az elmúlt egy hét alapján ezt nem is vitatom, mert én is pont ezt tapasztaltam.

Szóval alapvetően nem az itt a kérdés, hogy a tableteknek van-e létjogosultságuk (szerintem egyébként van). A kérdés inkább az, hogy ha a legújabb iPad Air pusztán annyiban jobb, mint a legújabb Macbook Air, hogy tok nélkül sokkal vékonyabb és könnyebb (tokkal már kiegyenlítettebb a verseny), de közben a laptopban erősebb processzor van, jobban bírja az akksija, és több mindenre használható, akkor minek venne valaki iPad Airt? Főleg, hogy a gyengébb processzorral felszerelt tablet plusz Magic Keyboard billentyűzet

100 ezer jó magyar forinttal drágább, mint az M4-es Macbook Air, sokkal jobb billentyűzettel és touchpaddel.

Az iPad tokkal-vonóval 599 980, a Macbook pedig 499 990 (jó a tabletből van 128 gigás, és kisebb verzió is, ami 300-400 ezer forintról indul). Értem én, hogy az iPad hordozhatóbb, és a Magic Keyboard önmagában 150 ezer forint, ami nélkül valójában tökéletesen működik, amíg nem dolgozni akarunk vele – na de akkor is.

Bevallom, én mindkét gépnek nagyon örülnék. De az elmúlt egy hétben azt láttam, hogy az iPadnek legtöbb haszna akkor van, ha gyakorlatilag második monitorként használom. És hát, rengeteg nagyon jó monitor létezik, amelyik nem kerül 600 ezer forintba, de még 300-ba se. Persze a tablet hordozhatósága verhetetlen, de az egyértelműen kimondható, hogy nem egy Macbook-gyilkos, úgyhogy miért fizetne bárki ezért jóval többet, mint egy teljes értékű számítógépért.

Ha lenne felesleges 1,1 millió forintom, lehet, hogy megvenném ezt a párost, mert ha nem gondolunk bele, mennyi pénzről van szó, vagy hogy milyen problémát próbálunk meg velük megoldani, akkor kimondható, hogy szinte hibátlan gépek. Igen, vannak kisebb hiányosságaik, vagy épp túlzásaik, például a maximum 60 Hz-es kijelző, a portok és a játékok évtizedes hiánya és, de az egész biztos, hogy ha valaki úgy dönt, hogy ésszerű elvárások mellett befektet egy iPad Airbe vagy egy Macbook Airbe, akkor nem fog csalódni.

(Az iPad Air-t és a Macbook Air-t az iSTYLE-tól kaptuk kölcsön tesztelésre.)