Novemberben a magaslati túraútvonalak zömét lezárják, 300 euróval lehet szegényebb, aki bemegy a tiltott területre. Pár szabad hegyi ösvényt azért meghagytak, közülük teszteltük a két legjobbat.

A havas, hideg Csóványost mindenféle fura szerzet látogatja éjszaka: amikor elvonul a tömeg, a sötétből előbújnak a bivakolók, túrasíelők, terepmotorosok és esti bolyongók.

A szép formájú, mesebeli hangulatot idéző kis kilátótorony kőből épült 125 éve, behemót társa pedig Romániából érkezett, de nem kellett olajfúrótoronynak, ezért egy tó mellé állították.

Nem akart a család Kínába menni, de ha már ott voltak, nekivágtak az országnak, hogy nagysebességű vonatot, műbambusz-csónakot, elektromos golfautót váltogatva bejárják az ország természeti csodáit.

Pompás sarki fények voltak, a fejem felett táncolt, örvénylett a jelenség. De hiába vettem fel plusz meleg zoknit alváshoz, és feküdtem sínadrágban és pehelykabátban a hálózsákba, sokáig nem tudtam...

A közeli hegytetőn egy igazi hungarikum vár ránk: a 40 centis bodrogkeresztúri kilátónál is alacsonyabb, kétdimenziós Csengő-hegyi kilátó, ahonnan kiválóan megszemlélhető a bokorszint.

Egy parti bringatúra közben vagy egy fennsíktúráról legalább olyan szép a tó, nem is beszélve arról, hogy megtudtuk, milyen szél fúj a nevezetes Segglyukzugból.

A szántóföldek közepén megbújó nagyhegyesi Kráter-tavat még a közelben lakó debreceniek se nagyon ismerik. Története egy katasztrófával indult, ami mára a falu identitásának részévé vált.

A Dinara karros felszíne tényleg olyan néha, mintha mérgében maga Belzebub szántotta volna csíkosra hatalmas, éles ördögkörmeivel. A túra után tengeri kajakba szálltunk, és elindultunk a második...