2022. december 10. – 11:06
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
December van, a hegyekben már gyakori a hó. Különleges hangulata van ilyenkor a túrázásnak: a bükkösök ezüstös oszlopcsarnokát misztikus köd béleli, az erdő csendes, talpunk alatt ropog a fagyott avar. Hogy egy kicsit derítsünk az összképen, két furán vicces nevű csúcsot célozunk meg a Börzsönyben: a Cicőkét és a Bugyihót. Menet közben a nevük eredetére is fény derülhet.
Ez a cikk 2022 decemberi, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Az 525 méter magas Cicőke és a 625 méter magas Bugyihó egy keresztirányú (kelet-nyugati) vonulat tagja, ami a hegység központjától északra húzódik. Az ország 1800-as évekbeli katonai térképein a vonulat nagyobb részét Hosszúhegynek nevezik, ma Hegyhátnak. A térképen egymás után sorjáznak a gerinc 400-as, 500-as csúcsai: Dorottya-bérc, Zöldbükk, Varjastető, Lapos, Cicőke, Lopona-fő, Bugyihó.
A legcélszerűbb starthely Kemence, a kisvasút végállomása a strandnál. (Nyáron mindenképpen jó ötlet a túrába belekalkulálni egy fürdést, az ország egyik legjobb hangulatú, lényegében erdei ministrandja van itt, ahol még sose láttam tömeget.) Az autót is le lehet tenni, kávét is lehet inni a közeli panzió éttermében.
A Kemencét és Diósjenőt a hegyen keresztül összekötő S sáv túrajelzésre itt csatlakozunk rá, amit régen a hegyen dolgozó munkások után Tótok útjának neveztek. Behatolunk az erdőbe, majd nemsokára megkezdjük az emelkedést a Dorottyin nevű hegyoldalon. Kétszáz méternyi szintet kaptatunk fel a Dorottya-bércig (465 m), eleinte sziklás, erdős kaptatón, de aztán ritkulnak a fák, és egyre jobb lesz a kilátás.
A Dorottya-bércig tart a túra nehezebb része, lehet mondani, hogy az elején túl is vagyunk rajta, mert innentől a hegygerinc tetején, a hol szélesebb, hol keskenyebb hegyháton megyünk tovább, lényegében szintben. A hegyhát túlnyomórészt erdős, itt lépünk be a bevezetőben emlegetett bükk-oszlopcsarnokba. A nyári levélsusogás már a múlté, csendes az erdő, csak az avar ropog a lábunk alatt. A levegő hideg és harapnivalóan tiszta.
A bérc után nem sokkal kis ösvény visz ki jobb kézről egy völgyre néző kilátópontra. Később befagyott hegyi tavacskát látunk a fák között, közvetlenül a Zöldbükk (470 m) csúcs alatt, majd aztán még egyet, a Felső-tavat a közeli Varjastetőnél (489 m). Kisebb nyeregbe ereszkedünk be, ahol a rönkbútorzattal berendezett Varjas-pihenőn szusszanunk egyet, és iszunk a termoszban magunkkal hozott forró teából.
A következő csúcs már a Cicőke. Ahhoz hogy elérjük, rövid időre le kell térni a S jelzésről a kurta S▲ jelű ösvényre. A csúcson faoszlop, rajta táblára kiírva: Cicőke. Egy feliratból kiderül, hogy a Lokomotív Turista Egyesületnek van egy Cicőke nevű csoportja. Hogy megtudjam magát a Cicőke jelentését, később felhívom Martin Išpanović-ot, a csoport vezetőjét.
Mint elmondja, a Cicőke-csoport 1984-ben alakult, a térképen Cicőke-oldalként jelzett vulkanikus alakzat után. Minden évben eltúráznak az emlékhelyként is működő névadó csúcsra, ők alakították ki az oda vezető, rövid S▲ utat is, de arra, hogy maga a szó mit jelent, Martin Išpanović sem tud válaszolni, annak ellenére, hogy a földrajzinév-bizottságban tevékenykedett évekig.
Felvetem neki az elméletemet, miszerint a szláv čičoka (csicsóka) szó alakban nincs is messze a cicőkétől, és a környék bányáiban is szlovákok (tótok) dolgoztak régen, ezért több szláv eredetű helynév is van a közelben, így talán ez lehet a Cicőke eredete is. Az is alátámasztja, hogy a Tótok útjának vége felé, Diósjenő előtt van egy Csicsókás-rét nevű tisztás is, tehát a csicsóka, mint névadó felbukkan a közelben. Hmm, lehetséges – mondja erre Martin Išpanović, és ennyiben maradunk.
Akár csicsóka a cicőke, akár nem, több időt ne fordítsunk rá, és induljunk tovább, mert megfagyunk a hideg csúcson. A következő kisebb hegypúp a Lopona-fő, ami után már a következő célunk felé talpalunk: a Bugyihóra. A sziklás csúcsot alulról kerüli az ösvény, egy rövid kitérővel fel lehet sétálni. A tető egy fákkal körülvett tisztás, egy csúcsot jelző betonkúppal, aminek oldalára flamingót rajzoltak rejtélyes kezek. (Állítólag egy ideig egy rózsaszín plüssflamingó lakott a betonlapok között.)
A Bugyihó nevének eredetével már könnyebb dolgom van: korábban, amikor fiaimmal jártunk erre, már utána néztem. Egyikük akkor azt magyarázta, hogy biztos olyan nagy ott mindig a hó, hogy a lányok bugyijáig ér, de lehűtöttem: a név a szláv Budi, Budich személynévből alakult ki a birtoklást kifejező szláv -ov képzővel (Budichov hegye >> Bugyihó hegye), azaz nincs köze a női ruhadarabhoz. (Forrás: Reszegi Katalin – Két hegyvonulat Árpád-kori névállományának összevető vizsgálata)
A Bugyihón ismét hörpölünk egy nagyot a termoszból. Ha nem kocsival lennénk, akkor folytathatnánk innen tovább a S jelzésen, útba ejtve a legendás Kámor-hegyet, ahol rablólovag tanyázott régen, és Diósjenőről ringatózhatnánk Vácra a Bzmot nevű bozótexpresz fedélzetén, de az a helyzet, hogy a kemencei startpontot autóval jóval egyszerűbb megközelíteni, mint tömegközlekedéssel.
Ezért visszafordulunk, és a Fonottság nevű hegyoldalon, a P jelzést követve beereszkedünk a völgybe, a Királyháza vadászházig. A vadászháztól az (elvileg) forgalom elől elzárt műúton egyenesen és gyorsan vissza tudunk sétálni a kemencei kiindulópontra.
A túra nagyítható térképe:
A Cicőke-Bugyihó menet egy könnyebb téli túra, ha visszafelé ránk sötétedik, az se nagy baj, mert a völgyben kanyargó műútról nem lehet letévedni. A maga 16 kilométerével éppen nem nevezhető rövidnek, de mivel csak az első felén megyünk hegyi terepen, a második fele már csak egy pihentető séta. A hegyvonulat gerince nem tartozik a tömött, népszerű börzsönyi úti célok közé, ezért csendes, nyugodt túrára számíthatunk.
További túrák a Börzsönyben:
