
Sok jó magashegyi túraterep van Magyarország közelében, ahová télen, jó időben egy átlagos túrázó is elindulhat. Olyan kevesebb, aminek szép hosszú, könnyen járható, havas panorámagerince is van 1500-2000 méter magasan. Olyan pedig csak kettő, ahonnan a világ legkisebb, de egyik legszebb magashegysége, a Magas-Tátra teljes kiterjedésében, közelről, lényegében páholyból tekinthető meg. Az egyik ilyen tetőre indultunk el február végén, azt remélve, hogy a jellemzően mostoha időjárást sikerül valahogy kicselezni.
Egy jégből bontakozó törpefenyő mellett fiatal pár közeledik a méter vastag hó tetején kanyargó ösvényen. Hirtelen megállnak, lekapják a felsőt, a srác félmeztelenül, a lány könnyű topban folytatja, mintha nem is tél lenne egy 1700 méteres hegy tetején. Szikrázva süt a nap, szinte áll a levegő, a fehér hó és a kék ég uralja a színeket. Nem messze a Magas-Tátra hegyes csúcsainak elefántcsont fogsora vigyorog jókedvűen. Ilyen, amikor Diablak őnagysága, az Ördög kegyesen rád mosolyog a lengyelek második legmagasabb hegye, a Babia Góra főcsúcsán.
Az 1725 méter magas Diablak-csúcs nem mindig ilyen kegyes. Régi ismerősünk, Marcin, a helyi hegyimentők vezetője szerint talán tíz hasonló nap ha van egy évben. A többi roppant változékony, felhős, szeles, sőt, télen olyan viharok szoktak lenni, hogy a helyi legendák szerint itt tartják a boszorkányok szokásos seprűlovaglós szombati szeánszaikat. Innen a név is, a Babia Góra ugyanis Boszorkány-hegyet tesz lengyelül.
A február végi indulással megfogadtuk Marcin tanácsát, két éve ugyanis januárban olyan hóviharba ütköztünk a csúcs felé, ami lényegében lesöpört minket a hegyről. A hegyi vezető szerint időjárásilag télen biztosabb szokott lenni a Babia Góra, mint nyáron. Február–márciusban legjobb az idő, még hó is szokott lenni fél-egy méternyi. Ráadásul nincs az a nagy tömeg, ami nyáron elözönli a hegyet.

Persze van beceneve is a szlovák–lengyel határon méltóságteljesen elterpeszkedő hegységnek: a lengyel Kilimandzsáró. Ez a költői hasonlat leginkább télen áll meg, amikor Jabłonka falu felől közelítünk a hósapkás hegy felé, mint ahogy most is. Nagyjából öt órája indultunk autóval Budapestről, célpontunk, Zawoja falu a Babia Góra északi lejtőjén már közel van. Itt a falu végén, Babia Góra Nemzeti Park bejáratánál tesszük le a kocsit, és mire felérünk a 3,2 kilométeres, néhol meredeken emelkedő, lépcsőkkel tarkított túraúton a turistaházig, már sötétedik.
Nem baj, mert a kényelmes verziót választjuk, megszállunk a Markowe Szczawiny menedékházban. Az esti ég tiszta, érkezésünkkor ezer csillag világít a fenyők felett, a háttérben úgy domborodik a hófehér Babia Góra, mint egy púpos boszorkány háta.

Az egyetlen turistaház a Babia Gorán, ennek megfelelően nyáron zsúfolt, de télen is érdemes előre lefoglalni a szállást. Egy tisztáson áll az erdő közepén 1180 méter magasságban, tehát nagyjából félúton a csúcshoz menet, ezzel jelentősen megkönnyítve a csúcstúrát. Egy kötelező tányér żurek (füstölt húsos, rozskovászos lengyel krumplileves) és néhány sör után eltesszük magunkat másnapra.
Reggel már látjuk, hogy ez nem viharos hegymászás lesz: hét ágra süt a nap, olyan 4-5 fok lehet. Ahogy kaptatunk, meg is érezzük ennek hátrányát. Folyamatosan csepeg a nyakunkba az olvadó hó a fenyők ágairól, néha maréknyi adag sóz (hóz) kupán. Legalább megvan a hűtés a meredek hegyoldalon. A fenyvesnek a Przełęcz Brona nevű nyeregnél van vége, az utolsó 50 méter magas csupasz emelkedő Marcin szerint a legveszélyesebb szakasz, a szabad hegyoldalban elvileg megindulhat a lavina. Ez ki is van táblázva, ezen a részen szedjük a lábunkat.
Elsőnek érek fel a nyeregbe, ahol találkozom egy lengyel atyafival. Kézzel-lábbal mutogatva megbeszéljük, hogy szép az idő, milyen meleg van, meg hogy ő a másik irányba megy a nyeregből, a Kis Babia Górára, ami azért rövidebb séta. Beérnek a többiek, megkezdjük hosszú, de kényelmes emelkedőnket a széles gerincen a csúcsig. Az ösvény mellett a magyar nemzeti trikolórral ellátott útjelző karón tábla figyelmeztet: a hócsuszamlás és hasadékárkok terepe jön, ne nagyon térjünk le a turistaútról. (A trikolór nem személyre szabott kedveskedés, így csúszott össze a piros és a zöld sáv túrajelzés, mindenesetre nem rossz.)



