Az első egyensúlyozás a gleccserhasadék fölötti csúszós jégtaréjon egy kicsit ijesztő, a vezető és jégcsákánya nélkül hamar a mélyben kötnénk ki. Pakisztán egyik legszebb túraútján jártunk.

Az indulásnál rögtön 12 pásztorkutya állta az utunkat. Fel is készültünk az ütközetre a felénk rohanó állatokkal, kitartottuk botjainkat és jobb híján a medveszprét is készenlétbe helyeztük.

A Sas-út az egész Tátra legnehezebb túraútvonala, igaz, egyben a legélvezetesebb is. Egy félkaréjban húzódó magas, cápafogas gerinc, rémes, foghíjas vigyorral.

Éjjel a West Highland Wayen vigyázni kell, mert ha a sátorból kimész, a kinti tízezer midge-ből száz biztos bejut, és reggelig csipked, a maradék pedig az ember csupasz fenekét veszi célba odakint.

Keskeny, meredek gerincél oldalában kelünk át úgy, hogy a talpunk alól el-elfogy a szűk párkány, és minden bizodalmunkat egy lezserül lógó fémláncba kell vetnünk. Itt így ityeg a fityeg.

Sziklaszoros, jégbarlang, vízesés és zuhatag: kiakadt a kanyonméter a Bihar-hegység egyik legnehezebb túraútján.

A combom és a vádlim leszakad, errefel itt van ez az égig érő lépcsősor az 1904 méter magas, hóval borított Tóka-csúcsig.

A magyar határhoz közeli Nagy-Bihar egy napos-havas március közepi napon a legszebb, a környékén pedig ott a Pádis-fennsík, a természet gigantikus játszótere.

Egy magyar fotós küzdelmei a széllel, esővel, hideggel és az agresszív egerekkel Izlandon, de a fantasztikus képek mindent megértek.