Jégtörőből a semlegesség gleccsere: a kormány kommunikációja az orosz–ukrán háborúban

Sokakat meglephetett, hogy a magyar kormány kedden támogatását fejezte ki Ukrajna európai uniós csatlakozási kérelme ügyében, holott az elmúlt napokban az Orbán-kormány minden fórumon semlegességét hangsúlyozta az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, mondván: Magyarországnak nem szabad belekeverednie ebbe a konfliktusba.

Miközben a bárminemű katonai támogatást, sőt, még a védekezést biztosító eszközök, illetve a kormányzati retorikában „halált okozó fegyverek” hazánkon keresztül történő szállítását is elutasítja a kormány, az EU-s egységpolitika melletti kiállás rákényszerítette Orbánékat arra, amit évek óta következetesen blokkoltak.

A kormányfőnek Magyarország EU-tagsága miatt ki kellett mondania, hogy elítéli az orosz támadást, és támogatja Ukrajna szuverenitását, valamint az Oroszország elleni szankciók bevezetését, sőt: még az ukrán EU-tagságot is támogatásukról biztosították.

Ugyanakkor a kormánynak még mindig mintha az volna az elsődleges szempont, hogy a Vlagyimir Putyin invázióját megtorló nemzetközi szankciók ne érintsék „az energia területét”, és megtagadtak bárminemű védekezési segítségnyújtást is,

főként hogy Orbán Viktor személyesen – sőt, őt követve a kormány is – azt állítja: nem engedik, hogy Magyarországot belesodorják ebbe a háborúba. Ugyanakkor Orbán legújabb retorikájából már kitűnik, hogy komolyan tart attól is, hogy Magyarország frontországgá válik Ukrajna szuverenitásának esetleges megszűnésével, és ezt a helyzetet mindenképpen elkerülné.

De hogy jön össze ez a kettő, és hogyan változott a magyar kormány álláspontja a háború kitörése óta? Megpróbáljuk végigkövetni az Orbán Viktor által „ügyes manőverezésnek” nevezett kormányzati kommunikációt.

„Magyarország támogatja azt a kezdeményezést, amelyet nyolc európai uniós tagállam indított Ukrajna európai integrációjának elősegítéséért”

– közölte a külgazdasági és külügyminiszter kedden Facebook-oldalán. Szijjártó Péter a videóban kifejtette: a három balti ország, továbbá Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Bulgária és Szlovénia elnöke azt kezdeményezte, hogy Ukrajna minél előbb kapjon tagjelölti státuszt az EU-tól, és mielőbb kezdődjenek megbeszélések a csatlakozásáról. A kezdeményezéshez kedden Románia is csatlakozott, később pedig az Európai Parlament, illetve az Európai Bizottság elnöke is támogatását fejezte ki.

„A magyar emberek nem akarnak háborút, ezért Magyarország minden olyan segítséget megad Ukrajnának, amely elősegíti a békét” – mondta Szijjártó, kiemelve: Magyarország ezért támogatja ezt a kezdeményezést, és sürgeti a brüsszeli intézményeket, hogy vegyék napirendre az indítványt. A miniszter az orosz–ukrán háború hatodik napján azt is hangsúlyozta: a kormány mindent megtesz, hogy megvédje Magyarországot és a magyar embereket a háborús konfliktustól, és azért, hogy Magyarország „ne sodródhasson bele ebbe a háborúba”. Magyarország azonban szolidáris Ukrajnával, kiáll Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett, és minden olyan kezdeményezést támogat, amely békés segítséget jelent Ukrajnának, mert minél előbb lesz béke, annál kevesebb lesz a halott, és annál kevesebb embernek kell elhagynia a hazáját, fejtette ki.

