A libabőrrel mint szóval kapcsolatos ősélményem R. L. Stine Libabőr-könyvsorozatához kapcsolódik, kisiskolás koromból. A vékony, kilencvenes–kétezres évek esztétikájából táplálkozó borítókkal ellátott horrormeséken (mint az Óvakodj a hóembertől és A múmia átka) virító cím ösztönös hidegrázást váltott ki belőlem. Annak ellenére, hogy ekkor még fogalmam sem volt róla, mint jelent és miért történik mindez.
A liba- vagy lúdbőrözés mindennapos testi reakció, ezt érezhetjük, ha hirtelen megcsap a hideg levegő, ha megijedünk valamitől, de egy jó dal vagy egy intenzív érzelmi hatás is kiválthatja. Ezért kiáltanak lépten-nyomon libabőrt a zenei tehetségkutatók zsűritagjai is egy-egy világszínvonalú (vagy éppen „világszínvonalú”) produkció után.
A libabőr mechanizmusa röviden: az idegrendszer megkapja az ingert, erre a test ösztönösen reagál – a bőr szőrtüszőiben lévő apró simaizmok összehúzódnak és ezzel felfelé húzzák a szőrszálakat, a szőrtüsző helyén pedig megjelennek azok a bizonyos pici dudorok.
De miért jó ez nekünk?
Most már gyakorlatilag semmi haszna. Egy 2014-es tanulmány szerint a mai napig gyakorlatilag minden emlősnél, illetve sok hüllőnél és egyes madárfajoknál is megfigyelhető a libabőrözés, és már a 66 millió évvel ezelőtti főemlősöknél is jelen volt. Ez az ösztönös testi reakció a bölcsességfogakhoz és a farokcsonthoz hasonlóan evolúciós maradványként hagyományozódott a modern kori emberre, így a tudósok szerint lehetséges, hogy a következő évezredekben el is tűnik.
Az állatoknál azonban a libabőrözés korántsem haszontalan. A szőrzet ugyanis ebben az állapotában jobban véd a hideg ellen, ami a hosszabb szőrű emlősöknek a mai napig, korábban pedig az ősembernek is nagy hasznára volt. Egy 2020-ban publikált tanulmányban egereken kísérletezve bizonyították be a tudósok, hogy a libabőr serkenti a szőr növekedését, ezzel hosszú távon is védhet a hideg ellen.
Nem véletlen az sem, hogy félelem hatására is kialakul ez a reakció. Amikor például egyes állatok fenyegetve érzik magukat, az inger hatására nagyobbnak tűnő szőrzet őket is termetesebbnek és veszélyesebbnek mutatja, ezzel elriasztva támadóikat. Többek között ez magyarázza azt is, miért fújja fel magát egy macska, ha összetűzésbe kerül egy másikkal. Tudósok szerint ezt a technikát az ősember is hasznosította – mivel azonban az ember szőrzete azóta jócskán megritkult, a libabőrözés már nem jár ilyen drámai következménnyel.
A saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy az embereknél a félelmen túl rengeteg más érzelem kiválthat libabőrözést, így a büszkeség, meghatottság vagy az izgalom. Egy 2011-es, a Biological Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a vizuális társas ingerek nagyobb valószínűséggel váltanak ki libabőrözést az emberben, mint a hangalapúak – így például egy filmben két karakter megindító beszélgetése hajlamosabb kiváltani ezt a reakciót, mint a film zenéje.
És mi köze az egésznek a libákhoz? Annyi, hogy a bőrünk ilyenkor úgy néz ki, mint a libáké, miután kitépik a tollaikat. A kifejezés nem magyar találmány, a világ legtöbb nyelvén így mondják, de a hivatalos latin megfelelőjét – cutis anserina – lefordítva is ezt kapjuk. A libák egyébként nem tudnak lúdbőrözni.
(Források: Live Science, KickassFacts, Harvard Health Publishing)
