Ha az első magyarországi hegyi túránk 2009-ben a fiaimmal a Prédikálószékre vezetett, akkor a második út iránya már körülbelül abban a percben el is dőlt, amikor átnéztünk északi irányba a Duna-kanyar felett. Irány a Börzsöny! (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Na de hova menjünk ebben a bazi nagy hegységben? – tettem fel a kérdést a két nagyobb fiúnak. A Duna-kanyar ívében punnyadó Szent Mihály-hegy a maga 460 méteres magasságával ajkbiggyesztést váltott ki belőlük, ezért a közepébe csaptam: legyen a célunk a Börzsöny csúcsa, a 938 méter magas Csóványos.
Ez a túra már komolyabb szervezést kívánt. Először is vettem a turistatérképet, nehogy megint úgy járjunk, mint a Visegrádi-hegységben. Az amatőr túrázó 2. törvénye: legyen mindig nálad térkép! Legjobb a digitális, GPS-es, de régebben megtette a papír alapú is.
A térképen az látszott, hogy a csúcs minden lakott helytől elég messze van. Tehát vagy ott alszunk valahol a közelében, vagy benő a moha a gyerekekkel valahol az erdőben. A csúcstól nem messze, fenn az egyik szomszédos hegyen ott virított a Nagy Hideg-hegyi turistaház jele, ezért úgy döntöttem, hogy első nap felmegyünk oda, ott alszunk, majd a második nap csúcstámadás (ízlelgessük ezt a hegymászó szakszót!), és aznap le is jövünk a kocsiig.
Április közepén indultunk, az idő tökéletes volt. A 2-es úton hajtottam Vácig, majd Verőce és Kismaros irányába, onnan pedig Szokolyán keresztül fel Királyrétig. (Rövid ideig kacérkodtam a Kismaros és Szokolya között járó kisvasúttal, de kiderült, hogy ritkán jár és irtó lassan töfög, ezért most kimaradt. (Később persze bepótoltuk, rögtön a napelemes, magyar fejlesztésű modellel.)
Királyrétről még el lehetett volna menni 3,5 kilométernyit a Nagy Hideg-hegy irányába műúton, viszont akkor ott kellett volna hagyni éjszakára a kocsit az erdő közepi parkolóban mindenféle vaddisznók és egyéb dúvadak prédájaként. Inkább hallgattam a Trófeás vendéglő pincérére, és miután kiderült, hogy a turistaház vendégei ingyen beállhatnak a bekerített udvarukra, kihasználtam a lehetőséget.
A Királyrétről hosszú (3,5 km) műút visz a Cseresznyefa parkolóig, amit gondolom még akkor építettek, amikor úgy gondolták, hogy a túrázás tömegsport lesz Magyarországon. (Frissítés: 2009-ben már nem volt tömegsport, mára viszont újra tömegek parkolnak a Királyréten egy-egy kellemes időt ígérő hétvégén.) Onnan lehet nekiszaladni a hegynek. A műút mellett a bent az erdőben párhuzamosan haladó (K+ jelzésű) turistautat is lehet választani, először erre mentünk.
Azóta sokszor voltam a Nagy Hideg-hegyen, másodszor a sallangmentes műúton talpaltunk végig gyorsan, harmadszor 2012-ben, aztán a Dögölj meg Börzsöny teljesítménytúra résztvevőjeként, sőt legutóbb biciklivel is.
A túra igazán a Cseresznyefa parkolótól kezdődik. A 2012-es túrán már minden nemzedék képviselte magát, legkisebb, hét éves fiam, név szerint Hegyi Főnök vezette a csapatot (amíg gyorsan meg nem unta), a hátvéd pedig anyám volt, aki a nevezetes Kecske-hegyi tévelygés után rákapott vörös fejjel kaptatás örömeire. A törzscsapatot a már rutinos börzsönyösök adták, középső fiam és én.
Még egy kilométert sem haladtunk felfelé, mikor Hegyi Főnök hátrafordult, és megkérdezte, hogy a laptopot elhoztam-e. Arra gondoltam, hogy ha elhoztam volna, akkor most azzal csapnám kupán, de rájöttem, hogy inkább tenni kell valamit, mert elfogyott figyelem. Ha pedig egy gyereknél elfogy a figyelem, akkor jön az unalom, meg a nyavalygás, piszkálódás, kéz-lábtörés, ezért gyorsan lépni kellett.
A térképről tudtam, hogy a Nagy-Vasfazék völgyben haladunk felfele, ezért megpróbáltuk közösen kitalálni, honnan jöhetett az elnevezés. Az első tipp az volt, hogy esetleg egy ókori vasfazekat találtak itt a régészek, aztán jött az, hogy a völgy maga lenne egy nagy vasfazék, mert itt ércet bányászhattak. Végül egyikben sem nyert igazán, annyi viszont biztos hogy a völgy egyik emelkedőjét hívják Nagy Vasfazéknak, innen jöhetett a patak és a völgy neve.
Bányászni meg egyébként követ bányásztak benne, sőt olyan nagyüzemi fakitermelés volt, hogy a felduzzasztott patakban tutajozták le egykor a Dunáig a szálfákat. Gondolom ennek köszönhető, hogy a most Királyrétig járó kisvasút megépült anno, ami egyébként 1969-ig még a Cseresznyefa parkolóig kitöfögött. Mindenesetre az unalmat sikerült elűzni, és már fenn is voltunk a turistaháznál, 860 méter magasságban.
A vacsora után felmentünk a Nagy Hideg-hegy csúcsára, és fejlámpával behatoltunk az erdőbe. Elég gyorsan vissza kellett fordulnunk, mert megérkezett a vihar. Visszafelé a hegycsúcsról körbetekintve azt láttuk, hogy percenként villámlik észak, kelet és nyugat irányban, ám délen békés, derült idő uralkodott. A viharfelhő széle épp a fejünk felett volt, és úgy átvonult felettünk a zivatar, hogy egy csepp esőt sem kaptunk, így egy kisebb éjszakai tábortüzet is tudtunk rakni a ház mellett. Az éjszakát a turistaházban töltöttük.
Már régóta fájt a fogam egy takaros ködpaplan lefotózására a hegy tetejéről, ezt másnap reggel – legalábbis részben – sikerült is összehozni. A tervünk az volt, hogy átmegyünk a Csóványosra, visszajövünk a házba, majd szépen lesétálunk, ahol jöttünk.
Örök hálám a Duna-Ipoly Nemzeti Park embereinek, akik egy táblát helyeztek ki a turistaház mellé, amin azt olvashattam, hogy a Börzsöny 15 millió évvel ezelőtt egy óriás ősvulkán volt, ami több hatalmas kitörés után, vulkáni bombákat és lávacafatokat okádva beomlott, az így keletkezett gigantikus kráter széleiből, kalderájából a mai hegység. Ez egy olyan szellemi muníció volt, ami a fiaim képzeletét a Csóványosig fogva tartotta, útközben csak úgy röpködtek a fejünk felett a képzeletbeli lávabombák csóvái.
A Csóványosra vezető gerinc egy részén ki is állhatunk a kaldera szélére, nem kellett nagy képzelet ahhoz, hogy lássuk fortyogni a lávát a völgyben. Kontrasztnak pedig ott volt az ember méretű, függőleges Haramia-lyuk, aminek az alján egy bokor nőtt.
A Csóványos tetején meredezik a vasbeton geodéziai torony, aminek a belsejében felmászva kijutottunk a Börzsöny tetejére. Óriási szerencsénk volt, a hegycsúccsal egy magasságban érkező felhő még nem burkolt be minket, gyorsan lőhettem pár fotót. A torony tetején levő tócsában kikeltek valamilyen rovarlárvák, a fotón látható szárnyas lények azok ők. (Frissítés: a Csóványos geodéziai mérőtornyát 2014-ben átalakították igazi kilátóvá.)
Adná magát, hogy a Csóványos neve az egykor itt zuhogó lávabombák ragyogó csóvájából származik, de nem: a csóvány a csalán szó tájjellegű származéka, tehát a hegy nevének jelentése lelombozóan szürke hangzású: Csalános.
A lefele út a gyereklábnak nem út, gyorsan letrappoltunk a Csóványos és a Nagy Hideg-hegy közti völgybe. Itt várt ránk a Hangyásbérc, ahová a fákra kiírt Kilátás! feliratok vezettek, 5 percnyire a turistaútról. Sajnos a felhő annyira ráült a Börzsönyre, hogy a Hangyásbérc csak egy nagy folyós fehérséget tudott elénk tárni, így ennek a Kilátás!-nak a megszemlélése máskorra csúszott.
A turistaházba visszaérve egy jó sztrapacskáva béleltük ki a gyomrunkat, majd eldöntöttük, hogy lefelé tartjuk magunkat az eredeti útvonalhoz, amin feljöttünk. Korábban az úgynevezett Grófi utat választottuk, ami megkerüli a Magas Taxot, és a felfelé úttól egy kilométerrel keletre, a Tax gerincén ér le a Királyrétre. Akkor találkoztunk egy gyönyörű citromsárga-fekete szalamandrával, akit az eső csalt elő. (Azóta sem láttam csak narancs-fekete szalamandrát.)
Rá két évre szintén a Magas Tax felé mentünk haza, akkor október elején még nyitva volt a Magas-Taxi turistaház melletti kalandpark, amit nyilván ki kellett próbálnunk. (Frissítés: ma már sajnos a turistaház és a kalandpark sincs nyitva. A házat elkezdték felújítani, talán kész lesz egyszer.)
A túraút nagyítható térképen:
Összefoglaló: az út Királyrétről a Nagy Hideg-hegyre (864 m) 7 km hosszú, tovább a Csóványosig (938 m) még 3 km, azaz összesen 10 km. Kényelmesen 3+2 óra menetidő, az összes szintkülönbség 630 m. Lehet egynapos menetben nyomni, de az elég kemény a maga 19 kilométerével és 800 méternyi szintemelkedésével-csökkenésével, kell is hozzá 6-7 óra, ha beleszámítjuk a pihenést a Nagy Hideg-hegyen és a Csóványoson. Sokkal emberibb túra az éjszakát a Nagy Hideg-hegyi turistaházban tölteni, jobban rá lehet hangolódni a túrára, a Börzsönyre is, ráadásul feleződik az egy napra eső táv.
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2012-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
További túrák a Börzsönyben: