Ha volt is itt valami – UFO, gömbvillám, vízjégmeteor, vagy csak Gazsi gyújtotta fel a kiömlött pálinkát a gyepen az elpöckölt cigicsikkel –, ma már nem tudjuk, mi volt az.

Ha szerencsénk van, a vonatalagút fölött éppen elkaphatunk egy szerelvényt, ahogy bezakatol a hegy gyomrába a lábunk alatt.

Lihegve felnéztem arról a kis sápadt körről, amit a fejlámpám a hóra vetített. A ritkás levegőben alacsonyan lebegett a Hold, hihetetlen, véres-tojássárgás színben. Mintha egy életunt, gyulladt szem...

Mindegy, hogy remeték vagy nagy hadvezérek koptatták ülőkéjüket, mai szemmel irtó kényelmetlennek tűnnek.

Irány a zöld szakadékok között Godalandba, majd át az Eyjafjallajökull hóval borított friss láváján a vízesések paradicsomába.

Mordor, írták rá ismeretlen kezek az izlandi Laugavegur túraútvonal egyik, hegyekbe mutató táblájára, és nem véletlenül. Gőzölgő szurdokok, hobbitvölgyek, sivatag és vulkánhágó: 80 kilométer fantasy...

Télen, ködben-felhőben még extrémebb kilátást nyújtanak a sziklagyepes ormok, mint máskor.

Unod a Normafát és a Hűvösvölgyet? A Csíki-hegyek sokszínűbb, érdekesebb, nem zsúfolt, ráadásul nincs messze sem.

Teszteltük Magyarország első kilátó-bivakszállását 990 méteren. Hideg, rideg, színes-pöttyös, korszerűen puritán.