Mindez azért volt különösen jelentős hír, mert Ukrajna többek között azért sem tudott haladni a csatlakozási szándékaival a NATO-hoz és az EU-hoz, mert nem volt hajlandó visszavonni azt a 2017 őszen megszavazott új oktatási kerettörvényt, amely ellen Magyarország éveken át tiltakozott. A jogszabály a kárpátaljai magyarok anyanyelvi oktatását is korlátozná 2023-tól, megsértve ezzel az Európában elismert – és az EU által elvárt – alapvető emberi jogukat, a magyar kormány pedig emiatt – majd a 2019-es ukrán nyelvtörvény miatt – 2017 óta rendre vétózott minden olyan lépést, amely Ukrajna EU-hoz vagy a NATO-hoz való csatlakozását elősegítette volna.

A kormány idevágó, legújabb döntését könnyen indokolja az Oroszország által lerohant Ukrajna melletti közös, egységes uniós kiállás igénye, de világos, hogy az orosz invázió komoly biztonsági kockázatot jelent Magyarország számára is.

Egyelőre azonban nem világos, hogy valójában mi történhetett Orbán és Vlagyimir Putyin február eleji, moszkvai találkozóján zárt ajtók mögött, hiszen a kormány – és a kormányhoz kapcsolódó média – kommunikációs zavarából és fordulataiból kitűnik, nem voltak felkészülve arra, hogy az orosz elnök beváltja több hónapos fenyegetését, és valóban inváziót indít Ukrajnában, sőt, mint emlékezetes: „egy hülye is tudja, hogy ez nem fog megtörténni”.

„Akármi is történik Ukrajnában, Magyarországon akkor is van gáz”

De hogyan is alakult a háború fenyegetésében, majd árnyékában a magyar kormány álláspontja?

1. Szijjártó Péter még a Magyar Nemzetnek adott, január 26-i interjúban is azt mondta:

„a kelet-európai biztonsági helyzet kontextusában is őszintén elmondtam az európai uniós és a NATO-s kollégáknak: ha az ukránok nem lépnek vissza ettől a politikától, az nagyon erőteljesen korlátozni fogja a magyar kormány lehetőségét arra nézve, hogy Ukrajnának bármiféle támogatást biztosítsunk, akár ebben a konfliktusban is.”

2. Eközben Benkő Tibor január 27-én az Inforádióban kijelentette:

„a honvédség értékelése szerint az ukrán határ menti orosz haderő-átcsoportosítások nem utalnak arra, hogy Oroszország le akarná rohanni Ukrajnát”.

A honvédelmi miniszter január 30-án azt is mondta:

„hazánkat jelenleg nem fenyegeti közvetlen háborús veszély, és Magyarország a 2017-ben megkezdett Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak köszönhetően már olyan nemzeti védelmi képességekkel bír, amely a jelen helyzetben nem igényli kiegészítő NATO-erők Magyarországon történő állomásoztatását.”

3. Aztán 2022. február 4-én Orbán Viktor a Vlagyimir Putyinnál tett, békemissziónak is nevezett látogatását követően kimondta: „részei vagyunk ennek a konfliktusmezőnek”. Sőt, akkor még arról beszélt, nemhogy kimaradunk, de NATO- és uniós tagságunk, valamint az úgynevezett „magyar modell” révén:

„van jelentősége az olyan országoknak, mint Magyarország, mert mi alkalmasak vagyunk jégtörőnek”.

Akkor Orbán még úgy látta, orosz–ukrán konfliktus ide vagy oda, Magyarország Nyugat-Európával szemben biztonságban van, hiszen

„még ősszel Szijjártó miniszter úr egy tanítani való taktikai vonalvezetéssel 15 évre megállapodott az oroszokkal 4,5 milliárd köbméter gáz évenkénti szállításáról, ráadásul most már olyan útvonalon, ami elkerüli Ukrajnát. Tehát akármi is történik Ukrajnában, Magyarországon akkor is van gáz.”

A haza biztonságáról több kormánytag is nyilatkozott, Benkő Tibor pedig még február közepén is elismételte a Kossuth Rádióban:

„az átcsoportosított orosz haderő nem alkalmas arra, hogy Oroszország lerohanja Ukrajnát, de lehetőséget nyújt ahhoz, hogy korlátozott célú támadást hajtsanak végre Ukrajna keleti részén”.

4. Ezután Orbán Viktor folytatta a békemissziós retorikát, majd arról számolt be, telefonon egyeztetett Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével, és egyértelművé tette, hogy Magyarország részese a közös uniós álláspontnak. Már ekkor egyértelmű volt ugyanis, hogy az EU szankciókat fog bevezetni Oroszországgal szemben, miután az orosz elnök aláírta azt a dokumentumot, amivel elismerte a két kelet-ukrajnai szakadár tartomány függetlenségét. Egyébként ugyanaznap, még korábban Szijjártó Péter Brüsszelben az uniós Külügyi Tanács ülésének szünetében kijelentette, hogy

„Magyarország arra szólítja fel a világpolitika szereplőit, hogy folytassák a párbeszédet, folytassanak párbeszédet az érintett felekkel”.

Szijjártó akkor kifejezetten úgy fogalmazott, hogy nem szokta gyakran használni a „felszólítás” kifejezést, inkább kérni szoktunk, hiszen „tudjuk a helyünket és a súlyunkat”, de itt legitim a részünkről, mert a „mi bőrünkre megy a játék”.

A jégtörő elakadt Putyinban; Oroszország február 24-én hajnalban lerohanta Ukrajnát.

„Az ország lakosainak nincs miért aggódniuk”

5. Ezután jött azonban a fordulat:

„Európai uniós és NATO-szövetségeseinkkel elítéljük Oroszország katonai fellépését”

– mondta Orbán Viktor, amikor először szólalt meg, miután múlt csütörtökre virradóra Oroszország megtámadta Ukrajnát. A magyar kormányfő ugyanakkor arról beszélt videójában, hogy nem tudják elfogadni a közelebbről meg nem nevezett baloldali javaslatokat arra, hogy Magyarország akár katonákat, akár katonai eszközöket adjon Ukrajnának. Erről Orbán szerint „szó sem lehet”, de humanitárius segítségről „természetesen” lehet szó.

„Nem tudjuk elfogadni a magyar baloldalnak azon javaslatait sem, amelyek veszélyeztetik Magyarország energia- és gázellátását, és veszélybe sodornák a családok rezsicsökkentését. Katonai és kijelölt rendőri egységeink megkezdték a munkát az ukrán–magyar határ térségében.”

6. A kormányfő ezt követően az Európai Tanács brüsszeli válságtanácskozására ment, ahonnan az azóta ismételgetett kampányszlogennel jelentkezett be:

„Világossá tettem, hogy mi ki fogunk állni Magyarország nemzeti érdekei mellett, és nem fogjuk engedni, hogy Magyarországot bárki belesodorja ebbe a háborúba.”

Eközben február 25-én Benkő Tibor honvédelmi miniszter még arról beszélt:

„a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak is köszönhetően az újjáépülő Magyar Honvédség képes arra, hogy – mint a NATO tagja – önerővel, nemzeti képesség felmutatásával oldja meg azt a feladatot, amelyet más országok nemzetközi erők bevonásával próbálnak megoldani. (...) A magyar emberek a jelenlegi helyzetben nincsenek veszélyben. Az ország lakosainak nincs miért aggódniuk, nem kell félniük, mindennapi életüket a kialakult helyzet nem befolyásolja.”

7. A kormányfő azonban szombaton ellátogatott az ukrán-magyar határra, ahová tömegével kezdtek érkezni Kárpátalja felől a háborúból menekülő ukrán és ukrán-magyar kettős állampolgárok. Orbán rögtönzött sajtótájékoztatóján arról beszélt, egyelőre a frontvonalak Magyarországtól távol húzódnak, ám fel kell készülni arra, hogy

„Kárpátalján is lesznek katonai cselekmények, ezért fel kell készülni, hogy kezelni tudjuk ezeknek a következményeit”.

Miután kérdés volt, hogy milyen döntés születik majd Oroszország lekapcsolásáról a SWIFT-nek nevezett legfontosabb nemzetközi banki kommunikációs rendszerből, Orbán azt is mondta a beszámolók szerint, hogy Magyarország a csütörtöki uniós csúcson világossá tette, minden szankciót, amiben egyetértés van az unióban, támogatunk. „Mi nem blokkolunk semmit” – mondta.

Ugyanakkor az Európai Unió nemcsak egyre komolyabbnak tűnő gazdasági szankciókról, hanem arról is döntött, hogy az Oroszország további területfoglalási szándékával fenyegető támadás visszaverésében minden eszközzel, azaz fegyverrel is támogatja Ukrajnát. Mindezt annak ellenére, hogy az Európai Unió egy olyan intézmény, amely a békén és a konfliktusok párbeszéd útján történő rendezésén alapul.

8. Vélhetően erre nem volt felkészülve Orbán, aki mindössze egy órával az uniós döntést megelőzően, vasárnap délután az állami televízióban közölte, Magyarország sem fegyvereket, sem pedig katonákat nem küld Ukrajnába.

„Az ország most nem tud mások számára katonákat nélkülözni”

– fogalmazott a kormányfő, és fenntartotta korábbi álláspontját, hogy a szankciós politika nem célravezető, persze azt is mondta, a magyar kormány igazodik az EU-s válaszlépésekhez.

„Ne mi, magyarok fizessük meg a háború árát”

9. Orbán interjújának másnapján Magyarország nem járult hozzá, hogy az EU által Ukrajnának felajánlott fegyvereket a területén át szállítsák a háborús övezetbe. A régió valamennyi országa (Szlovákia, Lengyelország, Románia) ajánlott fel fegyvereket amúgy Ukrajnának, de Magyarország az egyedüli, aki még a fegyverek átszállítását is megtagadta. Szijjártó Péter külügyminiszter azzal indokolta ezt, hogy nem akarnak hozzájárulni, hogy oda kerüljenek emberi élet kioltására alkalmas fegyverek, ahol magyarok is laknak. Mint mondta:

„Mi, magyarok egyértelművé tettük, hogy Magyarország nem küld csapatokat és fegyvereket Ukrajnába, mert nem szeretnénk bevonódni ebbe a háborúba. Ma pedig egy újabb döntést hoztunk: nem engedjük, hogy Magyarországon keresztül halált okozó fegyvereket szállítsanak Ukrajnának. Erre a döntésre azért volt szükség, hogy biztosítsuk Magyarország, illetve a kárpátaljai magyarság biztonságát”

– fogalmazott Szijjártó, és hozzátette, a döntés oka az, hogy ezek a szállítmányok erőszakos katonai akciók célpontjává válhatnak.

10. Orbán Viktor hétfőn délután megerősítette, hogy Magyarország nem enged át fegyvereket, a kormányfő érvelésében azonban csak Kárpátaljáról beszélt, illetve arról:

„Háborús helyzetben vagyunk, ilyenkor nyugalomra van szükség. A magyar emberek érdeke, hogy Magyarország kimaradjon ebből a háborúból. (...) Kárpátalján magyarok élnek, ezért egyetlen olyan lépést sem támogathatunk, amely veszélyeztetheti az ő biztonságukat.”

Logikai bukfencnek tűnhet, hogy ekkor már ismert volt, kárpátaljai áldozatai is vannak az orosz inváziónak, ráadásul az ukrán oldalon a kárpátaljai magyarság besorozásával is számolni kell, így könnyen előfordulhat, hogy a védekezéshez szükséges fegyverekre mond nemet a magyar kormány. Mindezt úgy, hogy Orbán Viktor napokkal korábban maga jelentette ki a kárpátaljai határátkelőnél tett látogatásán, hogy ott is fel kell készülni a harcokra, azaz a kárpátaljai magyar lakosság is védekezésre kényszerül.

11. Eközben keddre Orbán Viktor már kifejezetten arra utaló videót tett közzé, ami Magyarország biztonságát is érintette, nyugtatásképpen azzal:

„Ma erősebbek vagyunk, mint korábban, a szövetségeseinkkel közösen képesek vagyunk megőrizni a biztonságunkat.”

A magyar kormányfő itt vetette be először a „ne mi, magyarok fizessük meg a háború árát” fordulatot, amely ismét csak az oroszoktól érkező gázt, azaz az energiapolitikai szankciók elkerülését jelenthette, és erről beszélt szerdán Szijjártó Péter is, ismét.

Miközben azonban a közös védekezésből – noha minden szövetségesünk, így az uniós vezetők szerint is Ukrajna védelme egyben Európa védelme is – Magyarország kimarad, a magyar kormány sürgeti – Szijjártó idevágó videója alapján kifejezetten a gyorsításra kérték a brüsszeli intézményeket az ügyben – Ukrajna teljes jogú EU-tagságát.

Ezt egyébként Orbán Viktor már 2016-ban is indokoltnak látta volna, de amint azt a nyugat-balkáni államok példája is mutatja, hosszú évekig is eltart az EU-ba történő felvétel, ráadásul a nyelv-, illetve oktatási törvény körüli fenntartások aligha rendeződtek 2017 óta. Ám ha az európai közösség most, azonnali hatállyal rendkívüli – azaz gyorsított – eljárásban tagjelölti státuszt adna is Kijevnek, az diplomáciai szempontból nagy segítség lenne az Oroszországgal szemben, még akkor is, ha a tagfelvétel nem fog egy-két hónap alatt megtörténni.

Ennek ugyanakkor a háborús katasztrófahelyzet ellenére komoly akadályát jelentheti a végső döntést hozó Európai Tanács, és az abban gyakran uralkodó egyéni aktuálpolitikai érdekek – így például az uniós költségvetési és támogatási feszültségek. Ugyanakkor a rendkívüli háborús helyzet, főként az orosz atomfenyegetés rendkívüli döntéseket is eredményezhet, így a magyar fél rákényszerült az állásfoglalásra ebben a kérdésben annak ellenére is, hogy Oroszország ellenzi Ukrajna EU-tagságát, sőt 2014-ben már az EU-val aláírt társulási szerződés is erőszakba torkolt, és a Krím orosz annektálása is ezután következett.

Az is biztos azonban, hogy Putyin számára az ukrán NATO-tagság lenne a sarkalatos pont. Ez utóbbit elsősorban Magyarország fúrta az elmúlt években, és nem tudni, ezen a téren hajlandó lesz-e kompromisszumra, ha a katonai szövetség ilyen nyomás alá helyezi. Persze a NATO hivatalosan nem akar katonákat küldeni a háborús zónába, de így is komoly segítséget már küld Ukrajnába, ráadásul a magyar külügy nem cáfolta, hogy a NATO-ban továbbra is blokkolja az ukránokkal való együttműködést Magyarország. Az Azonnali.hu ugyanis nem kapott választ kérdésére, igaz-e, hogy a magyar kormány még ahhoz sem járult hozzá, hogy Ukrajna hozzáférést kapjon a Tallinban működő NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában (CCDCOE) kezelt adatokhoz, pedig ez fontos lenne a védekezéséhez. A portál úgy tudja,

az ukrán kormány a héten ismét kérelemmel fordult a budapesti vezetéshez: védősisakokat és golyóálló mellényeket kértek, de erre is elutasítás volt a magyar válasz.

„Aki azt gondolja, hogy a NATO véd meg minket, az téved”

Mindezt végig nézve igencsak furcsán hat tehát az uniós döntésekhez való igazodásra vonatkozó ígéret, valamint a szövetségesekkel való együttműködés, hiszen Ukrajna tagsági kérelmének támogatása lényegében ellentmond annak, hogy Magyarország nem járult hozzá ahhoz, hogy az EU által Ukrajnának felajánlott fegyvereket a területén át szállítsák a háborús övezetbe. Az uniós tagállamok ugyanis (Lisszaboni szerződés, kölcsönös segítségnyújtási klauzula, 28A. cikk, 7. bek.; EUSZ 42. cikk, 7. bek.: „Abban az esetben, amikor egy tagállam területét fegyveres agresszió éri, a többi tagállam segítséget és támogatást köteles számára nyújtani minden eszközével és erejével, az ENSZ Charta 51. cikkében foglaltaknak megfelelően.”) „kölcsönös segítségnyújtást” is vállaltak, azaz bármely tagállam elleni fegyveres agresszió esetén saját, és az egyébként az Európai Tanács által eldöntött katonai szerepvállalással is részt vesz a védekezésben.

Noha Ukrajna tagfelvételi kérelméről – hiába sürgette annak támogatását az Európai Parlament – legelőbb márciusban tárgyalhat az Európai Unió vezetése, azaz március 10-11-én, az Európai Tanács következő csúcstalálkozóján foglalkozni fognak a témával, már jelenleg is kiemelt partnerségi viszony van Ukrajnával. Ez azt jelenti, hogy 2017. szeptember 1-jén lépett hatályba az úgynevezett „társulási megállapodás”, azaz az Ukrajna és az EU közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésének legfőbb eszköze. Ennek is köszönhetően nemcsak a tagság kérdése kerülhet valóban gyorsított eljárásban napirendre – persze még akkor sem hetek kérdése egy tagfelvétel az EU-ba –, hanem pontosan erre hivatkozva az Európai Unió közösségként és több tagállam külön is erre hivatkozva biztosította széles körű támogatásáról az ukrán vezetést az orosz agresszióval szemben, ebbe már a fegyverszállítás is beletartozik.

12. Már csak ezért is szorult helyzetben lehet az Orbán-kormány, amiből – úgy tűnik – egyelőre nehezen lavírozza ki magát, hiszen Orbán Viktor egy március 3-án megjelent – még hétfőn felvett – interjúban már arról beszélt:

„A háború elindításával új helyzet állt elő Magyarország számára is. Ebben az új helyzetben kell újra meghatározni Magyarország céljait és a magyar érdekeket. Ami a szankciókat illeti, nem vétózunk, nem akadályozzuk meg az EU-t abban, hogy szankciókat alkalmazzon Oroszországgal szemben. Most az uniós egység a legfontosabb. Ami a háború utáni kétoldalú kapcsolatokat illeti, egy biztos, Oroszország a háború után is létezni fog. Magyarországnak és az Európai Uniónak pedig a háborút követően is lesznek érdekei. Semmilyen érv nem szól amellett, hogy megszakítsuk az oroszokkal az energetikai együttműködésünket. ”

Orbán a Mandinernek lényegében elismerte, a korábbi jégtörő szerep kényelmetlenné vált, sőt:

„A magyar taktikai gondolkodás lényege viszont az, hogy az oroszok és Magyarország között legyen egy kellően széles és mély terület. Ma ezt a területet Ukrajnának hívják.”

13. És mindezt egy újabb fordulattal bonyolította tovább a kormányfő pénteken, amikor már a kifejezetten belföldi közvéleménynek szánt Kossuth rádiós beszédében ismét a magyar haderőfejlesztést dicsérve beszélt arról, hogy Magyarország ugyan a Nyugat része, így az uniós és NATO-döntésekben is részt vállal, ám a szankciós politikával nem ért egyet, fogalma sincs, mit csinál „Brüsszel”, ráadásul amennyiben a magyar területeket is eléri a háború, főként magunkra kell számítani, noha a békéhez saját erő és szövetségesek kellenek.

„A NATO csak akkor véd meg bennünket, ha mi is készen állunk arra, hogy megvédjük magunkat. Aki azt gondolja, hogy a NATO véd meg minket, az téved”

– jelentette ki. Orbán Viktor ugyanebben a beszédben a „stratégiai nyugalom” kifejezést is használta, kétszer is, amire még péntek délelőtt reagált Ukrajna budapesti nagykövete: Ljubov Nepop azt mondta: „stratégiai nyugalmatok csak a sírban lesz”.