Vakít a nap, ráadásul a fénye visszaverődik a csillogó hóról. Elkél a napszemüveg, ha nem akarjuk, hogy kiégjen a szemgolyónk. A magas lucfenyő már a múlté, a szélben-fagyban kétrét görnyedt, gúzsba fagyott törpefenyő-hóemberek szegélyezik itt-ott az ösvényt. Ragyogóan tiszta az idő, száz kilométerekre ellátni. Délkelet felől felbukkannak az 50 kilométerrel odébb emelkedő Magas-Tátra éles csúcsai.
Ahogy emelkedünk, úgy bontakozik ki teljes terjedelmében a gyönyörű, hóval fedett hegység. Sok irányból láttam már a Magas-Tátrát, de ilyen magasból, ilyen komplett terjedelemben csak az Alacsony-Tátra hozzá legközelebb eső csúcsának, az 1946 méter magas Király-hegynek (Král’ova hol’a) mutatja meg magát – de pont a másik, déli oldalát. Az erős fényben, borotvaéles kontúrokkal kibontakozó látvány lépésenként megállásra késztet, de tudom, hogy feljebb érve még jobb lesz.
Az utolsó puklit meredekebb rész előzi meg. Hatalmas, szélcsipkézte jégszoborrá fagyott, fényben szikrázó hógömböcöket kerülgetünk. A tetőn már vagy ötven túrázó lebzsel. Ők szemből a másik irányból, a Krowiarki-hágó (Przełęcz Krowiarki) parkolójából vagy a szlovák oldalról indultak el, és vagy a nyomainkon mennek majd le a turistaházhoz, vagy vissza Szlovákiába. Ebből a három irányból lehet megmászni a csúcsot télen.



Ahogy látom, túratársaink jobban élvezik a havas-panorámás napfürdőt, mint egy nyári, homokos tengerpartot. Teljesen egyetértek velük. Talán az tudja elképzelni az érzést, aki járt már ilyen időben a síterepek tetején. Ez ahhoz hasonló, csak vegyük még ki a látványból a felvonókat, kiszolgálóépületeket, hóágyúkat, egyéb civilizációs instrumentumokat. A majszolgatás, teázás, csúcsfotózás mellett is bőven hagyunk időt arra, hogy kiélvezzük ezt a mennyországot.
Lassan innen is indulni kell. Úgy döntünk, hogy nem fordulunk vissza, hanem továbbmegyünk a nyílt gerincen még olyan három kilométert lefelé az 1367 méteres Sokolicáig, onnan leereszkedünk a Z túraúton, majd a hegy oldalában, a K túraúton térünk vissza a turistaházba. Így régi tervem teljesül, mert átvágunk a Kis szaroson. Ez ugyanis a főcsúcstól mintegy 700 méterre kibukó, gumószerű előcsúcs, az 1617 méter magas Gówniak szó szerint magyarra fordított neve, ami önmagában bizonyítja, hogy létezik gorál pásztor önirónia.
Itt találkozom a cikk elején felidézett képpel. Délután egy fele jár, talán 10 fok lehet, de a tűző napon simán húsznak érezni. Rajtam is egy szál póló van, nem csodálkozom a fiatal pár nekivetkőzésén. Elérjük a Z jelű levágást, rákanyarodunk a meredek, erdős hegyoldalra a szelíden lejtő szabad gerincről. A hó jeges, a jég havas, előfordul, hogy gatyaféken teszünk meg néhány métert.




A K jelzés azonban már ismét kényelmes, széles, majdnem szintben haladó sétát kínál a menedékházig, ahol csípős tormalevessel, sörrel és vodkával ünnepeljük meg a földöntúli menetet. A menedékházban a szállás szobától függően 75–120 złoty/fő, a leves 16-20 złoty, a főétel 22-35 złoty, sör 18 złoty körül van. A házból már csak egy-két óra a parkoló, kényelmesen-ráérősen battyogunk le a kocsihoz.
A Babia Góránál csak a Magas-Tátrában vannak magasabb hegyek Lengyelországban. A Tátrától nyugatra fekszik a Nyugati-Beszkidek vonulatán a lengyel–szlovák határon. 1725 méteres magassága ideális téli túratereppé teszi, ráadásul itt nincs téli zárlat, mint a Magas-Tátrában, vagy zord körülmények, mint az Alpok csúcsain, ahová egyszeri túrázó jobb, ha a téli hónapokban nem merészkedik.
További képek a túráról itt nézegethetők.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
(A cikk elkészítéséhez elfogadtuk a Lengyel Turisztikai Szervezet és a Malopolska Organizacja Turystyczna felajánlását, a szervezetek fizették újságírónk kint tartózkodásának költségeit, a teljes egészében szerkesztőségi tartalom készítésére azonban semmilyen befolyásuk sem volt.)
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
További kalandos túrák Lengyelországban, vagy mellette: