A teherautó-sofőr, aki 42 héliumos ballont kötött egy kerti székhez, majd ötezer méter magasban lebegett Los Angeles fölött

– Milyen információt szeretne közölni a légi irányítással a tartózkodási helyéről és a problémáiról?

– A problémám az, hogy engedély nélküli ballonokkal szálltam fel, és tudom, hogy szövetségi légtérben tartózkodom. De a földi személyzetem már biztosan értesítette a megfelelő hatóságokat. Csak hívja fel őket, és mondja meg nekik, hogy jól vagyok!

– Rendben, vigyázzon magára, és próbálja meg a levegőben tartani magát.

1982. július 2-án az amerikai polgári vészhelyzeti rádió ezt a beszélgetést rögzítette Larry Waltersszel, aki egy kerti székben ülve és 42 meteorológiai ballonon csüngve sodródott éppen négy-ötezer méteres magasságban valahol Los Angeles fölött. A kockázatos mutatványt végül ép bőrrel és egy 1500 dolláros bírsággal megúszta, majd Lawnchair (Kerti székes) Larry néven vált kultikus, mégis tragikus hőssé.

Lawrence Walters gyerekként arról álmodozott, hogy pilóta lesz, de a látása nem volt elég éles ehhez, ezért a légierő többször elutasította a felvételét. Teherautó-sofőrként helyezkedett el, de a repüléssel kapcsolatos ábrándjairól felnőttkorában sem mondott le. A kis Larry egyszer Disneylandben látott egy nőt egy hatalmas luficsokorral, állítólag akkor jelent meg először a fantáziájában egy kép arról, ahogyan léggömbökkel a felhők közé emelkedik. Mikor tizenhárom évesen egy katonai boltban megpillantott néhány meteorológiai ballont a mennyezeten, már biztosra vette, hogy egy csokornyi elég lenne belőlük ahhoz, hogy a levegőbe emeljék őt. Aztán még várt húsz évet, és tényleg belevágott ennek megvalósításába.

Miután sikerült a tervéről meggyőznie addig szkeptikus, Carol nevű barátnőjét, 1982 nyarán bevásárló körútra indultak: Carol pénzéből vettek 45 darab, 2,4 méteres meteorológiai léggömböt, néhány héliumtartályt és pár műanyag vizeskannát, amik az ellensúlyt képezték. A munkáltatója, egy filmgyártócég nevében hamisítottak egy szállítólevelet arról, hogy a ballonokat reklámforgatásra szállítják. Végül beszerezték a léghajó utasterét is: egy alumínium kerti széket az egyik nagyáruházból.

Július 2-án Walters 42 (más források szerint 43) ballont erősített a székhez, megtöltötte őket héliummal, felvett egy ejtőernyőt, és becsatolta magát a székbe. A felszerelése ezen kívül egy légpuskából, egy CB-rádióból, egy fényképezőgépből, valamint pár szendvicsből, egy kétliteres kólából és egy doboz sörből állt. Az eredeti terv az volt, hogy Larry a Mojave-sivatag felett lebeg majd kicsit, az indítás helyszínéül végül mégis Carol San Pedró-i házának hátsó kertjét választották. Walters elképzelése szerint a párórányi könnyed lebegés végén légpuskával egyszerűen kilőtte volna a ballonok egy részét, és ezután biztonságosan visszaereszkedett volna a földre.

De már a szerkezet indítása sem a tervek szerint alakult, ugyanis az autójához rögzített utolsó kötél elszakadt, így Larry a vártnál jóval gyorsabban és magasabbra kezdett emelkedni. Hamarosan Long Beach fölé sodródott, és a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér által ellenőrzött légtérbe került. A négyezer méteres magasságot közelítve a bizarr jelenséget egy Delta- és egy Trans World Airlines-pilóta is észrevette, akik jelezték is ezt a toronynak.

„Van egy ember egy székben, léggömbökhöz kötve, 10 óránál, 8 kilométer távolságban”

– mondta az egyikük.

Walters ekkor már némileg az életéért küzdött: mire elérte a közel 4900 méteres csúcsmagasságot, az oxigénhiányos közegben levegőért kapkodott, és a fagypont közeli hőmérsékleten a lábujjai is zsibbadni kezdtek. A légpuskájával kilőtt hét ballont, de ezután véletlenül leejtette a puskát, és a szemüvegét is leverte. Már majdnem eldöntötte, hogy kiugrik a székből, és az ejtőernyője segítségével próbál valahogy megmenekülni, amikor ereszkedni kezdett. Egy lakóterület villanyvezetékeibe gabalyodva, de sértetlenül ért földet.

Az önjelölt Charles Lindberghre ekkor már a közelben várakoztak a rendőrök, és azonnal letartóztatták. A Szövetségi Légügyi Hivatal azzal vádolta, hogy megsértette az amerikai szövetségi légi közlekedés szabályait, illetve engedély nélküli, repülésre alkalmatlan légi járművet üzemeltetett a reptér területén, anélkül, hogy kommunikációt létesített volna a légi irányítással. Miután Walterst leszedték a villanyvezetékekről, a sajtónak azt mondta, húsz évig dédelgette ezt az álmot, és ha nem próbálja meg megvalósítani, valószínűleg a diliházban végzi, majd hozzátette:

„Isten kegyelméből valóra váltottam az álmom, de semmi pénzért nem tenném meg újra.”

Az egyszerre börleszk, mégis heroikus vállalkozás a médiában is nagy szenzációt keltett, Lawnchair Larry egy hét múlva már David Letterman kanapéján ült vendégként. A műsorban először lejátszottak egy felvételt az ég felé távolodó Waltersről, miközben a pánikoló Carol és az őt higgadtan nyugtató Larry CB-beszélgetését lehetett hallani. A nézők már ezen is kuncogtak kicsit, de amikor Walters személyesen is magyarázni kezdte, hogy az akció során végig mennyire magabiztos volt, majd komoly előadásba kezdett a repülése részleteiről, hangos nevetésekben törtek ki:

Larry Walters mindössze 45 percet töltött a magasban, de álmodozó karaktere sokakat inspirált, és számos követője próbálkozott meg később a ballonos repüléssel. A figurája emellett filmekben is megelevenedett, a Pixar 2009-es Fel című animációja is az ő akciójára épül, tavaly pedig 42 Balloons címmel egy róla szóló musicalt is bemutattak egy brit színházban.

Walters hátralévő élete ezzel szemben inkább drámaian alakult: miután felmondott a teherautó-sofőri állásában, rövid ideig motivációs előadóként dolgozott, és egy reklámszerepet is kapott, de igazán nem tudta a hirtelen jött ismertségét megélhetésre váltani. Dolgozott biztonsági őrként és önkéntesként az amerikai erdészeti szolgálatnál is, aztán 44 éves korában egy erdő közepén szíven lőtte magát. Az okok és a körülmények máig tisztázatlanok.

A repülős akciója után Larry a székét a rákötözött vizeskannákkal együtt a szomszéd kisfiúnak ajándékozta. A kultikus szék jelenleg a Smithsonian Nemzeti Légi és Űrkutatási Múzeumban van kiállítva Washingtonban.

(Források: Danny Glover, Los Angeles Times, Wikipedia)